Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Tudásbázis - Érdekes írások, esszék, akár humoreszkek is.

Kategória: Összes fórumtéma » Egyéb témák » Minden más


A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Amennyiben még nem regisztráltál nálunk, itt megteheted, ha pedig már van azonosítód, lépj be itt!

1 2

30. Mislix2007-12-04 10:58
?

29. Mislix2007-11-23 18:16
SEMMI SEM VÉLETLEN!
SEMMI SEM VÉLETLEN!
SEMMI SEM VÉLETLEN!
SEMMI SEM VÉLETLEN!
SEMMI SEM VÉLETLEN!
SEMMI SEM VÉLETLEN!


28. Mislix2007-11-23 18:16
Irak az írás, a törvények, a matematika, az orvostudomány és a csillagászat bölcsője. Kulturális öröksége azonban egyre csak pusztul, mivel fosztogatók és rablók húznak hasznot az országban uralkodó káoszból.

Hadműveleti károk

A világ tizennégy vezető régésze levelet intézett Irak elnökéhez és miniszterelnökéhez, amelyben azonnali intézkedéseket követelnek az iraki régészeti emlékeket ért pusztítás megállítása érdekében. A levélben, amely a The Times című napilapban is megjelent, több megdöbbentő példát említenek. Az egyik egy i.e. 1700 körül készült oroszlánt ábrázoló szobor sorsa, amelynek letört a feje, miután rablók megpróbálták elmozdítani a helyéről.

Károsodott szoborok és műemlékek
A másik a Bagdadtól 310 km-re nyugatra, az Eufrátesz mentén fekvő Ana Minaret lerombolása, amelyet 1000 éven át egyedülálló épíményként tartottak számon. A műemléket iszlám szélsőségesek robbantották fel, mivel azt hitték, hogy az amerikaiak megfigyelő állomást akarnak oda telepíteni. 1986-ban a VI. századból származó, 26m magas, kőből készült minaret az al-Qadisiya tó gátjának építése miatt került veszélybe. Akkor Saddam Hussein a katonaságával lebontatta az épületet, és 18 részben új helyre telepíttette.

Korábban beszámoltunk arról, hogy az amerikai hadsereg visszafordíthatatlan pusztítást okozott Babilon régészeti emlékeiben. Azonban nem csak a régészeti, hanem a kulturális örökség más részei is pusztulnak. Ilyen értékeket jelentenek például a Bagdadban 19. században felépített lakóházak, melyek falait fémrudakkal erősítették meg. Ezeket most csak azért rombolják le, hogy hozzájuthassanak a falakban rejlő fémhez.

Irak régészeti leleteinek 90 %-a még feltáratlan, a már kiásott templomok és kastélyok épségét pedig rablók veszélyeztetik. A több ezer sumér palota, asszír zikkurat és bronzkori településen zajló ásatás területének védelme kiemelt fontosságú: a háború óta ugyanis nem folynak az ásatások, a régészcsoportok hazautaztak, és a közbiztonság jelenlegi szintje mellett nincs remény azok újraindulására. A félig feltárt területek kiváló terepet jelenthetnek a fosztogatóknak, akik leásnak néhány méterre a föld alá, majd elhagyják a terepet holdbéli tájat hagyva maguk után.

[link]

27. Mislix2007-11-23 18:14
A történész, Samuel Noah Kramer szerint a történelem a sumérok földjén kezdődött, és meglehet, ott is fog végződni. Több mint két hónappal Bagdad eleste után a tárgyi emlékek maradványait - amelyek ötezer évnél is többet éltek meg - továbbra is riasztó ütemben pusztítják.

Az iraki Nemzeti Múzeum kifosztását alaposan körüljárták, az üggyel részletesen foglalkozott a sajtó. Az viszont már csak mérsékelt figyelmet keltett, hogy Irak más részein változatlanul folyik az archeológiai lelőhelyek módszeres fosztogatása, különösen a Divaníjától délre eső értékes sumér és óbabilóniai területeken; a koalíciós erőket is alig foglalkoztatja az ügy. Ezek a lelőhelyek sokféle "világelsőség" szülőhelyei - közöttük van az agyagpecsétekbe és agyagtáblácskákba több mint ötezer évvel ezelőtt karcolt ékírás, az írott szó. Az írás feltalálása után felvirágzott a sumér és akkád nyelvű irodalom, és olyan hatalmas költői alkotások születtek, mint a Gilgames eposz és Istár leszállása az alvilágba.

[link]

26. Mislix2007-11-23 18:12
Az Iraki Nemzeti Könyvtár és Levéltár igazgatója szerint miután a helyi biztonsági erők elfoglalták az épületet, veszélybe került az ország legfontosabb kulturális intézményében található több ezer ritka könyv és kézirat.

Saad Eskander, a könyvtárat 2003 óta vezető elismert kurd történész elmondta, hogy az épületet mintegy 20 felfegyverzett iraki katona foglalta el. "A nemzeti levéltárat katonai célponttá változtatták, hiszen a szélsőségesek biztosan megtámadják majd az iraki erőket" - mondta. A katonák a nem messze fekvő Kadhimiya mecset felé igyekvő siíta hívők védelme érdekében foglalták el a területet, és már hozzá is kezdtek a főbejárat, valamint az ajtók és ablakok lerombolásához.

A nemzeti könyvtár a Tigris folyó keleti partján fekszik, nem messze a régi védelmi minisztériumtól, amelyben most az iraki és amerikai haderő állomásozik. A terület egyben kedvelt célpontja a lázadóknak is. "Az iraki katonák felelőtlen akciója, amelyet az amerikaiak is támogatnak, hatalmas veszélybe sodorja a könyvtárat, a levéltár gyűjteményét és a személyzetet" - mondja Eskander. Az igazgató attól tart, hogy a katonák fosztogatni kezdenek, vagy felgyújtják az épületet.

"A többi hétköznapi emberhez hasonlóan beszorultunk a szélsőségesek és terroristák, illetve az iraki-amerikai csapatok közé." Eskander mind az amerikaiakat, mind pedig az iraki erőket felelőssé teszi az esetleges károkért és az áldozatokért. A történész a leginkább azt tartja megdöbbentőnek, hogy az eset kapcsán senki sem hajlandó magyarázattal szolgálni.

A Szaddám Huszein uralmának megdöntését követő káoszban az Iraki Nemzeti Múzeumhoz hasonlóan a könyvtár és a levéltár is súlyos károkat szenvedett. Az épület nagy részét felgyújtották és kifosztották, a könyvtár elvesztette gyűjteményének 25%-át, köztük sok könyvritkaságot, a levéltár pedig 60%-os veszteséggel számol, amibe számos, az oszmán korszakból származó, pótolhatatlan irat is beletartozik.

A pusztítás óta Eskander és csapata helyreállította a könyvtárat és a levéltárat. Az igazgató egy - a British Library honlapján olvasható - blogot is létrehozott, amelyben leírja mindennapi nehézségeit és a Bagdadban uralkodó állapotokat. "Nincs senki, aki támogatna bennünket itt, Irakban... Ellenségeskedés vesz körül minket. Nem akarják, hogy a kulturális intézményeket liberális, világi szellemű emberek irányítsák" - véli Eskander.

[link]

25. Mocori2007-10-21 13:44
"Ilyen könnyű boldognak lenni?... Milyen boldogan dől le a turista a hegytetőn, ahová keserves kapaszkodásokkal jutott fel. De boldog lenne-e, ha mindörökre ott kellene pihennie?"

