Mióta megszületett a kislányom, folyton rémeket látok (beszélgetős fórum)

Ezek az annyai ösztönök!

Azt hiszem sosem fog el múlni,én is át élem sokszor!

Nekem 7 hónapos a kislányom!

Egy pár hónapja álmodtam vele valami rémeset,annyira valóságos volt hogy mikor fel keltem még akkor is potyogtak a könnyeim!

Egész pontosan ere ébredtem!

Nem érdekelt hogy kora hajnal van oda mentem az ágyához ki vettem jól meg ölelgettem és le tettem magunk közé!

Csak ettől nyugodam meg hogy ott volt mellettem és hallgathattam a szuszogását!

Másanp egésznap le sem akartam tenni!

Egyébként nekem is vannak borzalmas gondolataim,de igyekszem nem bele lovallni magam!

Azt hiszem ezzel meg kell tanulni együtt élni hozzá tartozik az anysághoz!

Az aggodalom innentől része az életünknek de igyekezni kell kordában,normális,egészséges keretek között tartani!

Igazad van, a szülőnek is és a gyereknek is meg kell tanulni az adott világban élni. Olvastam egyszer a régi világról, milyen volt akkor az élet, és ahogy visszaemlékeztem rájöttem, hogy valóban, ahogy én magam is éltem én se engedném meg mai fejjel a mai világban a gyereknek.

" Az autóknak nem volt biztonsági öve, fejtámlája és semmiféle Airbags. A hátsó ülésen az élet vidám és nem veszélyes volt. A gyerekágyak és a játékok mérgező, de legalábbis gyanús festékekkel voltak lefestve. nem voltak biztonsági dugók a konnektorokbna, az autó ajtókban, a gyógyszers üvegeken, és a mosószereken sem volt biztonsági zár. Sisak nélkül bicikliztünk. A vizet a kerti csapból ittuk, és más hasonló kétes eredetű forrásokból.nem steril műanyag palackokból. Görkocsikat építettünk. Azoknak, akiknek megadatott a házuk közelében a beton út, gyorsasági rekordokat állítottak fel, hogy aztán észrevegyék, elfelejtkeztek a fékről....pár baleset után ez a probléma is általában megoldódott. csak akkor mehettünk ki, ha megigértük hogy sötétedésre otthon leszünk...nem voltak mobiltelefonok. Senki nem tudtsa hol vagyunk és mit csinálunk. Hihetetlen. Az iskolában az oktatás délig tartott, ebédre már otthon voltunk. Kék-zöld foltjaink voltak, törött csontjaink és néha kivert fogaink, de soha, soha nem volt senki ezért gyanúsítva, még akkor sem ha baleset vagy sírás volt avége.

Senki nem volt hibás, csak mi ,magunk.

Édességet ettünk és vajaskenyeret, igazi cukrozott italokat ittunk éls soha nem voltunk kövérek, mert mindig kint voltunk, mozogtunk.

Öten osztoztunk egy limonádén, egy pohárból ittunk és senki sem lett beteg, senki nem halt bele.

Nem volt Playstations, Nintendo 64, videojáték, 99 tébvécsatorna, videók, számítógép, mobiltelefon vagy internet, de voltak barátaink.

kimehettünk gyalog vagy biciklivel. meglátogathattuk a barátainkat akkor is ha több kilométerrel arréb laktak. Bekopogni az ajtón vagy csak úgy egyszerűen benyitni és játszani velük. Igen . Kint abban a veszélyes világban, és teljesen egyedül.

Hogy volt ez lehetséges? Egy kapura fociztunk és ha valaki nem nyert, nem lett depressziós tőle. nem minden diák volt olyan jó mint a többiek, és ha megbuktak, hát évet ismételtek. senkit nem küldtek ezért pszichológushoz. Senki nem volt dyslexiás, hyperaktív. egész egyszerűen évet ismételt. Mindenki kapott esélyt. Szabadok voltunk, volt időnk a játékra, voltak sikereink és voltak rossz napjaink, volt leckénk és megtanultunk vele élni."

Bocsi hogy ennyit írtam, a lényeg hogy az avilág is veszélyes volt, mégis boldogok voltunk. A mai világ is vezsélyes , másféle veszélyek leselkednek benne, de ezekkel meg a mi gyerekeinknek kell megtanulni együtt élni.

Dettó.

Én is bika vagyok...:)

na erre céloztam. ha 40 leszel, és ha 50 , anyukádnak akkopr is az első gyereke leszel és ugyanúgy aggódni fog érted.

hacsak nem tereled a figyelmét az unokára, az is egy jó megoldás.

ebben teljesen igazad van az első gyereknél én is minden kanyarban átállítottam a napernyőt a babakocsin , a másodiknál már csak arra figyeltem hogy tűző napon a feje ne legyen, harmadiknál fel se raktam

ez szerintem egy természetes dolog, és így is marad az első gyereknél végig, mert bármilyen életszakaszba jut el az ember az az első Értem ezt az óvodakezdésre, amikor iskolába kerül, az első tiniszerelemnél, stb. A szülő soha nem tudja mikor dönt jól, pedig mindig a legjobbat akarja a gyerekének, és gyakran utólag kiderül hogy talán mégsem úgy kellett volna dönteni. Az biztos hogy a második gyereknek ezerszer könnyebb a helyzete. Így szerintem a megoldás a szorongó anyukáknak, gyorsan szülni még egyet. Garantáltan nem lesz annyi idő minden miatt aggódni.

Ez érdekes, mert mióta megszültem, én például folyamatosan rosszat álmodom. Ez nagyon rossz.

Valamikor én is figyelem, hogy szuszog-e a babám...

Szia Éva:-)))))

Ez teljesen természetes, majd szépen lassan alábbhagy ez a túlzott féltés...Az a baj, h mostanában túl sok negatív tapasztalatot és történetet hallunk mind a közvetlen környezetünktől, mind pedig a médiából, és ez igencsak elgondolkodtat minden anyát..Mi van, ha velem is hasonló dolgok történnek? stb.

Árva Galambnak nagyon igaza van!!! Bár nekem egy gyerekem van, de én már el tudtam annyit érni mire egyéves lett, h a harmadik gyerekre vonatkozó viselkedést alkalmazzam:-)))) Persz, nem szó szerint, de már nem görcsölök annyira mindenen, mint mikor megszületett!!!

Puszi!!!!

Valahol olvastam, hogy az anya az első gyerekénél ha az leejti a cumit akkor kifőzi, sterilizálja és úgy adja vissza.

A második gyerekénél ha leesik a cumi egyszerűen csak megtörli.

A harmadik gyereknél pedig megkéri a kutyát, hogy hozza vissza..:)

Lazíts!! Ne stresszelj, inkább élvezd ki a babázás minden pillanatát! (úgyis olyan gyorsan elmúlik)