Spirituális idézetek (beszélgetős fórum)
"A kettő egy úgy, hogy a félelem szenvedés és a szenvedés félelem. Minden földi lét szenvedés; de minden földi lét félelem. Ez az élet állapota. Így remeg és kínlódik, borzong és aggódik az ember az ébredés állapotában a sötétségből érkezve, a világosság első sugaraiban. "A félelem, mondja Böhme, az érzékenység egy neme, a kedély ébresztője, az a valami, ami az érzékeket tevékenységre ösztökéli." A félelem és a szenvedés tulajdonképpen már az éberség első halvány jele. Szenvedés is, félelem is azért van, nehogy az ember a sötétségbe, a halálba és az elfeledettségbe újra visszamerüljön: szenvednie és félnie kell mindenkinek, hogy felébredjen. Ez a felébredés állapota. A megfagyott, elsötétült, éjszakává lett, kőkemény lezárt lélek a félelemben és a szenvedésben érik és törik meg lassan arra, hogy a lét számára újra megnyíljon. A félelem és a szenvedés kétértelmű és kétoldalú; mert éppen úgy le is zárhat, mint ahogy kinyithat: szabadságot adhat éppen úgy, mint sötét börtönt. Ezért az ébredésben a lélek kísérthető. A kísérthetőség kettős iránya: a fény – az ősállapotba való visszatérés, vagy a sötétség –, az anyagba való elmerülés. De a világban, amelyben él, helyzete könnyebb: a világosság és a sötétség külön áll, a jang és a jin, ahogy a kínaiak mondják, a nappal és az éjszaka, a tél és a nyár, az éberség és a kábaság. A félelem és a szenvedés arra való, hogy az emberi lélek az elementáris érzékenység nyomán döntsön, határozzon és elszegődjék. A félelmet és a szenvedést az ember nem érti. Elzárkózik előle, s nem veszi észre, hogy amikor a félelem és a szenvedés elől zárkózik el, tulajdonképpen a félelembe és a sötétségbe önmagát zárta be. Aki fél és aki szenved, azt az ősállapot világossága és az elfeledettség sötét birodalma egyszerre hívja. Aki magában a félelem és a szenvedés érzékenységét megőrzi, az a világosság felé indul; aki magát lezárja, az az anyag hívásának enged és a sötétségbe burkolózik. Félni és szenvedni kell: ezzel vállalja a lélek sorsát és a felfelé való hívás szavát ezzel veszi önmagára."
/Hamvas Béla/
"Az ember a saját maga legnagyobb ellensége! Azért jó ha az ember kibékül, megbékél magával, mert saját maga az egyetlen egy személy, akit kénytelen élete végéig elviselni."
/Váradi Tibor/
"Ne a sötétség ellen küzdj, hanem a fényért küzdj!"
/Váradi Tibor/
"A magyar jellem, az nem kedvez ennek a világkorszaknak."
/Bakos Attila/
"Titkon azt szeretnénk, hogy az a dolog amitől félünk vagy rettegünk, azt szeretnénk hogy bárcsak ne létezne. Milyen jó lenne a világ, ha az a dolog nem lenne benne, amitől fél az ember. Tehát amitől félünk, azt szeretnénk kitörölni a Létezésből. Szeretnénk hogy NE LEGYEN! Viszont az ember akkor válik teljessé, amikor az egész Létezést a szívébe fogadja, amikor az egész Létezéssel létrejön ez a szeretetteljes összhang. Itt az egyik kulcs az, amit úgy hívnak hogy SZERETET. Ez is az emberi életnek az egyik nagy célja, minden létező felé a szeretetnek a kialakítása. És a szeretet meg a félelem, azok ellentétei egymásnak. Amitől félek, azt nem tudom szeretni. Viszont ha mindenre, minden létezőre kitágítom a szeretetemet, akkor nem lesz bennem félelem."
/Váradi Tibor/
"Ember, azzá leszel, amit szeretsz. Isten leszel, ha szereted Istent és föld ha földet szereted."
/Angelus Silesius/
"A Húsvéti Misztérium által megindult egy folyamat: az ember megistenülése, divinizációja. Az ember Krisztus tette révén olyan lesz, mint az Isten."
/Váradi Tibor/
"Isten emberré lett, hogy az ember ismét Istenné lehessen - ahogyan az ember egyre inkább növekszik a szeretetben, ezáltal egyre inkább hasonlóvá válik Istenhez, a szeretet lényéhez. Mintegy belenő Istenbe azáltal, hogy kiteljesedik az isteni szeretetben, az agapéban. Röviden ez a húsvéti misztérium lényege."
