érzelmileg labilis embert imádok (beszélgetős fórum)

Szép napot!

Nekem is hasonló a gondom.A barátnőm nekem is lelkileg nagyon labilis.3év alatt most költözött el tőlem negyedszer.(haza)De otthol sem igazán jó neki,így 1-2 hét után jön vissza.Persze most sokan aztmondanák,minek engeded meg,hogy visszajöjjön...Sajnos tudom,hogy nem egyszerű neki-bár magának nem vallja be-de nagyon szeretem.Viszont így borzasztó élni...

Hasonlóan jártam: két évig szerettük egymást, én váltottam, elköltöztem, felvállaltam bankkölcsönt, új életet mindent, ahol neki is helye volt. Ő hol jött,hol hazaköltözött. Mindig kiborult, nem tartozott igazán ide sem meg oda sem. Együtt nyaraltunk a gyerekeinkkel, azután titokban mégis hazajárt, azután megint ide... kiborult, eltűnt 3 napra... előkerült. Szeretett, mégsem bírta... szakítottunk, azután mégis jött... Végül egy szakításnál már nem tudtam visszafogadni. A sok fájdalom összenőtt már vele, már nem arról szólt az egész, amiről kellett volna...

Érzelmileg labilis volt,tudom... meg az exe is csinálta a műsorokat...

Már több,mint egy éve szakítottunk, azóta zokog a lelke utánam... Már nem tudom szeretni... :(

Sajnos gyakran amint a titokból-nem titok lesz a kapcsolat teljesen megváltozik...hiszen megszűnik az az ok, amiért egymáshoz lehetett lapulni a külvilág elől...az érzelmi labilitás pedig komoly zsarolási alap a részéről, ha már szereted és tényleg nagyon szereted. Vagy te is vele változol és megtanulod játszani az ő játékait, vagy tönkremész idegileg...tudom, a párom is ilyen. Bár most már gyakran tudom az okait a labilitásnak. Amíg nem voltam maximálisan az élete része, fogalmam sem volt róla, mitől mi baja van...

Azt vettem észre (szerintem) hogy az érzelmileg mély férfiak akik nem merik megélni érzelmeiket válnak gyakran ilyen típusú emberré.

Ijesztően jól látod a lényeget, és látod tudat alatt én is tudom mi a "dolgom". Hajlamos vagyok sajnos a túláradó szeretet kimutatásra, ezt is vissza kell fognom, tudom. Rengeteget beszélgetünk, szerintem ez az egyik fő dolog ami összetartott eddig is bennünket, nagyon fontos a folyamatoskommunikálás. Ez a házasságában pl. nem működött. Mindenben mellette állok, segítem minden téren. Nincs hozzá szokva, az exét nem érdekelte sem a munkája, sem a gondolatai semmi, egy ht. robot volt. Megrémül néha, ennek hangot is adva, hogy ne szeressem már ennyire...

Nagyon köszönöm a tisztán látásodat!!!!Erőt adtál.

Megerősítetted, hogy jól érzem, hagynom kell most egy ideig.Köszönöm a tanácsot, megfogadom, bár nagyon nehéz, Ő az életem, a levegőm, a MINDEN!!!

Minden másodpercben hiányzik, ilyen még nem volt az életemben, ő biztos, hogy a végzetem, az idő múlásával nem hogy lanyhulna bennem az érzés, hanem egyre erősődik.Együtt kell maradnunk. Azt tudom, hogy mindíg rá jön, csak rám számíthat igazán (ezt mondja is, és nem csak nekem). A szenvedélyről nem beszélve, nem is gondoltam ő előtte, hogy ilyen létezhet a földön.Kitartok!

Alap probléma, hogy már saját magamban sem vagyok biztos.Úgy érzem elveszítettem önmagam.Függővé váltam, nem bírom elengedni azt az embert, aki egyik nap tizedmásodperc alatt megváltozik, azt mondja nem akar állandó kapcsolatot. Én persze kikészülök és várok, nem is kell sokáig mert 1 nap sem telik el és már ismét velem van, mintha mi sem történt volna.Beteg? Vagy már én vagyok az.

A kapcsolatunk több mint 3 éves, de még most váltunk el előző párunktól mindketten pár hónapja.

Jól indult minden egy titkos kapcsolatból, hírtelen felvállalt szerelem lett. Aztán jönnek a problémák sorban, exek...gyerekek.Talán ez okozza a bizonmytalanságát? Még nem dolgozta föl a változást, most jön ki rajta a 21 év házasság, a család szétesése? A gyerekek hol elfogadják a helyzetet, hol ellenségként kezelnek minket.

Röviden vázolva ennyi. Szerintetek, adjak időt még magunknak, vagy egyre jobban beleroppanunk az elénk gördülő akadályokba? Az a rejtély, hogy szorosabbá teheti kapcsolatunkat a sok együtt megélt probléma, vagy eltávolodunk egymástól?