Beszéljünk vidékiesen (fórumjáték)
A fórum indítója gevi1931 tegnap elhunyt.
Nyugodjék békében.
Az „ehun van ni!” „ahun van ni!” kifejezések erre is használatosak egy kicsi eltéréssel: éhun van é!, ahun van é! Ezek valószínűleg az ehol, ihol, ahol kifejezések módosulatai.
Töredelmesen bevallom, régről nagyjából ismerem környékünk tájszólását, de én is csak nagyon ritka esetben, különös okkal használok néhány szót.
ehun van ni!
Itt van!
Ezek már igencsak régies kifejezések, főleg vicces, humoros környezetben használom.
én úgy mondom: ahun van ni!
Ez annyit tesz: ott van.
Valóban,felénk ebben az esetben elmarad az l, viszont a „maj” változat is létezik.
Valahol délvidéken hallottam -már jó régen- hogy a -hoz -höz ragokat valaki következetesen -hon -hön végződésekkel használta. Mikor erre felhívtam figyelmét, csodálkozott, hogy feléjük ez így mondják. Pl.: ahhoz = ahhon, ehhön. Felénk ez így hangzik: ahhó, ehhő.
Nálam:
ahol Te elhagyod a szó végi "l"-t, és kimondom. Viszont a "majd"-ban nem mondom ki a "d"-t ebben példamondatban.
Örömmel olvastam későbbi felfedezésed ez ügyben.:)
Ezt a tájnyelvet is nagyon szépen, zamatosan lehet BESZÉNI, de annál nehezebb leírni. Ebből is látszik, hogy tényleg beszélt és nem írott nyelvről van szó.
Jó lenne olvasni más vidékek tálnyelvéről is. :)
Igen meglepődtem, amit a szavakon belüli betű el nem hagyásról írtál, hisz ez az egyik legfeltűnőbb jellegzetessége.
Még Petőfi is versbe szedte ezt a jelenséget:
„Hírös város az aafődön Kecskemét,
Ott születtem, annak öszöm könyerét.” ….(én is) :)
Bár én emlékeimben nem úgy „hallom”, hogy „aafődön” , hanem Alfődön.
A „könyerét” pedig könyerit -nek tudom.
Lehet, hogy itt jöhet szóba a korábban jelzett Félegyháza környéki i-s tájszólás, de az is lehet, hogy csak a rím miatt lett könyerÉt. :)
Tegnap még az írtam, hogy mi nem hagyunk el hangot a tájszólásunkban. Pedig dehogynem!
Ma felfigyeltem rá, hogy ezt mondtam: őtés - öltés helyett.
Ócsó - olcsó helyett.
Félegyháza környéki tájszólásban elhagyják a szó végi mássalhangzókat? Nálunk nem!
Hallottam már ilyen beszédet, de nem tudtam, hogy milyen tájegységre jellemző.
Most, hogy ízlelgetem amit leírtál, még az is különbség, hogy nálatok a szavakon belül is el-elmarad mássalhangzó /pl. az Alföld, incselködő... mi nem hagyjuk el, kimondjuk./
Igen, tudom, hogy máshol is beszélnek még ő-vel, nem csak itt Szeged környékén - én Vásárhelyi vagyok, sokkal inkább őzünk, mint a szögediek! - de a többi egyéb jellegtől lesz egyedi mindegyik.
A mindennapi beszédben én nagyon őzök, de már a gyerekeim, unokáim nem.
Nem csupán Szöged környékinn, hanem az Alfőd számos helyin beszének még ő-vee.
Épp ezé' érdekös, hogy Alfődön belű is milyen sok az eetérés.
Félégyháza és Majsa közötti térségbe' néhán' helyön még máma is hallik az í-vee beszéd.
Éhun van éggy régi rigmus, amire -aszongyák -, a Félégyháziakkaa' sokszó' incseeködőő Kecskemétiektű eredöztetik
Fíligyházá' hírdetyik
Hogy á pipá tiltátyik
Áki rájtá kápátyik
rögtön bé is csukátyik :)
(Félégyháza/Filigyháza =Kiskunfélegyháza)
Mögpróbáátam a tájnyeev szerint írni momdandómat, de előfordút, hogy nem taláátam mögfelelő bötűt.:) :)
Hová mész? /Szatmár/
Most jövök Balogéknól. /Erdőhát, Kispalád...már kihalóban./
Csak a szögedi tájszóláshoz tudok hozzászólni, két példához van észrevételem:
Gevi,
igen, így helyes, ahogy ma írtad, úgy soha nem mondjuk, hogy "möggyöt", mint ahogy korábban szerepelt.
És aki a mai napig is tájszólásban beszél, nem mondja azt, hogy "már".
Csak úgy, hogy "mán". Tehát helyesen: mögyök mán!
S nem csak az "őzés" jellemző a szögedi tájszólásra, hanem a népies jelleghez szorosan tartoznak egyebek is, pl. nem mondjuk azt hogy "Te", hanem rövid "é"-vel úgy, hogy "Té".
És még millió egyéb apróság. Pontosan ezért volt nevetséges anno a Rózsa Sándor c. film, mert csak az "ö" hangot próbálták betenni minden "e" hang helyett.
Jó ez a fórum, "éngöm is érdeköl" a tájnyelv, a tájszólás.
Itt egy példa hirtelen, irodalmi nyelven: engem.
Aki nem szögedi, de megpróbálja utánozni, mondhatná, hogy "öngöm", mert mind a két e-t helyettesítené az ö-vel. De nem így van, hanem az első e helyett nagyon rövid é-t használunk.
-nem vót ma az utazó!
/nem ment ki az üzletkötő/
-Hol a labda?
-Mögötted!
-Dehogy öttem mög!