Spirituális idézetek (beszélgetős fórum)

"Konfliktusokat ügyes furfangok vagy intelligens hazugságok sohasem oldanak meg; hogy megoldódjanak, el kell viselni őket. Úgyszólván fel kell izzítani őket, amíg a feszültség elviselhetetlenné nem válik; azután az ellentétpárok lassan egybeolvadnak. Egyfajta alkimista eljárás ez, nem pedig racionális választás vagy döntés. A szenvedés elengedhetetlen. Minden valóságos megoldást csakis intenzív szenvedés révén találunk meg. A szenvedés mutatja meg, milyen mértékben vagyunk elviselhetetlenek magunk számára. "Egyezz ki

ellenségeddel!", a külsővel és a belsővel! Ez a probléma!"

/Carl Gustav Jung/

"Lelki fejlődésünk csak úgy lehetséges, hogy elfogadjuk magunkat úgy, ahogy vagyunk, és megpróbáljuk komolyan élni a ránk bízott életet."

/Carl Gustav Jung/

"Nem a neurózist gyógyítjuk, hanem a neurózis gyógyít bennünket. Az ember beteg, a betegség azonban a természet kísérlete arra, hogy meggyógyítsa. Magából a betegségből tehát nagyon sokat tanulhatunk gyógyulásunk érdekében, és ami a neurotikus szemében teljesen elvetendőnek tűnik fel, abban rejlik az igazi arany, amelyet egyébként sehol sem találtunk."

/Carl Gustav Jung/

"A neurotikus regresszív lényéhez tartozik az, és betegsége folyamán is ahhoz szokott hozzá, hogy önmagát vagy a világot ne vegye komolyan, és mindig arra hagyatkozzon, hogy ez vagy az az orvos, ez vagy az a módszer, ilyen vagy olyan körülmények meggyógyítják majd – teljesen függetlenül saját komoly közreműködésétől."

/Carl Gustav Jung/

"Senki sem válik tudatossá szenvedés nélkül."

/Carl Gustav Jung/

"Mi az elme? Nincs különbség gondolat és elme között. A gondolat az elméből keletkezik, és az elme pusztán gondolatok egy csokorja. Gondolatok nélkül nincs elme. Mi az elme? Az "én". Az elme a múlt, s a múlthoz, a jelenhez és a jövőhöz ragaszkodik. Időhöz és tárgyakhoz kötődik. Ezt nevezik elmének. Honnan ered hát az elme? Amikor megjelenik az "én", megjelenik az elme, az érzékek, a világ."

/Papaji/

"Az egó egy kis "kukori", egy kis "senki", aki mégis azt hiszi, hogy valami hihetetlen fontos életet él."

/Bakos Attila/

"Ha le tudod redukálni az anyagi vágyaidat, nem tudnak manipulálni. Ha kevesebb is elég, akkor nem bánthatnak."

/Bakos Attila/

"Az egész nyugatot elnyelte a "radzsasz", a szenvedély, ez a hihetetlen mozgás, a halál. Ez a halál kultúrája. Hulla fáradtan, tulajdonképpen kibelezve..."

/Bakos Attila/

"Elviselhetetlen a béke és képtelenség úgy élni, hogy nincs külső inger. Ez a radzsasz (szenvedély, mozgás)."

/Bakos Attila/

"Minél békésebb és tisztább a saját elménk, annál boldogabbak vagyunk. Minél zavartabb az elme, annál több külső inger kell pénzgyűjtésben, szerelemben, új autóban."

/Bakos Attila/

"A legnagyobb szerencsétlenség, ami emberi lényt sújthat, az, ha elveszíti belső békéjét."

/Sri Chinmoy/

"Az emberiségnek békére van szüksége. De hol a béke? A szeretetben. S hol a szeretet? Az élet elfogadásában. És az öntúlszárnyalásban."

/Sri Chinmoy/

"A béke a szeretet kezdete.

A béke az igazság beteljesedése.

A béke visszatérés a Forráshoz."

/Sri Chinmoy/

"A béke a belső öröm és elégedettség alapköve. Ha önmagunkban békét tudunk teremteni, meglátjuk amint életünk minden elvárásunkat felülmúlva beteljesedetté válik."

/Sri Chinmoy/

"A szeretet teljes elfogadás és teljes odaadás - korlátok és kivételek nélkül."

/Gerald G. Jampolsky/

"Hogy a békét megtaláljuk, először is fel kell ismernünk önmagunkban azt, ahol máris jelen van. A béke helyét a tudatunkban kell keresnünk. A test nem mondhat erről semmit, hiszen élményeinket a tudatból merítjük és abból, hogy miként használjuk."

/Gerald G. Jampolsky/

"Árnyék mögött fény ragyog,

Nagyobb mögött még nagyobb,

S amire nézek, az vagyok."

/Gyökössy Endre/

"Próbáljuk a szégyent úgy elképzelni, mint választ a feltétlen szeretet hiányára. A gyerekeknek sok szeretetre van szükségük, hogy megtanulhassák szeretni saját magukat. Azok közülünk, akik gyakran érzünk szégyent, nem kaptuk meg ezt a szeretetet, vagy nem eleget, vagy nem hittük el, hogy megkapjuk. Úgyhogy megpróbáljuk megvásárolni magunknak oly módon, hogy mindenfélét csinálunk, és megtanulunk bizalmatlanul viselkedni, ha ingyen adott szeretettel találkozunk. Ráadásul az, akinek sok kritikus megjegyzésben volt része, hajlamos lesz arra, hogy bármiféle útmutatásból kritikus élt halljon ki, amely létezését fenyegeti: szégyent kelt benne."

/Jean Illsley Clark & Connie Dawson/

"A félelem egy nagy tükör az ember számára. Egy nagy önismereti tükör. Szembesít azzal, hogy mit nem tudok még szeretni, mert amit szeretek, attól nem félek."

/Váradi Tibor/

"A félelem a tanítónk. Kíméletlenül rámutat ez a tanító a hiányosságainkra."

/Váradi Tibor/

"Fontos hogy az ember fölvállalja a félelmét."

/Váradi Tibor/

"Csak attól tud félni az ember, amit nem fogadott el a Valóság részeként, amire nem tud IGEN-t mondani."

/Váradi Tibor/

"Minden amit a kozmosz magába fogadott, magában hordoz, amire a Létezés IGEN-t mondott, arra én nem mondhatok NEM-et!"

/Váradi Tibor/

"Miután az ember túljutott egy nagy megpróbáltatáson, mélyebb megértéssel ismeri fel, hogy semmit sem veszített, csak illúziókat."

/Robert Earl Burton/