/Stendhal/

24. futrinka2007-10-17 16:58
hát ez a szilánkok oldal fertőzött egy HTTP trójaival :P
tudod-e pufika???

23. Mislix2007-10-16 18:37
éljen!
(válasz futrinka 22. hozzászólására)

22. futrinka2007-10-13 20:06
"...mert többnek kell érezzem magam másoknál..."
"és kinek ez nem megy lélekkel és ésszel, annak megy vagyonnal..."
:)
éljen a popsimosás, langyos vízzel :D
(válasz Mislix 20. hozzászólására)

21. pufika2007-10-13 19:45
Mislix, futrinka! Látom, előszeretettel írtok és olvastok érdekes történeteket. Talán kedvetekre való lenne ez a honlap: www.szilankok.iweb.hu

Ez olyan beírkálós, olvasgatható írás-gyűjtemény :D

20. Mislix2007-10-13 13:49
aránytalanok az árak, nem tükrözik egy.egy termék valós piaci értékét!
nem kéne ezen a földön senkinek sem nyomorogni, boldogan és anyagi jólétben élhetne mindenki, csak van aki-akik harácsolnak, és felhalmoznak!
a világ felettinek képzelik magukat, de közben olyanok mint a csúszómászók!
(válasz futrinka 18. hozzászólására)

19. Mislix2007-10-13 13:47
a lényeg hogy símán eléglenne egy gyes a popsitörlőre is, ha nem ilyen világ volna!
(válasz futrinka 18. hozzászólására)

18. futrinka2007-10-13 09:57
olyan messze áll tőlema kapitalizmus :D én mostan eltartott vagyok :D
mert ugye a GYED popsitörlőre sem lenne elég... :P
zanzásítva nincse? :D
(válasz Mislix 17. hozzászólására)

17. Mislix2007-10-13 09:55
pedig jó lett volna!
(válasz futrinka 14. hozzászólására)


16. futrinka2007-10-11 17:18
tessék, ez tegnap este jutott eszembe, most ideírtam neked Mis

15. futrinka2007-10-11 17:17
-Szerintem akkor is furcsa valami...
-Hagyd már kérlek, egyszerűen nevetséges vagy...tudod mit? Scully lesz a neved ezek után, mert mindenben a furcsát keresed.
Kinevette. Megint. És kiment. Megint. Visszavágási esély semmi. Clare becsukta a mappát. Sóhajtott, elhúzta a száját.
Akkor sem stimmelt valami, egyszerűen nem értette, mi.
Sok dosszié hevert az asztalán és egy kávésbögre egyensúlyozott a peremen, pár percre a végzetes megsemmisüléstől.
Ránézett. Végigsimította a homlokát és az összegzőpapírt kezdte el böngészni. Halottak nevei voltak rajta. Halottaké és egy élőé.
Várhatóan ő is halott lesz nemsokára. Clare nem értett semmit, nem értette, hogy jönnek egymás után a dolgok...kicsit olyan volt, mint egy alvilági
lépcsőhalálozás. Jon a Kiskopasz piti tolvajt agyonlövik az utcán. Tom a Féreg, aki lepuffantotta, pár nap múlva oylt tesz ,amit még soha,
kirabol egy bankot. Lelövi egy biztonsági őr...Rá egy pár napra az őr is meghal, a felesége ölte meg, mert elege lett abból, hogy félrekefélt...
Aztán a nőt ölik meg, mert lóversenytartozása volt...aki kivégezte nem volt más, mint Jimmy fia Hed, aki nemsokára halálos autóbalesetet szenvedett.
Elütötték, véletlenül. De aki megölte, nem volt sokáig nyugton, kutyáival széttépette a dühös apa, Jimmy. Eddig ennyi. És most a csend...furcsa, feletébb furcsa.
Egymásután, sorban. Ironikus.
Töprengett. Ez az egész alig két év alatt történt.
Felállt, volt még más dolga is, csak a sok egybeeső történet zavarta egy kicsit...
Másnap pont Jimmyhez kellett mennie a főnökével. Hivatalosan nem ez volt a neve, egy furcsa és hosszúnevű mexikói kacifánt volt a papíron...
Jimmy börtönben volt...siekrült bizonyítani, hogy ő gyilkolta meg a kutyák segítségével a véletlenül gázolót.
Beszélni fog vele holnap a nyomozó és ő ott lesz...
Gyalog ment haza ma egy darabon. A környék nyugodt volt, parkok, utcák, kis boltok maradtak el mögötte. Egyszer egy ódon könyvesbolthoz ért.
Megállt. Feltámadt a szél. Hűvös szél. Megborzongott. Az utcai tábla megnyikordult a szélben. Egy könyvet ábrázolt, bagoly ült rajta. Benyitott,
maga sem tudta, hogy miért. A kirakat szinte üres volt és poros, az ablakok pucolatlanok, rozsdás és nyomorult volt minden.
Bent sem votl jobb a helyzet, öreg fa polcok, állványok sorakoztak sorban. Tele könyvvel. A levegő állott volt és fojtó. Félhomály volt, éppen meg akart fordulni.
-Elnézést, segíthetek?
A hang halk volt és bizonytalan, de megtörte a nyomott varázst, a könyvek suttogása félbeszakadt, és nagyon-nagy csend lett, miután elhallgatott.
Clare megfordult. Hátul, a legnagyobb homályban egy alak mozdult. A hangja alapján egy idős nő lehetett, a magassága és a formája is ezt sugallta.
-Köszönöm, csak benéztem...minden rendben?
Csend votl, Clare fejében megfordult a gondolat, hogy csak képzelődött az előbb...aztán:
-Ó igen, könyvet keres? Jöjjön közelebb kedves, hátha tudok mutatni valamit ami érdekli.
A hang kedves volt, már magabiztosabb, bár nem zengett. Clare elmosolyodott, és elindult hátrafele. Elhaladt egy pár polc mellett,
majd odaért a pulthoz. Az idős hölgy sokkal kisebb volt, mint sejtette, a homály megnövelte az alakját. Így közelről azon csodálkozott, hogy egyáltalán él még.
Idősebbnek látszott, mint bármi a boltban. Egy ósdi széken ült. Clare felnézett róla a falra. Sok régi fénykép volt bekeretezve.
Emberek néztek le róla. Egy házaspár talán az 1800as évek végéről, sok fekete-fehér, szépia színű és egy pár színes fénykép.
Különböző korok és jelenetek, pucér baba, egyedülálló vadász az elejtett vaddal, katonaférfi és szép nők, szép régi ruhákban.
Odébb festmények voltak. Kicsi portrék azok is...Valami furcsa volt, valami idegen a képekben...Clare-t kirázta a hideg.
Nem értette mi lehet az. Csak nézte sorban őket...
A néni hangot adott ki, elsőre talán nevetésnek lehetne nevezni. Clare elkapta a tekintetét a képekről és a nénire nézett. Az csak ült,
előremeredve és a halk kacaj után sóhajtott egy nagyot. Lassan felnézett Clare-re.
-Tudok segíteni?
Clare hátrálni kezdett, nekiment az egyik polcnak. KÖnyvek puffantak a földre. Clare hátrált tovább, majd hortelen sarkonfordult és rohanni kezdett.
Nem értette, semmit nem értett hirtelen. Kint volt már az utcán, rázta a hideg és a veríték a földre csöpögött az arcáról.
A szemei kimeredtek és az agya kattogott...jó megfigyelő volt, de ez most nagyon rosszul jött.
Ahogy az öregasszony ránézett, meglátta a szemeit. A szemeit.
-A szemei...a szemei...
Ezt dadogta. Már otthon volt. Nem értette hogy került haza, rázta a hideg. Egy kád vízbe merült bele, próbált megnyugodni.
Utána megtörölközött és egy forró teával a kanapéra ült. Összekucorodott. Nem tudott napirendre térni a dolgok felett.
Az öregasszony szeme és a képeken egy-egy szereplő szeme egyazon szempár volt. A tekintetek megegyeztek...borzongott. Lefeküdt korán aludni.

