Spirituális idézetek (beszélgetős fórum)

"Az akarat: önemlékezés, és jelen lenni: az akarat képessége."

/Robert Earl Burton/

"Mindig térj vissza a jelenhez. A Földön a jelenlét az egyetlen megvalósítható idea, igazán ez az egyetlen, ami lehetséges, ami nem gépies."

/Robert Earl Burton/

"A múltat csak a jelen által hagyhatod el, és a jelenben a jövőért dolgozol. Mindig most van dolgunk. Nincs hová mennünk, csak a jelenbe, mivel minden út az élő pillanatba vezet."

/Robert Earl Burton/

"A meditáció célja a jelenlét, és a jelenlét nincs fenntartva különleges alkalmakra, nem igényel különleges feltételeket. Fel kell bukkannia mindenütt, a körülményektől függetlenül."

/Robert Earl Burton/

"Tényleg nincs hová mennünk, csak a jelenbe. A mozgási központ elvihet egy üdítő helyre, de mi sehova sem mehetünk, csak a jelenbe."

/Robert Earl Burton/

"Mennyire édes és tiszta a jelen; milyen tökéletesen elégedett önmagával."

/Robert Earl Burton/

"Annak, hogy oly nehéz emlékezni önmagunkra, az az egyik oka, hogy a jelen oly közel van. Ritkán nézünk az orrunk elé, amikor keresünk valamit."

/Robert Earl Burton/

"Az az otthon, ahol az ember jelen van."

/Robert Earl Burton/

"Nehéz jelen lenni, mégis életünk során minden bizonytalan a jelent kivéve. A jövőbe tekintünk azt gondolva, hogy többet tartogat, mint a jelen. Az ember a megfoghatatlan jövőt hajszolja vagy a múltban időzik, és elmegy a jelen mellett. Amit akarnunk kell, az a jelen, ám gépezet mindent akar, csak azt nem."

/Robert Earl Burton/

"Minden egyes észrevétlen pillanat maga az életünk; ahogy itt ülünk, és próbálunk jelen lenni."

/Robert Earl Burton/

"Minden vég illúzió, mert a jelen örökkévaló. Jelen lenni ott, ahol éppen van - ez az ember életének egyszerű története."

/Robert Earl Burton/

"Nincs nagyobb csoda a jelenlétnél. Mindennek ez a kezdete és vége nincs soha."

/Robert Earl Burton/

"Ha már a bennünk lévő Felettes Én kezébe helyeztük magunkat, életünk nyugodtabbá és édesebbé válik. Belül minden olyan, akár egy csöndes patak, miközben odakint még viharok dúlnak."

/Paul Brunton/

"Előbb vagy utóbb minden embert megtapos az élet, bármekkora legyen is ismereteinek tárháza, ha önmagát viszont nem ismeri."

/Paul Brunton/

"A külső, társadalmi életünket kössük össze egy mélyebb élettel, melyet a nyugodt gondolkodás és a belső béke jellemez; tanuljuk meg megőrizni a lélek háborítatlanságát a lét minden viszontagsága közepette is."

/Paul Brunton/

"Fájdalmas, ugyanakkor szükséges annak a napnak az eljövetele, amikor az ember rájön arra, hogy minden küzdelme ellenére szinte csak száraz faleveleket tart a kezében. Ekkor kezdi érezni, hogy az igaz lelkiség se nem elvont tudomány, sem pedig homályos feltevés."

/Paul Brunton/

"Az igazság fehér fény, mely az emberiség prizmájára hullva az egyéni értelmezés színeire bomlik. Felfedezésének élménye ugyanaz tehát az egész világon; a hozzáfűzött magyarázatok térnek csak el egymástól."

