Spirituális idézetek (beszélgetős fórum)

"Az emberi hibák a szeretethiányból fakadnak."

/Alfred Adler/

"Ami hétköznapinak látszik és olyan kis egyszerű, eseménytelennek, hogyha elkezded megkapargatni és a mélyére nézni, elképesztő dolgokat veszel észre! És ez visszafele is igaz, amikor ilyen bombasztikus, meg nagyon egyedi, és nagyon blickfangos és hogy "én", meg nagyon különleges... kicsit megkaparod, olyan egyszerű és világos ott a legmélyén, ha észre merné venni, hogy csak na!"

/Chong An Sunim/

"Nem félni kell! Látni kell!"

/Chong An Sunim/

"Ne a világot akarjuk megváltani, hanem magunkat tegyük helyes tudatállapotba! Magunk tisztuljunk le! És ez segít a családon, országon, világon!"

/Chong An Sunim/

"A szenvedés, külső és belső szenvedés! És akkor egyszer csak rájössz hogy eleged van! És akkor változtatsz!"

/Chong An Sunim/

"Ha nem gyakorlunk, akkor a belső veszteségek nincsenek meg, akkor kívül kell veszítenünk! Tehát ha nincs meg az önképveszteség, ha nincs meg az illúzióvesztés, ha nincs meg a ragaszkodás és azonosulás vesztés, akkor kívül kell veszteségeket, katasztrófákat átélni, hogy boruljon az énkép, hogy boruljanak az illúziók! És mihelyt egy belső munkával ezeket feloldottad és elvégezted azt belül amit kellett, akkor már kívül nem kell tapasztalni!"

/Chong An Sunim/

"A tiszta, tükörszerű, térszerű tudat állapotában mindent látsz! Ez a lehetőség! Ez a felébredés lehetősége!"

/Chong An Sunim/

"Minden, ami a tudatot a pillanatba visszahozza, az jó! De emellett az ülőmeditáció pótolhatatlan, mert itt valósul meg a legtisztábban az, hogy nem mozduló test, nem mozduló beszéd, nem mozduló tudat. Tehát itt tudod a legjobban észrevenni, hogyha bármiféle karmád még ott ólálkodik!"

/Chong An Sunim/

"A fölfedezés erőfeszítésbe kerül. És az erőre azért van szükség, hogy kibírd azt, amit látsz magadban."

/Chong An Sunim/

"Ha megnézed, mindenki adós magának egy jó adag önismerettel!"

/Chong An Sunim/

"Azonosulásod mértékében függsz a karmától! Ha leválasztódsz róla, jobban látod, meg tudod változtatni!"

/Chong An Sunim/

"Amikor a külső ellenfél láthatóan vereséget mér ránk, akkor mi már azelőtt vereséget mértünk saját magunkra! Csak nem vettük észre! Vagy ha észrevettük, nem voltunk hajlandók elfogadni! Ugyanez, amikor látszólag nyerésre állunk és nyerünk, akkor belül már egy harcot megharcoltunk, már valamennyi karmát leraktunk, már azt a terhet nem visszük!"

/Chong An Sunim/

"Ha tényleg JELEN vagy és jobban, éberebben vagy jelen mint az ellenfeled, te nyersz! Ha nem, akkor veszítesz!"

/Chong An Sunim/

"Észre fogjuk venni, hogy az ego tapasztaló aspektusa folyamatosan azon van, hogy hasznot húzzon a megfigyelt jelenségből, ha más nem, csak, hogy önnön valóságát igazolja, amint a mindig-öntelt személyes "én"-nek a "te"-jét eljátssza. Az ego vonakodik elfogadni azt, hogy az egymás után kibontakozó események önállóak és személytelenek. Ugrása készen áll, hogy kiváltson egy érzést, amiben pedig mindig az ego nézőpontjának vagy álláspontjának a kifejeződése van, úgymint a véleményei, vagy legalább csak az, ahogy kinyilvánítja alapvető létfontosságát identitásunkhoz és valóságérzetünkhöz. A tapasztalóval való azonosulásnak megszüntetése – miszerint az egyénnek van valósága – jelentős átmenet a kettős tartalomtól a nem-kettős összefüggésig, és így az éntől az Énig."

