Barátságból szerelem? Vagy mi ez? (beszélgetős fórum)

az előbb próbáltam hívni, de kinyomott....most vagy elfoglalt vagy ennyire lesz*r......

kíváncsi vagyok, hogy este a buliban oda fog-e jönni vagy sem.

ja, de azóta se beszéltük meg, hogy mi is volt köztünk, mi volt az az elmezavar mindkettőnk részéről.... de lehet még kell egy kis idő, hogy "összeszokjunk" és utána fogjuk tudni értelmesen megbeszélni.

az a baj, úgy érzem, és már látom is előre, hogy nem fog működni, akármennyire szeretném. mert nagyon nagy hatással van rám. fene gondolta, hogy ez lesz....

Sziasztok ismét! :)

angel- : szerintem beszéld meg vele, mi ott rontottuk el, hogy nem beszéltük meg, vagyis utólag próbáltuk, de nem sikerült. egész májusig nem beszéltünk. én kezdeményeztem a békülést, és vagy ötmilliószor bocsánatot kértem, amiért megbántottam meg elküldtem a fenébe. borzasztó volt nélküle. egyedül éreztem magam. megírtam neki, hogy érzek, szóval tudja, de azt is, hogy én csak a barátságát szeretném, és basszus nem tudom hogy csinálja, de ő simán tartja a határokat. ..... viszont nem a régi még ez a barátság, de még csak háromszor találkoztunk január óta, de a harmadik alkalommal megint elkezdtük a csipkelődést, ökörködést. hát félek, mi lesz, holnap egy buliban találkozni is fogunk. ő másokkal megy, én meg barátnőmmel, aki lelki vigaszra szorul. úgyhogy most barátnőmre kell koncentrálnom.

de most a legutóbbi találkozásunk óta megint ott vagyok, mint mikor véget vetettem az egésznek. állandóan azon izélek, hogy mi van vele, miért nem keres (jó, tudom, miért nem :D, na de akkor is), én meg teljesen visszafogtam magam, mikor azon vettem észre magam, hogy már megint írni akarok neki és felhívni stb.....tiszta hülye vagyok!megőrülök saját magamtól! :(

Köszönöm a véleményt!:)

Szerintem nem állok most oda elé hogy 3 napja nem úgy nézek rád mint gondoltam, hanem várok még, lehet hogy egy hét múlva rájövök hogy csak a szeretethiány hozta ki belőlem, hiszen több mint fél éve nincs senkim. Sodródok az árral, nem tudok mást tenni. Úgy gondolom minden sokszor elsütött poén mögött van igazság, csak kérdés hogy mikor jön el az hogy már nem poén, vagy egyáltalán eljön e. Sosem voltam kezdeményező típus, szerintem most sem leszek, maximum éreztetem vele hogy belemennék többe is. Közben pedig próbálok reális maradni, nem hagyom hogy elragadjanak az érzelmek, nem leszek plátói szerelmes :)! Azt hiszem menni fog.

Kíváncsi lennék még pár sztorira, remélem fognak ide írni!

Szia.

Egy ilyen típusú szituációban és egy baráti kapcsolatban én simán el tudom képzelni, hogy őszintén elmond neki, hogy milyen érzések kavarognak benned. Nő vagy, incselkedős kapcsolatban vagytok, tehát meg tudod oldani, hogy ne legyen ciki! :) Pajtás a pajtással beszélget, és mindenki tudja, mit kell komolyan venni...

Lehet, hogy ő is ezekkel a gondolatokkal, érzésekkel küzd, mint Te, nem tudhatod.

Csak ugye mindkét fél el akarja ezt hessegetni, hiszen "a barátság a fontos, és biztos a másik is csak a barátságomat akarja", stb. stb.

Talán csak mindenki bebeszél magának valamit arról, hogy szerinte a másik fél mit akar, ahelyett hogy őszintén megbeszélnétek, és kiderülne, hogy akár közös a cél.

Volt ilyen esetem, és nálam ez volt. Happy end lett a vége. :)

Viszont ha mégsem gondol rád nőként, mert fontosabb neki, hogy lelkitársként ne veszítsen el, akkor meg legalább tisztában leszel vele, és talán nem álmodozol tovább, hogy mi lenne, ha... Tudod, jobb tudni a biztos rosszat, mint bizonytalanságban várakozni a semmire...