6kor az óra ébresztette. Kiment a fürdőbe, belenevetett a tükörbe:
-Bolond vénasszony, de ráért, összeollózhatta a képeket...
Azért kicsit még a hátán érezte a tegnapi nap lehelletét.
Letusolt, felöltözött, és elindult. Pontban nyolckor a fegyház bejáratánál találkozott a nyomozóval. Az éppen telefonált. Némán ment utána az épületbe.
A nyomozó letette a telefont. Túlestek a protokollon, bejutottak a beszélőhelységbe. Jimmy is nemsokára megérkezett. A kihallgatás a szokásos ütemben folyt.
A nyomozó mobilja egyszer csak megcsörrent. Az eddigi hívásokat kinyomta, de ezt a hívást felvette. Persze csak a szobán kívül, a csörgő telefonnal a kezében sétált ki.
Egyedül maradt a kihallgatóhelységben az emberrel aki egyszeres bizonyított és többszörös feltételezett gyilkosként, valamint több droggal kapcsolatos dolog miatt ült most ott, ahol.
Eddig csak jegyzetelt. Most érezte, hogy Jimmy őt nézi. Lassan és magabiztosan felemelte a fejét. Ránézett ő is.
A meglepetés fejbeverte...levegőt sem tudott venni. Csak nézte a férfit meredten...vagyis nem a férfit, a szemeit. Valahol..., mintha...de hol?...hogyan?...
Sok kérdés jött elő és hirtelen. Jimmy tekintete is megváltozott, kérdő volt, hátradőlt és onnan figyelte a nőt, aki mintha tudott volna valamit róla.
Valamit, amit senki nem tud, csak ő...és most az a nő.
Clare menni akart. Hiába volt egy fegyőr a szobában, nem érezte magát biztonságban többet. És már tudta miért...
Az akták, amiket átnézett tegnap estefele, sokkal messzebbre vezettek ,mint gondolta volna.
Felötlöttek benne a fényképek. A halottaké. Értetlenséget tükrözött. És az arcuk is...egy-két gyilkosról a tett elkövetése után készült kép.
Az is felrémlett most benne. A sok furcsaság...a szemük...egyforma volt...majd a halott testük fényképe, ahol a szemek nem értették mi történt.
Mindegyik képen nyitva voltak a szemeik...
Clare végre levegőt vett...elkapta a fejét a férfi szemeiről. Lenézett oldara. Jimmy keze oldalt lógott. Be volt kötve...nem értett semmit...egy kérdés ötlött fel benne:
-Mi történt a kezével Jimmy?
A férfi hirtelen kiegyenesedett, mint az oroszlán az elugrás pillanatában, amikor tudja már, hogy a préda észrevette, és nincs menekvése, neki mennie kell és a préda futni fog.
Vett egy levegőt, a játék innentől már az életére ment...és miért ne?
-A kutyám...tudja, az egyik kutyám...-kis szünetet tartott, abból, hogy Clare fehéredett, tudta, hogy közeledik a vége mindennek és tudja a titkot-...az egyik kutyám...megharapott...
Le kellett lőnöm, tudja?
Ebben a pillanatban felugrott a székről, neki egyenesen Clare torkának. A szemei nevettek közben, de az arca vad dühöt sugárzott. Felemelte a bilincses kezét és fojtogatni kezdte a nőt.
A fegyőr egy pillanattal elkésett, mire odalépett, Jim kitért az ütése elől és a karja alatt átbújva a fegyverét kitépte a tartójából.
BUMM! Lelőtte az őrt. Közben Clare hátulról rávetette magát, és a nyakára csapott puszta ököllel. Jim megroggyant, de nem esett össze.
A kezéből kicsúszott a pisztoly...

Másnap Clare leült az asztalához, egy bögre kávéval, rágyujtott egy cigire és a napi híreket kezdte olvasni. A főcím az elején jól látszott:
Jimmyt kihallgatás közben lelőtték!
A cikk részletezte az eseményt, és a hős fiatal nyomozónőt is, aki képes volt lelőni a szökni próbáló foglyot. Elmarasztalták az idősebb nyomozót, hogy egyedül hagyta Claret egy iylen
veszélyes bűnözővel...
A kolléga benyitott a közös irodába, mindig késett pár percet...
-Phű, bassszus Clare, mi van veled? Nem is dohányoztál eddig!
A nő ránézett, úgy, mint aki még sosem látta...
-Helló bébiboy, na csüccs le és csendben kezdj dolgozni...
Tom, a kollégája szájtátva bámult rá...mintha nem is az ő kollégája lenne...végignézett rajta, más volt, megváltozott. Az asztala is...rend volt...oldalt a szemeteskosárban sok akta hevert...

14. futrinka2007-10-11 16:28
jesszum...ezt nem is bírtam végigolvasni :))))

13. Mislix2007-10-09 19:08
Róma hanyatlásának a tünetei és menete a következő volt:

- A lakosság növekvő eladósodása, a parasztság megsemmisülése, az ország elnéptelenedése.

- A világhódítást követi a rómaiak semmire tekintettel nem lévő nyerészkedése. A helytartó, az adóbérlő, a római kereskedő és pénzkölcsönző egymást szárnyalta túl a tartományok kiszipolyozásában.

- A római parasztság eltűnésével a nép kenyérellátása egyre távolabbról történő gabona behozataltól válik függővé.

- A példa nélkül álló választási megvesztegetések eredményeként a polgárok "kenyérhez és cirkuszhoz" jutnak.

- Az állam fegyveres erejét a magán-kamatjáradék behajtására használják a tartományokban és a szomszéd államokban.

- Mesés mértékben megnövekszik a gazdagság, a luxus, és az élvezetek hajszolása.

- Általánossá válik a közerkölcsök megromlása, az örökség-vadászat, az uzsora, a zsarolás, a bírák, és az állami hivatalnokok megvesztegetése. A korábban szentnek tartott és felbonthatatlan házasság könnyen felbontható szerződéssé válik. Erős mértékben fokozódik a prostitúció, a házastársak elhagyása és felgyorsul az ország elnéptelenedése.

- A nemesség fokozatosan eltűnik és a politikai vezetés a bankárok kezébe megy át. A világ kereskedői a fővárosban tömörülnek. Megkezdődnek a polgárháborúk.

- A proletárok állami költségen való ellátása, a kényszerszolidaritáson alapuló államszocializmus gyors kiszélesedéséhez vezet.

- Az államcsőd krónikussá válik. A lakosság létszámának csökkenése tovább tart. A pénzgazdaság fokozatosan eltűnik. Helyére ismét a naturálgazdálkodás lép.

