Spirituális idézetek (beszélgetős fórum)

"A legkönnyebb elkerülni a felelősséget, ha kijelented: "Enyém a felelősség."

/Richard Bach/

"Nem létezik akkora probléma, amekkora elől meg ne lehetne futamodni."

/Richard Bach/

"Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra."

/Richard Bach/

"Ne fordulj el a lehetséges jövőktől, mielőtt meg nem bizonyosodtál, hogy nincs mit tanulnod belőlük."

/Richard Bach/

"Életutadon a benned élő, tanuló lény vezet, a játékos szellem, aki igazi önmagad."

/Richard Bach/

"Azt tanítod legjobban, amit magadnak kell leginkább megtanulnod."

/Richard Bach/

"Kötelességed minden életben egy van csupán: Légy hű magadhoz."

/Richard Bach/

"Tanulni annyi, mint felismerni, amit régóta tudsz."

/Richard Bach/

"Minél inkább meg akarok valamit csinálni, annál kevésbé lehet munkáról beszélni."

/Richard Bach/

"Ti mesternek hívtok, és nem kérdeztek engem.

Útnak neveztek, és nem jártok rajtam.

Világosságnak hívtok, és nem néztek rám.

Életnek neveztek, és nem kerestek engem.

Bölcsnek hívtok, és nem követtek engem.

Hatalmasnak neveztek, és nem bíztok bennem.

Igazságosnak neveztek, és nem féltek tőlem.

Ha egyszer örökre elvesztek, ne okoljatok engem."

/Jézus panasza/

"Borúlátó az,

Aki behunyja szemét

A felkelő nap előtt.

Derűlátó az,

Aki fölnéz és

Átlát a felhők rengetegén.

Tisztánlátó az

Aki szembenéz a felhőkkel

És imádja a napot."

/Sri Chinmoy/

"Isten kegyelme mindig ott van, de vajon hány ember él vele? Isten kegyelme olyan, akár a nap sugarai. A nap mindig ott van, de mit teszünk mi? Későn kelünk fel. Ahelyett hogy felkelnénk fél hatkor vagy hatkor, nyolckor vagy kilenckor kelünk fel. Így nem részesülünk a reggeli nap áldásaiból. És amikor végre felkelünk, ajtóinkat és ablakainkat mind zárva tartjuk, és kirekesztjük a napfényt. Ugyanígy, a spirituális életben Isten Kegyelme is állandóan alászáll, de mi nem engedjük, hogy ez a Kegyelem bejusson lényünkbe."

/Sri Chinmoy/

"Amikor megpróbálod lecsendesíteni és megnyugtatni az értelmedet, akkor koncentrálsz. A koncentrációban megpróbálsz uralkodni a gondolataidon és az érzelmeiden. A koncentrációnak kell egyengetni a meditációhoz vezető utat. Ahhoz, hogy meditálni tudj, egy bizonyos fokig meg kell fegyelmezned érzelmi életedet és nyugtalan elmédet. Ha sikerül elűznöd az összes olyan gondolatot, amely zavarja az értelmedet, akkor belső éned előbb-utóbb előjön, ahogy a perzselő nap is áttűz a felhők fátyolán. A belső napot most felhők takarják, gondolatok, eszmék, kétség, félelem és így tovább. Ha ezeket a felhőket el tudod űzni, meglátod, hogy belső éned ott ragyog, fénylik és sugárzik közvetlenül előtted."

/Sri Chinmoy/

"A koncentráció olyan bennünk, mint egy isteni harcos. A koncentrációnak elképzelhetetlen hatása van törekvő életünkben. A koncentráció könnyen el tudja választani a mennyországot a pokoltól, hogy már itt a földön a mennyország állandó gyönyörében élhessünk és ne a pokol szűnni nem akaró aggodalmaiban, nyugtalanságában és kínjaiban."

