Spirituális idézetek (beszélgetős fórum)

"Az ember ösztönözheti az elmeszervet, hogy hosszú időn át egyetlen tárgyra irányuljon figyelme, így az akadályok el fognak hárulni. Ez egy általános érvényű tanács."

/Szvámi Vivékánanda/

"Valahányszor a koncentrációt gyakoroljuk, a test és lélek nyugalomba kerül."

/Szvámi Vivékánanda/

"Uralkodjunk magunkon, mert minden haladásban van le-fel mozgás."

/Szvámi Vivékánanda/

"Milyen eredménye van a tartós gyakorlatnak ebben a magasabb koncentrációban? A nyugtalanság és sötétség összes korábbi tendenciái éppen úgy, mint a jó tendenciák, szét lesznek rombolva. Megsemmisül, azokhoz a kemikáliákhoz hasonlóan, amiket akkor használunk, amikor az aranyat a piszoktól és egyéb szennyeződésektől akarjuk megtisztítani. Ha az aranyat megolvasztjuk, a salak együtt ég el az alkotókkal. Így fogják az uralkodás ezen tartós erői, a korábbi rossz tendenciák végét okozni és idővel a jóét is. Ezek a jó és rossz tendenciák, mint egymás ellentétei, el lesznek nyomva, úgy hogy a lélek egyedül a saját tiszta boldogságában, jótól, rossztól felszabadultan marad vissza, mint örökéletű, mindeneken uralkodó és mindent tudó. Akkor az ember tudni fogja, hogy sem születésre, sem halálra, sem égre, sem földre, nem lesz szüksége, tudni fogja, hogy nem jött és nem ment, hogy a természet volt a magamozgató és ez a mozgás tükröződött vissza a lélekben. A mozgás csak a tükörtől a falra vetített fényalak és balgaság lenne hinni, hogy magától mozog. Így vagyunk mindennel. A citta ez a magát folyton mozgató, mindig új alakot felöltő, az amivel azonosítjuk magunkat. De el fog tűnni ez az egész tévedés."

/Szvámi Vivékánanda/

"A koncentrációban, amiben a tudat még előfordul, amiben az elmeszervnek a hullámokat ugyan sikerült a cittában leszorítani s visszatartani, de ezek a hullámok tendenciaformájában még ott maradtak. Ezek a tendenciák, vagy magszemek, az adott pillanatban ismét hullámok lesznek. De ha mindezeket a tendenciákat, nos igen, - magát az elmeszervet összetörtük, a samadhi "magtalan" lesz s a gondolkodó szervben nem találunk többé "magtesteket" amiből ez az életnövény, a születésnek és halálnak ez az örök körfutása mindig újra képződhetne."

/Szvámi Vivékánanda/

"Az emberi Én, mindennél magasabban áll, magasabban mint a természet. Ez a teljes fény, a valódi, a tökéletes. Minden ami nekünk a természetben léleknek tűnik, ennek az Én-nek a visszfénye csak a természetben."

/Szvámi Vivékánanda/

"Ellenállni, nem engedni az elmeszervnek, hogy miattuk

hullámok keletkezzenek. Ez a lemondás."

/Szvámi Vivékánanda/

"Cselekedeteink hajtóerői a következők. Saját nézeteink és mások tapasztalatai. Ez a két erő kelti a hullámokat az elmeszervben. A lemondás az a hatalom ami legyőzi ezeket az erőket és sakkban tartja az elmeszervet. Amire szükségünk van: az a lemondás. Ne engedjük, hogy harag keltsen hullámokat a cittában."

/Szvámi Vivékánanda/

"Minden reakció egy hullámot kelt a 'tengerben'."

/Szvámi Vivékánanda/

"Amint a hullámok elcsitulnak s a tenger felszíne sima lett, az alapokig láthatunk. Így van ez valahogy a lélekkel is. Ha nyugalomban van, megismerhetjük igazi természetünket, semmivel sem téveszthetjük többé össze igazi magunkat és megőrizzük saját Énünket."

/Szvámi Vivékánanda/

"Összegyűjtve van a citta akkor, amikor igyekszik a középpontot megtalálni. Egyre-irányítottság ellenben, amikor koncentráltságra törekszik és ez az a koncentráció, amely minket a Samadhihoz elvezet."

/Szvámi Vivékánanda/

"A nyugalmat megőrizni a legnagyobb erőtevékenység, míg tevékenynek lenni könnyű. Ha a gyeplőt odadobják, a lovak elragadnak. Erre mindenki képes, de erő csak az, ha valaki képes az elragadt lovakat megállítani. Melyikhez kell a nagyobb erő? A gyeplőt elengedni, vagy visszatartani? A nyugalom nem tompaság. A szattvát nem szabad a tompasággal és sötétséggel összetéveszteni. Nyugodt ember az, aki a lélekhullámokat uralni képes. Az aktivitás nyilvánvalóan csak csekély, míg a nyugalom megfontolt erő."

