Össze fogunk költözni, csak a barátom megijedt (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Hát tényleg ilyen régen volt? 4 hónapja?

Soha nem voltam még olyan helyzetben, mint abban a pár hétben, nagy segítségre volt szükségem, hát hozzátok fordultam.

Eltelt immáron 5hónap és igen, még együtt vagyunk. Kialakult köztünk egy összhang, egy rendszer, amivel könnyebben megérrtjük a másikat. Eddigi életem legnagyobb döntése előtt áltam, de nem adtam fel, harcoltam MAGUNKÉRT! És bár sokan közülletek nem hittek benne, ma boldog vagyok!

Lehet, hogy hülyén fog hangzani, de szerintem a mai világban az emberek már túl könnyen lemondanak a másikról, pont azért mert nem tart semeddig mást találni. Régen azért nem így volt. én igazán szeretem a páromat, bármit megtennék érte! Remélem még köztetek is akad pár ilyen!

Minden jót neketek!

NO most akkor hoyg álltok, így négy hónap után? ölitek még egymást vagy szétkölötzetek????

Netalántán megy a dolog?

Személyszerint az előttem szólók véleményét támogatom, hogy ha egy összeköltözés nem megy flottul legalább az eleljén mikor örülsz a másiknak hoyg ott van és együtt vagytok.....akkor az már elég nagy baj....jó lenne ha beszámolnál:)

Hogy alakult a helyzet?

Sikerült a költözés,vagy nem?

Hát nekem is nehéz lesz, nem is igazán tudom, hogy kezdjem. Távolodjak el tőle, hogy közelebb kerüljek hozzá?!?!

Mindenesetre ma 9re érek haza (most rohanok Pestre), holnap meg holnapután továbbképzésen ülök úgyhogy legközelebb csak pénteken tudok írni. Akkor legalább beszámolok róla, hogy állunk. Márha persze érdekel még valakit.

Köszönöm a segítségeteket, meg a hozzászólásitokat, jól esett, hogy nem vagyok olyan egyedül!

Puszi nektek!!!

Biztos igazad van, de te ezt hogy csinálod? Mert én egy héten összesen fél napot vagyok vele a hétvége kivételével,az én munkám miatt, ő meg vasárnap is dolgozik, úgyhogy a hétvége se teljes.

ezzel csak annyit akarok, hogy nem esz meg minket a fene sok együttlét.

Nem tudom hogy lehet felére csökkenteni a "szeretetet", mikor nekem még így is kevés.

Szerintem,egyik lehetséges megoldás,hogy a kétszer annyit ,lecsökkenteni egyszeres "mennyiségre".Nem kell senkinek kétszer annyit adni a másiknak,mert az egy idő után szerintem túl sok.

Nyomasztóvá válik tőle egy kapcsolat.

Bocs, ha durvának tűnik néha a hozzászólás. Én egy "hatóságon" dolgozom, némelyik ügyfél nem a legkedvesebb. Ha az embernek még gondjai is vannak, néha nehéz ezt elnyomni.

Na de persze bántani a világért nem bántanék senkit.

Csak ha megérdemli:)

Örülök, hogy nem küldessz el a fenébe, már csak az kéne!

Hát ez az, hisz csak szeretni akarja az ember a másikat, miért baj az?

Tudod mit? Ha találsz megoldást, kérlek írd meg nekem is!!!!!!!!!!!!!!!

Oké, nem haragszom :)

Ezek szerint nem értettük meg egymást :(

Nehéz az együttélés. Én sem vagyok tökéletes. Nekem is sok problémám van a kapcsolatomban, amit nem tudok megoldani. Szerettem volna segíteni neked, tanácsokat adni. Sajnos, nem sikerült. Tudom, hogy nehéz megállni azt, hogy ne fojtsd meg a szereteteddel a másikat, mert nem kívánja, hogy annyit törődj vele, de hát akkor mi lehet a helyes megoldás? Nekem is vannak hasonló problémáim...

Ez már baj látod.Viszont nem másik történet,hanem összefügg a kettő,nagyon is.

"Azt hiszem azért adok én kétszer annyit, hogy fedezzem, mennyire kissebbrendűnek érzem magam "

Nem gondolod,hogy pontosan emiatt érzi azt,hogy nem kap levegőt?(mármint a "kétszer

annyitól")

Az önbecsülés visszaállítása nehéz,de nem lehetetlen.

Jó Istenem, a világért meg nem bántottalak volna, ne haragudj, ha ezt érezted!!!!!

Igazából te voltál az, akire vártam minden nap, hogy írsz valamit nekem, örültem, hogy itt vagy, nemhogy bántanálak!!!!

Sajnálom, ha így láttad, ne haragudj!!!!!!!!!

Na innentől kezdve van már nekem is gondom. Ugyanis az önértékelésem a béka segge alatt van, ezáltal én igazából nem merem elhinni hogy engem szeretnek, mert félek hogy csalódok.

