Meddig mehet el egy nagyszülő? Mennyire van joga beleszólni a gyerek körüli dolgokba? (beszélgetős fórum)

Abban az esetben van joga beleszólni, ha olyat tapasztal, amivel a szülők a gyerek közvetlen testi egészségét veszélyeztetik.

Egyébként, ne szóljon bele, ne adjon kéretlen tanácsokat, ne hivatkozzon arra, hogy hány gyereket felnevelt már.

Persze, senki nem bírja ki, hogy ne szóljon bele valamilyen témába, amiről úgy véli, hogy jobban tudja. Ez emberi tulajdonság, lehet álszenteskedni és letagadni, de mindenki beleszól néha ebbe-abba - a lényeg a mértéken van. Egy normális családban senki nem csinál problémát abból, ha a nagyszülők egyszer-kétszer belekotyognak valamibe, a szülők majd bólogatnak és úgy csinálják a dolgot, ahogy akarják.

A gond ott van, hogy sok nagyszülő nem bír megállni 1-2 belekotyogásnál, hanem mondja és mondja és mondja, és szándékosan, tudatosan az ellenkezőjét csinálja annak, amit a gyerek kér. Egyfajta erőfitogtatásból.

Elég furcsa kommentek íródnak le. Megtiltani kühüm, véletlenül sem megbeszélni.

Már ennyire nem tudunk kommunikálni egymással, megkérni valakit, hogy ne tegye?

Persze mindenkinek szíve joga azt tenni amit jónak vél.

Persze örülök, hogy nem mindenki fújta fel ezt az esetet, és nem kezeli főbenjáró bűnként.

Istenem egy ember jót akart, de rosszul sült el.

"Én anyaként, igenis problémának érezném, ha a szüleim, vagy az anyósomék a hátam mögött akár csak egyetlen alkalommal is megvásárolnák az óvónőt. "

Persze, hogy probléma, de fel kell fogni simán tévedésnek, ballépésnek.... ilyen világban élünk, hogy minden megvehető, valószínű nem tudták, hogy az óvónők (még) nem.... Én nem dramatizálnám túl, mert nekem a nagyszülő nem azt jelenti, hogy hibátlan és tökéletes... de persze mindenki úgy kezelné, ahogy saját érzéseiből adódik.

Én anyaként, igenis problémának érezném, ha a szüleim, vagy az anyósomék a hátam mögött akár csak egyetlen alkalommal is megvásárolnák az óvónőt.

Akár egyetlen alkalom után is megtiltanám, hogy a gyerekem ovija közelébe menjen.

Nekem is vannak ovis gyerekeim, ne a pénzért szeresse már egy óvónő, vagy ne a pénzért foglalkozzon már vele. Ha meg kivételezne bármelyikkel is, azt rögtön szóvátenném.

Látom az életemben, hogy mi lett azokkal a gyerekekkel, akik az óvónők, tanárok kedvenceik voltak. Anyucik naponta ott nyaliztak nekik, hordták névnapra, nőnapra stb. a virágot ajándékot. A gyerekek meg megtanulták, hogy kivételesek. Az életben meg akkorát koppantak, hogy csak na.

Én mindig csendes kis szürke egér voltam, néha kedvenc, de legtöbbször nem. Mégis bátran állítom, hogy nem törtek le az élet nagy kudarcai annyira, mint azokat akiket a szüleik miatt istenítettek a pedagógusok.

Igen sokat jelent a pénz, de a legfontosabbakat nem lehet pénzért megvenni.

Nem volt beteg! Egyszerűen Ő vitte el az óvodába a gyereket. Nem kértem senkit, hogy szídja. Csak feltettem 2 kérdést.

Az én véleményem pedig az, hogy ezt velünk előtte megkellett volna beszélnie.

Akkor is elleneztem volna, mert pénzről van szó.

És az orvosoknál is így kezdődött minden, azóta pedig elvárás, hogy adjunk.

És mert Ő a család barátja, akit kínos helyzetbe hozott ezzel.

Ünnepekkor szokott kapni olyan dolgot, amit szeret. Ezen kívül amire szükség van a csoportban, szól és megvesszük. Vagykedveskedünk aprósággal. (sütöttem süteményt névnapjakor), de pénzt soha nem adtunk Neki. Ezt is ellenezte és mérges volt ezért. A szülei pedig mi vagyunk a gyereknek, ennyi erővel a többi családtag, nagyszülő vagy rokon is beleavatkozhatna a dolgokba. Szerintem senkinek nem esne jól, ha a háta mögött intéznék a dolgokat a gyereke érdekében.

Lehet tapasztalt egy nagyszülő, de pusztán azért, mert felnevelt a 20-30-40 éve x db gyereket még nem biztos, hogy ő tudja, érzi, csinálja jobban. Azok más idők voltak, más elvek voltak érvényben, más volt a család életmódja.. egy nagyon egyszerű példa a baba etetése, vagy ami a mi időnkben is elfogadott volt 'rossz'-ként aposztrofálni a gyereket, és nem a tettét.. persze, lehet azt mondani, hogy ezek apróságok, de olyan apróságok, amiknek igenis fontos hatásuk lehet.