Sziasztok. Most vagyok először ilyen oldalon, mert olyan szinten tanácstalan vagyok, hogy ez tűnt a legjobbnak. A barátaimnak nem merek erről beszélni, mert a dolgot ami folyik bennem nem akartam és lehet h jobb ha magamba is folytom és lezárom. A történet, az érzések, dettó hasonlítanak Amellus sztorijához, egy különbség,hogy a fiú lehet hasonló helyzetben mint ő. Semmit nem tud arról hogy bennem ez a dolog zajlik. Vagy csak nem mondja. Ez a baj, hogy nem tudom ő vajon gondolt e már arra hogy most hova rakjon engem. A mi barátságunk úgy kezdődött hogy munkatársak lettünk, összehaverkodtunk,bulizgatni jártunk,sokat dumáltunk.Ő is egy komoly kapcsolaton volt túl, én is egy nagy szerelem miatt szenvedtem. Egymásnak adtuk a tanácsokat,panaszkodtunk. Viszont közben elkezdtünk úgymond íncselkedni...sok poénkodás, kacérkodás...puszi,tipitapi,becézgetés...3 hónap múlva egy buli után mellette ébredtem.Szerencsére nem emlékszem semmire abból az éjszakából, mert a mai napig égnék. De a dolog ennyi volt, nem lett róla szó hogy legyen e valami, szerintem még mindketten másba voltunk szerelmesek. De a jó viszony szerencsére megmaradt! Ha vonzódtam is hozzá, eltemettem magamban nagyon gyorsan. Rá pár hónapra megjelent egy régi szerelme, összejöttek. közben nekem is lett barátom. Ment tovább az élet,barátságunk nem szakadt meg. Ő már régebben szakított a barátnőjével, elég csúnyán, sokat szenvedett. Miután kiheverte, és jól lett a kis lelke, ismét elkezdődött a viccelődős korszak...megvolt a párom akit úgy éreztem szeretek is, és nem is tetszett neki a mi viszonyunk.Pár hónapja vége lett a kapcsolatomnak. A barátom ugyanúgy a barátom volt természetesen,abból kifolyólag is maradt ez meg hogy hetente egy-két napot együtt dolgozunk, és közös a társaság is, sokat járunk buliba vagy csak összeülni. ő élvezi az életet,szeret hódítani de egy ideje nem tud megmaradni senki mellett,mondja is hogy kíváncsi lesz ki tudja őt majd eltűrni :)! Kedveskedős természet, hamar meg tud fűzni bárkit! Viszont én voltam az egyetlen lány akivel komoly szinten flörtölgetett vagy hogy mondjam...ezért meg is kértem hogy ne csinálja már idegenek előtt vagy a munkahelyen mert így mit gondolnak rólam, vagy hogy is jönne hozzám oda valaki ismerkedni mikor azt hiszik van köztünk valami. 3 napja történt hogy együtt dolgoztunk, majd a társaság ott maradt beszélgetni. Volt egy kis italozás is. Ekkor vhogy mindkettőnket elkapott a szerethiány, illetve a jókedv helyett komolyabb hangulat. Miután hazaértünk, reggelig beszélgettünk msnen, nem tudtunk aludni. Ekkor tört rám valami, nem értem hogy miért, miért kellett ez...de úgy vágytam rá, a társaságára! Azóta gondolkozok mi ez, vártam h elmúljon mert h biztos csak a pia miatt. De nem...elolvastam pár sztorit, és egy cikket is ezzel kapcsolatban, ahol pontosan megírták mik a jelei annak h a barátod nem a barátod. Zavar ha másra jobban figyel, érdekel nagyon mi van vele...és a legfontosabb hogy megvan a lelkitárs viszony. Jókat nevetünk együtt...és a szexuális vonzalom egyértelmű. A beszélgetős este után találkoztunk, mesélte h képzeljem egy másik lánnyal is dumált, meg egy harmadikkal megy holnap randizni.Az egyikkel csak szexet beszéltek meg, mert nagy a távolság, a másikat akivel meg ma találkozott még meglátja. Nem esett jól magamban, persze mosolyogtam rá mint mindig. És az van bennem hogy miért keresgél, miért nem jut eszébe h ott lehetnék én is hiszen...vagy vajon eszébe jutott e már csak én is olyan jól titkolom h tetszik h elhessegeti?? fogalmam nincs hogy van ez, vagy hogy mi van. Közben küzdök magammal h állítsam le magam, nem lehet, biztos nem vagyok elég jó nő neki azért nem volt semmi régen(hozzáteszem semmi önbizalmam,ez nagy gond mert kihat a dolgokra)...egyszerűen nem tudom vajon tényleg full poén a részéről a simogatás,megfogom a kezed,szexelnék veled dolog meg minden ilyen...vagy valami van benne is csak nem ébredt rá még? De mondom mindemelett igazi lelkitársak vagyunk,egy hullámhossz,bizalom, szóval nem csak komolytalankodunk, nagyon komoly dolgokat is megbeszélünk folyamatosan. Van olyan dolog amit a legjobb barátján kívül csak én tudok. Egy dolgokon nevetünk,egy az érdeklődés, a stílus...szoktam mondani h bolond mint én. De vhol úgy érzem hogy én most egy akkora hülye vagyok, csak én lehetek ilyen buta vagy naiv!Mit akarok én tőle...tegyem takarékra magam és tényleg ne hozzak ki olyat a dologból ami nincs,becsüljem meg a barátságot!Vagy lehet hogy én is tévedek, csak a szeretethiány tört ki rajtam és pont ő volt ott!Nem tudok én semmit...