Ha a római birodalom hanyatlásának ezt a tünetegyüttesét a mai globális kamatkapitalizmus rendszerére alkalmazzuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a kamatkapitalizmus mai világrendszere is a szétesés szakaszába érkezett. A világgazdaság centrum országaiban is - az Egyesült Államokban, az Európai Unióban és Japánban egyaránt - nemcsak az állam, de a lakosság túlnyomó része is nagy arányban el van adósodva, és a parasztságra mindenütt fokozott nyomás nehezedik. Az élelmiszereket növekvő mértékben külföldről importálják. A monopolizálódás eredményeként az önálló vállalatok nagy számban mennek csődbe és szűnnek meg. A politikai élet irányítása is egyre inkább a pénzrendszert birtokló és irányító szűk réteg kezébe kerül, amely a világ mintegy négyszáz nagy multinacionális monopóliumának is a tulajdonosa. A "kenyér és a cirkusz" is vezető szerephez jut. Ma azonban a cirkusz szerepét bizonyos sportok (labdarúgás, autóversenyzés, tenisz, stb.), és úgynevezett popművészetek (rockzene, a művészi igény nélküli tömegfilmek, silány TV és rádió-műsorok, az alternatív művészetek, a rock-sex-drug szubkultúra szinte valamennyi terméke) töltik be. A leggazdagabb országokban is egyre nő azoknak a száma, akik szociális támogatásra szorulnak. Ennek oka az, hogy mindazon személyek munkája feleslegessé válik, akiknek a tevékenységéből a pénzoligarchia nem tud a maga számára kamatjövedelemhez jutni. Az is egyre nyilvánvalóbb tény, hogy a gazdagság egy szűk pénzvagyonos réteg kezében halmozódik fel, amely mértéktelen luxusban él. A közerkölcsök vonatkozásában is tanúi lehetünk hasonló jelenségeknek. A házasságok fellazultak, növekszik a válások száma, illetve azok száma, akik soha sem élnek házasságban. Mindez kiegészül az utódnevelés felelősségével nem járó szexuális kapcsolatok mesterségesen gerjesztett kultuszával. Folyamatban van egyes kábítószerek fogyasztásának a legalizálása is. A csalás és a hazugság elfogadott magatartásmód, ha pénzügyi sikerrel jár. Mivel folyamatosan nő a munkát nem találó, segélyre és szociális támogatásra szorulók száma, ezért az eltartottak vonatkozásában egyfajta kényszerű államszocializmus alakul ki. A segélyből élők viszont többé nem nevezhetők szabad polgároknak, mert eltartásukért személyes szabadságuk elvesztésével fizetnek. A magánpénzrendszer jelenlegi globális világbirodalmának az összeomlásához csupán egy dolog hiányzik még: a jelenlegi kamatmechanizmussal működtetett pénzrendszernek az összeomlása. Ennek az összeomlásnak a jelei már mutatkoznak, és ha bekövetkezik, az jelenlegi civilizációnk kulturális szövedékét is felbomlassza. A világtörténelemben először napjainkban bontakozik ki egy globális méretű gazdasági összeomlás.

Mi okozta a görög kultúra hanyatlását?

A római birodalom után a görög kultúra lehanyatlásának az okait vegyük szemügyre. Mind a római, mind a görög társadalom kamatmechanizmussal működtetett pénzrendszert használt. Ebben a rendszerben az az elv uralkodott, hogy "a pénz teszi az embert". Ennek a rendszernek a fogyatékosságaival az ókori görögök legkiválóbb képviselői teljesen tisztában voltak. Itt érdemes kitérni arra, miként különböztette meg Arisztotelesz a közgazdaságot a pénzgazdaságtól. Ez utóbbit chrematisztikának, míg az előbbit ökonómiának nevezte. Az ökonómia azért működik, hogy a társadalom fennmaradásához szükséges javakat és szolgáltatásokat előállítsa, és számára a pénz csak a gazdasági folyamatok közvetítésére szolgáló jelrendszer, és nem magának a gazdasági tevékenységnek a célja. Marx is tisztában volt a termelőgazdaság és a pénzgazdaság alapvető különbségével. Nézzük meg, hogy mit ír erről a Tőke első kötetének 166. oldalán.

"Arisztotelesz a chrematisztikával (pénzszerzéssel) az ökonómiát (gazdálkodást) állítja szembe. Az ökonómiából indul ki. Amennyiben az ökonómia a jövedelemszerzés művészete, annyiban az élethez szükséges és a háztartás, vagy az állam számára hasznos javak megszerzésére szorítkozik. "Az igazi gazdaság (ökonómia) ilyen használati értékekből áll; mert az ilyen tulajdonnak a jó élethez szükséges mértéke nem határtalan. De van a jövedelemszerzés művészetének másik fajtája is, amelyet kiváltképpen és joggal chrematisztikának neveznek, és amelynek következtében úgy látszik, hogy a gazdaságnak és a tulajdonnak nincs határa. Az árukereskedelem (szó szerint szatócskereskedelmet jelent, és Arisztotelesz ezt a szóalakot veszi, mert ebben a használati érték az uralkodó) természeténél fogva nem tartozik a chrematisztikához, mert itt a csere csak a maguk (a vevő és az eladó) számára szükséges dolgokra szorítkozik." Ezért - fejti ki tovább Arisztotelesz - az árukereskedelem eredeti formája a cserekereskedelem volt, de ennek kibővülésével szükségszerűen megszületett a pénz. A pénz feltalálásával a cserekereskedelemnek pedig árukereskedelemmé kellett fejlődnie, és ez - eredeti rendeltetésével ellenkezőleg - chrematisztikává, a pénzcsinálás művészetévé alakult. A chrematisztika - foglalja össze Marx Arisztotelesznek "A köztársaságról" írott tanulmányából vett idézettel - tehát abban különbözik az ökonómiától, hogy "számára a forgalom a gazdaság forrása. A pénz körül látszik forogni, mert az effajta cserének a pénz a kezdő és végpontja. Ezért a gazdaság, amelyre a chrematisztika törekszik, határtalan. Miként minden mesterség, amely célját nem eszköznek, hanem végcélnak tekinti határtalan törekvésében, mert e végcélt mindjobban megközelíteni igyekszik, míg a mesterséget, amelyek csak céljuk eszközeit keresik, nem határtalanok, mert maga a cél szabja meg határaikat, úgy a chrematisztika célja sem ismer korlátokat, mert célja az abszolút meggazdagodás. Az ökonómiának, szemben a chrematisztikával van határa... Előbbi a pénztől eltérő dologra, utóbbi a pénz szaporítására törekszik... E két egymásba fonódó forma felcserélése egyeseket arra késztet, hogy az ökonómia végcélját a pénz megtartásában, és határtalan szaporításában lássák."

A "pénz - gazdasági tevékenység - még több pénz" folyamat központjában nem az emberi szükségletek kielégítése áll, hanem célja a pénzvagyon szaporítása. Míg az emberi szükségletek kielégítésének természetes korlátai vannak, addig a pénzvagyon ilyen korlátokat nem ismer, mert a pénzvagyontulajdonos számára a pénz lehet sok, vagy kevés, de elég az soha nem lehet. Ez szükségszerűen van így, mert ha nem gyarapítja pénzét, akkor azonnal szegényedik. Mivel a közvetítésre szolgáló eszköz - a pénz - forgatója értéket nem állít elő, jólétének tehát nem az értéktermelés az alapja, hanem az, amit a pénz szaporításával másoktól elvesz. A pénz forgatásával csak a mások által előállított érték elosztását lehet irányítani. A valódi értéket hordozó termékeket és szolgáltatásokat nem a pénzgazdaság, hanem a reálgazdaság - a fizikai termelőgazdaság és szolgáltató ágazatok együttese - állítja elő.

