Spirituális idézetek (beszélgetős fórum)

"Te mindig csak magadra gondolsz? Ne légy már olyan önző!"

Gyerekkoromban állandóan ezt hallottam. És ahogy az a gyakran hallott szülői üzenetekkel történni szokott, belsővé vált. Amíg el nem jutottam személyes megújulásomig, ez a hang mint poszthipnotikus parancs funkcionált. Leggyakrabban olyankor hallottam, amikor valami igazán élvezetes dolgot csináltam vagy egyszerűen csak jól éreztem magamat. Nehéz volt szeretnem és értékelnem önmagamat ezzel a belső hanggal a háttérben. Egy másik gyakran hallott üzenet ez volt:

"Kinek képzeled magad, drágám? Nem tudod, hogy a tündöklés a bukás előszobája?"

Soha nem értettem pontosan, hogy ez mit jelent. Tudtam, hogy a lényeg az, hogy ne szeressem magamat túlságosan. Valójában arra tanítottak, hogy egyáltalán nem szabad szeretnünk önmagunkat. Az én családom az önfeláldozás és önmegtagadás mintaképe volt. Ha bármilyen érdeklődést mutattam saját magam iránt, azt mondták, büszke vagyok. A büszkeség a hét főbűn egyike volt. Walsh atya, a Szt. Anna templom és iskola elviselhetetlenül tisztelt tanára azt mondta, a büszkeség a leghalálosabb bűn a világon. A büszkeség tette tönkre Lucifert, a legokosabb angyalt. Ha a büszkeség ki tudta ütni a főangyalt, csak képzeljük el, mit tehet velünk! Az önimádat vagy önelfogadás legkisebb jelére is megszólalt a "MIT KÉPZELSZ, KI VAGY TE?" hang. Ez a hang lassacskán a főhang rangját érte el szégyenszimfóniámban. Kaphattam bármilyen kitüntetést, érhettem el bármilyen sikert, érzelmeimet azonnal lehűtötte. Ez az érzés a misztifikáció (megtévesztés) egyik árulkodó jele."

/John Bradshaw/

"A lelkek gonoszságát a tudatlanságuk, a Gnózisban való hiányosságuk képezi."

/Hermes Trismegistos/

"Az igazság fényének delelője nem a gyenge lelkeknek való!"

/Buddha/

"Minden káoszban van kozmosz (ékesség, rend, tisztesség) is, minden rendetlenségben rend is rejlik, s minden önkényben folyton ott a törvény, mert mindaz, ami hat, ellentéten alapszik. Ennek fölismeréséhez a megkülönböztető emberi értelemre van szükség."

/Carl Gustav Jung/

"Ha az ember meghasonlott önmagával, és ezt nem tudja, akkor illúziói vannak; ha azonban tudja, hogy meghasonlott önmagával, eljutott az individuáció fokára."

/Carl Gustav Jung/

"Az az ember, akinek a szíve nem változott, senki másnak a szívét nem fogja megváltoztatni."

/Carl Gustav Jung/

"Csak a betegség után értettem meg, milyen fontos, hogy igent mondjunk a tulajdon sorsunkra. Mert ilyen módon jön létre egy olyan én, amely akkor sem vall kudarcot, hogyha fölfoghatatlan dolog történik vele. Olyan én, amelyik kitart, elviseli az igazságot és megbirkózik a világgal meg a sorssal. Akkor még a vereségből is győzelem kovácsolható. Semmi sem kuszálódik össze – sem kint, sem bent; a tulajdon folytonosságunk ugyanis helyt állt az élet és az idő áradatával szemben. De ez csakis akkor történik így, ha az ember nem avatkozik bele tolakodóan a sors terveibe."

/Carl Gustav Jung/

"Az embernek szembe kell néznie a szenvedés problémájával. A keleti ember úgy próbál megszabadulni a szenvedéstől, hogy nem vesz tudomást róla. A nyugati ember drogokkal próbálja megszüntetni a szenvedést. Pedig a szenvedést leküzdeni kell, és csak azáltal lehet leküzdeni, hogy elviseljük."

/Carl Gustav Jung/

"Az élet teljes és egész volta egyensúlyt követel a boldogság és a szenvedés között. Mivel a szenvedés felettébb kényelmetlen, ezért az ember természetesen húzódozik attól, hogy tudomásul vegye, mennyi szorongásra és gondra teremtetett az ember. Ezért folyvást csitítgatjuk magunkat a javulás ígéretével vagy a minden bizonnyal beköszöntő boldogság reményével, nem gondolva arra, hogy a boldogság is meg van mérgezve, ha még nem ittuk ki a szenvedés poharát."

/Carl Gustav Jung/

"A szenvedés, mint Eckhart mester mondja, a leggyorsabb paripa, amely a tökéletesség felé visz benneteket. A nagyobb tudatosság üdve elégtételt adó válasz a szenvedésre, amely különben értelmetlen s ezért elviselhetetlen lenne. A jó szándékú isteni akarat kinyilatkoztatása nem szüntetheti meg ugyan az emberben a tökéletlen teremtés miatti szenvedést, de csillapíthatja és értelemmel töltheti meg."

/Carl Gustav Jung/

"Különbözőek az embereket mozgató szükségletek és kényszerek. Ami egyiküknek megváltás, az másikuknak börtön."