Valaki valami vélemény? :) :(

Szia

Igazad van, én is így látom. Egyáltalán nem sértődtem meg a szavaidon, sőt! Pont pár napja jutottam erre én is, és inkább magamra haragszom. Most úgy érzem, jobban jár, ha keres egy normális lányt, mert én aztán elég defektes vagyok, és félek, hogy csak bántanám, vagy ő engem.

Mondjuk az is igaz, hogy mondtam neki, hogy onnantól, hogy a barátságunk tönkrement, tőlem ne sok jóra számítson, mert kritikus helyzeteket nem tudok egyszerűen higgadtan kezelni. Túl hirtelen természet vagyok. és inkább nem akarom kitenni a szeszélyes viselkedésemnek. De még rágom magam a dolgon 1-2 napig.

Még egyszer köszi!

találkoztunk, de nem mondtam semmit. mármint nem beszéltünk egyáltalán az érzéseinkről. talán azért nem, mert nem akartuk elrontani az estét. mert egyébként nagyon jó volt. iszonyat sokat beszélgettünk. mintha semmi nem történt volna.

lehet jobb lesz így. mármint hogy maradunk a barátságnál. az eddig jól működött. de majd az idő mindent megold.

na ebben nem hiszek...ha a barátságból szerelem lesz, ha a szerelem nem jön össze mégsem hosszú távon, akkor a barátság is ugrott..legalábbis én még nem láttam olyat, hogy szerelem után megmarad a barátság...akkor az nem volt szerelem soha...

de lehet van olyan, amit te írsz, de akkor az a kívétel, ami ugyebár erősíti a szabályt..

jaj dehogynem!!! majdnem el is váltunk(még a gyerekek előtt), de hol van az megírva, hogy az elsöprő szerelem később nem inog meg??? sehol! ez egy lutri! vagy bejön egy életre vagy nem...amikor hozzámész valakihez, nem azt fontolgatod, hogy hány évig fog tartani, hanem úgy gondolod életed végéig fog tartani....csak jön a nagybetűs élet, ami igencsak megkoptatja az "elsöprő" szerelmet, ha nincsenek meg a biztos alapok(mondjuk a mély szeretet, akár barátság), akkor az gyorsabban összedől..HA van miből építkezni, akkor az alapok is biztosabbak. De még ilyenkor sincs semmire garancia...az, hogy egy kapcsolat akár életünk végéig tartós lesz-e rengeteg dolgon múlik, kinek mit hoz az élet.

Én is éreztem már úgy, hogy megfojtom egy kanál vízben, kész nem bírom, aztán a következő percben meg úgy érzem ő a lelki társam, csak ő fontos nekem, és a párom úgyanígy érez irántam, múltkor mondta, hogy én tudom a legjobban felidegesíteni....és azt is mondta, nem tudok olyan rosszat tenni, amiért elhagyna...szóval egy erős kapcsolatban szerintem ugyanúgy megvan a gyűlölet-szeretet minden formája, hiszen mindkét érzést aziránt az ember iránt érezzük a legerősebben, akit nagyon szeretünk. (na ez lehet kicsit bonyolult volt, de talán érted)

Hasonló eset történt a baráti társaságomban is. A fiú kb. 5 évig "barátkozott" a lánnyal, aki többször visszautasította. Mindenki azt mondta neki, hogy reménytelen a dolog.

