Spirituális idézetek (beszélgetős fórum)

"Nem állítom, hogy sosem érik az embert igazságtalanságok, hogy sosincs joga haragot érezni. Azonban a tartós harag, ha befészkeli magát a testbe, kikezdi az egészséget."

/Louise L. Hay/

"Ha elfojtod érzéseidet, régi sérelmeket dédelgetsz, rombolást végzel magadban. Szeresd magadat annyira, hogy szabad utat engedj érzéseidnek. Hagyd, hogy érzéseid a felszínre törjenek. Lehet, hogy napokig fogsz sírni, vagy pokoli dühös leszel. Elképzelhető, hogy sok régi dolgon kell átrágnod magad. Javaslom, folyamodj megerősítésekhez, amelyek megkönnyítik, egyenletesebbé és kellemesebbé teszik a munkát."

/Louise L. Hay/

"Amikor észreveszik az emberek, hogy befolyásolhatatlan vagy, békén hagynak. Csak addig próbálnak irányítani, amíg hagyod. Talán lelkifurdalásod támad, amint először mondasz nemet, de később ez elmúlik, és egyre könnyebb lesz."

/Louise L. Hay/

"Sokszor nem akarjuk elfogadni egy-egy tulajdonságunkat. Alkohollal, drogokkal, cigarettával vagy helytelen táplálkozással ártunk magunknak. Így büntetjük magunkat, amiért nem vagyunk tökéletesek."

/Louise L. Hay/

"A többség szeretne jobbítani életén, de ha azt hallják, hogy ezért tenniünk is kell valamit, azonnal kikelnek magukból: "Még mit nem! Semmi kedvem bohócot csinálni magamból!"

/Louise L. Hay/

"Emlékezz csak, amikor még csecsemő voltál, önmagadért szeretted magadat. Ki hallott már olyan csecsemőről, aki megszólja a saját testét, és így elégedetlenkedik: "Jaj, olyan széles a csípőm!" A kisbabákat örömmel hatja át saját testük tudata. Ők bátran kinyilvánítják érzéseiket. Amikor egy csecsemő boldog, az egész szomszédság tudja, ahogy azt is, ha haragszik. Ezek a csöppségek nem félnek kimutatni, hogyan éreznek. A jelenben élnek. Te is ilyen voltál. Aztán amint felnőttél, hallgattál a körülötted élőkre, és átvetted tőlük a félelmet, a bűntudatot és a kritikát."

/Louise L. Hay/

"Nem tagadhatjuk meg saját érzéseinket. Nem fojthatjuk el őket minden következmény nélkül. Amikor kiderült, hogy rákos vagyok, muszáj volt őszintén magamba néznem. El kellett ismernem azokat a vonásaimat, amelyeket addig szégyelltem. Például, nagyon haragtartó voltam, és sok keserűséget cipeltem magammal a múltból."

/Louise L. Hay/

Zolcsi!

Nekünk is vannak idézet halmazaink a polcon.

Mi volt a célod ezekkel az idézetekkel?

Az embereknek legtöbbször egy szó, egy mondat kell.

Nem litánia.

Érted?

"Minél nyitottabb valaki, annál többet tanul, annál gyorsabban fejlődik és változik."

/Louise L. Hay/

"Ne feledd, a főnök te vagy, és semmi sem fenyegeti biztonságodat."

/Louise L. Hay/

"Ha meditálás közben negatív érzések támadnak fel benned, ez bizonyára azért van, mert meg kell nyilvánulniuk, és amint a megfelelő állapotba jutsz, azok mindjárt a felszínre törnek. Ne tégy mást, csak figyeld a távozó indulatokat. Ne akard megfékezni őket. Hagyd, hogy kiutat találjanak, amíg teljesen fel nem oldódnak."

/Louise L. Hay/

"Rájöttem, amikor nem bízunk az életben vagy embertársainkban, valójában az önbizalom hiányzik belőlünk."

/Louise L. Hay/

"Akkoriban folyton elégedetlenkedtem és minden erőmet lekötötte az önsajnálat. Kéjjel vergődtem a magam állította csapdában. Nem ismertem fel, hogy következetesen bonyolódom olyan helyzetekbe, amelyekben sajnálhatom magam. Viszont mentségemre szolgál akkori tudatlanságom. Aztán fokozatosan fölhagytam a panaszkodással."