A pénz növekedését a kamat biztosítja. A kamat pedig akkor kikényszeríthető, ha a valódi értéket képviselő fizikai termékek és emberi szükségletet kielégítő szolgáltatások cseréjéhez szükséges jelet (az a jel a pénz) nem az állítja elő, aki a terméket és a szolgáltatást előállítja, hanem valaki más. Mivel közvetítő jelek nélkül a gazdasági folyamatok elakadnak, ezért azok, akik megszerzik maguknak a jelek feletti uralmat, azok e jeleknek a használatáért kamatjáradék formájában sarcot követelhetnek maguknak az értékelőállító társaiktól. Görögországban is ez volt a helyzet. A pénzkölcsönzők a nyújtott hitelekért 36%, illetve ennél is magasabb kamatot követeltek. Ennek a követelésüknek a biztosítékaként viszont az árutermelő földműveseknek és kézműveseknek zálogba kellett adniuk vagyonukat. A görög parasztok hamarosan elveszítették vagyonukat, földjeiket és házaikat. Még családtagjaik is kötelesek voltak kezességet vállalni rokonaik adósságaiért. Így a szabad görög polgárok igen rövid idő alatt adósrabszolgákká váltak. Vagy külföldre menekültek, vagy saját hazájukban veszítették el szabadságukat, és el kellett tűrniük, hogy hitelezőik rabszolgaként eladják őket. A rabszolgaság így nagy kamatjáradékot biztosító üzletággá vált. A rabszolgák száma idővel sokszorosan felülmúlta a szabad polgárok létszámát. Ezeket a görög rabszolgákat a görög pénzvagyontulajdonosok a "szabadpiacon" pénzért vásárolták, nem háborúkban szerezték őket, ahogy az korábban a gyakorlat volt. A rabszolgaság tehát a tőke szabad mozgását biztosító pénzbefektetés volt. A bányászatban dolgozó rabszolgák 33-50%-ig hoztak hasznot, a bútorgyártó rabszolgák pedig 30% járadékhoz juttatták a pénzbefektetőket. Ha bármely görög városállam szükséghelyzetbe került, akkor a pénzvagyontulajdonosok ezt felhasználták az állam és a lakosság további eladósítására és kamatjövedelmük növelésére. Az ókori görög pénzbefektetők gondoskodtak arról, hogy olyan hitelezési törvények legyenek érvényben, amelyek a lakosság többségét adósrabszolgaságba kényszeríthetik.

Az első felkelések éppen azért törtek ki, hogy ezeket az igazságtalan hitelezési jogszabályokat megváltoztassák. Világosan látni kell, hogy az ókori Görögországban nem egyszerűen a pénzvagyonos nemesség volt a bajok oka, hanem a kamat alapján működő pénzrendszer. Günter Hannich ezzel kapcsolatban is idézi Ruhland professzort: "Azt kellene hinnünk, hogy mindezekből az intézkedésekből az következik, hogy a "tulajdon" lépett a "születés" helyébe. Valójában itt a népnek a küzdelméről van szó a kapitalizmus első fejlődési fokozata ellen, nevezetesen az úgynevezett kereskedelmi- és kölcsöntőke ellen. Sajnos ezek a reformfáradozások sikertelenek maradtak, és a kamatkapitalizmus még gyorsabban elterjedt."

A birodalmak hanyatlását mindig felgyorsította az államok fokozódó eladósodása, amely végül is feltarthatatlanul elvezet összeomlásukig. Ezt bizonyítja a francia forradalom is, ahol az állam a forradalom kitörését megelőző évben, 1788-ban, az állami bevételek 70%-át kamatok fizetésére kellett hogy fordítsa. Ezt az óriási adósságszolgálati terhet az akkori francia kormányzat csak fokozott adóztatással és gazdasági megszorításokkal tudta előteremteni, amelyek végül is éhséglázadásokhoz, majd pedig a forradalom kitöréséhez vezettek. A történelemben ez a folyamat - a lényegét illetően - újból és újból ismétlődik. Az első világháború kitörését is meghatározóan felgyorsította az európai államok példátlan méretű eladósodása. Nemcsak Anglia, Franciaország és Oroszország, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia volt rendkívüli mértékben eladósodva, de még a dinamikusan fejlődő Németország is. A 20. század elején a német nemzeti vagyon növekedése évi 2 milliárd márka volt. Ez azonban csak a felét tette ki az évi adósságnövekedésnek. Az állam, a vállalatok és az egyes állampolgárok mind eladósodtak. Ennek az adósságnak a kamatjövedelmét a pénzvagyontulajdonos oligarchia, és a tulajdonában lévő bankok zsebelték be. 1870-ben a Deutsche Bank 15 millió márka tőkével rendelkezett, amely 1908-ig a tízszeresére növekedett. A bankszektor egészének az érdekkörébe tartozó vagyon pedig 3 milliárd márkára. Ki lehet számítani, hogy ennek a növekedési ütemnek a megtartásával 1918-ra az egész német gazdaság 150 milliárdnyi vagyona a német bankszektorhoz került volna. Ez csak azért nem következett be, mert 1914-ben kitört az első világháború.

Ruhland így folytatja: "A mértéktelen hitelfelvételekkel, a bank és tőzsdetőke segítségével, a magánvállalatok - láthatóan megtervezett - nemzeti és nemzetközi összefonódása valósul meg, amely a mi háborús korszakunkban olyan válság kirobbanásával fenyeget, amelyhez hasonlót a népek a történelem során még nem éltek át eddig." A kamattal működtetett pénzrendszerben végül is a társadalom vagyona néhány személy tulajdonába kerül. A vagyonkoncentráció már a 20. század elején is olyan méreteket öltött, hogy a világ vezető ipari országaiban néhány család ellenőrizte a nemzetgazdaságokat. Az érem másik oldalaként ugyanakkor robbanásszerűen növekedett a lakosság eladósodása. Az ellenőrzési és irányítási pozíciókat kisajátító kis csoport olyan zárt kört alkotott, amelybe rendkívül nehéz volt bekerülni. Ebben a zárt körben nem a személyes képességek, a tehetség és a tudás számított. A meghatározó közös érdek a pénzvagyonos elit uralmának a fenntartása volt. Minden olyan elgondolás, például találmány, amely nem szolgálta e vagyonos zárt csoport további gazdagodását, és hatalma fenntartásának az érdekeit, az kudarcra volt ítélve. Már Ruhland is számos olyan kutatót és feltalálót nevez meg, akik óriási ellenállásba ütköztek, mivel felfedezéseik és találmányaik nem szolgálták az uralkodó pénzvagyonos elitnek a további gazdagodását.