/Paul Brunton/

"A Felettes Én mindössze annyit vár el tőlünk, hogy nyissuk tágra belső szemünket, és vegyük észre létezését. Amikor pedig eljön ez a nap, ez lesz egész életünk legcsodásabb napja, hiszen ekkor az örökkévalóság küszöbén állunk. Valójában ugyanis erre születtünk, nem pusztán arra, hogy cipőt javítsunk, vagy hogy üzleteket kössünk. Ha pedig elszalasztjuk ezt az isteni élményt, a természet még akkor sem hagy futni minket, bár nem kapkodja el a dolgot. Utolér még valahol tágas birodalmában, és véghez viteti velünk titkos célját. Aki pedig belső felfedezésre indul, arról ne higgyük, hogy álmodozó: az ilyen ember csak előre megteszi ma azt, amit a többségnek holnap szükségből kell megtennie."

/Paul Brunton/

"A ma bűnöséből lesz a holnap szentje."

/Paul Brunton/

"A háború felébreszti az embereket."

/Paul Brunton/

"Akik rosszindulatú támadásokkal akadályozzák az olyan embert és munkáját, akin keresztül az isteni erők működnek az emberiség megvilágosítása céljából, szörnyűséges karmát szabadítanak magukra. Ez a maga idején hatalmas erővel csap le rájuk."

/Paul Brunton/

"Régi, elcsépelt közhely, hogy az emberiségnek a szenvedésen keresztül kell megtanulnia azt, amit nem hajlandó önszántából, elmélkedésen keresztül megtanulni. Nem jelent még meg eddig olyan Küldött és Messiás a Földön, aki az embereknek tökéletes és állandó boldogságot adott volna. Saját módjukon kell felismerniük hibáikat, és a legjobb lecke a keserű csapásokból adódik. Egy nemzet krónikája nem különbözhet a benne élő emberekétől. Minden embernek ki kell járnia a szomorúság és öröm, valamint a gond és gond nélküliség iskoláját. Így minden nemzetnek meg kell szereznie az ehhez hasonló tapasztalatokat. Ebben az óriási méretű világ-drámában, amely szemünk előtt játszódik le, a sors minden országnak speciális szerepet oszt ki. Ez a szerep azonban többnyire saját magunk készítette szerep, amivel jellemünkből és a kollektív karmából, jóból és rosszból egyaránt alakul ki, ahogyan azt kiérdemeltük."

/Paul Brunton/

"A világ helyzete és állapota mindenkor, de különösen most, az emberek gondolkodásának, illetve szenvedélyeinek mutatója és visszatükröződése. Így a háború a mohóság, az önzés és állati indulatok külső megvalósulása és testet öltése; olyan érzéseké, amelyek az emberi szívekben kavarognak, és sok millió ember gondolkodását irányítják. Nézzünk szembe azzal a kemény ténnyel, hogy a háború mindig megvolt, csak először bennünk volt látensen."

