Spirituális idézetek (beszélgetős fórum)

"Ha az embert jóllakatják, legfeljebb elálmosodik. Szórakoztatással egész népeket idiótákká lehet tenni."

/Hamvas Béla/

"Az ember azért dolgozik, hogy minél több és nagyobb lehetőséget biztosítson olyan életre, amely tényleg élet. Ehelyett: amit tesz, a kellékekért teszi. A kellék nem lényegtelen, de mellékes. Az életnek csupán feltétele. A dolgok. Mindig a dolgok. A technika. A berendezkedés. A körülmények megteremtése. Azt hiszik, az élethez kell valami, vagyon, pénz, állás, rang, ruha, ház, hír, autó, hatalom, villa, mintha enélkül nem lenne élet, és hozzá se lehetne fogni. Először mindig fel kell öltözködni. Mintha nem lenne tiszta pillanat, amikor az ember a fa alatt ül, még az is fölösleges, hogy időnként szájába cseresznyét vegyen, vagy egy pohár bort, és az életen kívül nincsen semmi más, áttétel és vegyítés nélkül, nő és a rigó zenéje nélkül, és emlékek nélkül.

Nem élvezet. Még csak nem is gyönyör. A gondolkozók azt állítják, hogy amikor az élet ténylegesen élet, önmagával megtelik, önmagánál valamiképpen több lesz. Senki sem tudja miként. Olyan teória is van, amely azt mondja, hogy ami az életnél több, az életet áthatja, magasabb szubsztancia, és ez a lét. Élet csak akkor lehet és lesz önmaga, ha a lét megérinti. Nem élvezet és nem gyönyör és nem öröm és nem boldogság. Mert több, csepp abból, ami öröktől fogva van.

Kellék nélkül semmi sem érhető el, mégis a kellék és az élet között nincsen kapcsolat. Ezért mondják, hogy az ember sok évet egzisztálhat, és egyetlen percet sem él. Valaki megteremtheti a feltételek sokaságát, vagyont, pénzt, hatalmat, hírt, rangot, sőt szerezhet ízlést és tudást és képességeket. Utazhat, olvashat, járhat képtárakba és hangversenyekre. Rettentő tevés-vevés, mialatt nem történik semmi. A feltételeknél marad. A kellékből nincs út az életbe."

/Hamvas Béla/

"Fontos szellemi alapszabály, hogy a gonoszság erői és lényei csak ott tudnak hatni az emberben és a világban, ahol az Én-erők hiányoznak."

/Váradi Tibor/

"A tudatlan embert könnyű megérteni. Beleillik a társadalomba; vannak adott értékek és ismérvek, amelyekkel megítélhető. De évekbe telik, míg a társadalom értékelni tud egy zsenit."

/OSHO/

"Csak akkor szerethetsz másokat, ha szeretni tudod önmagadat. De a társadalom elítéli az önszeretetet. Azt mondja, hogy önző és narcisztikus dolog."

/OSHO/

"Csupán az örömtelen embereknek van szüksége szórakozásra. Minél örömtelenebbé válik a világ, annál nagyobb szükségünk van tévére, filmekre, vidámparkokra és ezeregy dologra. Egyre nagyobb szükségünk van az alkoholra, egyre több újfajta drogra - hogy elkerüljük a nyomorúságot, ami mi magunk vagyunk, hogy ne kelljen szembenézni azzal, milyen gyötrelem él bennünk, hogy valahogy megfeledkezhessünk róla. De a megfeledkezéssel semmit sem érünk el."

/OSHO/

"A MEGVILÁGOSODOTTAKNAK NINCSENEK GYEREKEIK, A NEUROTIKUSOKNAK PEDIG NEM LENNE SZABAD, HOGY LEGYEN.

A baj az, hogy a neurotikus emberek rendszerint sok gyereket vállalnak. Éppen azért, mert neurotikusok, mindent megtesznek azért, hogy elfoglalják magukat valamivel, és ez legtöbbször a gyermekvállalás. Ez a fajta gyermekvállalás azonban csak menekülés az elől, hogy szembenézzenek a betegségükkel. Inkább elfutnak önmaguk elől, mint hogy megoldják a problémáikat. Egy megvilágosodott embernek viszont már nincs szüksége gyermekre. Ő önmaga legvégső megszületését élte át, önmagának adott új életet. Neki már nem kell mást a világra hoznia. Önmaga anyjává és apjává lett. Önmaga anyaméhévé vált, majd újjászületett."

/OSHO/

"A szorongás a feszült állapot aközött, aki vagy, és aközött, amilyenné lenned kell."

/OSHO/

"Minél mélyebbre jutsz önmagadban, annál közelebb jutsz mások szívéhez."

/OSHO/

"Elítélnek, mert a világ kifelé forduló, extrovertált emberekből áll. Téged befelé fordulónak, introvertáltnak neveznek, és azt mondják neked, hogy az introverzió nem más, mint egyfajta perverzió, és hogy önző vagy, hogy narcisztikus vagy, hogy csak a saját örömöd érdekel, hogy másokkal is kellene törődnöd, hogy úgy kellene élned, mint mindenki más, hogy csatlakoznod kellene a tömeghez. És persze ők sokan vannak, te pedig egyedül."

/OSHO/

"Magányosnak lenni annyit tesz, hogy hiányzik neked a másik; egyedül lenni azt jelenti, hogy tökéletesen stabil vagy önmagadban, tökéletesen kiegyensúlyozott vagy önmagadban. Elég vagy önmagadnak."