/Sri Chinmoy/

"A koncentráció belső éberséget, figyelmet jelent. Körülöttünk és bennünk mindenütt tolvajok vannak. A félelem, a kétség, a nyugtalanság és az aggodalom belső tolvajok, amelyek megpróbálják ellopni belső egyensúlyunkat és lelki nyugalmunkat. Ha megtanulunk koncentrálni, ezeknek az ellenséges erőknek nagyon nehéz belénk hatolni. Ha kétség hatol értelmünkbe, a koncentráció ereje darabokra szaggatja. Ha félelem nyomul értelmünkbe, a koncentráció ereje elkergeti. Most ki vagyunk szolgáltatva a sötét, romboló gondolatoknak, de eljön majd a nap, amikor ezek a zavaró gondolatok félni fognak koncentrációnk erejétől."

/Sri Chinmoy/

"A törekvőnek két igazi tanítója van: a koncentráció és a meditáció. A koncentráció mindig szigorú a tanítvánnyal, a meditáció csak néha-néha. De mindkettőjüket a legmélyebben érdekli a tanítvány haladása."

/Sri Chinmoy/

"A koncentráció azt mondja Istennek: "Atyám, jövök hozzád." A meditáció azt mondja Istennek: "Atyám, gyere hozzám."

/Sri Chinmoy/

"Az Önvaló sosem vész el."

/Ramana Maharsi/

"Aki megvalósítja Önmagát, mindezeket a világokat Önmagán belül látja. Mindennek forrása az ember saját Önvalója, és ha az ember megvalósítja Önmagát, semmit nem fog találni, ami különbözne Önmagától."

/Ramana Maharsi/

"Önnek mindössze arra van szüksége, hogy felszámolja azt, ami végső fokon nem Önmaga."

/Ramana Maharsi/

"Az Önvaló örökké jelen van, semmi sincs rajta kívül."

/Ramana Maharsi/

"Az Önvaló nem mozog a világban; a világ mozog benne. Ön egyszerűen az, ami. Önben nincs változás. Így hát, még ha úgy is tűnik, hogy elmegy innen, itt is, ott is és mindenütt ön van. Csupán a színhelyek azok, amik változnak."

/Ramana Maharsi/

"Önmagát sehogyan sem tudja megkerülni. Mindenben Istent akarja látni, csak önmagában nem? Ha minden Isten, akkor ebbe a mindenbe ön talán nem tartozik bele? Ha egyszer minden Isten, mi különös van azon, hogy ön is Isten?"

/Ramana Maharsi/

"Mindenkinek az az út a legjobb, ami számára a legkönnyebbnek és a legvonzóbbnak tűnik. Amennyiben ugyanahhoz a célhoz vezetnek tudniillik az ego Önvalóba való belemerüléséhez -, mindegyik módszer ugyanolyan mértékben jó. Amit a bhakta (hívő) ráhagyatkozásnak nevez, azt a vicsárát (megfigyelést) gyakorló dzsnyánának (megismerés) hívja. Mindkettejüknek az a

célja, hogy visszavezessék az egót ahhoz a forráshoz, amelyből eredt, hogy aztán elmerülhessen benne."

/Ramana Maharsi/

"A srutik (szentírások) és a bölcsek azt mondják, hogy az objektumok csupán mentális produktumok. Szubsztanciális léttel nem rendelkeznek. Vizsgálja meg a kérdést, és ismerje fel e kijelentés igazságát. Mindebből pedig az következik, hogy az objektív világ a szubjektív tudatban létezik. Vagyis az Önvaló az egyetlen valóság, az Önvaló az, ami az egész világot áthatja s ugyanakkor körülveszi."

/Ramana Maharsi/

"Az ön természetes állapota a béke."

/Ramana Maharsi/

"Mint ahogy a gyöngyhalász, követ erősítve a derekára, alámerül a tengerbe, hogy a tenger fenekén lévő igazgyöngyöt magához vegye, úgy kell az embernek is az elkülönülés segítségével mélyen alámerülnie önmagába, hogy elérhesse az Önvaló igazgyöngyét."

/Ramana Maharsi/

"Mindig Önmagunk vagyunk, csak nem jövünk rá erre."

/Ramana Maharsi/

"Ön Önmaga, mégis arról faggat engem, hogyan ismerhetné meg Önmagát. Hol lenne itt helye Isten lílájának (játékának), hol lenne helye a kegyetlenségnek? A sásztrák (tanítások) azért

beszélnek líláról (játékról), májáról (illúzióról) és a többi hasonlóról, mert az emberek elutasítják Önmagukat."

/Ramana Maharsi/