Ruhland külön kitér a tőzsdék és pénzpiacok szerepére. A részvényekkel való manipuláció különösen alkalmasnak bizonyult az emberek nyereségvágyának és játékszenvedélyének felkeltésére. Noha a kisrészvényesek a tőzsdetörténelem eddigi adatai szerint mindig a vesztes oldalon kötöttek ki. A részvénytőke kibővülésével a tőzsdék üzletmenetét irányító nagybefektetők lényegében rá tudják tenni a kezüket a társadalom kevésbé tehetős rétegeinek a pénzére, mivel megfelelő pénzmennyiség és tájékozottság birtokában egyedül a nagybefektetők tudják, mikor kell a tőzsdéről távozniuk. Ezzel folyamatosan magukhoz tudják ragadni a társadalom jelenetős részének a megtakarításait. Minden tőzsde-összeomlás újra rendezi a pénzügyi és vagyoni viszonyokat. Az elmúlt két évtizedben nemcsak a fejlett nyugati országok, de a kelet-európai és a szovjet utódállamok is megtapasztalhatták, hogy mi is az, amikor a pénzoligarchia nagybefektetői "megfuttatják a tőzsdéket." A legkülönfélébb trükkökkel elhitetik, hogy a részvények, és más értékpapírok vásárlása jó üzlet, felhajtják a részvényárakat, és egyszerre csak "szárnyal a tőzsde". De, hogy szárnyalása meddig tart, azt csak a nagybefektetők tudhatják. A részvényárak akkor vannak a csúcson, amikor angolosan távoznak a nagy haszonnal az intézményi befektetők. A veszteség azért a kisbefektetőket sújtja, mert mindig csak késve értesülnek a meghízott nagybefektetők távozásáról, és szembesülnek a tőzsdei árak tartós zuhanásával, a trend gyökeres megfordulásával. Ők a tőzsdei szerencsejáték függvényének a függő tényezői, az árakat alakító tényezők, és a nyereséget lefölöző független tényezők a nagybefektetők.

12. Mislix2007-09-28 09:05
:)

11. Mislix2007-09-25 00:13
752. nap
A fogvatartóm állandóan bizarr kis fityegő tárgyakat lógat az orrom elé, amik friss húsdarabokra hasonlítanak. Enni viszont száraz fűrészporra emlékeztető kaját ad. Az egyelten dolog, ami még éltet, a szökés reménye. No meg az öröm, hogy naponta tönkreteszek egy-egy bútordarabot. Megyek, szétrágom az egyik szobanövényt...

761. nap
A mai kísérletem, hogy megöljem a fogvatartómat azzal, hogy a lába köré csavarodok, majdnem sikerült. Meg kell próbálnom ugyanezt, amikor a lépcső tetején áll. Hogy elrettentsem és megfélemlítsem hitvány elnyomómat, megint sikerült a kedvenc székére hánynom. Legközelebb az ágyába fogok.

762. nap
Egész nap aludtam, hogy éjszaka legyen majd elég erőm órákon át hangos nyávogással kaját követelni.

765. nap
Elfogtam egy egeret, és lefejezve odavittem a fogvatartómnak, hogy lássa, mi mindenre vagyok képes, hátha beijed. Ehelyett megsimogatott és azt mondta: "Jó cica!" Hát ez nem jött be!

768. nap
Ismét meggyőződtem róla, milyen szadisták ezek. Megint alávetettek egy szörnyűséges vízi tortúrának. És mindezek tetejébe még bekentek valami égető habos borzalommal, aminek a neve: sampon. Micsoda eszelős elme találmánya ez!
Az egyetlen vigaszom csak egy hüvelykujj-perc volt, ami közben a fogaim közt maradt.

771. nap
Valami összejövetel volt náluk, ezért egész estére elkülönítettek egy szobába. Hallottam a zajokat, és éreztem annak a szörnyű löttynek a szagát, amit úgy hívnak, hogy sör. Hallottam, azt is, hogy valami képességről beszélgetnek, amivel állítólag én rendelkezem, allergia, vagy mi a neve. Ezt meg kéne tanulnom bevetni!

774. nap
Szerintem a többi fogoly talpnyaló vagy besúgó. A kutyát gyakran szabadon engedik, és mindig boldogan visszatér. Biztos, hogy félkegyelmű. A madár viszont tuti, hogy köpni szokott. Valahogy kiképezték, hogy beszéljen a nyelvükön (ami olyan, mint a szamaraké), és rendszeresen beszél velük. Biztos vagyok benne, hogy minden lépésemet jelenteni szokta. Mostani helyén, a fémszobában, egyelőre biztonságban van, de én tudok várni. Minden csak idő kérdése

10. Mislix2007-09-14 21:28
az egyik kedvenc új péter írásom....

""Keresem annak a kék autónak a tulajdonosát, aki 2006. december 29-én, pénteken délután 14 órakor elütötte a Téglás u. 48. sz. sarkán a palotapincsi kiskutyámat. Kérem, jelentkezzen a megadott címen. Remélem, a lelkiismerete nem hagyja, hogy ne jelentkezzen."

(Apróhirdetés a Mindszenti Hírekben)



Elnézést, megint nem vagyok képben, nem mintha érdemes volna képben lenni, egy közepesen rutinos újságolvasó képes bármikor fejből konstruálni teljes heti hazai sajtótermést, anyósát pisztollyal kergető helyettes államtitkárral, minden elképzelést meghaladóan drága közlekedési objektum átadásával/terveinek kiszivárgásával, repedő tübingekkel, magát Anettka-testű, Kiszel Tünde-fejű kentaurrá operáltató Zalatnay Cinivel, és a magyar futball újabb nagy sikereivel (a Juventus serdülő B második
fiókcsapata szerződtette az MTK egyik tehetségét két Kinder Buenóért és egy kis vödör matchboxért).

Szóval nem vagyok képben, a jegyzeteimben is csak annyit találok utoljára, hogy "Pflum Orsi idén is forgatott Kandász Andi utazós műsorában", márpedig én úgy vagyok Pflum Orsival és Kandász Andival, mint Árpa Attila az olimpikonokkal, miszerint "mélyen tisztelem az olimpikonokat, és elnézést kérek tőlük, hogy nem ismerem őket", Pflum Orsi és Kandász Andi egyébként az Alföldön jártak, csak remélni tudom, hogy sikerült megtekinteniük az Alföld emblematikus háziállatát, a palotapincsit, amely éppúgy hozzátartozik a magyar vidék mindennapjaihoz és képéhez, miként a vakolatlan kockaház előtt tornyosuló ezüsfenyő. (Az alföldi porta palotapincsi nélkül olyan, mint vaníliás túróvarázs guargumi nélkül.)

Izomból nyaralok, egyébként, minden erőmet megfeszítve, mozgósítva, egyszersmind felélve utolsó tartalékaimat, innen lesz szép fölállni majd szeptember elején, amikor kezdődik a főszezon, például biztosra veszem, hogy heti három alkotmányozó nemzetgyűléssel, népi hurállal, új honfoglalással és rendszerváltás-befejezéssel nyitunk, utána jönnek majd a népi kezdeményezések, ülő- és éhségsztrájkok, tojásdobálások, emlékműdöntési kísérletek, és aztán elérkezünk majd a népszavazásig, amikor is az egész kezdhető lesz elölről.

