Egyedül (beszélgetős fórum)

Nem vagyok érzéketlen, és nagyon sziven ütött, amit leírtál, de egy kicsit egyetértek azzal a hozzászólóval, aki szerint kicsit te is hibás vagy. Én az első pofon után szakítottam volna vele.

Kívánom, hogy nagyon boldog légy, és amennyire el tudd temetni ezeket az emlékeket.

Istenem! Még olvasni is rettenetes,nem hogy átélni:(((

Ledöbbentem:((

Kedves csigu77!

Őszintén kívánom,hogy tudd ezeket a dolgokat elfelejteni,kitörölni.Nagyon sok boldogságot az új életedhez!!!!!!

Nagyon eggyütt érzek önnel,kedves hölgyem! Én is átéltem hasonlót de én mint gyerek! És édesanyám

nem vált el,hanam tűrte! Mert sajnos úgyvólt vele hogy: "JOBB A ROSSZALM, MINT ANNÉLKÜL! ŐVÓLT AZ ÉDESAPÁM aki mostmár tízéve meghalt! Leépűlt és mindennek ellenére ápolta, gondozta, bejárt hozzá

az othonba is ahová ápolás miatt került be! És ott

halálozott el egyedül,ami elégnagy büntetés volt

számára a tetteiért szerintem! DE MÉGIS SAJNÁLTUK

MERT AZ APÁNK VÓLT! Ezek a dolgog az én életemre is hatással voltak valamijen szinten! Énis meg

nősültem, az apám még láthatta az unokáit, de a nejemet "SOHA NEM ÜTÖTTEM MEG, bár veszekedések sajnos voltak amiket SOHA NEMÉN KEZDEMÉNYEZTEM!

A CSALÁDOM KEZDTE KI A NEJEMET, amire sajnos ő adott okot, és nem védte meg magát hanem elszaladt

elmenekült bevágva maga mögött az ajtót! Én védtem

amennyire tudtam, de nemvoltam tisztában a tények

valódiságával! Nem tudtam ki hazudik!? A nejem-e

vagy Anyám ésa hugom!? Így két tűz közé kerültem!

És ott örlődtem közöttük mígnem elváltunk! Azóta

a kapcsolatunk baráti, és a gyerekeimet támogatom

ahol tudom! 2hetente a láthatással láttam őket! A

nagyobbik mostmár időnként nállam alszik napokat mert innen megy dolgozni a szállodába ha koránkel!

"MINT TANULÓ"! Suliba otthonról megy, a kisebbik meg ittvan kéthetente hézvégére! Mostis itt vólt az ünnepekre! Nagyon szeretem őket! Az annyukat is

de már nem úgy! Sajnáltam és még mais hogy nemvólt

folytonos részemről a nevelésük (ami +is látszik!)

de job vólt ez így, mint felőrölni egymás idegeit!

Vagy hasonlóan végezni mint önök vagy Anyámék!

Üdvözlettel együttérzően egy sorstársa!

Sajnálom, ami veled történt!De hidd el,hogy a férjed a gyermekeid is bántotta ezzel.

Én tudom mert én is így nőttem fel.Édesanyám elkeseredésébe intézetbe rakott,hogy megóvjon.

De soha nem hagyott el.Minden nap velünk volt.

Nekem van 4 gyerekem egy 10 éves lány,iker 6 éves fiúk és egy 1 éves fiú.A párom jóval idősebb mint én.A tenyerén hordoz minket.Még kiabálni sem mer velem mert tudja,hogy ez örök nyomot hagyott bennem.És tényleg ez elkísér egész életemben.

Elhiszem,hogy nem segít senki,anyámnak sem segítetek.Pedig a rendőrség már menetrend szerűen járt hozzánk.Bármennyire is fájt anyámnak és nekem meg a testvéremnek csak így tudott megvédeni minket.

Nem tudom mennyivel kevesebb hisz a fizikait még nem tapasztaltam

nem is akarom...

ha ő-testépítő-egyszer egy pofont adna akkor a fal adná a másikat és beszakadna a fejem.ő 100kg én 43.nem lenne sanszom rá hogy megússzam kicsivel bár így a családi támogatásnak se sok értelme van

de ha a gyermekemhez nyúlna hozzá én végeznék vele...

Mennyivel kevesebb a pszihés terror?

Bárcsak adna egy nagy pofont inkább,és akkor megvédene a családod.

nagyon sajnálom ami Veled/Veletek történt.tényleg csak akkor hiszi el az ember hogy ilyen létezik,ha valaki őszintén leírja magáról

engem csak pszichés terror alatt tart a párom,ha kezet merne emelni rám megvédene a családom.a pszichésről meg nem számolok be nekik így is nehéz

sos-sok erőt kívánok Nektek

szia

Dia

Köszönöm a hozzászólásokat.