Azt hiszem azért adok én kétszer annyit, hogy fedezzem, mennyire kissebbrendűnek érzem magam bárkitől.

De talán ez már egy másik történet.

Nem értem, hogy miért támadtál le engemet. Én nem rosszból írtam le ezeket neked. Segíteni akartam.

Látom, feleslegesen fecséreltem rád az időmet.

Nem gondolok semmit. Főleg nem azokat, amiket írtál.

Kár, hogy rosszul fogtad fel.

Nehogy azt gondold, hogy ez olyan egyszerű és simán ment minden. Történt velem olyan, amit csak a szappanoperákban látsz, tudnék miről mesélni. Csalódtam, szenvedtem sokat, de én hiszek valamiben és ahhoz a végsőkig ragaszkodok.

De már egy éve túl vagyok azon, hogy azt gondoljam ennek soha nem lehet vége....

Eszméletlen a hozzáállásod és le a kalappal.

Ez az amire én képtelen lennék.

Azért vigyázz magadra,mert sokszor még a "minden" is kevés....

Mindkettőtöknek írtam.

Igen, valóban nagyon szeretem és rengeteget dolgoztam azért, hogy tudjunk alkalmazkodni egymáshoz. Változott ő is, nehogy azt gondold, hogy ez egyoldalú. Tele volt aggodalommal, hitetlen volt velem szemben, kételkedett mindenben.

Feladjam? Arra soha nem gondoltam, és nem is bírnám megtenni. Kitartok mellette és ha az kell, hát alkalmazkodok én. Ha valamin nem tudok változtatni, hát változok én.

Hé ,ne rám légy dühös:)))

Nem akarok én a rossz napod mellé még rosszabbat,nem ezért írtam ,amit írtam,hanem mert ez a véleményem az egészről(már abból a pár hsz-ből amit írtál)

Amit most írtál,abból is az jön le,hogy te folyton "dolgozol",hogy megoldjátok a dolgokat,ez rendben is lenne,legalább pár hónap boldog egüttlét után,de a kezdet kezdetétől???

Nem vagyok tökéletes,egyáltalán nem.

Csak magamból indulok ki és naiv sem vagyok.

Ha valakiért küzdenem kellett megtettem ,egydarabig,aztán hagytam a csudába.

Ha hozzám így viszonyúlt volna bárki is,vagy ilyent ejt ki a száján,akkor elgondolkodom ,vajon szeret -e engem egyáltalán,mindenesetre ,megkapja tőlem a "levegőt",a szabadságot,ha arra jobban vágyik,mint rám.

Te nagyon szeretheted ezt a fiút,ha már az elejétől fogva,harcolnod kellet azért ,hogy jó legyen.

Én erre soha nem lennék képes.

Nem erőltettem semmit. Én megmondtam neki mikor gondjai voltak, hogy ne menjünk bele, várjunk még, de ő azt mondta nincs miért várni.

Tudom, ez a mondat nem megy ki a fejemből, de mit vársz? Akkor most mondjam, hogy jó, bocs ennyi volt, mert így gondolkodsz???

Nekem ez annyit jelent, hogy valószínűleg rosszul csinálok valamit és szeretném, ha tudnék rajta változtatni. örülök, hogy te ilyen tökéletes vagy, én nem vagyok. Mikor megismertem a barátomat kb 5 hónapig szinte minden nap lett volna miért kiakadnom, hisztiznem, sírnom. De inkább azon dolgoztam, hogy megoldjuk a dolgokat. Én meg ezt gondolom.

Szia!

Fel a fejjel! Mindenkinek vannak rossz napjai.

Próbálj kevesebbet foglalkozni a pároddal! Ha hiányozni fogsz neki, ő fog kezdeményezni.

Ne így fogd fel a dolgokat, hogy most már csakazértis minimálisan fogok vele foglalkozni! Úgy fogd fel, hogy hagyd őt szabadon, ne erőltess semmit, ő más mint Te, ő így érzi jól magát és mivelhogy Te szereted őt, hagyod "levegőhöz jutni"!

Persze ,te tudod.

Csak arról az oldalról gondolkodtam,hogy miért is költöznek össze az emberek?Szerintem azért,mert már kevés nekik az együttöltött idő,szeretnék minden szabad percüket eggyütt tölteni.

Szerintem meg az baromság,hogy erőltetni kell egy összeköltözést annak ellenére ,hogy nem is vagytok túl jóban...úgy tűnik....de cáfolj meg!

Elveszed előle a levegőt???Szerinted ilyet mondd egy olyan ember aki épp a "mézesheteit"

tölti veled,na ne viccelj!

Szerinte becsapod magad,de ez is a te dolgod.

Kérdeztél,véleményt vártál,ez a véleményem.