Kelet-európai nyaralásra elindulni Hamvas Béla Karneválja nélkül nagy könnyelműség, sok fölösleges idegességnek teszi ki magát az ember. Hamvas (miszerint beobachtungstelle) végtelen türelme, mély humora és bonyolult, mizantróp humanizmusa kell ahhoz, hogy ne borítson ki nagyon a mihozzánk megszólalásig hasonló népek fiainak egyébként roppant idegesítő kavalkádja, például a délután kettőkor, negyven fokban embernagyságú felfújható cetfélével, gumimatraccal, hűtőtáskával, strandszatyorral, törölközőhalommal egyensúlyozó, gyakorlatilag a járásképtelenségig részeg lengyel polgár, a divatos Teva szandáljához elegáns kávészínű bokazoknit viselő cseh középvezető, aki még kétezerhétben is hisz a műbőr autóstáskában, vagy a családját maga előtt terelő mélybosnyák szumózó, akinek aranyláncaival ki lehetne emelni a Titanicot.

És akkor még a malacsonkákkal is Victoria Beckham-imitátornak készülő horvát/
szlovén/szlovák/német/satöbbi tinilányokról, a már éppen tíz éve ciki lakossági trance-re fényes nappal ültükben is szeletelő fiúkról nem beszéltünk.

Jó hír a magyarság kitüntetett helyét és lokális vezető szerepét veszélyben érzőknek, hogy nonfiguratív csípőtetoválásban és tanga szabású fürdőruhában (otthon én már hatéves kislányon is láttam) továbbra sem veszélyeztetik pozícióinkat a szomszéd népek. "

9. Mislix2007-09-14 21:25
"Sengming Csheng khö guj, áj tyhing tyia cseng kao." (Petőfi Sándor Szabadság, szerelem című versének kínai fordítása.:))))))

8. Mislix2007-09-14 21:10
:)))
(válasz eva7 7. hozzászólására)

7. eva72007-09-12 13:22
Két és fél éves volt Ádám, amikor télen szép nagy hó esett. Gondoltam, nagy élmény lesz neki a mély hóban járkálni, ráadtam egy kiscsizmát és kiengedtem a kertbe. Pár perc múlva látom hogy megáll és sírdogál.
- Mi a baj, Ádám?
- Anya, nem tudok járkálni, mindenhol gödör van!

Tomika születése előtt megkérdeztem Ádámot:
- Ádám, szerinted hogyan nevezzük el a kistesódat?
- Hát, majd megkérdezzük, hogy hogy hívják!
Tomika még a hasamban volt amikor Ádám komolyan megkérdezte:
- Mondd anya, van a kisbabán zokni?
Ádám rajzot készített az óvodában, aminek a "Balatonnál nyaraltam" címet adta. A rajz egy nagy kék irkafirka volt. Megkérdeztem tőle:
- Ádám, és hol vannak a fürdőzők?
- Hát, lemerültek a víz alá.
Ádám az óvodásokkal színházi előadáson volt. Kíváncsian faggatom.
- Mi volt az előadás címe?
- Mátyás király és az ördög.
- Na, és mi tetszett a legjobban?
- Az, hogy a Bence felbukott a fogasban.
Ádám elhatározza, hogy az 5. születésnapja után varázsol magának egy táltos paripát és azon elutazik majd Sárkányországon keresztül Meseországba, és nem is jön vissza ezer napig, hogy ne kelljen óvodába menni. Mindenkinek meséli, az emberek csodálkozva hallgatják.
- Tényleg, és egyedül mész el?
- Nem, Tomit is viszem.
- És Anya meg Apa nem fog nagyon sírni, ha itthagyjátok őket?
- Á nem baj, majd szület nekik másik gyermekük!

6. Mislix2007-09-12 12:08
Dekódolt férfidumák

Nem a szavak embere. Irtózik az egyenes beszédtõl. Állandóan csak kerülgeti a forró kását. Pedig mennyivel egyszerûbb lenne, ha megmondaná az õszintét. Így nem marad más, mint dekódolni a férfi dumáit.

Egy pasit hallgatva tudni kell olvasni a sorok között is. Nem szabad minden szavukat szó szerint venni. Következzen néhány kulcsmondat. Persze, a hozzájuk tartozó férfidumával.

Tetszel nekem elcsépelt mondatokkal
Ha világosan kimondaná, hogy bírja a nõt, ez túlságosan könnyû és egyértelmû lenne a barátai elõtt. Ezért inkább lépésrõl lépésre halad elõre elcsépelt mondatokkal, felkészülve arra az eshetõségre, hogy akkor sem váljon nevetségessé, ha visszautasítja. Már maga a tény, hogy szavakkal próbál közeledni, sokat elárul szándékairól. Csak a hollywoodi filmekben találják meg a szerelmesek az elsõ találkozáskor leterítõ mondatokat. A hétköznapok jóval egyszerûbbek – egy szerelmes férfi csak elcsépelt mondatokat képes kiejteni a száján. Ezeket például: tetszik a ruhád, jó a frizurád, olyan, mintha már régen ismernélek, te is metróval mész haza?, hazakísérlek, úgyis egy irányba megyünk. Ezek mind-mind semleges bókok. Nem az érzéki vonzerejére vonatkoznak.

Járjunk együtt óvatosan közeledve
Szeretné megõrizni méltóságát akkor is, ha visszautasítaná. Ezért aztán párduc módjára, óvatosan közeledik. Efféle mondatok hagyják el a száját: mit csinálsz a hétvégén?, szombat estére van két koncertjegyem, ismered a most megnyílt belvárosi diszkót?, fogadok, hogy remekül táncolsz.

Legyünk barátok kedves szavakkal
Figyeljen a szavaira. Ha túl sokszor használja a kedves, szép, remek, mulatságos, szimpatikus, gyönyörû jelzõket, ezt azt jelenti: nincsenek szexuális tervei, egyszerûen csak barátkozni szeretne. Ne keseredjen el, ha így is tesz, ne mutassa ki. Visszatérõ mondatai: te legalább nem vagy egy bonyolult nõ, remekül érzem magam veled, egy igazi nõi barátság a sors ajándéka, te vagy a legszuperebb nõ, akit ismerek, egy régi barátomra emlékeztetsz, te vagy az egyetlen lány, akivel õszintén tudok nevetni.

Bújjunk ágyba egyértelmû jelekkel
Ha a férfi az elsõ alkalommal szeretné az ágyába vinni, errõl két jel árulkodik:
1. szeretne már kijönni az étterembõl vagy moziból, ahová meghívta
2. zseniális ötlete támad, és valamit meg akar mutatni a lakásában.
Állandó mondatai: szeretnélek jobban megismerni, kérsz még valamit, vagy kérhetem a számlát?, nagy zaj van itt, menjünk inkább máshová, a lakásomból az egész várost láthatod, szeretnéd megnézi a CD-gyûjteményemet?

Nagyon szeretlek szerelmes vallomással
Szeretlek – a férfiak nagyon ritkán ejtik ki a bûvös szót. Vagy túl könnyen és túl korán mondják, azzal a nem is nagyon titkolt célzattal, hogy szeretnék ágynak dönteni a nõt. Az elsõ õszintén kimondott „szeretlek” általában az ágyban hangzik el, az elsõ szerelmes éjszakán. Ha nappal esik meg, az egy bonyolultabb történet. Még szerencse, hogy a férfiak számtalan más módon is tudatják a másikkal érzéseiket. Ezekkel a mondatokkal: nagyon jól érzem magam veled, hiányoztál, egész nap rád gondoltam, szeretsz?, szeretném megismerni a családodat, a barátaidat, te vagy a legszebb nõ a világon, Szeretném, ha ma éjszaka is velem aludnál, a fürdõszobai polcon csinálok egy kis helyet a tégelyeid számára, mi lenne, ha összeköltöznénk?

