Milyen előnyei vannak a házasságnak az együttéléssel szemben? Miért "kell" férjhez menni? (beszélgetős fórum)

Szerintem mindkét életformát el lehet fogadni,ha minkét fél ugyan azt akarja.A baj akkor van,ha az egyik házasságot szeretne,a másik meg nem.

Én a magam részéről sosem hoztam volna szóba még anno,hogy szeretném ha megkérné a kezemet,de nálunk ez valahogy természetes egyértelmű volt.De biztos rosszul esett volna,ha évek múlva sem tervezett volna házasságot.Én úgy gondolom,hogy akkor 100%-ig biztos valaki az érzelmeiben,abban,hogy komolyan gondolja a holtomiglan-holtodiglant,ha ezt hivatalossá is akarja tenni.Nekem ez azt jelenti,hogy hivatalosan is rendezetté akarja tenni a kapcsolatunkat a közös életünket,semmi kétség nem fér hozzá mi össze tartozunk.Előnye,hátránya???Én sem egyiket sem másikat nem tapasztaltam a több mint egy évtizedes házasságunk alatt.Semmi nem változott az esküvőnk után,kivéve a nevem.Viszont,én nem szültem volna gyerekeket ha nem vagyunk házasok.

Nem azért mert a papír garanciát jelentene,mert az sajna ebben az életben semmire nincs,de a tudat nekem nem mindegy,hogy élettársam,vagy férjem van.Szerencsére a férjem is így gondolkozik a témáról.Én teljesen megértem az érzéseidet,hogy csalódott vagy.Mert érzelmileg igenis számít az,hogy milyen formában élünk együtt.Persze nem mindenkinek,de a legtöbbünknek igen.

Ja még annyi, hogy a férjemet 5 éve ismerem, azóta szerelmes vagyok belé, és még soha nem gondoltam ilyen értelemben más pasira.

Maximálisan tiszteljük egymást, soha nem néznénk meg mi van a másik telefonjában, ki kereste, emilt sem, ezt nem is értem.

Mindakettőnknek kell néha a saját út is, és engedünk annyi teret a másiknak, amibe ez még belefér, nem lógunk mindig egymáson.

Álszent dolog azt mondani, hogy az a kezdeti rózsaszín szerelem örök, de másfajtává átalakul, mint ahogyan te is.

Ezt kell tudni intelligensen kezelni.

Na én nem olvasom végig, mert sok a marhaság.

Embertípustól függ, kinek mi a jó, de a lényeg: ha összeházasodtok, az komoly, mert ezzel akarod vagy nem ország-világ előtt hirdetitek, hogy csak ő és soha többet más. Ez sokaknak nagyon nehéz, mert nehéz feladni a teljes önállóságot, függetlenséget.

A férfi, ha sokáig együtt van egy nővel, és nem kéri meg, az tiszteletlenség - kérdezz meg bármely pszichológust - mert úgy tűnik, hogy csak úgy elvannak. És lehet. Lehet, hogy tényleg az a fiú szándéka(lehet nő is), hogy lelép, ha valami nem úgy alakul.

Szóval a házasság semmi más, mint tisztelet a másik iránt, ilyen formán tényleg csak egy papír. És az esküvő nem életed legszebb napja, mert jó persze gyönyörű volt az enyém is, de a legszebb nem az, hanem pl. amikor megszületik e gyerek, kimondja anya, stb.

Na hát sommásan ennyi. Házasodni nem kell, lehet. Sokan csak az esküvő miatt házasodnak, meg külső nyomásra, meg mert frusztráltak. NA ezek válnak.

És a legszebb benne, hogy mi akkor már ismertük egymást, amikor az előző párom megkérte a kezemet.

Akkor most ez hogy van??? Tisztában van vele, hogy ez nekem mennyire fontos.

Tudod én csak attól félek, hogy erre még éveket kell várnom és nekem már a hetek is nehezek.

Engem szó szerint a sírás fojtogat, ha olyan hírt kapok az ismeretségi körömből, hogy valakinek megkérték a kezét vagy gyermeke született. És ami a legrosszabb és önző dolog...nem az örömtől.

En eszerveket probaltam felsorakoztatni, naivan azt feltetelezve, az erzelem mogotte megvan.

