Amikor egy jó barát, barátnő ellened fordul....mit tennél? (beszélgetős fórum)

Egy éve a barátnőmmel tartott szülinapi buli előtt kb 2 órával, kiderült, hogy lefeküdt a barátommal! A sráccal 8 hónapja voltunk együtt.

Először nem is fogtam fel, mondtam srácok semmi gond, menjünk el bulizni majd holnap megbeszéljük. Aztán hajnalban tudatosult bennem, hát megkapták a magukét.

Nem foglalkozom egyikkel sem, rájöttem nem érdemes naiv voltam, nem vettem észre vagy nem akartam észrevenni, mi folyik a hátam mögött.

Mindig mondtam a barátomnak szeretném kipróbálni hármasban, de mindenképp csak egy csajjal, hát ők ki is próbálták csak elfelejtettek szólni.

Most már csak röhögök mindenen, ezerszer jobb kapcsolatban élek most. Megbecsülnek és megbecsülök!!

meghallgatnám az okot....ha nem érezném valósnak befejezném a kapcsolatot.....de megbocsátanék....

ha úgy érezném őszinte...adnék egy esélyt

A leírtak alapján ,én azt gondolom,hogy ha tisztán(nem haraggal) átgondolod ,mit miért csinál,akkor rá fogsz jönni,hogy igazából nem is veled van baja,nem rád haragszik ,csakis önmagára.

Többször szakítani akart már ,de képtelen rá,képtelen ,meghozni a döntést.Mert ezek a hirtelen felindulásból elkövetett elköltözések,csupán hisztik voltak,nem tudatos döntések.

Persze érthető,hisz egy több éves kapcsolatban ,már ott van ,a ragaszkodás,a függés a másik emberhez.

Én úgy gondolom,hogy ő már rég tudja,hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője,és már most retteg(hiába szuper most minden),hogy minden ugyanoda fog torkollni,mint eddig,mindig.

Majd akkor sikerül elszakadnia onnan,ha tudatos döntést fog hozni.

És akkor nem hozzád rohan majd,hanem elmondja a párjának ,hogyan döntött,és ki is tart emellett.

Első dolga ,nem a menekülés lesz,hanem ,hogy intézkedjen az albérlő miatt,és a költözés miatt.

Talán ezeket írnám meg neki,és azt,hogy bármikor szüksége van rám,én ott leszek.

Mert ugye a barátaink akkor is azok ,ha épp számunkra érthetetlen módon viselkednek.

:)))

De én nem éreztem elfecsérlésnek...és pontosan ez a baj. Nagyon is hasznos idő volt és hatalmasakat beszélgettünk, összevetettük a véleményünket, stb.

Egy szóval sem szerettem volna a szemére hányni, de egy mondatban tudattam vele még a mesés szembesítőjén:

"Nekem kellene tulajdonképpen megsértettnek éreznem magam, mert eltűntél, nem jelentkeztél, a pasidat kellett felhívnom, hogy meg vagy-e még, és nem egy napról van szó, hanem 2 hétről"

Arra is gondoltam, hogy ezzel a játékával az eltűnéséről akarja terelni a dolgokat.

Párommal beszéltünk erről már többször is, egy véleményen vagyunk. Szerencsére itt volt, mint külső szemlélő és számára is egy vicc. Egy szó mint száz, this is the end...beautiful friends.

Úgy érzem, hogy legszivesebben elküldeném a melegebbik éghajlatra a jelenlegi feszültségemmel. De még várok, amíg megnyugszom.

Nagyon fáj, hogy így alakult ez a "barátság". Amúgy sem fényes az élet, már csak ez hiányzott a nyakamba.

De akkor is átvészelem, erősen és talpon.

Elképzelhető az, hogy a pánikbetegségéből újonnan kialakult depressziója közrejátszik ebben?

azt tedd hozzá a végéhez, hogy

-ha felnőttél/felnőttetek akkor hívj vagy írj!

Köszi!

A hárítással kapcsolatban:

Így van! Hárít ő is és a pasija is. A pasija is jó haverom volt, és mindig is rám hárított, de nem foglalkoztam vele, felesleges feszültségkeltés.

Itt volt ismét egy alkalom, amikor mindketten rám tudnak hárítani, pedig felnőtt emberek, közel a 30-hoz.

Szia!

Semmi. Hagynám az egészet. Nagyon maximum, egy levélben leírnám kulturáltan a történteket a saját szemszögemből, majd elbúcsúznék tőle. Utóiratként egyetlen gondolatot, hogy ha észhez tért, várom levelét.

Szerintem kellőképp megpróbáltad már magad 'tisztázni', és megbeszélni vele a dolgokat. Egyébként lehet, nem véletlen nincsenek rajtad kívül barátnői.

Menj a csudába!