/Paul Brunton/

"A filozófusok és misztikusok is adhatnak valamit embertársaiknak, amely hasznosnak bizonyulhat zavart korszakunkban. Nem lesz tehát haszontalan tanulni tőlük, mert a jelen problémáinak megoldásában nézeteik megismerése ténylegesen segíthet bennünket. A könnyeket, amelyeket meggyilkolt emberek, asszonyok és gyermekek miatt hullattak, hamar belepi a feledés pora; a múlt tévedéseiből és a jelen szerencsétlenségéből azonban tanulnunk kell hogy megakadályozzuk az elkerülhető szenvedést a jövőben. Generációnk látta a háború füstjét, a kapzsi rombolás és kegyetlen elhagyatottság megnövekedését, tapasztalta a tömegeket megnyomorító terrort és tragédiákat. Azok, akik elégedettek voltak környezetükkel, normális anyagi, családi, szociális, politikai és gazdasági körülmények között éltek, kezdték megismerni ennek hiányát, ugyanakkor kezdték felismerni, hogy az élethez valami más is szükséges. Egy folyamat indult el, először csak a tudat küszöbe alatt, de folyton növekedve, ami végül is az embereket ráébresztette arra a tényre, hogy felismerjék: az anyagi dolgok múló természetűek, és ennél valami értékesebbet kell keresniük. Kezdték a belső segítség szükségességét érezni, amivel mindezek a fájdalmas dolgok elviselhetőkké válnak. Csak most - a fájdalmas tapasztalatok után - kezdték felismerni, hogy az életnek a pusztán materialisztikus célja helyett lehet más, magasabb rendű célja is. Ahol a szavaknak nem sikerült az embereket a szellemi dolgok felé fordítani, az események rohanó áradatának sikerült. Mindeddig sokan a sötétségben botladoztak, vagy ami még rosszabb, téves fény irányában haladtak. A kegyetlenség és a tragédiák roppant mérete - amely minden háborúk legrombolóbbjának bizonyult - mindenütt mély hatást gyakorolt az emberekre, és felébresztette őket megszokott etikai és mentális ernyedtségükből. A velejáró történelmi helyzet egyedülállósága, ha kismértékben is, mégis univerzális figyelmet vont magára. Kezdte felismertetni az emberekkel, hogy a földi dolgok tragikusan mulandók és instabilak, ahogy saját maguk is tapasztalhatták mindezt. Tudatára ébredhettek, hogy materialisztikus szemléletük mennyire reménytelen, amelyet az élvezetek hajszolása és kielégítése eddig palástolni tudott ugyan, de a belőle eredő láncokat az öröm virágaival csak letakarni lehetett, levetni viszont nem. Így a háborút úgy is fel lehet fogni, mint egy gyakorlati és rettenetesen eleven beavatást, amely az egész emberiséget rádöbbentette a belső segítség és mélyebb megértés szükségességére. Végül is az ember zarándok ezen a szürke Földön, és ha a szomorúság keményen nem ösztökélné, gyakran visszaesne az érzék-kielégítette tudatlanság puha karjaiba, és elveszítené a magasabbra törekvés minden vágyát."

/Paul Brunton/

"Minden véges lény tudat alatt befelé törekszik, mint a lepke az égő fénybe, egy végtelen felé; amely nem más, mint saját Önvalója. Nincs addig igazi boldogság, nincs igazi béke és tartós kielégülés, ameddig ezt a célt el nem érte. Senki közülünk nem törekedne ez után az isteni után, ha nem volna már jelen belsejében, ami ezt a vágyakozást kelti benne. Senki közülünk nem érezné ezt a fájó nosztalgiát egy nemesebb élet iránt, ha ez utóbbi valójában nem létezne. Itt van tehát az a garancia, hogy minden ember egy nap fejét majd e fény felé fordítja, és így megmenekül és végül megváltást talál."

/Paul Brunton/

"A belső élet vonzása ugyanis sehol sem kerülhető el, legfeljebb csak késleltethető. Ez az emberi lét végső célja, akárhol játszódjon is le ennek a létnek a drámája."

/Paul Brunton/

"Az univerzumban sehol nincs addig menekvés a szenvedéstől, amíg nincs menekvés az ego-tól."

/Paul Brunton/

"Az emberek rendszerint mindennél jobban szeretik béklyóba vert létüket."

/Paul Brunton/

"A lélek igazi természete rejtve marad, míg egyetlen hullám is a citta tengerén felemelkedik, ezt az igazi természetet sohasem fogjuk észlelni, míg a hullámok el nem nyugszanak."

/Szvámi Vivékánanda/

"Mindenre barátságosan kell reagálnunk, a boldogtalansággal szemben legyünk irgalmasak, boldog emberekkel legyünk szívélyesek, a rosszakkal szemben közömbösek. Így nézzünk minden tárgyra, ami nekünk vizsgálatra felkínálkozik. Ha valami jó, azt barátsággal kell fogadnunk, ha gondolataink tárgya boldogtalan, be kell bizonyítanunk irgalmasságunkat, ha jó, legyen barátunk s ha rossz, legyünk közömbösek. Ez a viszonyulni tudás a tárgyakhoz, le fog a csillapítani az elmeszervet. Legtöbb nehézséget a mindennapi életben tapasztaljuk s képtelenek vagyunk az elmeszervet ebben az irányban tartani."

/Szvámi Vivékánanda/