Kóros önbizalomhiány - mi a megoldás? (beszélgetős fórum)
Igen, ez jó ötlet, én sem tartom magam kis szürke egérnek, csak sajnos nekem egy gyerkőccel már nehezebb plusz elfoglaltságot találni.
Amúgy tök közel laksz, én Szekszárdi vagyok :)
Sziasztok!
Nekem iszonyatosan kevés önbizalmam van... Persze van egy kevés, mert hát némi előnyömmel tisztában vagyok. Igazából nekem a külső az amiben nagyon hátrányosan érzem magam. Főleg h most van egy nagyonnagyon helyes,okos, tökéletes barátom aki nagyonszeret, de látván az ő régi barátnőjét, annyira csunyának érzem magam h szavakkal le sem tudom írni. Azt mondja h én jobban tetszek, és jobban szeret, és én ezt el is hiszem neki. De magammal nem vagyok megelégedve, ezek után már az a kevés önbizalom is ugrott ami volt. Sajnos már őt idegesítem ezzel, hogy sírok, és állandoan a volt bnője szépségét emlegetem, mivel őt ezt nagyon érdekli. De kérdem én, hol vagyok ehhez a csajhoz képest uuurriissteen:(( Nektek biztos piti problémának tűnik az egész, de nekem mindig is nagyon súlyos önértékelési problémáim voltak, főleg egy ilyen pasi mellett, aki szeret is, és ugy szeret ahogy vagyok, én meg olyan féltékeny vagyok a volt nője külsőjére, h már magam is lassan beleőrülök. Már a plasztikai műtétet fontolgatom, de ő azt mondja h akkor már nemleszek a bnője ha ilyet csinálok.. Ez a belső vívódás kikészíti az idegeimet, és lassan már az övét is:(
Az önbizalomhiány megoldása nem az, hogy szebbet és jobbat próbálunk csinálni magunkból, mint amilyenek vagyunk. Ezzel egy picit lehet csalni, de ettől még nem fogjuk magunkat szeretni, mert holnap megint lehetünk kócosak és szedhetünk fel 10 dekát és máris újra nyugodt szívvel utáljuk magunkat.
Az önbizalomhiány megoldása az elfogadás. Az önelfogadás. De ne azt próbáljuk elfogadni, amit nem szeretünk magunkban, az úgysem fog menni, hiszen épp azt nem akarjuk, elítéljük, ellenállunk neki.
Azt kell tudatosítani, hogy senki sem tökéletes, nekünk sem kell tökéletesnek lennünk, akkor is értékesek vagyunk.
Sajnos engem is maximalista módon neveltek, és úgy, hogy csak a teljesítményt értékeljem, és ne magamat. Pedig a tulajdonságok, a teljesítmények nem azonosak velünk, úgyhogy nem ítélhetjük meg magunkat általuk.
Az összehasonlításnak épp ezért véget kell vetni. A negatív önbecsüléshez vezető egyenes út, ha másokat magasztalunk, magunkat meg lehúzzuk. Mindig akad valami, amiben a másik (bárki) jobb nálunk. De biztos akad valami más, amiben meg mi vagyunk jobbak, és ettől még elfogadjuk a másikat. Akkor magunkat is el kéne fogadni. Feltétel nélkül, úgy, ahogy vagyunk. Senkinek semmit nem kell bizonyítanunk ahhoz, hogy tudjuk, értékesek vagyunk. A szeretetet - az önszeretetet is - mindenki megérdemli, azért nem kell megdolgozni, bizonyítani, bármit is tenni.
Elég bizonyíték az élet, a létezés, hogy vagyunk.
Van egy nagyon bölcs ismerősöm,aki embereknek segít, ő nyitotta fel a szemem ezekre a dolgokra is. Ő mindig azt szokta mondani az embereknek:
Vedd észre, hogy milyen mérhetetlenül értékes vagy.
Hogy gyönyörű vagy, fantasztikus, egy igazi csoda.