Csak kedvellek kicsit felszínesen
Szereti ugyan, ám közel nem szerelmes a férfi. Ilyen esetben soha nem beszél érzelmekrõl, távolságtartó marad, barátságos, de nem túlságosan közvetlen, visszafogott és kicsit felszínes. És ami a legrosszabb: egyáltalán nem féltékeny más férfiakra, ráadásul szeretné, ha ön végre megtalálná élete párját. Tipikus mondatai: te egy nagyon jó nõ vagy, biztosan megtalálod a neked való férfit, kellemes volt az együtt töltött éjszaka, remek egyéniség vagy.

Szakítanunk kell õszintén soha
Mi lehet rosszabb egy szakítani akaró férfinál? Talán még maguknál is jobban utálják látni szenvedõ partnerüket. Mindenesetre a szakítás területén õk a királyok, soha nem mondják ki õszintén, hogy elegük van a nõbõl, hogy nem akarnak többé találkozni vele. Inkább körülírják a dolgot, így: le kellene ülnünk beszélgetni egy kicsit, a következõ hetekben nagyon elfoglalt leszek, azt hiszem, nem tudunk találkozni, egy kis szabadságra van szükségem, biztos vagyok benne, hogy idõnként szeretnéd, ha nem lennék melletted és próbálkozhatnál más férfiaknál is, túlságosan jó vagy hozzám, sok fájdalmat okozok neked, és nem tudom elviselni, ha szenvedni látlak, te is észrevetted, hogy az utóbbi idõben mennyit veszekszünk?

5. Mislix2007-09-06 11:14
a kedvenc könyvemből idézek!

". A Tér-idő, a világmindenség az ahunban lebeg. A Tér önmagában zárt, de az Idő nyitott: a múlt nem tér vissza. Az ahunban, ahol nem létezik Tér, semmi sem létezhet. Mi tehát le fogunk választani egy kis darabot a Térből, amely majd beburkolja a ksillt, s így be leszünk zárkózva ebbe az űrbe, az ahunba - ha e szavaknak egyáltalán van értelmük -, a világmindenség Nagy Tere mellett, de anélkül hogy elvegyülnénk vele. Hozzá képest mi sodródni fogunk. Egy adott idő, a ksillünk jelezte idő után, ugyanezt a műveletet hajtjuk végre, de fordítva, és ismét a világmindenség Tér-idejébe jutunk, egy olyan ponton, amely a tapasztalatok szerint nem lesz távolabb az Ellától néhány millió földi kilométernél. Ez alkalommal, a visszatéréskor, a Tér-idő külső oldalán fogunk átkelni. Amikor mentünk, a belső oldalán haladtunk át. Lehetséges, hogy amíg, ki tudja, hány milliárd kilométernyi utat teszünk meg a Térben, addig az Időben is utazunk. De ezt nem merném határozottan állítani, mivel az ahun-fizika még nagyon új keletű tudomány. Lehet, hogy mi, Hissek még nem is létezünk a ti bolygótokhoz viszonyítva. Talán sok ezer évvel ezelőtt már eltűntünk, de ezt a Mislixek miatt nem hiszem: ha ők folyamatosan léteznek, nem fognak évezredekig várakozni, hogy eljussanak hozzátok, bármily távolságban is legyetek. Tény, hogy mi hozzátok viszonyítva, mint ahogy hozzánk viszonyítva ti is, a Sehol és a Semmikor lényei vagyunk. Bár ugyanabban a Tér-időben létezünk, mégsem tudja majd soha senki megmondani, milyen távolságot és időtartamot kell megtennünk ahhoz, hogy találkozzunk, mivel ehhez át kell kelni az ahunon, a Nem-Tér és a Nem-Időn. Érted?
- Nem nagyon. Ehhez a mi fizikusaink egyike kellene.
- A veszélyt a bennünket körülvevő negatív világegyetemek jelentik. Az elmélet azt bizonyítja, hogy minden pozitív világegyetemet két negatív világegyetemnek kell körülvenni, és viszont. Ezek olyan világegyetemek, ahol az anyag az ellentéte a miénknek: az atommagok negatív töltésűek. Ha túlságosan eltávolodunk a mi világegyetemünktől, megkockáztatjuk, hogy találkozunk ezek egyikével, s akkor egy óriás fénylobbanással valamennyi anyagunk megsemmisülne. Eleinte bizonyára ez történt néhány ksillel: soha többé nem tértek vissza. Azóta már jobban tudjuk ellenőrizni átkelésünket az ahun-ban. Most pedig el kell kezdenem a manőver irányítását. Velem jössz?"


4. Rozália2007-09-06 05:45
Nem rossz...:)
(válasz Mislix 2. hozzászólására)

3. Mislix2007-09-05 20:03
:)

2. Mislix2007-09-05 11:50
Az ország mély morális kátyúba jutott T-34-esét újra bebikázandó, a botra celluxozott gumitehén és a mécsesekből kirakott Szent Korona-tan jegyében tartottam alkotmányozó nemzetgyűlést egy felborított mobilvécében, és azt a döntést hoztam, hogy a "saját-farkát-kergető-bolond-tacskó-keresztezve-a-róka-fogta
-csukával" helyzetet népszavazási kezdeményezéssel fogom megoldani.
Meggyőződésem, hogy csakis az emberek népszavazáson kinyilvánított akaratát tükröző politika képes megoldani az általános politikai, gazdasági, morális és mentális válságot. Tehát népszavazási kezdeményezést kezdeményezek az alábbi kérdésekben:
Kívánja-e azt-e Ön, hogy kolbászból legyen a kerítés?
Egyet-e ért-e Ön azzal, hogy a jövőben senkinek se kelljen adót fizetnie, ehelyett az állam a megállapított személyi jövedelemadó különböző járulékokkal növelt bruttó összegét minden hónap ötödikén folyósítja a magyar embereknek?
Egyet-e ért-e Ön azzal, hogy gyógyszereket csak Hávelné Szatmári Katalin árulhasson, és a rokkantnyugdíjas nagycsaládos gyógyszerészek alanyi jogon vehessék igénybe a Four Seasons szálloda wellness-részlegét?
Egyet-e ért-e Ön azzal, hogy a magyar egészségügy legyen egyetlen hatalmas Schwarzwald Klinik, és Brinkmann professzor műtse a vakbelét mindenkinek?
Egyet-e ért-e Ön azzal, hogy a felsőoktatásban részt vevő diákoknak ne kelljen órákra járniuk, kapjanak fizetést azért, ha esetleg mégis bejárnak, a vizsgákat és a házi dolgozatokat azonnal töröljék el, viszont kapjanak olyan diplomát, amellyel bármikor elhelyezkedhetnek egy nagy pénzügyi tanácsadó cég menedzsmentjében?
Egyet-e ért-e Ön azzal, hogy az eladhatatlan és rossz minőségű árukat termelő gazdákat továbbra is százmilliókkal kell támogatni azoknak a pénzéből, akik valami tévedés folytán piacképes árukat állítanak elő? És ezen felül kapjanak-e demonstrációs támogatást a gazdák, például ingyen autópálya-matricát a traktorokra?
Egyet-e ért-e azzal Ön, hogy dögöljön meg a szomszéd gumitehene is?
Egyetért-e Ön bármivel, egyáltalán?

1. Mislix2007-09-05 11:49
Érdekes írások, esszék, akár humoreszkek is.

1 2