/David R. Hawkins/

"A tanúságtévő/megfigyelő egy szemlélődő hozzáállás. Jelenségek előtűnnek és megszűnnek. Állandóan le kell mondanunk a vágyról, hogy a jelenségeket megtapasztaljuk, vagy a vágyról, hogy magának a tapasztalásnak a tapasztalatát "fejjük". Észrevehetjük, hogy az érzések és a gondolatok felmerülnek és hanyatlanak, mint a hullámok. Elébe menni a jövőnek gyakran annak eredménye, hogy – félelemből – megpróbáljuk irányítani azt. A félelem, irányítás és előrebocsátkozás, a tapasztalás hullámának elejére fókuszálásával kapcsolatos. Ezzel szemben, csüngeni a gondolatokon és érzelmeken – még ha csak a másodperc egytizedével a hullámtaréjon túl is – ugyanaz, mint a múltra összpontosítani és azon csüngeni. Szükséges, hogy a figyelem magán a hullámtaréjon legyen, mivel ez az, ami megtöri az 1/10.000 másodpercnyi nyílását a "tapasztalás"-nak. Ennek az "űrnek" az észrevételét a tudatosság/figyelem belső minősége teszi lehetővé, amely semmilyen késleltetésnek sincs alávetve. Ezt nem lehet az érzékelés által választani, mert az érzékelés pontosan abban az ütemben mozog, mint az elmetevékenység. A figyelem/tudatosság éppen a figyelő/megfigyelő működése alatt vagy azt megelőzően helyezkedik el. Csendes és mozdulatlan, mint az ég vagy maga a világűr. Lemondva az előrelátásról, a ragaszkodásról, az élvezet kereséséről vagy a kellemetlenségtől való tartózkodásról, a figyelem egyensúlyban marad a röpke pillanat hullámának borotvaélén. Ezen egyensúlyi helyzet által az elmeműködés és képalkotás fokozatosan visszahúzódik és feltárul, hogy a mögöttes mező maga a gondolkodás vágya és szándéka miatt aktív. Amint az összpontosítás és az érdeklődés elmozdul a tartalomtól a megfigyelő/tanúságtévő felé, azt fogjuk találni, hogy a megfigyelő/tanúságtévő a tudatosság kisugárzása, mint figyelem, és egy nem-lineáris, személytelen minőség, ami elsődleges, ösztönös és autonóm. Habár ez a meditáció/szemlélődés először szokatlannak vagy kényelmetlennek tűnhet, összhangban áll az akarattal és az Isteni energiával, és végül ellenállás nélküli ön-pozicionálássá válik. Ha a szemlélt adatok nem vágyottak, nem ellenzettek, és nem ruházzuk fel az "enyém" értékével, – elkezdenek alábbhagyni és végül szétesnek. Másfelől, amikor mindent, amit a felbukkanásakor Istennek átadunk, akkor a gondolkodást és tapasztalást vágyó csendes energiaforrás feltárul. Így annak elerőtlenítéséhez csak az szükséges, hogy lemondjunk a vágyról Isten javára."

/David R. Hawkins/

"A kiút egyszerű: Irányítsuk figyelmünket befelé, az összes tapasztalás abszolút szubjektivitására. Vizsgáld meg a szubjektivitás érzetének a természetét, mely az élet minden kifejeződésének velejárója. Címkézés nélkül, vedd észre, hogy minden pillanatban, minden percben, mindig és minden körülmények közt, mindig jelen van a végső soron megmagyarázhatatlan szubjektivitás alapját képző szubsztrátum. Sosem változik. A tapasztalás lényege – minden formájában (gondolkodás, érzés, látás, tudás, stb.) – ezen szubjektív minőség jelenléte. Majd, menj messzebb és derítsd ki, mi ez a szubjektív tapasztalás, mely mindig jelen van. Nélküle nem volna lehetséges a tudás, hogy létezünk. Kérdezd meg, "Hogyan vagyok tudatában, illetve egyáltalán honnan tudom, hogy létezem?" Ez a kérdés a lehető legjobb amit feltehetsz, mivel közvetlen és szavak nélkül vezet el az örökké jelenlévő Valósághoz. Azonosulj az örökké jelenlévő szubjektivitás minőségével, képességével illetve állapotával, amelyet egy alapvető tudatosságként tapasztalunk. Ez maga a tudat. Azonosulj ezzel a tudattal, ahelyett "aminek" az tudatában van. Ez a közvetlen út az Én-hez. Tulajdonképp ez az egyetlen gyakorlat, ami egyenesen keresztülvezet a kapun. Nincs mit tudni, nincs mit tanulni, nincs mire emlékezni. Csupán arra van szükség, hogy összpontosítsunk, figyelmünket rögzítsük, meditáljunk, szemlélődjünk, vizsgálódjunk és hogy ráébredjünk, létezésünk szubsztrátuma és forrása Isten Jelenlétének radikális szubjektivitása, a Tudat Fényeként."

