Spirituális idézetek (beszélgetős fórum)

"Nem lehet sorsának ura az, ki önmagát nem ismeri."

/Tatiosz/

"Amit magadról gondolsz, hozzád tartozik, amit másokról gondolsz, az is hozzád tartozik. Amit rólad gondolnak, azzal semmi dolgod, ha meg akarod őrizni lelked békéjét."

/Tatiosz/

"Az embereknek igenis szükségük van a kritikára, ha már önkritikájuk nincs."

/Tatiosz/

"Tévedéseink elől nem menekülhetünk, mert önmagunkat mindenhová magunkkal visszük."

/Tatiosz/

"A csend nem csupán a természet hangja, hanem az ember legbelső szükséglete."

/Tatiosz/

"Az őszinteség a személyiség varázsa."

/Tatiosz/

"A legtöbbször nem azt látjuk, ami van, hanem azt, amit látni szeretnénk."

/Tatiosz/

"Vond ki a rosszból a rosszat, és máris megtalálod benne a jót."

/Tatiosz/

"Ami belül ragyog, az kívülről is látható."

/Tatiosz/

"Amikor lelkünk és énünk harmóniában él egymással, egész lényünk nyugalmat sugároz. A lélek szavak nélkül is tudja, amit az "én" szavakkal sem tud kifejezni."

/Tatiosz/

"Légy fül, ha hallani kell; légy szem, ha látni kell; légy kéz, ha tenni kell."

/Tatiosz/

"Légy tündöklő Nap a saját égboltodon!"

/Tatiosz/

"Jól döntöttél? Rosszul döntöttél? - A végén fogod megtudni."

/Tatiosz/

"Az számít, mi vagy, és nem az, mit gondolnak rólad."

/Tatiosz/

"A bölcs észrevehetetlen: tudásával nem hivalkodik, csak érezzük jelenlétét; mértéktartó: mélységeit nem herdálja kis dolgokra; szerény: e mélység számára, akár egy vízcsepp; méltósága senkit nem bánt: nem örül, ha ünneplik, és nem fáj neki, ha gúnyolják; természetes, akár a felkelő nap: tudása tiszta égbolt, melyet nem zavar a felhők átvonulása; hallgatással többet ér el, mint száz beszéddel: nem szava, hanem lénye a példaadó; élő tükör: ha a szemébe nézel, megpillanthatod a mindenséget; ajtaja mindig nyitva áll: ha belépsz rajta, kitárul előtted a világ."

/Tatiosz/

"Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is. Sem kicsordulni, sem elsivárulni. Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni. Sem szónokolni, sem elnémulni. Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni. Nem hivalkodni, és nem tetszelegni - sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő. Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti. Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét. Az úton járni, majd végigmenni, a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni. Egyszerűen boldognak lenni – dísz, ragyogás, külcsín nélkül."

/Tatiosz/

"Légy tudatában esendő pillanataidnak, hogy megértsd mások gyöngeségét."

/Tatiosz/

"Soha nem zárul be előtted egy ajtó úgy, hogy egy ablak ki ne nyílna."

/Tatiosz/

"Poshadt vizű kút mellett üldögélve sosem találod meg a tiszta forrást."

/Tatiosz/

"A boldogsághoz vezető legrövidebb út: az önismeret."

/Tatiosz/

"Tulajdonképpen, végső soron nem az a lényeg hogy mi történik, hanem az, ahogy ezt megéljük, ahogy interpretáljuk. Tehát sokszor az eseményekre nincs hatásunk, nincs befolyásunk, nem tudjuk megváltoztatni az eseményeket, de a hozzáállásunkat meg tudjuk változtatni. És ez a lényeg, hogyha megváltozik a hozzáállásunk, akkor máshogyan éljük meg az eseményeket. Tehát az ember képes arra, hogy egy olyan belső békét, harmóniát kialakítson, ami ha nem is zavartalan, de megzavarhatatlan. Persze ez sok évnyi munka."

/Váradi Tibor/

"Amikor nem menekülsz és nem harcolsz, akkor a tudat meg tudja nyitni az eddig nem látott lehetőségeket, az eddig nem használt opciókat."

/Chong An Sunim/

"A válsághelyzetek azok, amelyek kőkeményen kikényszerítik a felébredést. Miért? Mert túl akarod élni!"

/Chong An Sunim/

"Ebben az életben hosszútávon senki nem nyer. Ugyanis mindenki meg fog halni. Valamit viszont nyerhetsz, ami túl van életen és halálon."

/Chong An Sunim/

"Ha megengedjük magunknak, hogy olyanok legyünk, "amilyenek éppen vagyunk", sok feszültség is eltűnik aközött, ami "van" és aközött, aminek a véleményünk szerint "lennie kellene"; ekkor nyugodtabban tudunk a tényekkel szembenézni és olyannak venni a dolgokat, amilyenek."

/Kurt Tepperwein/

"Gondolod, kerül életed útjába egyetlen gátló kő is hiába? Lehet otromba, lehet kicsike, hidd el, ahol van, ott kell lennie. De nem azért, hogy visszatartson téged, se hogy lohassza kedved, merészséged. Jóságos kéz utadba azért tette, hogy te megállj mellette. Nézd meg a követ, aztán kezdj el beszélni róla Isteneddel. Őt kérdezd meg, milyen üzenetet küld azzal az akadállyal neked. S ha lelked Istennel találkozott, utadba minden kő áldást hozott."

/Marie Feesche/