Testvérek közötti nagy (10-12 év) korkülönbség, kinél milyen hatással van a kapcsolatukra? (beszélgetős fórum)

9 év a korkülönbség a férjem és az öccse között.

Szerintem ez sok... Nincs közös témájuk szinte, nem is szoros a kapcsolatuk, a másik életéről alig tudnak valamit.

Köztem én nővérem között 11 év van. Hasonló a szitu köztünk is, mint amit fentebb írtam.

Nem egyszerű ilyen nagy korkülönbséggel az biztos. Az öcsém és köztem csak 5 év korkülönbség van, mégis egyfajta anyapótlék voltam neki. Szerencséje volt anyumnak, hogy érettebb voltam mindig a koromnál. Én vittem-hoztam az öcsémet oviból, kissámlin állva készítettem neki a szendvicset és még sorolhatnám. Anyu meg eközben, inkább hagyjuk...

Aztán elváltak a szüleink és elkezdtek egymással versengeni, hogy melyikkel legyen a gyerek. Egymást licitálták túl, ő meg hol ide, hol oda csapódott. Amint akadt egy kis konfliktus máris továbbált a másik szülőhöz, vagy ha éppen nem úgy ugrott az egyik szülő ahogy ő füttyentett.

Aztán tavaly volt egy pillanat amikor már azt mondtam, hogy elég, nem oldhatok meg mindig mindent helyette. Utolsó hónapos terhesen is még az ő ügyes bajos dolgait intézhettem és amikor még mindig nem volt elég, mondtam, hogy tessék felnőni végre, nem oldhatok meg mindent helyette, van gondom-bajom nekem éppen elég, ráadásul nekem nem segít senki. Na ezen úgy besértődött, hogy fél éve nem keresett. Én meg úgy vagyok vele, ha még az időközben megszületett fiamra se kiváncsi ilyen hülyesé miatt, akkor nem én lezsek az már megint, aki utána megy...

Tudom, hogy ez azért nem általános és itt a szülők rontották el alapból a dolgot, de ha kicsit kevesebb a korkülönbség talán minden máshogy alakul.

Gyerekeim között 2,5 év a korkülönbség, kicsit több is mint kellene, de bízom benne, hogy ők együtt játszva tudnak felnőni.

Azt mondjuk, hogy a bátyámmal később hogyan fog alakulni, azt nem tudom, igazából én mindent megteszek, ami tőlem telik. Húgommal kapcsolatban viszont hiszem,hogy majd megérti a dolgokat. Neki a legnehezebb, hiszen azt szeretné, ha a szüleink megint együtt lennének, de ez lehetetlenség. Talán idővel megérti, hogy én soha nem rosszat akarok/akartam neki, hanem csakis a legjobbat.

Köszönöm, hogy megosztottátok velem a tapasztalataitokat. Most ideje lefeküdnöm. Azért majd jövök, hátha ír még valaki :)

Nyugodalmas jó éjszakát kívánok mindenkinek :)

Gondolom, hogy nálatok sem egyszerű a helyzet.:)

Hidd el, javulni fog, csak türelem, türelem!

Én kb. 6-7 éves lehettem, amikor felfogtam, mit jelent a féltesó szó. :)

Mindig egyformán kezelt Anyum minket szerencsére.

Volt egy időszak, amikor az idősebbik nővéremmel nem tartottuk a kapcsolatot (hosszú), de Anyum sosem tiltott tőle el minket!

Nektek kell összetartani a bátyáddal, a "kistesót" istápolni, mert később csak egymásra számíthattok!

Anyum húga tavaly ilyenkor halt meg, 10 év volt köztük, de Anyát jobban megviselte (szerintem), mint Apa vagy a nagyszüleim halála. Egyedül maradt. :(

Amíg van tesód, nem vagy egyedül.

Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velem a történeted. Nem egyszerű akkor nálatok sem :)

Én kitartó vagyok és mindig igyekszem a bátyámmal megtalálni a közös hangot. Remélem, hogy ez később csak javulni fog.

Az egyik féltesóm(nővérem) és köztem 9 év van, együtt nőttünk fel, Apukánk volt közös.

Jól megvagyunk, bár tesóm -a természeténél fogva is- sokszor kioktat, pedig én 31 leszek, ő 40.

Tudom, hogy jót akar, de nem kell engem nevelni, megtette ezt Anyum, és teszi ezt néha most is.

A másik féltesóm 31 évvel idősebb, mint én, Anyumnál 1 évvel fiatalabb (hosszú történet, a lényeg, hogy ő Apum 1. házasságából van, én a harmadikból). Na szóval: ez a féltesóm olyan, mintha a nagynéném lenne, nem a nővérem, főleg, hogy a gyerekei idősebbek, mint én. :) De nem is ez a lényeg.

Vele is jól kijövünk, bár ő is anyáskodik felettem elég sokszor, ami szintén elég idegesítő tud lenni.

Azt tudni kell, hogy a fiatalabb tesómat Anyum örökbe fogadta, amikor Apával összeházasodtak (Apum 2. felesége volt tesóm anyukája, rákban meghalt).

Bocs, ha kicsit hosszú voltam.

A lényeg: nagyon jó, ha az embernek van tesója! Nem szabad, hogy az Anyukátok közétek álljon, de ezt nektek kell megbeszélnetek Anyutokkal (bátyádnak is, neked is külön-külön és együtt is).

Sziasztok!

Érdekelne, hogy kinek milyen tapasztalatai vannak ezzel a témával kapcsolatban? Nekem két testvérem van: egy húgom, ő most 9 éves. Kicsivel kevesebb voltam, mint 12, mikor született. Együtt élünk, anyukánk nincs velünk, ezért én vagyok neki a pótanyja is és ezért sem túl jó a viszonyunk. Meg van egy 27éves bátyám, vele kicsivel több, mint 6év a korkülönbség. Sajnos mi korán el lettünk választva, így vele sem túl jó a kapcsolat. Én sokszor próbáltam már nyitni, de anyukám valahogy mindig közénk tud állni, mikor éppen kialakulna egy jó viszony.