/David R. Hawkins/

"Az egészet egyszerre lásd és ezért tanítja a zen azt, hogy: HELYES HELYZETFELISMERÉS, HELYES KAPCSOLATTEREMTÉS, HELYES CSELEKVÉS! És ez felismerés-függő! A Buddha-tudat ugyanúgy működik minden helyzetben, mint ahogy a tükör is ugyanúgy működik, ha van tárgy előtte, ha nincs! És ez nagyon fontos, hogy ne kettőben, ne osztva, ne külsőre-belsőre, jóra és rosszra tagolva lássuk ezt! Hanem úgy, ahogy az VAN! Pillanatról-pillanatra. És lássuk meg azt az irányvételt, azt a fajta döntést, amivel mi a karmáknak irányt szabunk, mert az életünk is és a halálunk is arra megy!"

/Chong An Sunim/

2016. NOVEMBER

"Ebben a "végidőben" nagyon sűrű, amit mondtam korábban és mindig szóltam, hogy egyre sűrűbb az idő. Ez az év, ez most már, ez a szűkebb másfél hónap, ez nagyon sűrű lesz. És naponta azzal nézünk szembe, hogy milyen döntést hozunk."

/C. András/

"Az igazság olyan, mint a Nap; csak sasszem állja a fényét."

/Anatole France/

"Miről ismerhetjük fel, hogy a koncentrációt elérjük? Az időérzékelés elhalványulásával. Minél észrevétlenebbül telik el az idő annál, mélyebb a koncentráció. A mindennapi életben gyakran tapasztalhatjuk, hogy pl. egy minket érdeklő könyv olvasásakor elfelejtkezünk az időről s csak csodálkozunk milyen sok idő telt el mikor letesszük a könyvet. Mintha megállt volna az idő. Ezért van az a meghatározás, hogy ha a koncentráció megvalósult, a múlt és jelen összefolyik."

/Szvámi Vivékánanda/

"Az Önvaló ragyogó, tiszta és tökéletes. Bármilyen értelmet vélünk felfedezni a természetben, az nem egyéb, mint ennek az Önvalónak a visszatükröződése."

/Szvámi Vivékánanda/

"Az intellektuális tornára először szükségünk van. Ne vessük bele magunkat vakon semmibe. A jógi azonban meghaladta már ezt a vitatkozó periódust, és elhatározásra jutott, amely szilárd, mint egy kőszikla. Most már csak egy dolgot akar tenni: ezt a döntést megerősíteni. Ne vitázz, mondja ő, s ha valaki vitába akar kényszeríteni, maradj csendben. Ne válaszolj semmilyen civódásra, hanem menj arrébb nyugodtan, hiszen a vita csak zavart kelt az elmében."

/Szvámi Vivékánanda/

"Az érzékszervek a lovak, az elme a gyeplő, az értelem a kocsihajtó, a lélek a lovas, a test pedig a harci szekér. A ház ura, a Király, az ember Önvalója ül ezen a szekéren."

/Szvámi Vivékánanda/

"Amikor gyakorol, egy kristályhoz hasonló."

/Szvámi Vivékánanda/

"Minden gyűlölet vagy gonoszság formájában megjelenő reakció hatalmas veszteség az elmének, míg a gyűlölet minden gonosz gondolatának vagy tettének, vagy a válaszreakció bármely gondolatának a megfékezése a javunkat szolgálja. Nem vesztünk semmit azzal, ha ily módon uralkodunk magunkon, sőt, végtelenül többet nyerünk vele, mint gondolnánk. Minden alkalommal, amikor legyőzzük gyűlöletünket vagy a düh érzését, rengeteg pozitív energia tárolódik el saját magunk javára, és ez az energiamennyiség magasabb rendű erőkké alakul majd."

/Szvámi Vivékánanda/

"Kerüljük a rossz társaságot, mert a régi hegek még bennünk vannak, és éppen a rossz társaság fogja őket felszakítani. Hasonlóképpen azt halljuk, hogy a jó társaság előhívja a bennünk meglévő jó benyomásokat, melyek látenssé váltak. Nincs szentebb dolog a világon, mint a jó társaság, hiszen annak hatására a jó benyomások igyekeznek a felszínre törni."

/Szvámi Vivékánanda/

"A jógik sikere különbözik attól függően, hogy az általuk használt eszköz könnyű, közepes vagy erőteljes."

/Szvámi Vivékánanda/

"Egy optimista láthatja a fényt ott is, ahol nincs, de miért kell a pesszimistának mindig odafutnia, hogy eloltsa?"

/René Descartes/

"Bánj úgy a korlátok közé zárult lelki nyomorékokkal, ahogy a vak süketnémákkal viselkednél: megértéssel, segítő szándékkal, még akkor is, ha sérülést okozva neked ütődnek, indulataikkal kárt tesznek önmagukban és környezetükben."

/Szepes Mária/

"Tanulj meg maradéktalanul megbocsátani, az ítéletet bízd a sors bíráira. Gyakorold a megértést, ha bábeli nyelvzavar tombol körülötted. Maradj szelíd és nyugodt, ha indulatok dühe vesz körül."

/Szepes Mária/