Aztán valami történt és megváltozott a lány hozzáállása, és most együtt nevelik a gyönyörű kisbabájukat. Nagyon boldog a házasságuk!

de közben meg kikészülök, emésztem magam, mert most az van, hogy szeretem a társaságát nagyon....

lehet marad az a verzió hogy majd az idő mindent megold. jó lenne...

én mindig reménykedek abban, hogy igenis van fiú-lány barátság. aztán mindig megdől az elmélet...

igen, félek, mert ha szakítanánk, akkor vége végérvényesen valaminek. és mivel nem tudok hosszútávon gondolni rá mint párra, emiatt alapból bukó a dolog, akármiket is érzek most, mert el fog múlni. és emiatt gondolom úgy, hogy jobb nem belemenni.

volt több fiúbarátom, akikkel hasonló stációkon mentünk végig. leszámítva, hogy velük nem történt konkrétum (csók), mint most. ott megmaradt ez a plátói dolog. hasonló érzésekkel. egész addig ,amíg a pasik ki nem tárulkoztak, én meg elutasítottam őket. ők meg lemondtak rólam, a barátságról, szerelemről. többé nem álltak szóba velem. így nem elmélkedtem sokat, könnyen lezártam. eddig mindig ez volt a sztori. csak most valami változott: konkrétan átléptük a barátság határát, és nem hagyja veszni a barátságunkat, ha én nem akarok vagy akarnék többet. és ez is megijeszt, egyben csodálom érte. :)

de ezek szerint szeretem... végülis a jeleket én is összeraktam magamban, csak nem volt meg minden egyben, gondolok itt az elsöprő érzésre :), de ezek szerint szerelem...

az "elsöprő" szerelem mindig tovaszáll...max hetekig, hónapokig esetleg pár évig tart...

nekem a férjem a legjobb barátom is egyben, 33éves vagyok és 17éve ismerem...soha nem voltam belé "elsöprően" szerelmes(más sajnos igen:) mert azért jó pasi..és úgy érzem ő sem volt belém soha "elsöprően" szerelmes, de más igen!, mégis mi élünk együtt és van 4 gyönyörű gyerekünk, akkor melyik a jobb? az "elsöprő" szerelem, vagy a barátságban gyökerező mély szeretet, ami mindent "elsöprően" összeköt minket:)))

Hááát, ez a történet nekem ismerős :) Mármint nem én velem történt meg ilyen, hanem rokonommal. Barátok voltak először, aztán több, de nem volt szerelmes belé, de mégis vágyott rá. Náluk az lett a vége, hogy most már nem is beszélnek, ha jól tudom az illetővel.

Nekem is van egy 13 éves barátságom egy fiúval, együtt nőttünk fel és régen ő szerelmes volt belém, de én sosem néztem úgy rá. Végeredményben felőle ez elmúlt és azóta is remekül megvagyunk, csak már ritkábban találkozunk sajnos.

Igazság szerint nem tudom ilyenkor mi a jó megoldás, mert a fiú tőled többet akarna szerintem, ahogy ezt kivettem legalábbis. Illetve egészen biztos, mert azóta kerül téged, mióta megmondtad neki, hogy semmi sem lesz (peidg ő akart volna).

Szereted őt az is biztos, de talán azért nem akarsz tőle semmit, mert azért egy kapcsolatban már más a szitu és félsz, hogy ezáltal vége lenne a barátságotoknak végérvényesen esetleg, ha netán nem úgy sülne el a dolog (ha összejönnétek és szakítanátok). De úgy látom, már így is eljött az amitől tartottál. Az, hogy már nem vagytok olyan jó viszonyban.

Gondold át jól, hogy mit érzel valójában. Aztán beszéljétek meg, hogy most mi van akkor köztetek, hogy tiszta legyen a lap.

Mást nem tudok tanácsolni. Én még nem voltam ilyen helyzetben, de őszintén szólva nem is szeretnék, mert elhiszem, hogy nagyon rossz lehet.

Reméljük megoldódik a helyzetetek! Pozitívan! :)