/Louise L. Hay/

"Képzeld azt, hogy gondolataink vízcseppekhez hasonlatosak. Egyetlen gondolat vagy egyetlen csepp víz még nem sokat számít. De amint kitartóan ismételgetjük a gondolatokat, először folt jelenik meg a szőnyegen, majd tócsává növekedik, aztán kisebb tóvá, s ha a gondolatok továbbra is visszatérnek, akkor tengerré, végül óceánná duzzadhatnak. Te milyen óceánt teremtesz magadnak? Szennyezettet és mérgezettet, amely alkalmatlan az úszásra, vagy kristálytiszta és kék vizű óceánt, amely frissítő habjai közé csalogat?"

/Louise L. Hay/

"Amikor a felelősségről beszélek, az erő birtoklását értem ez alatt. A hibáztatás egyben lemondás erőnkről. A felelősség erőt ad ahhoz, hogy változásokat eszközöljünk az életünkben. Ha az áldozat szerepét játsszuk, akkor erőnket gyámoltalanságunk igazolására tékozoljuk. Ha tudatosan vállaljuk a felelősséget, már nem pazaroljuk időnket holmi rajtunk kívül álló személy vagy dolog hibáztatására."

/Louise L. Hay/

"Így szól a Biblia: "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat." Túlságosan gyakran feledkezünk el az utolsó két szóról - mint tenmagadat. Mindaddig képtelenek vagyunk bárkit is szeretni ott kint, amíg a szeretet nem belülről fakad. Az önszeretet a legfőbb ajándék, amelyet önmagunknak adhatunk, hiszen ha szeretjük azt, aki vagyunk, nem fogjuk bántani magunkat, s nem fogunk bántani másokat. Ha mindenki megbékélne önmagával, nem lenne háború, gengszterizmus, nem lennének terroristák és hajléktalanok. Nem lenne rend-ellenesség, aids, rák, nyomor, nem lenne éhezés. Szóval én ezt tekintem a világbéke feltételének: teremtsük meg belső békénket."

/Louise L. Hay/

"Ha nem vagy kész szeretni önmagadat ma, nem fogod szeretni önmagadat holnap sem, mert bármilyen kifogást találsz is ma, holnap ugyanerre fogsz hivatkozni. Tán még húsz év múltán is ezzel fogod mentegetni magad, s előfordul, hogy egész életed e kifogás jegyében telik majd el. Ez az a nap, amikor teljes odaadással szeretheted magadat, elvárásaidat félretéve."

/Louise L. Hay/

"Amikor önmagunk szeretetéről beszélek, azt értem ez alatt, hogy mélységesen becsüljük azt, akik vagyunk. Hiánytalanul fogadjuk el lényünk eltérő összetevőit - sajátos vonásainkat, zavarodottságunkat, a dolgokat, amelyeket talán nem a legtökéletesebben hajtottuk végre, és persze a legnagyszerűbb tulajdonságainkat is. Szeretettel fogadjuk el lényünk egészét. Feltétel nélkül. Sajnos közülünk sokan mindaddig nem szeretjük magunkat, amíg le nem fogytunk, el nem nyertük az állást, a magasabb fizetést, egy férfi kegyeit vagy bármi mást. Gyakran feltételekhez kötjük a szeretetünket. De megváltozhatunk. Szerethetjük önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk, itt és most!"

/Louise L. Hay/

"A képlet nagyon egyszerű: szeressük önmagunkat. Sokan bíráltak azért, hogy a végletekig leegyszerűsítem a dolgokat, s én mégis úgy látom, hogy mindig az egyszerű dolgok a legmélyebbek. A minap ezzel fordult hozzám valaki: "A legcsodálatosabb ajándékot adta nekem - megajándékozott saját magammal." Oly sokan rejtőzünk el önmagunk elől, s tán még azt sem tudjuk, kik vagyunk. Nem vagyunk tisztában érzelmeinkkel, nem tudjuk, mit akarunk. Az élet önmagunk felfedezésére irányuló utazás. Számomra a tisztánlátás annyit tesz, mint befelé fordulni, és tudni, kik és mik vagyunk valójában, tudni, hogy képesek vagyunk a kiteljesedésre, csak szeretettel gondját kell viselnünk önmagunknak. Nem önzés szeretni önmagunkat! Ez hozza el a megtisztulást, amely által eléggé szerethetjük önmagunkat ahhoz, hogy embertársainkat is szerethessük. Ténylegesen orvosolhatjuk Földünk problémáit, ha tetteinket bensőnkből táplálkozó szeretet és öröm vezérli."