/Váradi Tibor/
"Keresztre feszítés és pokolra szállás nélkül nincs feltámadás!"
/Váradi Tibor/
"A szív jósága olyan, mint a Nap melege: Életet ad."
/Henrik Sienkiewicz/
"Hogy akkor mégis kicsoda az ember? Nos, a kulcsmondat elhangzik az Ószövetségben: "Ehjeh aser ehjeh" - "Vagyok, aki vagyok", avagy "Én vagyok én". Az embernek azt kellene tehát megtapasztalnia, hogy szellemi lényege tulajdonképpen semmi más, mint önmaga!"
/Váradi Tibor/
"Isten közvetett ismerete a Nap fényének a befogadása, Isten közvetlen ismerete pedig magával a Nappal való eggyé válás."
/Váradi Tibor/
"Nincs nagyobb akadálya az Istennel való egyesülésnek, mint az idő."
/Eckhart mester/
"Az időből ki lehet lépni, tanították Indiában, ennek pedig a légzés uralása lehet az egyik módszere. Az ember az öntudatlan légzésritmussal mintegy rákapcsolódik a világi időre, de ha sikerül tudatosítania a légzését, ha az ösztönös légvételtől független ritmust tud belevinni, vagy még inkább, ha nem is lélegzik, akkor ez segíti őt az időből való kilépésben."
/Váradi Tibor/
"Akinek a tudata nem változik, az kilépett az időből."
/Váradi Tibor/
"Minden, ami időbe vetett, változik, az állandóság csak az időtlen létezők sajátja."
/Váradi Tibor/
"Akinek a gondolata elnyugodott, az mozdulatlan."
/Buddha/
"Ha a lélek mélységeiből a szellem a világi lét felé fordul és a szépség a széles térből fakad, akkor a távoli mennyországból eleven erő áramlik az emberi testbe és nagy erővel egyesíti a szellem lényegét az emberi léttel."
/Rudolf Steiner/
"Mondjon feltétel nélkül igent saját magára."
/Kurt Tepperwein/
"Önmagunk megtalálása azt jelenti, hogy felismerjük létünket, és olyannak fogadjuk el magunkat, amilyenek vagyunk."
/Kurt Tepperwein/
"Az önmagunktól való elszakadás az, ami olyan fájdalmassá teszi a szenvedést."
/Kurt Tepperwein/
"Az emberi lény belsejébe beleömlik az érzékek gazdagsága. A világi szellem megtalálható az emberi szem tükrében, melyet saját erejéből kell újraalkotnia."
/Rudolf Steiner/
"A bölcs nem vitatkozik. Hallgat és csendben halad az útján."
/White Eagle/
"Én vagyok a cél, a fenntartó, az úr, a tanú, a hajlék, a menedék és a legkedvesebb barát. Én vagyok a teremtés és a megsemmisülés, mindennek alapja, a nyugvóhely és az örök mag."
/Bhagavad-Gíta, 9:18/
"A bolond, aki tudatlanságában elutasítja a Mahámudrát, nem ismer mást, csak küzdelmet a szamszára áradásában."
/Tilópa/
"Légy mozdulatlan és maradj ellazult őszinte nyugalomban, légy csendben és hagyd a hangot visszhangként verődni, tartsd tudatod némán és figyeld minden világ végét."
/Tilópa/
"A tudat eredeti természete térszerű; áthat és körbefog minden dolgot a nap alatt."
/Tilópa/
"Ezer világkorszak sötétségét elűzi egyetlen lámpás; hasonlóképp, a tudat tiszta fényének egyetlen villanása kitörli világkorszakok karmikus kötöttségeit és szellemi vakságát."
/Tilópa/
"Ahogy a tündöklő napkorong szívéből kiáradó fényt többszázezer éves sötétség sem tompíthatja, úgy az öntudat tisztán ragyogó szívének sugárzását többszázezer éves körforgásnak homálya sem takarhatja."
/Tilópa/
További ajánlott fórumok:
- Akik csalódtak Istenben, Sátánba, Angyalokban, Démonokban, ezotériában, spiritualizmusban, stb...
- Hogyan léphetnék a spiritualitás útjára?
- A mindennapok materiális szemlélete szerinted kizárja a spiritualitást?
- Hogyan hozzuk felszínre a bennünk lévő rejtett spiritualitást?
- Az önmegismerésről, a világ megimeréséről útkeresésről, akár spirituális értelemben is, szóló filmeket keresnék. Tudnátok mondani?
- Léleklátó, spiritualitás..mi a véleményetek?