Van megoldás? (beszélgetős fórum)

Nem nyálas hanem igaz!!!!

Ha magunkat sem tudjuk becsülni mások sem fognak.

Ó, persze! Felvettem egy zöld napszemcsit. Most már mindjárt más, mindenki mosolygott rám; nem is tudom miért! :-) /csak vicceltem, nem vagyok hülye, csak hülyülök!/

Igen, jobb biztosan tudni, hogy rossz, mint bizonytalanul reménykedni, hogy jó! :-)

Na, jól van remélem nem sértettem meg senkit, csak próbálom magamat felrugdosni, és önirónikus lenni!

Hello, látom ma nyugi van.

Remélem azért ma már jobb színben látjátok a világot. Mindenesetre ami nem megy kár erőltetni . Én azt mondom jobb a biztos rossz mint a bizonytalan jó.

A terápis szerintem is hülyeség.(bocs)

Ha két ember változtatni akar, akkor változtat, ha nem akar, járhatnak 100 évig terápiára.

Nekem egy dolog miatt ment tönkre a házasságom.

A férjemnek esze ágában se volt kimutatni, hogy szeret.

Se egy puszi, se egy ölelés, se semmi.

Persze a szexet igényelte volna, de nekem ez így nem ment.

Sokan azt mondták: ezért eldobsz 10 évet!?!?!? IGEN, ezért! Mert ember vagyok, nő, akinek szüksége van arra, hogy szeressék!

Megértelek, mert ez olyan nehéz, hogy... NAGYON!

Hiszen, ha az embernek nem lenne gyerkőce, minden sokkal könnyebb lenne. Én legalábbis így látom!

Hiszen egy anya először a gyereket nézni, és utána magát.

Viszont egyszer fel kell állni, és erősnek lenni.

Én is sokat gondolkodtam..rengeteget!

Gyártottam a kifogásokat. Nincs hová mennem, nincs munkám, nem tehetem meg a gyerekemmel, hogy új oviba írtom stb. stb.

Aztán egy szép nap, szerelmes lettem. És rájöttem!

Mindent lehet, csak akarni kell, mindenre van megoldás.

És lásssss csodát, tényleg!:)

Én is pontosan ezt éreztem 2 szer elköltöztem és mindig vissza csábított. Egyszer aztán egy születésnapomra az akkori barátnőmtől kaptam két dolgot .Az egyik egy kis emlék táblácska volt a következő szöveggel: Ne ereszd el amibe kapaszkodsz, amíg nem kapaszkodsz valami másba!

Ettől a srác kiakadt a másik egy hűtőmágnes volt:

Barát az aki megérti a múltadat, hisz a jövődben és elfogad olyannak amilyen vagy.

Ez a két tárgy segített, belekapaszkodtam ebbe a barátságba és éjszakákat átsírva ugyan de új életet kezdtem. Nehéz volt és alig maradt egy kis pénzem az albérlet miatt, de hónapról hónapra könnyebb volt.

Igazad van, mégis van hogy az ember az eszével tudja, hogy mi lenne a megoldás, de mégis...mintha valami megbénítaná és nem képes tenni semmit sem. Ez talán a félelem a megszokott élet elvesztítésétől, talán valami más, nem tudom sajnos. De nagyon rossz. Olyan, mintha menni akarnál, de nem mozdul a lábad...

Nem tudom, érzett-e már valaki hasonlóan, de én most (hónapok óta) ezt érzem. :(

Sziasztok!

Az élet túl rövid ahhoz, hogy elfecséreljük.

Ne szenvedjetek nem éri meg évek alatt annyi sebet összeszedtek, hogy nehéz lesz helyre hozni. Én 4 évig szenvedtem és féltem váltani az otthonomtól 200 kmre idegen emberek között, nehéz volt. Csak azért mertem dönteni mert valaki más kezdte felkelteni a figyelmemet, ami eleinte még esélytelennek tűnt. Mivel én úgy gondolom, hogy csak azért jöhetett más képbe mert nem elég erős a kapcsolatunk így elhagytam. Az élet furcsa eredménye, hogy mind a ketten egyszerre lettünk függetlenek bár ő nem önszántából. Azóta már házasok vagyunk 4éve élünk együtt. Félévig csak kerülgettük egymást, eleinte nehéz volt egyedül, ő pedig gyászolt ami nagyon nehéz időszak volt. Összekovácsolódtunk, én elfogadtam a kisfiát sajátomként és azóta gyökeresen megváltozott az életem. Nem tudni mit hoz a sors de a kényelem miatt nem szabad táplálni egy kihűlt kapcsolatot.

Én nem vagyok a te helyzetedben,de nálunk én döntöttem 17 év után úgy ,hogy jobb egyedül ugyanebből az okokból mint te.A gyerekeim most kezdték az iskolát és tök jól elvagyunk.Nálunk az jött be,hogy egy hetet az apjuknál töltenek egy hetet nálam és ez már 3 éve így megy.Nekem nem ment minden olyan simán sőt még most is nagyon rossz nélkülük.De mivel az apjuk imádja őket és viszont is nem tehetem meg a saját kis önző érzéseim miatt,hogy ők is szenvedjenek az miatt,hogy mi már nem szerettük egymást.A kereset nem fontos én is albérletben élek.És mondhatom sokkal jobb érzés felkelni,hogy nem vágsz át egy másik embert ha már nem szereted,és nem pazaroljátok egymás idejét.