/Szvámi Vivékánanda/

"Nem nézhetünk egy lélek mélységeibe, ha a felszín mozog. Először akkor pillanthatunk meg valamit a lélek alapjaiból, amikor a hullámok elsimulnak és a víztükör nyugodt lesz. De a szennyes, vagy folyvást mozgó víztükör mélyére nem láthatunk, csak akkor ha a víz tiszta és a hullámok hiányoznak. A tenger alapja a mi valódi Énünk, a lélek a citta és a hullámok a vrttik."

/Szvámi Vivékánanda/

"Az ügyes ács bármilyen fát meg tud munkálni. Jó vagy rossz, egyre megy. Ha jó dolgok történnek, tudnod kell helyesen használni őket. Ha rossz dolgok jönnek szembe, akkor is tudnod kell, hogyan használd azokat helyesen. Ne ragaszkodj a jóhoz, és ne próbálj megszabadulni a rossztól! A jó és rossz barátokat egyaránt tartsd meg, ne tolj el magadtól semmit! Ez az igazi buddhizmus."

/Kyong Ho zen mester/

"Ha a középpontod nem erős, az érzelmek vezérelnek. A saját érzéseid és mások érzései is irányítanak. Ha erős a középpontod, a saját érzéseid és mások érzései is gyorsan megemészthetőek, és így hasznosan tudsz tevékenykedni."

/Dae Bong zen mester/

"Eredetileg minden nagyon egyszerű, nagyon harmonikus. A dolgok csak akkor válnak zavarossá, a szenvedés csak akkor kezdődik, amikor megjelenik az 'én'. Amikor eltűnik az 'én', ez az egész világ a tiéd. Amikor az 'én' megjelenik, elveszíted ezt a világot."

/Szung Szán zen mester/

"Ez a szenvedés forrása. Három hiba: én, akarok, valamit. Probléma, probléma, probléma."

/Dae Kwang zen mester/

A BÉKÉRŐL...

"Az én (egó) tiltakozik a békesség ellen, mert ebben ő fulladozni kezd, s ezért csapkod, ágál, aggódik, lebeszél, türelmetlenné tesz. Az én-nek kell a szenzáció, a dráma, a nyugtalanság, a történet, a változatosság. Azt súgja: "A béke: unalom! Halál!"

***

"Az "én" csendben félni kezd. A nyugalomtól nyugtalan lesz. Az "én" önfenntartó ösztöne néha olyan erős, hogy inkább megőrül, mint hogy életét az isteni sorserők sodrására bízza. Inkább megőrül, minthogy normális legyen."

***

"Még mindig "jobb" egy hülyével kellemetlen helyzetben viselkedve és ezerféle játszmát játszva lenni, mint hogy én egyedül üljek otthon, békességben, a saját mélységes mély nyugalmamban és jó közérzetemben, és együtt legyek magammal. Hiányzik ez az élményünk. Menekülünk magunktól."

***

"Mondjuk, mondogatjuk mennyire jó lenne egy kis békesség, nyugalom, egy kis harmónia - de valójában semmitől sem viszolygunk jobban, mint a harmóniától!"

***

"A nyüzsgés, az idegesség, a fölcsattanás és a botrány, bármilyen kellemetlenek is, de még mindig jobbak, mint az olyan állapot, amelyben nem történik semmi. Kígyó-énünk semmitől sem iszonyodik jobban, mint a drámaiatlan, eseménytelen békétől."

***

"Az ember inkább körberohanja a világot, elválik, tönkremegy, összevesz, összeomlik, megbetegszik, s vállalja a boldogtalanságát, csak ne kelljen egy helyben békésen ülnie és nyugodtan figyelnie úgy, hogy közben sem képzeletében, sem vágyaiban, sem gondolataiban nem nyargal sehová."

***

"Ahogy az ember képtelen levegő nélkül élni, mert megfullad, úgy az ego sem tud megtorpanni és mozdulatlanul állni, mert meghal. Számára ez a vég. Ahogy a testünk levegőt, vizet és táplálékot vesz magához, hogy éljen, úgy egónk tudata időt szív be, időt iszik, időt eszik, s ha ezt nem teheti: elpusztul. Ezért kerül pánikba az ego, ha meg kell állnia. A meditáció célja: az elme működésének, rezgésének (csittavritti, ahogy a hinduk nevezik) a leállítása. Ilyenkor az egóra rájön a fulladás érzése. Inkább rohan, inkább száz helyen van egyszerre, inkább zaklatott, ideges, nyugtalan és feldúlt, mintsem hogy megálljon - mert akkor vége. Minél erősebb az egónk, annál jobban iszonyodunk a nyugalomtól, mert úgy érezzük, a létünket fenyegeti. Mégis vannak pillanatok, amikor az egónk elájul. Amikor elménk nem "rezeg", s én-tudatunk lebénul. Tetszhalottá válik. S ekkor váratlanul az történik, hogy az eszméletlen ego s a megvakult és kiüresedett tudatunk helyén megjelenik egy másik, fölényes és biztos látás, egy időtlen és végtelenül nyugodt, szinte rebbenetlen Tekintet - s ez nemcsak lát, de ugyanakkor cselekszik is - vagyis a tudni és a tenni egyidejű számára -, s az egész problémát, amitől a tanácstalan ego elájult, néhány fölényes és magabiztos mozdulattal elintézi. Ez a lélekjelenlét."

