Mit tegyek, ha a párom gyereke nem fogad el? (beszélgetős fórum)

Először is nyugodj meg és ne kételkedj magadban :)

Valamennyire értened kell a gyerekek nyelvén, ha óvónőként is dolgoztál és, ha szimpatikus leszel a kissrácnak, biztosan nem lesz veled ellenséges.

Örülj a pihenésnek, használd ki, hogy megismerheted a párod egy másik oldaláról is (családi körben), ne félj tőle, biztosan jó lesz :)

Sziasztok!

Szuksegem lenne egy kis tanacsra, a velemenyetekre, mert nem igazan tudom, hogy hova forduljak!

Fel eve egyutt elek a parommal kulfoldon es jovo heten keszulunk haza, latogatoba. Sosem talalkoztam a csaladjaval, szulei elvalva, edesanyjanak most lesz az eskuvoje, stb. Bonyolult dolgok :)

Ezekkel valahogy meg is birkoznek, viszont most fogok talakozni parom gyerekevel is, aki egy 11 eves kisfiu, es amitol rettenetesen felek! Parom es a gyerek anyja 9 eve nincsenek egyutt, paromnak utana voltak kapcsolatai es egy 5 eves tartos kapcsolata, tehat, nem en vagyok, aki miatt a csalad felbomlott, de azt tudom, hogy a gyerek anyukajanak utana sose volt senkije es a parom baratnoi ellen volt a gyerek mindig nevelve. Tudom, hogy en sem vagyok a kedvence!!!

Az lenne a kerdesem, hogy mit es hogyan tegyem, hogy a gyerek elfogadjon. Hogyan viselkedjek vele? Paromtol mar megkerdezte, hogy en miert megyek?

Azt szeretnem, hogy jol menjenek a dolgok! De ugy erzem, hogy hatrakotott kezzel kell vegigjatszanom egy boxmeccset!

Imadom a gyerekeket, regebben ovonokent dolgoztam, jelenleg is gyerekekkel foglakozom, tehat nem ez a bajom.

A masik, amitol nagyon felek, hogy haza megyunk es parom teljesen meg fog feledkezni rollam, ami ertheto is, nem latta a gyereket egy fel eve!!!De ebben a teljesen vadidegen kornyezetben magamra maradok es ugy erzem bantva fogom erezni magma, es en leszek az oka, ha rosszul alakulnak a dolgok.

Semmi mast nem szeretnek, csak, hogy amennyire lehetseges bekeben es siras nelkul elteljen ez a nehany nap!

Lehet, hogy cask en csinalok nagy huhot az egeszbol??

Egy tonkre ment hazassag es egy szornyu valas utan, lehet, hogy mar mindentol felek es alapjaban cask a rosszra tudok gondolni?

Koszonom szepen!

Hja... én rutinos vagyok... én is elváltam, és annak idején (szintén picike 3 és 6 éves gyerekek) jöttek úgy haza apától, hogy nem mertek mesélni, hogy láttam, hogy szeretnének, de nem mernek..,. és akkor megkérdeztem őket, hogy Klári is ott volt? (Klári volt apa barátnője) ... mondták, hogy "iiiigen" ... és szeret benneteket a Klári? "iiiigen" ... Ez nagyon jó, és nagyon örülök neki, és mondjátok majd meg a Klárinak, hogy mennyire jó nekem, hogy ő ott van apa mellett, és én tudhatom, hogy Ti apánál vagytok akkor egy anyuka (neki is volt egy kislánya) is vigyáz rátok, és törődik veletek. Ez nekem igen nagy boldogság.

És itt oldódott a jég... a gyerekek meséltek, örültek.. szuper, hogy mindenkit lehet szeretni :))... Klári kislánya pl. együtt nyaralt a gyerekeimmel anyukáméknál... stb. stb...

Féltékenységet jelent. Légy kitartó és ha a kismanó neked ezt mondta, akkor ne sértődj meg, hanem hatódj meg tőle, mert szeret. Közelítsd meg úgy a kérdést, hogy majd lesz saját gyermeked is, de ő a férjed gyermeke, egy rész a férjedből és ha őt szereted, akkor szeresd azt a picikét. Nagyon igényli a szeretet, ha ezt kimondta neked.

Légy türelmes és meglátod, úgy fog kapaszkodni rád, ahogyan az apjára. El fog múlni a dacossága, ő még nagyon piciri, nem a komoly dolgokra van szüksége, hanem sok-sok esti mesére, dajkálásra.

Csak egy tanácsom lehet: szeresd.

Mit jelent ez a mondat egy ovis szájából?

Nagyon szeretlek, de apát ne szeresd!

Sziasztok! Én is egy hasonló problémával kapcsolatban kérném ki a tanácsotokat. Egy éve vagyunk együtt a párommal, akinek van egy 10 éves kisfia. Kezdetben nagyon jól indult a kapcsolatunk, mondhatni túl könnyen megbarátkozott velem. Azonban történt valami: tudnotok kell, hogy a kisfiú igazándiból a páromnak nem vér szerinti gyermeke. Három hónapos volt a pici, amikor a páromat összesodorta az élet az exével, nevére vette, nevelte, 3 év múlva elváltak. Azóta havonta két hétvégét tölt a párom a fiával. 2010 nyarán közös döntés által, de anyuka által vezérelve a kisfiúnak elárulták a titkot...hogy tulajdonképp a párom nem az "édes" apukája. Na, innentől romlott meg minden. Állandó hisztik, düh, számonkérés, megkérdőjelezés...figyelmet követel magának, tudom, tanultam pszichológiát. De észrevettük, hogy csak akkor ilyen, ha én is velük töltöm a hétvégét. Nem mindig csinálja, de elég gyakran..3 napból 2 nap biztosan kínlódás...illetve nem is kínlódás, csak hullámzó a kedélye...hol dacol, hol szeretget bennünket. Sajnos én nagyon nehezen viselem, mert picit úgy érzem, picit kijátssza az apukáját, hogy mindent megkaphasson. Párom pedig egyáltalán nem következetes, sosem rendezi le a konfliktusokat, inkább ráhagyja..nem akarja megbántani. Ellenben tőlem, mint pedagógustól elvárja hogy tegyek vmit, elvégre nekem ez a szakmám..:S:S:S De én nem szeretnék banya lenni...úgy érzem nem az én feladatom ez. Viszont mióta sok magatartásbeli probléma van, én egyre magasabb falat építek magam és a gyermek közé...mit tegyek? milyen megoldások vannak a fal lerombolására? Segítsetek légyszives!

üdvözlettel: Egy Óvónéni

Hát lehet, kicsit sarkos a véleményem, de ha megcsinálta, akkor nézzen szembe a fárasztó feladatokkal is, férfiként.

Semmiképp ne hagyd, hogy a hiszti vagy tombolás miatt rád legyenek sózva pont azok a szituk, amik a gyerekből a tombolós, negatív dolgokat hozzák elő...

Próbáltál már visszavonulni, ha ott a gyerek? Na nem magadra zárni a másik szoba ajtaját, de mondjuk a gép előtt vagy a fotelben ülve nem törődni velük?