/Carl Gustav Jung/

"Ha a legszemélyesebb dologról, a belső átélésről van szó, akkor a legtöbben megrettennek, és sokan megszöknek."

/Carl Gustav Jung/

"A látásod kitisztul, amint a szívedbe tekintesz. Aki kifelé néz, álmodik. Aki befelé néz, fölébred."

/Carl Gustav Jung/

"Csak annak szabad rombolnia, aki építeni is tud."

/Carl Gustav Jung/

"A lelki élet ébredését problémák, szenvedések kísérik."

/Carl Gustav Jung/

"A látszat olykor éppoly sikeres, mint a valódi teljesítmény."

/Carl Gustav Jung/

"Az utolsó maradványa valami isteninek az ember becsületes igyekezete."

/Carl Gustav Jung/

"Van egy szép, régi történet egy rabbiról, akitől megkérdezte egyik tanítványa: Azelőtt éltek olyan emberek, akik színről színre látták Istent; miért nincsenek ma is ilyenek? Mire a rabbi így válaszolt: Mert ma senki nem tud olyan mélyre hajolni. Bizony, le kell hajolnunk valamelyest, ha a folyamból akarunk meríteni."

/Carl Gustav Jung/

"Az élet nagy problémáit nem lehet megoldani, túl kell élni."

/Carl Gustav Jung/

"Lelki fejlődésünk csak úgy lehetséges, hogy elfogadjuk magunkat úgy, ahogy vagyunk, és megpróbáljuk komolyan élni a ránk bízott életet."

/Carl Gustav Jung/

"Semmit sem tudunk megváltoztatni anélkül, hogy elfogadnánk."

/Carl Gustav Jung/

"A vallás azoknak való, akik félnek a pokoltól. A spiritualitás pedig azoknak, akik már jártak ott."

/Futó Sólyom/

"A világ, amelybe beleszületünk, durva és borzalmas, de egyúttal istenien szép is. Vérmérséklet dolga, ki mit hisz túlsúlyban levőnek: az értelmetlenséget vagy az értelmet. Ha az értelmetlenség abszolút mértékben túlsúlyba kerülne, akkor magasabb fejlődési fokon egyre nagyobb mértékben szűnne meg az élet értelme. De nem így van – legalábbis szerintem. Mint minden metafizikus kérdésnél, itt is valószínűleg mindkettő igaz: az élet értelem és esztelenség, vagy tele van értelemmel és esztelenséggel. Én pedig aggódva remélem: az értelem kerül túlsúlyba és nyeri meg a csatát."

/Carl Gustav Jung/

"Okvetlenül meg kell tanulnunk, hogy valami jó lehet rossz, és valami rossz lehet jó is."

/Carl Gustav Jung/

"Személyiségfejlesztésre vállalkozni valójában népszerűtlen merészség, ellenszenves letérés a széles útról, különc remeteség – ahogy éppen azt a kívülállónak képzelni tetszik. Nem csoda hát, hogy kezdettől fogva csak kevesen csábultak erre a különös kalandra."

/Carl Gustav Jung/

"Amint azt a világ hérosz-mítoszai szemléltetik, az alászállás célja megmutatni azt, hogy csak a veszély birodalmában található meg a "nehezen elérhető kincs".

/Carl Gustav Jung/

"Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok! Ahol a kincsed, ott a szíved is."

/Máté 6:19/

"Az emberi faj a gonosz felé sodródik. A rossz benne van az alaptermészetében és örömöt szerez neki. Ha az emberek rájönnének, hogy a világot létrehozták, hogy minden a gondviselés és a szükségszerűség szabott meg, továbbá a szükség és a sors által mindent kormányoznak, valamennyi dolgot készek lennének megvetni, csak mert azokat teremtették; de a sorsnak is bűnt tulajdonítanának, s szabadjára engednék a romlottság mindenféle módját. Tartózkodni kell ezért a tömegtől, mert közönséges embert csak a tudatlanság tarthatja kordában, vagy legfeljebb az ismeretlentől való félelem."

/Hermész Triszmegisztosz/

"A korszellem kimondja a kor feladatát: hitünkre kell találnunk, és törekednünk kell "-e világban, de nem -e világból" élni. Abszolút bizalomból élni, abban a hitben és tudásban, hogy az isteni szikra bennünk van, és elvezet a forrásához. Újabb rossz hír: a szellemi alapokon nyugvó világnézet nem "wellness-bérlet", nem teszi könnyebbé, simábbá -e világi létünket. Éppen ellenkezőleg, azt éljük meg, hogy "azelőtt jobb volt, nem volt semmi gond, most meg állandóan a nyakamba szakad valami..." Rádöbbenünk, hogy nem létezik egzisztenciális, anyagi létből fakadó biztonság, materializmusunk megcsal minket."

/Korpusz Sándor/

"Mindig a vu-vejben élünk, amikor harmóniában vagyunk a valódi lényünkkel és a környezetünket alakító természeti törvényekkel. Ehhez összhangba kell hoznia magát a természetes renddel, ez pedig a legkisebb ellenállás elvén működik. Ezért fontos, hogy ellenállásmentesen éljünk. Úgy van, ahogy van!"

/Kurt Tepperwein/