Hogy honnan tudom? Onnan, hogy nincs még egy olyan, mint Te.
Dr.Weninger könyvét olvastam, s nagy hatással volt rám.Már a könyv felénél jártam akkor.Egyik napon egy idősebb mntársnőm megkérdezte-Mi a fenén vigyorogsz állandóan?- A cirkuszon, feleltem:)
S megmaradt a mosoly a képemen.Az a fura, nem veszem észre, csak akkor, amikor tök idegen visszamosolyog.Őrült jó érzés:)
Férjem ezt úgy nevezi: jó hülyének lenni?:D Jó!:D
Sziasztok!
Köszönöm a sok tanácsot :) Megpróbálkozom először az öngyógyítással, mert hinnem kell benne, hogy lehet ezen változtatni. A párom mindenben mellettem áll, mert ezért nem szabadna ennyire önbizalom-hiányosnak lennem. Mert elgondolkodva, ha tényleg olyan lennék, mint amilyennek gondolom magamat, nem lenne már velem.
Igen,igen és a barátság segít:)))mindig számíthatsz
rájuk,tényleg:))))))))
Sokan szenvedünk benne önbizalomhiányban, mert félünk a minket ért kudarcoktól. Helyette bátornak és magabiztosnak kell lenni, de ezt a gyakorlatban kell kivitelezni. Elég nehéz elhelyezkedni, munkát találni ez is hozzájárulhat ehhez a tulajdonság kialakulásához. Sok erő és kitartás kell hozzá.
Üdv.Ágnes
Meg lehet tanulni, nekem sikerült!! 25 évig borzalmas negatív ember voltam. Nekem a könyvek segítettek...
Mindenképpen ajánlanám, h olvasd el a Titok és a Titkon túl c. könyveket. Rengeteg ilyen témájú könyv íródott már, többnyire nagyon jók! Konkrét gyakorlatokat is tartalmaznak.
Egyébként ezt a topikindítónak is ajánlom! Én akkor találkoztam a könyvvel, amikor életem legnagyobb mélypontján voltam és gyakorlatilag megváltoztatta az életemet...:)
Nem vagyok Titok könyv ügynök egyébként...:DDD
Itt csak az a kérdés, hogy tud segíteni vagy nem, és meggyógyul-e az illető vagy nem. Nekem nagyon sokat segített a kineziológuasom, a segítségével lettem önbizalom teli és sikeres, elvégeztem sikeresen egy iskolát és a segítségével lett kisbabánk. Én is elkezdtem kineziológiát tanulni és szinte minden betegség gyógyítható ezzel a módszerrel gyógyszerek nélkül, nekem az eredményeim a bizonyítékok.
De nem állok le vitatkozni, a fórúm indítónak javaslom, hogy szerintem egy próbát mindenképpen megér.
Érzelmi stresszoldást csinál, a régi berögzült negatív élmények miatti érzéseket pozitívra cseréli, kiegyensúlyozza a test energiáit és összehangolja a két agyfélteke működését. Ez egy természetgyógyászati módszer, gyógyszerek nélkül egyszerű gyakorlatokkal történik a gyógyítás.
Keress rá a neten, sok információt lehet találni a módszerről.
Én is szeretnék nagyon pozitívan gondolkodni, de nem megy! HOgy kell? Lehet hülyén hangzik, de lehet ezt tanulni?
Világ életemben nem voltam kibékülve magammal, mindenemben találok hibát. Külsőségekre gondolok. A természetem szerintem jó, csak nem vagyok az a bratyizós típus.
Ezt biztos ki is sugárzom. Mármint, hogy nem vagyok kibékülve magammal. De voltak, vannak jobb periódusaim, olyankor mindíg azt mondom magamnak, hogy te mekkora hülye vagy.
Most itt vagyok egyedül egy két éves gyerkőccel, 7 év után szakítottunk. Nem könnyű, sőt....egyszerűen nem tudok pozitív lenni :((