Ez lenne az utolsó mondatom felé!

azt írnám neki utoljára, hogy:

- akkor marj el magadtól mindenkit, mert ezt csinálod, mindig mást hibáztatsz a saját gondod, problémád miatt, gondolkozz el, és ha átgondoltad és hajlandó vagy velem még beszélni és végig hallgatni, mert nem értem, hgoy most mi a bajod akkor írj, vagy hívj!

Szia.

Hát elég szomorú történet.

Nekem az volt az első benyomásom, hogy ez az álbarátnőd rád akar hárítani minden felelősséget, és problémát, mert nem képes elfogadni és szembenézni az ő saját kudarcaival.

Szerintem semmiképpen se foglalkozz vele, töröld a számát, ne keresd,felejtsd el, mert ezentúl csak ártani, vagy hazudni fog neked, ha meghagyod neki a lehetőséget.

Sajnos ilyen világot élünk, ahol a jó szándékú, tiszta lelkű embereket bántják meg, használják ki.

Már nem igaz, hogy amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten.

Erőt kívánok Neked ebben a helyzetben.

Egyszerűen nem jutok szóhoz! Folyamatosan csak a kérdőjelek lebegnek a szemem előtt.

Egy "barát"...."barátnő"....legalábbis 5 évig ezt hittem. De most összerakott magában egy mesét, amihez annyira ragaszkodik, hogy még azt sem hallja meg, hogy "Hahóóó! Ébredj már fel! Miről beszélsz? Honnan szedted ezt a marhaságot?"

Egy konfliktus alakult ki köztünk. Kb. 2 hónapja egy estén megjelent, sírva,kiborulva, hogy elköltözik véglegesen a párjától. Beengedtem, végighallgattam, elmondtam a meglátásaim, megvígasztaltam és megerősítettem. Úgy érzem támaszkodhatott rám, sőőt....ennél többet nem tudtam volna nyujtani neki, csak a barátságom. A barátságunkban úgy érzem, a lehetőségekhez mérten maximálisan helyt álltam.

Az első estén fáradt voltam, este 10-kor érkezett és hajnali 3 órakor ment el, nem akart itt aludni. Reggel 6-kor keltem és 10 órát dolgoztam. Hazaértem, megint jött....így volt ez 5 napon keresztül. Közben a párommal is igyekztem foglalkozni, és nem győztem megköszönni neki azt, hogy ebbe ilyen módon belemegy.

Az 5 nap arról szólt, hogy megszervezzük az elköltözését, mikor, hogyan, hova. Van saját lakása, de albérlőknek ki van adva, és 30 nap a szerződés szerint a kiköltözés. Mivel a többi barátnő már lelépett mellőle, csak én maradtam neki. Párommal úgy döntöttünk, nincs más megoldás, alsó szintet ajénljuk fel neki, mint ideiglenes lakhely. A "barátnőm" nem győzte megköszönni és megbeszéltük, hogy a 6. napon reggel érkezik.

Nem jött.....egész délelőtt hívtam, nem vette fel. Este fél 10-kor hívott, én már aludtam. Mondta, hogy jönne. Mondtam neki, hogy induljon el, útközben álljon meg pl. egy Mekibe kávézni, mert szarul vagyok és a párom 1,5 óra múlva ér haza...ő be tudja engedni. Fuu tényleg nagyon beteg voltam, azt sem tudtam hol vagyok.

Reggel ébredtem, kiderült, hogy nem jött..... Egész héten és következő héten is hivogattam, csak a pasiját értem el, aki totál semmiként viselkedett. De a 2. héten, szombaton elmentünk látogatóba hozzájuk. A barátnőm kihívott beszélgetni és 30 percalatt egy olyan mesét adott elő, hogy köpni nyelni nem tudtam.

Én vagyok a hibás amiatt, hogy ő nem költözött el a pasijától, mert én megakadályoztam ebben. És én nem segítettem neki, és a földbe tiporta ott akkor a barátságot. Én csak néztem rá és zavaromba mosolyogtam. Nem hagyott szóhoz jutni, egy idő után pedig fel is adtam és szépen lassan hazajöttünk.

Eltelt 2 hét, hívtam párszor, nem vette fel. Küldtem neki egy rövid sms-t, hogy személyesen elmondanám a véleményem és hogy nem értem magát a problémáját.

Eltelt egy újabb hét és most reagált. Az egyik sorban ezt taglalja: "a meg nem történt segítség", plusz még engem jellemez benne.

AMi biztos, a barátságnak vége. De köpni-nyelni nem tudok. Azt sem tudom már, hogy mit reagáljak neki...csak a kérdőjelek jutnak az eszembe. Úgy érzem, megtettem mindent érte, szarul voltam mikor jött volna, de kerestem más megoldást arra, hogy célbaérjen. És ezek után a sok hét alatt egy megszőtt mesével állt elő, amihez nem tudok mit szólni.

Ilyen esetben mi lenne az utolsó mondatotok felé?