Leírok néhány dolgot, bár így sem lesz teljes a kép.

Fanni még csak pár hónapos volt, amikor beadtam a válást, de a bírónő az első tárgyaláson meglátta az anyakönyvi kivonatokat, és azt mondta, 4 kicsi gyerekünk van, tegyünk meg mindent azért, hogy rendbe jöjjenek a dolgaink. A családvédelmis is ezt mondta, és a pszichológus párterapeuta is. Én tettem is érte, de egyedül kevés voltam. Kettőn áll a vásár. Mindenkinek megígért fűt-fát, kismilliószor, és nem lett belőle semmi.

A válásról meg csak annyit, hogy volt aki támadott miatta, mert hogy egy anyának mindent el kell tűrnie a gyerekekért, meg én vagyok a szemétláda, hogy szétválasztom a családot...

A dolgot az nagyon nehezítette, hogy közös néven volt a lakás, így mindkettőnknek ugyanannyi joga volt benne lakni. Ő nem akart elmenni, nekem meg nem volt hová mennem a gyerekekkel. Sakk - matt. A 21-es csapdája. (szerintem nagyon sokan vannak vele így, hogy a közös vagyont ha megosztják, egyiknek se elég semmire, ezért vannak együtt, kényszerűségből)

A bántalmazásokat 1-2 hónapig szó nélkül tűrtem, ha ellenálltam, vagy védtem magam, annál rosszabb volt. A feljelentések után még jobban megvert. Onnantól nem ismert se istent, se embert.

Amiért tulajdonképpen megírtam a cikket, az, hogy rávilágítsak, a mai napig nem történt semmi. Nincs távoltartási végzés, a bántalmazások miatti feljelentések az ügyészségre kerültek, és még se egy tárgyalás, se egy meghallgatás, semmi se volt.

Én szerencsés vagyok, mert volt erőm, és végigcsináltam, küzdöttem hogy elmenjen. De aki nem tud???? Tudom, sokan vannak hasonló, vagy sajnos még sokkal rosszabb helyzetben, kiszolgáltatva a bántalmazójuknak. Nem azért nem lépnek, mert nem akarnak, hanem mert nem tudnak.

Én sok mindent tettem érte, hogy eljussak odáig, ahol most tartok. Nagyon, nagyon sok erő kell hozzá, és valaki, akire támaszkodhat az ember. Aki összeszedi, amikor darabokra hullik minden.

Másodszor is beadtam, és 4 hónap alatt elváltam. A bántalmazás, veszélyeztetés, és a gyerekek miatt kértem a per gyorsítását. Így történt.

Azt hiszem, én már akkor felnőttem, amikor 8 évesen otthon hagyták rám a 6 éves öcsémet, és a csecsemő húgomat.

"Hónapokig nem történt semmi. Bár a fiú már kezdetektől fogva féltékeny volt a lányra.

Aztán elcsattant az első pofon. A lány ledöbbent, hiszen semmi okot nem adott rá, és amúgy se gondolta, hogy ez normális egy kapcsolatban.

De nem akarta elveszíteni a fiút, hiszen ő jelentette neki az egész világot, ezért meg se fordult a fejében, hogy szakítson vele. Bármire képes lett volna érte.

Teltek a hónapok, az évek. A fiú egyre többször volt agresszív, de a lány tűrte, mert nagyon szerette."

....segíthetett a törvény?

Pedig ott volt kéznél akkor is....

A józan ész ,az segített volna.

Mint minden kapcsolatban kettőn áll a vásár.

Ha nem lett volna partner ,akkor nem így alakul az élete.

Elhiszem ,hogy szörnyű évek voltak,és hogy megbocsájthatatlannak tűnik minden ,amit a férj művelt,de igazából jobban haragudhatna önmagára ,mint rá.

Nem rázhat le minden felelősséget önmagáról.

Gyerekeket szült,akik végig élték mindezt,hagyta ,hogy újra és újra megtörténjen....

Legalább ugyanolyan hibás volt ,hogy így történt amik történtek,mint a férj.

És erre nincs törvény.

Persze ,hogy kell,hisz nem lehet különbséget tenni egy kocsmai verekedés ,és egy otthoni verekedés között.A távoltartási végzés is szükséges,és jó dolog.

De semmilyen törvény nem segíthet ,ha nem fordulnak hozzá,vagy ha visszavonják a feljelentést,vagy ha másik körben újra ott van újra a férje oldalán.

Minden szavaddal egyet tudok érteni.

