Akik életében kézzel foghatóvá vált az, amiben hosszú időkön keresztül hittek... (beszélgetős fórum)

Gratulálok! Mi is hasonló cipőben jártunk. Az együtt küzdés összehozza az embert, és megtanítja megbecsülni az elért eredményeket.

Az én legnagyobb eredményem, hogy megszereztem a párom. Már egy ideje barátok voltunk, mikor megtetszett másként is. Neki egy másik lány tetszett, de nem jött össze a dolog szerencsére. Pedig próbáltam segíteni is a dolgot, ecsetelve a fiú jó oldalait. De ugye ami nekem tetszett, nem biztos, hogy másnak is bejön. Mivel Ő vadászós tipusba tartozott szóba sem jöhetett, hogy én levadásszam. Meg kellett várnom, míg rájön, hogy engem kell levadásznia. 1/2 évmbe telt, de azt hiszem megérte. Akkor 16 éves voltam, de csak vele tudtam elképzelni. Most sem választanék másként! Kreatív, rengeteg mindenhez ért, szeret... Azért Ő sem tökéletes: nehezen lehet kirobbantani, nem az a nagy társaságkedvelő, kissé hangulatfüggő...De megoldható a dolog. Ennyi idő után /idén leszünk 22 éves házasok/, már ismeri annyira az ember, hogy elboldoguljon vele.

Nagyon szép történet meg is hatódtam rajta. :) Nem semmi a kitartásotok, az erő ami bennetek van.

Kívánom hogy csodaszép életetek legyen, megérdemlitek! A Ti példátok egy jó példa arra, hogy el lehet érni amit az emebr kitűz célként, csak küzdeni kell.

mi februar másodikán leszünk 4,5 évesek. ebböl 4et távkapcsolatban töltöttünk. németországban dolgozik, ugyhogy 3 hetente látom, karacsonykor most is itt van egy honapot, én meg egesz nyaron kint vagyok.

lassan csak hazajön :) most már beszélunk épitkezesröl ilyesmikröl, csak azért néha bele lehet fáradni.

ugyhogy ha hazaköltözik akkor csupa csupa nagy betukkel beirom :))

Pozitív példa, én csak a pozitívumokra emlékeszem.

Nem voltunk húsz évesek, amikor megismerkedtünk, mi voltunk a mesék szegény családok legkisebb gyermekei, szó szerint a rajtunk lévő ruhákban, ingben-gatyában költöztünk össze. Mindent a nulláról kezdtünk, semmi segítség. Bár ez így nem igaz, hónap végén tudtunk kihez fordulni egy ezresért pár napra.

De megcsináltuk, albérletből végre lett saját házunk, igaz tartozásunk is lett millió. A banknak, a tesómnak, mindenkinek, aki megbízott bennünk és adott. Ezeket igyekeztünk is minél hamarabb visszaadni. Ha egy 5.000-Ft-osunk volt egyben azt már vittük is a tartozásba. Volt, hogy éjszaka (akkor már volt egy gyerekünk), amikor a csemete elaludt együtt dolgoztunk a műhelyben, vassal dolgoztunk, én mint nő, csak bénáztam, de kicsit segítettem.

Visszafizettük a családi kölcsönöket, nehéz időszak volt. Néha elbőgtem volna magam, amikor a boltban kiraktam a két banánt a pultra, a gyereknek vettem, de tudtam, hogy a párom is örülne neki. Nem bírtuk megvenni. Minden ki volt számolva, a kenyér, a hús, a margarin, minden. Irigykedve néztem, ahogy a házaspárok kérdések nélkül pakoltak a bevásárlókosárba. Az egyik ananászt, a másik halat, bármit, akár három túrórudit.

De elmúlt ez az időszak, ma már mi is megengedhetjük magunknak, hogy kérdés nélkül pakoljuk (na jó mértékkel) a kosárba. Sőt lett még két gyerekünk, mert úgy éreztük vállalhatunk három gyerkőcöt.

Életemben soha nem voltam annyira boldog, mint amikor éjjelente besegítettem a férjemnek a maszek melójában, vagy, amikor pl. anyukámék egy disznótor után egy szatyornyi húst adtak. Ezt is, azt is. Mindennek tudtunk örülni, mégy egy kg. krumplinak is. Nehéz, de gyönyörű időszak volt. Mennyire örültem, ha anyukám bejelentette, hogy vasárnap sütit süt, (nekünk nem telt rá), de tudtam, hogy az ebéd után az én kicsinyke családom süteményt fog enni, mert anyukám küldeni fog nekünk.

Pont ezért értékelek még ma is mindent, soha semmit nem kidobni, mindent fagyasztani, mindennek örülni, mindent megbecsülni. De ma már sokkal könnyebb, sőt mondhatom jól megy nekünk, mármint, hogy évek óta nem kellett kölcsönkérnünk, vagy nem okoz gondot befizetni a számlákat. Nem vagyunk gazdagok,sőt két sima alkalmazott vagyunk, de szerintem szépen élünk.

Szia!

Neked lehet apróságoknak tűnnek, de vannak, akik éveket küszködnek, hogy elérjék ezeket.

Bármilyen történetet szívesen fogadok, aminek pozitív kicsengése van. :-)

Szia!

Nekem kis apróságok voltak csak, sikeres vizsga,fogyás. Akartam hittem benne, sikerült. Meg változtam sokat a gondolkodásomban. Bár szerintem nem iylen történetekre gondoltál :)

"A hit a láthatatlan meglátásának és a hihetetlenben való hitnek a képessége, és ez teszi képessé a hívőt arra, hogy megkapja azt, ami a tömegek szerint lehetetlen."

Sziasztok! Olyan hozzászólásokat várok ezen a fórumon, akik életében kézzel foghatóvá vált az, amiben hosszú időkön keresztül hittek. Örülnék, ha elmesélnétek a saját személyes történeteteket, vagy ha környezetetekben volt ilyenre példa. Célom a fórummal, hogy a pozitív példákon keresztül növelni tudjuk azok hitét is, akiknek esetleg most éppen kevés van.