/OSHO/

"Épp ahogy a Nap sem egy bizonyos valaki kedvéért, egy bizonyos irányba fénylik és ragyog, úgy a meditáció is minden irányba sugározza szeretetét. Persze először belül érzed, önmagadban, önmagad iránt, s aztán körös-körül mindenfelé szétsugárzod. Akkor nem csak emberi lényeket szeretsz, hanem a fákat, a madarakat... egyszerűen csak szeretsz, te magad vagy a szeretet."

/OSHO/

"Olyan mértékben ítélik el az önszeretetet, mint semmi mást a világon. És elérték, hogy a tanításuk nagyon logikusnak tűnjön. Azt mondják: "Ha szereted magadat, egoista leszel; ha szereted magadat, narcisztikus leszel. Ez nem igaz. Az ember, aki szereti önmagát, rájön, hogy nincs benne ego. Ha úgy szeretsz másokat, hogy közben nem szereted önmagad, ha úgy próbálsz szeretni másokat, az ego akkor üti fel a fejét."

/OSHO/

"Ebben a világban csupán egyetlen boldogság van: önmagunk lenni."

/OSHO/

"Rá kell döbbenned, bármilyen fájdalmasnak tűnjön is kezdetben, hogy: "Egyedül vagyok, és egy furcsa világban vagyok" - ez a felismerés az elején nagyon fájdalmas. Egyszerre foszt meg minden illúziódtól, amelyek hatalmas vígaszt jelentettek számodra. De ha egyszer szembe mersz nézni a valósággal, a fájdalom szertefoszlik. És a fájdalom mögül előbújik a világ legeslegnagyobb áldása: megtudod ki vagy."

/OSHO/

"Ha belülre kerülsz ebben a világban, elvesztél. A világi emberek azok, akik belül vannak; egy buddha szükségszerűen kívülálló. Minden buddha kívülálló. Álljon bár a tömeg közepén, akkor is kívülálló marad. Legyen akár a piacon, valójában nincs ott. Még ha kapcsolódik is, megőrzi különállását. Van egyfajta finom távolság, amely sosem hagyja el. És ez a távolság szabadság, ez a távolság szárnyaló öröm, ez a távolság a te saját tered."

/OSHO/

"Az igazság keresése a magány útja a magányba."

/OSHO/

"Az unalom az ár, amit az intelligenciáért fizetni kell. Nem lenne szabad negatívan fogadni. Jó dolog, mert ezt megértve megjelenik a túllépés lehetősége. Ha nincs eleged, sosem tudsz majd túllépni önmagadon. Áldottak azok, akiknek igazán elegük van, mert ők túlléphetnek. Persze ez nehéz és fáradtságos munka; nem könnyű. Olyan, mint megmászni a Mount Everestet, nehéz, de amint egyszer igazán eleged van, akkor még a nehézségben is kihívás rejlik."

/OSHO/

"Istent az eszünkkel keressük, de a szívünkkel találjuk meg."

/Cicero/

(November első fele)

"Érzem, hogy saját erőm növekedve, gyümölcsözőn a világnak ad engem. Saját lényem érzem, erővel telve, az életsors szövődésében, a világosság felé fordul."

/Rudolf Steiner/

"A bölcset a figyelő, mértéktartó magatartás megóvja a csalódástól. Követi a kipróbált régi erényeket."

/Ji-King/

(November eleje)

"A Fény a Szellem mélységeiből Napszerűen kifelé törekszik: Az Élet akaraterejévé válik, s az érzékek tompaságába világít, hogy erőket szabadítson fel, melyek a lélek ösztöneiből alkotó erőket érlelnek az emberi műben."

/Rudolf Steiner/

"Csitt, nyugtalan szív, légy szerény!

Öröködet te magad választottad:

A legkisebbet és a legnagyobbat

A föld színén.

Te választottál: jó neked!

Jól járt fölötted sorsvető-fonálod:

Hát simogasd, ahol előtalálod,

A lelkeket.

Nézd, nézd, fönt, lent: özönlenek!

Szívükön száz seb láthatatlan lángol.

Kell, hogy te lásd: azért kaptál a Lángtól

Lámpás szemet!

Lámpás szemet, orvos kezet,

Szívet, mely ég, mint Mózes csipkebokra:

Eredj és légy ütődött homlokokra

Zsongó kenet!"

/Sík Sándor: Kenet/

"Nem emberi lények vagyunk, akik spirituális élményeken megyünk keresztül, hanem spirituális lények, akik az emberi létezés élményén haladnak át."

/Maharishi Mahesh Yogi/

(Október vége)

"A lélek napsütötte fényében kihajt a gondolkodás érett gyümölcse és az öntudat bizonyosságában minden érzelem megváltozik. Nagy örömöt érzek, ahogy az ősszel együtt felébred a szellem: és a tél bensőmben felébreszti a lélek nyarát."

/Rudolf Steiner/

"Elfogadottnak tudom magam. Ez segít, hogy én is elfogadjam, és megtanuljam szeretni magam. Ha teljesen és egészen szeretve érzem magamat, akkor meghasonlottságomban már ép és egész vagyok."

/Anselm Grün/

"Ha nekem valaki azt mondja, nem érzékeli az Istent, mindig azt kérdezem: Hát magadat érzékeled -e? Ha magadat nem érzékeled, Őt sem tudod semmiképpen érzékelni. Sötét oldalaidat is tárd fel Isten előtt, akkor megindul az áramlás Isten és teközötted. Ha minden bennem lévőt feltárok Isten előtt, akkor megtapasztalhatom, hogy feltétel nélkül szeret engem."

/Anselm Grün/