Sőt, ha tovább gondoljuk... Milyen lenne például az a szeretet, amit törvényileg betartva/betartatva kapnánk v. adnánk? Vagy... Hogyan tanulnánk meg a rossz dolgokra nemet mondani, ha a törvény sikeresen meg tudná tiltani a rossz dolgokat?

Azért mégis... kell a törvényi védelem... Nekem már segített, és gondolom másoknak is. Bár én nem vártam ettől semmit, de egyszercsak kénytelen voltam igénybe venni... és talán épp azért, mert semmit nem vártam ettől, az a kevés is maga volt számomra a csoda. Látjátok? Minden relatív.

Én úgy gondolom,erre nem is lehet törvény.

Csak egy létezik.

"Segíts magadon,Isten is megsegít."

És ha jobban belegondolunk akkor nem is lehet emberi kapcsolatokat törvényileg beszabályozni.

Nem a törvény dolga,hanem a miénk.

Olvasni is szörnyű, amiket át kellett élned. Tényleg hihetetlen, hogy a rendőrség semmit nem tehet egy ilyen helyzetben...

Teljesen érthető, ha nem tudsz megbocsátani, az ilyen sérelmeket szerintem egy élet is kevés elfeledni - viszont idővel biztosan könnyebb lesz, ahogy az előttem szólók is írták, ott vannak a gyerekeid és jelenlegi párod, akiktől erőt meríthetsz és segíthetnek halványítani a múltat. Kívánom, hogy a jövőben sikerüljön minden a terveid szerint, mert ilyen nehéz időszak után egy szebbnek, jobbnak kell jönnie! Boldog Új Évet!

Megbocsátani lehet és kell is, de elfelejteni sosem szabad, amit ellenünk elkövettek. Így lesz a megbocsátás nyomán erőnk ahhoz, hogy ezentúl ne engedjünk meg magunkkal szemben semmi olyat, amit nem szabad elfelejtenünk.

Én sem felejtek, de próbálok megbocsátani... próbálok.

Számomra mesébe illő a végkifejlete a történetednek és rendkívül tiszteletre méltó az erőd.

"Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy. " Coelho

Igen,milyen jó is lenne ha ezt egy ember ezek után megtudná csinálni.

De hát emberek akikben nincsenek meg ehhez azok az eszközök amikkel ezt meg lehet csinálni akkor nem tud tenni semmit addig amíg azokat a fontos dolgokat be nem szerzi újra ismét.

A dolgot újjászületésnek nevezik.Amikor tisztalappal indulsz lelkiekben és te tudatosan elkezded beszerezni az alapanyagokat és felépíteni az új jó házadat

Gondolok itt arra hogy bizalom az emberbe,a férfiba,hit,mert nem semmi ahogy kibirtad

És ezt a fájdalmat csakis segítséggel lehet úgymond kicserélni

Nem benned van a hiba ... Emberből vagy, ennyi. Nagyon sajnálom amit át kellett élnetek, főleg, hogy a gyerekek is részesei voltak ennek a szörnyűségnek! Látom, hogy azóta megtaláltad a boldogságot. Próbálj meg most már csak nekik élni, és a múltat eltemetni. Had másoljam ide a mostanság kedvenc idézetemet (6 hete maradtam magamra egy kislánnyal - erőszek nélkül is lehet szörnyű egy házasság)

"Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy." Coelho

Sok sikert és boldogságot nektek!

Én komolyan nem tudom, hogy egy országon belül, hogy lehet ennyire más és más a rendőrség, gyámügy és hasonlók. Itt nálunk már akár egy pofon után is elinditják a távoltartást, pszichiátriai kezelést, pert, mindent, ha a feljelentés megtörténik. Itt nem messze tőlem a tűzoltók is mentek az ajtót berúgni, tehát itt van következménye az ilyesminek.

Nálunk a volt férjem, mikor még nem volt meg a válásunk, csak balhézni jött ide a ház elé, úgy vitték el a rendőrök, pedig nálunk tettlegesség sem volt.

Felejtsd el ami történt az élet leckéjébõl tapasztaltàl.Sok boldogsàgot és erõt a gyermekek felneveléséhez is.

Boldog Ujévet!

Én 18 évesen elkövettem ugyanezt a hibát. Amikor először jött részegen haza és megvert, megbocsájtottam. A második után azonban, bár még nem voltam 19 sem, már tudtam, hogy addig kell menekülnöm amíg nincs gyerek. Így lettem 19 évesen elvált. 24 voltam amikor megismertem mostani páromat, akivel már 16 éve élünk együtt immár 3 gyerekkel.

Kívánok Neked Boldogabb Békésebb Új Esztendőt!