***

"Mi nyugati emberek, nem bírunk egyedül lenni. Mert hiányzik nekünk az a fajta önmagunkkal jóban lét. Az a meditációs élmény, hogy én ha egyedül vagyok, akkor is jó társaságban vagyok. Magammal nagyon jó társaságban vagyok, el tudok beszélgetni magammal órákig."

***

"Ha valaki nyugodt, békés, kiegyensúlyozott, csöndes, szelíd, megfontolt, bölcs, mosolygó s alázatos: nem szenzáció. Még akkor sem, ha áttaposnak rajta, elüldözik, vagy éppenséggel megölik. Szenzációt, mozgást, közfigyelmet, botrányt csakis az állandóan ütköző, békétlen, nagyravágyó kígyó-én tud maga körül kiváltani."

***

"A normális ember lénye tiszta és átlátszó, mint egy pohár víz. Nincs benne semmi izgalmas íz, semmi pezsgés és buborék. Leglényegesebb tulajdonsága azonban: a harmónia."

***

"A boldogság unalmas. Nem történik benne semmi. A boldogsághoz az kell, hogy semmi mást ne akarj. Elégedj meg azzal, hogy boldog vagy. Minden más csak boldogtalanná tesz."

/Müller Péter/

"A középszerű elmék rendszerint elítélik azt, amihez nem tudnak felemelkedni."

/Francois de La Rochefoucauld/

"Az igazság szeretete a legtöbb emberben nem más, mint rettegés az igazságtalanságtól."

/Francois de La Rochefoucauld/

"Az igazság nem tesz annyi jót a világgal, amennyi bajt okoz a látszata."

/Francois de La Rochefoucauld/

"Csak a belső béke által lehet valódi külső szabadságunk."

/Sri Chinmoy/

"Az ember igazi célja a béke. A béke táplálja őt, külső és belső életét."

/Sri Chinmoy/

"Ha már egyszer rendelkezünk belső békével, a világbéke egy szempillantás alatt elérhető. Ha érzünk belül egy jó gondolatot, egy megvilágosító és beteljesítő gondolatot, akkor ezt a gondolatot ki fogjuk fejezni, és felajánljuk barátainknak és szeretteinknek. Megvilágosító, lélekteljes, beteljesítő gondolataink behatolnak szeretteinkbe, és így ők is békével rendelkeznek majd. Tehát ha belső békénk van, az automatikusan kifejezi önmagát. Tulajdonságait és képességeit szétterjeszti az egész világon."

/Sri Chinmoy/

"A külső béke csak akkor fog megszületni, ha felfedezzük a belső békét. Ez a belső béke olyan valami, amivel már rendelkezünk."

/Sri Chinmoy/

"Két háború van: a belső és a külső. A belső háború, amit lelkünk vív a korlátok, a tudatlanság, a kétség és a halál ellen. A külső háború, amelyben ember harcol ember ellen, nemzet nemzet ellen. A külső háborúknak csak akkor lesz vége, ha előbb a belső háború véget ér. Azért harcolunk, mert mélyen bennünk hiányzik az összhang. Félelem, nyugtalanság és aggodalom van bennünk. Ha meglesz bennünk a béke, az öröm, a bőség és a beteljesedés, akkor nem fogunk hadat viselni."

/Sri Chinmoy/

"Amíg mélyen bennünk nincsen béke, nem remélhetjük, hogy a külső világban béke lesz. Te és én alkotjuk a világot, azzal a rezgéssel, amit a világnak adunk. Ha meg tudjuk idézni a békét, és át tudjuk adni valaki másnak, meglátjuk, hogyan terjed a béke egyik emberről a másikra, majd fokozatosan az egész világra. A világ békéje az egyes emberek tökéletességéből fog létrejönni. Ha én békés vagyok és te békés vagy, és ő meg ő is békések, automatikusan ránk virrad az egyetemes béke."

/Sri Chinmoy/

"Csak a belső békén keresztül érhetjük el a külső békét, de ezt senki sem kapja meg, aki nem megfelelően keresi."

/Sri Chinmoy/

"A jelent kell a lehető legcsodálatosabb pillanattá alakítani, és ennek a módja a megállás. Álljunk meg, ne rohanjunk a jövő felé, ne aggódjunk a múlt miatt, ne gyűjtsünk olyan sok tehenet! Szabadok vagyunk; életben vagyunk."

/Thich Nhat Hanh/