Saját magam állok az utamba (beszélgetős fórum)

Köszönöm szépen!

Igazán kedvesek vagytok, köszi mégegyszer!

Nahát! Én is épp ezt ajánlottam priviben :))

Szerintem is nagyon jó az a könyv!

Én is gratulálni szeretnék az őszinteségedhez! Nagy dolog, ha valaki ilyen kíméletlenül őszinte mer lenne önmagával!

Tanácsként újat én sem nagyon tudok mondani, csak annyit hogy a változáshoz az első lépés mindig az önelfogadás! Fogadd el olyannak magadat, amilyen most vagy! Vedd számba a jó tulajdonságaidat is, ne csak a rosszakat! Mert van az is bőven, hidd el! Aztán következő lépésként tekints magadra úgy mint egy kisgyerekre, aki fél és nem bízik önmagában... Egy segítő kézre vár, aki szereti és elfogadja őt... Fogd meg ennek a kisgyermeknek a kezét és mond el neki, hogy Te éppen ilyennek szereted, amilyen! És ha van is olyan tulajdonsága, amit nehezen tud elfogadni magában, azon Te a felnőtt majd segítesz neki változtatni!

Az önelfogadáson túl, mindenekelőtt Te próbáld meg szeretni önmagadat!!! Ez a legfontosabb! Ha eleinte nehezen is megy, akkor se add fel, hanem gyakorold! Pl.: nézz naponta többször a tükörbe és mond azt magadnak: Szeretlek! Ilyennek, amilyen vagy!

Mert a szeretet és az elfogadás sosem tulajdonságfüggő!Bármilyen is vagy és bármilyen is leszel, az a szeretetreméltóságodon soha nem fog változtatni!

Szorítok Neked!

Az ész nem feltétlenül segít az önbizalom növelésében.

Ez a dolog egy kicsit mélyebbről fakad. Gyerekkor, szülők, ilyesmi.

Ha vki önbizalom hiányos, eleve nagatívan áll magához, nem lesz elég, ha teletömi a fejét. Kell a külvilágban vki, aki dícséri és értékeli.

A párom egy zseni. Nem túlzás, tényleg. De tele van komplexusokkal, mert senki nem értékelte. Nem tartotta magát okosnak, értékesnek. Segítettem neki abban, hogy rájöjjön milyen különleges. Ez fontos.

Bárki bármit is mond, a mai világban gyöngyszemnek számít, ha valaki becsületes, őszinte és megbízható. Nagyítóval kell keresni az ilyen embereket. De nem utolsó sorban ezért tenni is kell. Ha tudod, hogy mi a probléma, az már fél megoldás! Én is hasonló voltam régebben, de tettem érte és megváltoztam és így jobban el is fogadnak az emberek, őszintébb is lettem.

Elsősorban az önbizalmad építésével kell kezdened. Nekem azzal szerencsére nincs problémám, sőt...

Sok kitartást kívánok hozzá és türelmet magaddal szemben.

Mindenkinek köszönöm a kedves hozzászólást.

Mindenképp változtatnom kell és lépnem. Sikerülnie kell, hogy elégedett és boldog tudjak lenni amennyire lehet.

Had idézzek 'Müller Péter: Szeretetkönyv' című művéből egy apró részletet ami véleményem szerint az egyik legnagyobb idézetek egyike.

"A szamuráj fogadalomnak ez az értelme: fogd meg erősen a saját kezedet, adj erőt magadnak, és éreztesd zaklatott, boldogtalan és félelmektől gyötört lelkeddel, hogy van egy igazi barátja: ÖNMAGAD."

/4.fejezet - A lelkem a barátom/

Szia!

Ez egy nagy lépés amikor az ember rájön a hibáira,és belátja őket,nem pedig letagadja.

Először a problémák gyökereit kell megtalálni,ami a gyerekkorba vezethető vissza.

Megfelelési kényszer,valamit hogy ki tudj állni magadért,hogy elhidd hogy értékes ember vagy,és legyen önbizalmad...ez mind mind gyerekkor függvénye.

Ez a második lépés!:O)

ha zavar, hogy csak a külsőségek érdekelnek, akkor nemcsak a külsőségek érdekelnek:D

Ajánlom neked Hay: Éld az életed! c. könyvét. Könyvtárban is megtalálod.

Minél hamarabb hívd össze azokat az embereket, akik tényleg fontosak neked, és mondd el nekik ezt a pár mondatot, amit ide leírtál. Mondd meg nekik, hogy szükséged van a segítségükre. Ki az, aki segítségkérésre nemet mond? Ha mégis van, akkor az az ember nem is számíta jövőben.

Ne színlelj tovább, mert hiába szeretnek, nem téged szeretnek, hanem akit eljátszol.

A lényeg, hogy megbeszéld magaddal, hogy MOST jött el a pillanat a váltásra.

Ha azt mondod, hogy holnap, vagy január elsején, akkor nem is akarsz váltani. Ha igazán keményen akarod, mondd,hogy MOST, és indulás!

Tanulj! Bármit ami érdekel.

Üres helyett legyél sokoldalú!

A tudás meghozza az önbizalmat is.

Szia.

Nagyjából én is így vagyok magammal és az életemmel, mint Te.

Sajnos okosat nem tudom mondani, mert én (is) a gödör mélyén érzem magam.

Annyit tudok mondani csak, hogy ahogy én sem, gondolom Te sem látod magad a valóságnak megfelelően, és sokkal szebb, okosabb, kedvesebb, értékesebb, tehetségesebb, stb. vagy, mint amit Te magadról gondolsz.

Az okosak azt mondják, hogy szeresd magad, és akkor minden jó lesz.

Nekem ez nem megy, talán itt kezdődik a baj.

Sok sikert neked.

Szia!

Gratulálok az őszinteségedhez. Szerintem az első lépés már meg is van.

Tanácsot nem adok, de ami nekem sokat jelentett: dr. Csernus Imre: A nő c. könyve.

Én ezt tudnám ajánlani.

Sok sikert:-)

Ez jó indulás volt!

Bevallottad önmagadnak!

Rájöttem mindenről én tehetek ami velem történik...felesleges más embereket, szülőket, párkapcsolatot, kollégát, rosszakarót belekeverni, mert csak én tehetek arról ami volt és ami lesz, felesleges mutogatni...

30 éves voltam az idén. Sose volt önbizalmam. A mai napig úgy zavarba tudok jönni, mint egy kislány...és ezt utálom. Én szeretnék rendelkezni a dolgaimmal az életemmel a viselkedésemmel és nem akarom, hogy csak sodorjon az ár a vesztembe. Nagyon sokat hazudok, színlelek csak, hogy mások szeressenek, elfogadjanak. Soha nem voltam egyenes és soha nem voltam igaz. Nem is tudom milyen annak lenni.

Nem akarok olyan emberrel élni akit nem szeretek még akkor sem, ha a környezetem szerint jó nekem.

Őszintén akarok szeretni, figyelni másokra és nem felszínesen. Üres vagyok nagyon és szinte csak a külsőségek érdekelnek bár már évek óta tudom, hogy ez nagyon kevés önmagában.

Nem tudom hogy induljak el, hol kezdjem csak azt akarom, hogy nem akarok hazudni tovább....

Ha van egy szavad egy tanácsod, örülnék neki!