/Louise L. Hay/

"Nem vagyok gyógyító. Nem gyógyítok meg senkit. Magamat egyetlen lépésnek tekintem az önmegismerés kanyargó ösvényén. Megtanítom az embereket arra, hogy szeressék önmagukat, ezáltal teret nyitok számukra, melynek mélységében feltárul előttük lényük mérhetetlen csodája. Ez minden, amit teszek. Olyan ember vagyok, aki támogat másokat. Hozzásegítem őket, hogy átvegyék az irányítást az életük felett. Segítek nekik felfedezni saját hatalmukat, belső bölcsességüket és erejüket. Segítek nekik elgörgetni az útból az akadályokat, ledönteni a korlátokat, hogy képessé váljanak szeretni magukat, az adott körülményeiktől függetlenül. Ez nem jelenti azt, hogy már soha többé nem lesznek problémáik, viszont egyáltalán nem mindegy, miként reagálják le őket."

/Louise L. Hay/

"Ha a szorongás és a félelem miatt nem működik az életed, lehetséges, hogy magára hagytad belső gyermekedet. Találd ki, hogyan tudnád újra felvenni vele a kapcsolatot."

/Louise L. Hay/

"Ha az emberek meg tudják változtatni szemléletüket, képesek megszakítani a gondolkodás ősi szokását, megszabadítani elméjüket a vágyaktól meg a rajongástól meg az önzéstől, akkor a valódi megvilágosodás bölcsessége lehetséges."

/Zen bölcsesség/

(November második fele)

"Így érzem csak meg a világot, melynek ha lelkem át nem élné, magában üres, fagyos volna léte, s ha nem szólhatna lelkeken át magát őbennük újra megteremtve, önmagában csak a halált lelné."

/Rudolf Steiner/

"Amit az ember lát, elég zavaros, alig több, mint fejvesztett tolongás, aminek az élet primordiális természetéhez semmi köze, mert semmivel sem több, mint őrjöngő mohóság, mindent megbámulni és megnyalni, vurstlit és kiállítást, operát és fesztivált, és színházat és futballmeccset és felvonulást, de főként divatbemutatót és mozit, és e sokadalomban mintha éppen az élet ellenkezőjéről lenne szó, nem élni, vagyis inkább arról, hogy az életről ennek az izgatott szétszórtságnak segítségével minél tökéletesebben megfeledkezni. Hogy ne kelljen többé gondolni rá. Ezért mondja Heidegger, hogy az ember ma a lét elfeledettségében (léthé) nem is él többé, hanem sajátságos életsóvár állapotban szomjazik, nincs is lehetősége arra, hogy éljen, és minden, amiben része van, a valódinak szomorú szurrogátuma. Mondjuk élet az, ami narkotizál. Élet, mint ájultság. Dohány, morfium, pálinka, kávé. Ide jutott szegény Faust és a nyomorult Dionüzosz. Az élet normalitása elveszett és sürgősen pótélményekről kell gondoskodni, hogy az ember az életéhségtől ne kapjon elmebajt."

/Hamvas Béla/

"A lét leginkább az élő vízhez hasonlít, legalábbis annyiban, hogy semmiféle szennyet nem fogad be, és a lehető legrövidebb idő alatt minden fertőző anyagot felold és feldolgoz és semlegesít. A források és a hegyi patakok és a tavak tulajdonsága, ha trágyát hajítanak is bele, vizük néhány lépéssel odébb már iható, és néhány perc múlva a méreg hatása nyomtalanul eltűnt. A lét minden szennyet kibír, és minden tisztává lesz benne."

/Hamvas Béla/

"A világ az a hely, ahol minden megromlik. A jószándék lemorzsolódik, a rossz még rosszabb lesz. Még nem volt nagyság, amely ne torzult volna el. Komolyság, amely ne vált volna lényegtelenné. Nagy gondolkozók. Vallások. Szentek. A világ a hazugság helye. A hazugság itt nem a morális rossz, hanem a morális rossz bázisa. Nem a bűn, hanem az a valami, amiből a bűn keletkezik. Egyelőre csak a normális ember megromlása. Minél édesebbnek látszik, annál visszataszítóbb. Mint a chinoiserie, minél barátságosabb, annál aljasabb. A világban minden más, mint ami, és más, mint aki."

/Hamvas Béla/

"A világ az a hely, ahol minden megromlik. A jószándék lemorzsolódik, a rossz még rosszabb

lesz. Még nem volt nagyság, amely ne torzult volna el. Komolyság, amely ne vált volna

lényegtelenné. Nagy gondolkozók. Vallások. Szentek. A világ a hazugság helye. A hazugság itt nem a morális rossz, hanem a morális rossz bázisa.

Nem a b n, hanem az a valami, amib l a b n keletkezik. Egyel re csak a normális ember

megromlása. Minél édesebbnek látszik, annál visszataszítóbb. Mint a chinoiserie, minél

barátságosabb, annál aljasabb. A világban minden más, mint ami, és más, mint aki."

/Hamvas Béla/