Lehet irni, hogy szerelem kell a hazassaghoz, de 28 eves fejjel azt mondom, hogy ha az eszervek is stimmelnek, nagy gond nem lehet.

mert nem azért akarja megkérni a kezedet, mert te akarod, hanem azért mert ő akarja és lehet, hogy ő meglepni szeretne. Kicsit hanyagold a témát, és lehet, hogy te fogsz a legjobban meglepődni amikor majd egyszercsak eléd áll egy gyűrűvel, ztán már kezdheted is szervezni az esküvőt.

Lehet, hogy ő is ugyanazt érzi mint amit te, de ha most megkérné a kezét azt érezné hogy csak azért tette, mert kikényszerítetted, de ha békén hagyod kicsit akkor majd azt fogja hinni, hogy hú ez micsoda ötlet tőle... láss át az agyán ;)

De, igen, így volt. Sokat mondogattam neki az elmúlt 1 évben. Valamiért megrögzötten azt szerettem volna, hogy jegyezzen el. Az én lelkem már nagyon-nagyon régóta vágyik erre.

De én a leges-leges-legelején elmondtam neki, hogy én egy ennyire komoly kapcsolatnak látom csak értelmét. Még csak ismerkedtünk, nem is gondoltam, hogy lesz közöttünk bármi is, nem is gondoltam, hogy bármit is akar tőlem, éppen ezért nagyon őszinte voltam vele. Ha akkor gondoltam volna, hogy valaha is akar tőlem valamit, akkor biztos, hogy nem ezzel kezdem, de még csak fel sem hozom neki ezt a témát.

Az igaz. Ebben hasonlítanak egy kicsit a gyerekekhez. A gyerek se csinálja azt, amit akarsz, bezzeg, amit nem akarsz!!! No, az nagyon piszkálja a fantáziáját.

De, ha ő is ugyan azt érzi, amit én, akkor miért dacol?

Nem lehet hogy sokat mondogatod neki h ezt szeretnéd és esetleg dacból, csak azért sem....

Szerintem egyik pasi sem szereti azt csinálni amit mondanak neki, ki kell várni amíg ők akarják az egészet anélkül, hogy ebbe bárki is beleszólna.

Nem fejtegettem én semmi ilyesmit. Igen, én úgy gondolom, hogy amíg a halál el nem választ, és ha lehet ez minél később következzen be. De, ha ő is így gondolja, akkor miért nem lépett még, ha tudja, hogy én így gondolom és erre vágytam??? Csak nem értem, hogy, ha más lép, akkor ő miért nem lépett eddig?

Lépésnek számítana vajon, ha mindazt elmondja, hogy ő elköteleződött mellettem, hiszen minden éjjel, amikor csak tud, akkor mellém fekszik le aludni, hűséges és lehet rá számítani? De akkor miért nincs eljegyzési gyűrű??? Kaptam ugyan tőle egy gyűrűt, de az nem eljegyzési volt!!!És nem akkor kaptam, amikor ezt elmondta.

Én szerelemből, őszinte szeretetből mennék hozzá, de ahhoz el kellene jegyeznie, nem??? És minél tovább kell várnom rá, annál csalódottabb vagyok. És valószínűleg próbálom meggyőzni magamat, hogy nem is olyan fontos a házasság. Pedig számomra a házasság érték. Én egyszer házasodnék. Én ezt láttam a szüleimnél, ezt látom az ő szüleinél is. Lehet, hogy vannak problémák, de kitartanak a másik mellett hűségben.

Tényleg nem bántásból írom, de szerintem ezzel a gondolkodásmóddal, pláne ha ezeket kifejtetted a párodnak is akkor ne csodáld, hogy még nem kérte meg a kezedet.

Ne azért menj hozzá, hogy mindent bebiztosíts, hanem, mert szereted és, mert úgy gondolod, hogy "amíg a halál el nem választ". Szerelemből, szeretetből menj hozzá, ne azért, mert körülöttetek mindeki már megnősült, férjhez ment.

Akkor ki mit gondol: mit jelent Nektek a házasság?

És mit jelent a férjeteknek?

"Valami láthatatlan fonál köti egyik-másik embert egybe, ha nem is ismerik egymást. A fonál lehet mérföldekre nyúló, de egy napon, amikor találkoznak, csomót köt rá az égi kéz, s azt a csomót el nem oldhatja többé tán még a halál se.

Gárdonyi Géza"

Ha egy párkapcsolatban mindkét fél a fenti idézet igazságát érzi, akkor kölcsönösen vágynak arra, hogy hivatalosan is egymáshoz kössék az életüket és nem az anyagi javaik, hanem az érzelmeik miatt!