A nagyszülő adjon tanácsot, mondja el a tapasztalatát, a szülő pedig hallgassa meg, és aztán döntse el, hogy mit kezd vele. Én anyósomtól sok gyakorlati útmutatást kaptam, aminek egy része hasznos volt, egy rész meg nagyonis elavult. És ő képes volt tiszteletben tartani, hogy én ezek közül mit tartok alkalmazandónak az ÉN gyerekemnél, és mit nem, és ezt ő maga is betartotta (akár egyet értett velem, akár nem). Na erre anyukám már nem volt képes, azóta sem, úgyhogy nem is véletlen, hogy a 3 és fél éves fiam rendszeresen alszik egyedül is anyósoméknál 1-1 éjszakát, de anyukámékhoz egyedül nem engedem.

Valahol nem értem a problémát!

Hányszor dugott oda pénzt? Beteg volt vagy valami probléma,hogy azt hitte így több figyelmet kap az unoka? Megkérdezted esetleg a papát miért is tette? Manapság minden a pénz körül forog,azt hitte ez a megoldás valamire,tévedett,de ezt vele kell megbeszélned,most hiába szidjuk,azt se tudjuk miért tette!? A másik azt írtad Ti is adtatok neki ezt-azt,amiért hálás volt. Miért is? Lehet a papa is ezt akarta. Nekem is kijárt 2 gyerekem ovit és egyedül év végén adtunk Neki egy jelképes köszönöm ajándékot,amit a gyerek csinált.

Két unokám van, 8 éves és 21 hónapos. A kicsi még nagyon anyás, őrá egyenlőre,csak otthon a lányoméknál szoktam vigyázni, ha a Bernadettnek dolga van. Ilyenkor mindig mindent előre megbeszélünk és a lányom maximálisan megbízik bennem. Ha Karcsika valami huncutságot művel, rászólhatok akkor is ha a szülei otthon vannak, nincs ezzel probléma.

Kornél unokám pedig, őszintén szólva engem jobban respektál, mint a szüleit. Imád nálam lenni és együtt mindenféle dolgot csinálni, kirándulni, focizni, sétálni, moziba menni stb. Ezért már csütörtökön vagy pénteken szól az anyjának, jön a hétvége, szeretnék Erikához menni /nem nagyinak hív, hanem a keresztnevemen szólít, valahogy így alakult/ :-). Azért, hogy eljöhessen hozzám, mindenre hajlandó, még jól is viselkedik :-). Sokszor a lányom kér meg, beszéljek a gyerekkel, hogyha valami történt az iskolában pl., mert rám jobban hallgat. Imádja a szüleit, de nekik kevésbé fogad szót, mint nekem. Lányom is, vejem is pedagógus :-). Én nemrég végeztem el az óvodai dajka tanfolyamot, még pszichológiát is tanultunk.

A mi családunkban nincs ilyen "beleszólásos" vita.

Ott segítek a fiataloknak, ahol tudok. Jövőre pl. mind a két gyerkőcöt megkapom egy hétre a nyáron, mert a szüleik szeretnének elmenni kicsit kettesben külföldre, ezer éve nem voltak sehol.

Már alig várom!

Szerintem egy nagymamának, ha éppen nincs más nagyon fontos elfoglaltsága, akkor az a dolga, hogy segítsen, ha megkérik. Elvégre Betti a lányom, és szívesen segítek mindenben, nem mert a kötelességem, hanem mert őszintén élvezem és szórakoztat a két rosszcsont unokám.

Ez nagyon jó - tetszik a hozzáállásod! :-) Bár több ilyen ember lenne!

Csak sok nagyszülő éppen nem így gondolja - hanem azt hiszik attól lesznek "jobbak", ha ők mindent megengednek, amit apa-anya nem...

SOkat voltak talán kórházban, és megszokták, hogy ott fizetni kell, hogy ránézzenek az emberre.... nem akartak rosszat tuti, csak hát ez nem szokás... még...

Mit vársz? Szidjuk együtt a nagyszülőket?

Akinek van gyermeke, vagy bizonytalanodott már el, az tud hozzászólni a témához. Aki meg nem, az keressen számára elég érdekesset.

Engem érdekelnek a nagyszülői és szülői vélemények.

Szeretné, ha különleges bánásmódban részesülne a gyerek.

Az óvónőnk nem kivételezik, mindenki felé egyforma szeretet árad!

Nem érzem abban, amit most írtál a topikindító probléma helyét...

Szerintem, ennek az esetnek nincs helye a "nem tartják tiszteletben a szülők nevelési elveit" gondolatban.

Ez egy egyszeri botlás volt, ha egyébként minden más rendben van, akkor meg kell beszélni, és túl kell rajt, felesleges sokáig agyalni.... szeeeeeerintem.

Ha hetente vagy naponta dugdossa a pénzt az óvónő zsebébe, akkor.... hm.... akkor melyik az az óvoda? ... hm ideje munkahelyet váltanom... :))))

Sok volt a hozzászólás, egyenként nem tudok válaszolni, de így írnék egy összefoglalót:

Nem tartjuk se cikinek, se hülyének stb. a nagyszülőket.

Nagycsaládosok vagyunk, a lehető legjobbat próbáljuk kihozni magunkból a gyerekek felé. Nincs panasz rájuk, mindenki imádja Őket.

A nevelés a szülők dolga, a nagyszülőknek egyértelműen fontos szerepük van a gyerek életében, de ha nem tartják tiszteletben a szülők nevelési elveit, azt a gyerek sínyli meg.

Lehet békességben élni, nálunk egyik részről jól működik, egymás véleményét kikérjük.