Én bizony megmondtam neki,hogy nem szeretem ,nem kívánom,és ő ezt megértette talán ő is így gondolta mert ahogy elköltöztem otthonról már két hónap után ott volt a szomszéd csaj nála.Igaz ugyan,hogy nem túlzottan örült neki de ő is rá jött talán, hogy nekünk már nincs közös jövőnk.Most vígan élnek a közös házunkban amit nem tudunk eladni.De nem érdekel én olyan élményeket kaptam az utóbbi három évben az élettől amit az előző 33 évben összesen.

Remélem megtalálod a számodra helyes utat,mert nem az a fontos,hogy másoknak megfeleljünk még akkor sem ha a gyermekünkről van szó.Az ő idejük is el fog jönni amikor nekik kell majd hasonló döntéseket hozni.Csak a saját példámat tudom felhozni,hogy az ő apukájuk ezerszer többet ad nekik érzelmileg mióta külön vagyunk.Rá jött,hogy nem csak nekem vannak gyerekeim hanem neki is.

Nálunk gyorsan történt minden. Megismerkedtünk, 1-2 hónapon belül összeköltöztünk, 1 év múlva megszületett a gyermekünk! Akkor jó volt, minden happy, rózsaszín köd meg minden! Utána kezdődtek a problémák.

Ha apámék közel laknának, szerintem elköltöztem volna már, de így hová? Albérlet kizárva, a távolság miatt kizárt, hogy apámékhoz költözzek, mert a gyerek imádja az apját és viszont! Ő mondta, hogy nyugodtan mehetek, de a gyerek marad, mert nem tudnám eltartani mindkettőnket! Neki van lakása, nekem nincs, Ő többet keres, mint Én, neki ott van az anyukája, aki segíteni tud!! Ha csak szigorúan a tényeket nézzük és minden érzelmet kihagyunk, akkor igaza van :-(

Nem irigyellek tényleg nagyon nehéz helyzetben vagy.

Én a helyedben ha megoldható elmennék valahova haza, barátnőhöz stb. Egy rövidebb időre akkor távol van tőled jobban át tudod érezni, gondolni a dolgokat. Pl. hogy bírod nélküle milyen egyedül a gyereken mit veszel észre. Az is előfordulhat, hogy néhány hét külön lét után másképp gondolod a dolgokat. Néha csak ennyi kell. Ha pedig a külön lét után is úgy gondolod nem akarsz vele tovább együtt lenni akkor nagyon keménynek és erősnek kell lenned, ha váltani akarsz. De szenvedni éveken át nagyon rossz!!

Hasonlóan éreztem én is már az első hét év után. És nem mertem váltani.

Azóta csak rosszabb lett. A megkopott szexuális vágy közben a nullára redukálódott (részemről, a férj iránt) és ez folyamatos konfliktusforrás.

De a gyerekeinknek jó apja,miattuk, és a saját gyengeségem miatt vagyok még mindig vele.

Látod, nekem már az eszem is azt mondja, menni kellene, csak hogyan, hova...

Szerintem fontos lenne már most megpróbálni megbeszélni és helyrehozni a gondokat, és ha nem sikerül, akkor inkább most, egy gyerekkel, fiatalon érdemes váltani, mint később, amikor még nehezebbé válik.

Szia

sajnos ezért mondják hogy nem szabad túlon túl hagyni magunkat, és mást játszani mint ahogy tényleg élni szeretnénk...

azt már nem kérdezem, ha már akkor nem volt jó, hogy mertél babát tőle... ez már a múlt!

Hát ez nehéz dolog, a gyerek tuti megérzi, látni fogja egyértelmű - én is láttam a szüleimnél!

Viszont apám kitartott anyámmal míg nagyobbak nem lettünk (ott fordított volt a helyzet), tán úgy 16-18éves korunkig, aztán elkezdett nézelődni, én értettem, hogy mért teszi, láttam, hogy nem tudnak beszélni stb, a bátyám jobban nehezményezte, hisz neki ő volt az apai minta, férj, számára a korábbi képet ezt sértette, de ma már ő is érti, és ma 24évesen váltak el a szüleim!

Tény, kisebb koromban jobban megsinylettem volna, és a válás révén nagyobb balhék lettek volna.

De ha már akkor talált volna apám egy szerető társat, aki minket elfogad, és akár tudtam volna bbszélni vele,nem mint anyámmal, lehet nem is lett volna olyan rossz.

De apum így döntött.

Tied a döntés! De tény, csak a gyerkőc miatt, én is azt mondom nem szabad, ha olyan szar a helyzet, de ha csak annyi, hogy kihülőben lenne a dolog, akkor inkább próbálj még tenni a kapcsolatért, hát ha változna a párod is, ha átbeszélitek!

én is hasonlóan voltam,csak én egy gyerekkel..

kiléptem,lett új kapcsolat,és azóta jól vagyok..ha nem érzed magad jól,és tudsz változtatni,tedd meg,mert be fogsz savanyodni..a többiről nem is beszélve..az ember nem élhet le egy életet azzal,akit a háta közepére sem kíván,mert akkor csak szenvedsz..

sok szerencsét...

Én azt gondolom, hogy a gyermek nem lehet kifogás. Egy gyermek mindent megérez! Érzi, ha a szülei között feszültség húzódik. És ez neki sem jó.

Attól még lehet valaki nagyszerű, szerető apuka, ha a szülei nem élnek egy fedél alatt, vagy már más oldalán boldogok.