Programozott szülés pro és kontra (beszélgetős fórum)

Szerintem ez egyénfüggő. Nekem az első spontn jött, és olyan elmondhatatlan fájdalmakkal, nem is volt közötte szünet... amikor kaptam rá oxitocint is, mert már nyomni sem tudtam az erős fájásoktól, akkor lett jobb... magyarul kevésbé fájt.

A második programozott volt, már bő 2 ujjnyira nyitva voltam, akkor repesztettek.

Össze sem lehet hasonlítani a két szülést, volt időm rákészülni, nem rögtön egy borzalmas erős egybefüggő fájdalommal kezdődött... és a második babám is 30-40 perc alatt megvolt. Ja, és kb negyedannyira sem fájt!!

Nekem a 4. gyerekemet indították burokrepesztéssel és oxitocinnal. Hááát, zongorázni tudnám a különbséget spontán szülés és az oxitocinos között.

A spontán szülés - igaz, hogy tovább tart - azért jobb, mert van idő anyának és babának is felkészülni a maga tempójában előbbre jutni. Az oxitocinos olyan, mintha kifüstölnék szegény babát a nyugodt kellemes helyéről, nem beszélve arról, hogy az infúzió beadása után jön a "tömör gyönyör", nincs idő pihenni, nincs idő felkészülni a következő fájásra, hanem egyfolytában fáj, de nagyon.

Annak idején (70-es évek) ezt Czeizel vezette be, azért, hogy nappal induljanak a szülések, ne kelljen az orvosoknak éjjel bemenni. Ha mégegyszer választhatnék, biztosan nem engedném. De most már nagymama vagyok, nincs ilyen gondom.

Ha hagytak volna békében valószínűleg ugyanúgy pillanatok alatt megszületet volna. Tapasztalat.

Én a negyedikkel amikor bementem a szokásos kétnaponkénti vizsgálatra, az orvos meglepődve tapasztalta, hogy 4 ujjnyira nyitva vagyok. Közben én nem is éreztem semmit. Már nem is mentem haz, férjem hozta a kórházi cuccomat. Orvos mondta, hogy szerinte mindjrt szülök- na ez hatott rám és kb. 1-2 órán belül megjöttek a fájások is és alig 1 óra alatt meg is lett a fiam. Nem voltak 10-5 perces fájásaim egyből 2-3 perceskkel kezdetm ( a többi ugye észrevétlenül megtörtént). Szerintem ez is alkat kérdése- nekem sose voltak 10 perces fájásaim, csak 2-3 percesek, nagyon intenzívek.

Igen, ilyenkor nagyon sok lelki trauma éri az anyát és a lányát. És szerintem teljesen jogos az az igény, hogy a szülés szép élmény legyen, és ne zavarják már meg azok a fránya tudatlan nőgyógyászok, mert sokkal több kárt csinálnak vele, mint hasznot...

Amit tudok javasolni: lehet ezeket a lelki traumákat eredményesen enyhíteni. Van például egy természetgyógyász módszer, az ÉFT (Érzelmi Felszabadítás Technika), ami képes a rossz emlékek fájó érzéseit lejjebb vinni.

Amúgy a szülésnél is lehet használni az ÉFT-t fájdalomcsillapítóként, akár epidurál helyett is, mert nem csak a rossz emlékek lelki fájdalmait tudja enyhíteni, hanem a szülési fájdalmakat is...

Látom, sok oxi fogy ma Magyarországon... Nem támogatom az otthonszülést, de az oxitocin használatát is valahogy vissza kellene fogni.

Hát, mindegy, ez már így sikerült, lányok, a lényeg a végeredmény.:D

Szia!

Én a nagyobbik lányommal március 31-re voltam kiírva,16.-án azt mondták 2 héttel kisebb a számítottnál,ezért átírtak április 10-re,de mivel a dokimnak el kellett mennie valahova,ezért március 21-én megindította a szülést!A mai napig nem értem.Első baba volt,nem tudtam,mi miért van,ezért egyeztem bele,ha tudtam volna,kivártam volna az időt!Szerencsére egészségesen,2600 grammal és 46 centivel született!!!

Nagyon sajnálom, hogy így alakult. :( Tudom, hogy milyen nehéz túljutni ezeken az emlékeken.

Az én szülésemet nem indították, de az orvos viselkedése miatt mégis egy rémálomként él bennem. Viszont ahogy telnek a hónapok, egyre halványul a rossz dolgok jelentősége. Csak az idő segít, de az segít majd meglátod. :) Valószínű, hogy életünk végéig motoszkál majd bennünk a "miért", idővel, már mindegy lesz. És csak az számít, hogy mellettünk van a drága egészséges gyermekünk. Aki számára nem fontos a születése körülményei, csak az, hogy nagyon szeressék őt a szülei. :)

Régen tényleg volt egy időszak a 70-es évek végén, amikor minden terhességet a betöltött 40. héten befejeztek. Az öcsém is így született programozva, és még nagyon sokan akkoriban. Anyu tudta, hogy február 19-ére ne szervezzen programot, mert szülni fog. Teljesen zárt méhszájnál, semmi méhtevékenység mellett megindították a szülést. Akkoriban nem gondolkodtak ennyit a nők ezeken a dolgokon, mert nem voltak választási lehetőségek. Elfogadták, hogy ez van és kész. Nem tudom, melyik a rosszabb.

Jó egészséget nektek a továbbiakban!

Az indított szülések mindig fájdalmasabbak,mint a természetes szülések.Az oxitocin nagyon durván tud hatni.

Egyébként az én nagyobbik lányom is június 29-én született,csak 4 éve.:D

Elolvastam,jo cikk!Gratulalok mindket kislanyhoz!

Nakem is ket gyerekem van,es a masodiknal inditottak,mert mar 4 ujjnyi voltam,fajas meg sehol,aztan felgyorsultak az esemenyek,igy a pici(4100 grammos) fiacskam kb 4 ora alatt megszuletett-2 perces fajasoknal meg nyugodtan teloztam-,a lanykam meg 5 evvel ezelott kerek 1 nap alatt jott a vilagra,iszonyu kinok kozott,3200 grammal,ugyhogy nekem az inditas pozitiv.

Ne foglalkozz ezzel,a lenyeg,hogy ha a szulesed nem is lesz szep emlek,de a gyonyoru,egeszseges Tami karpotol mindenert!

Szia!

Gratulálok a babádhoz, gyönyörű! :)

A történeted gyakorlatilag szóról szóra az én történetem is. 2 hónappal ezelőtt pontosan így született meg a kislányom. Rendszereződő görcsöcskékkel mentem be a kórházba, de a kislányom nagyon fent volt még és nem akart lentebb jönni, holott 2 ujjnyira nyitva voltam már. A kórházban engem is felraktak ctg-re, de ahogy ott feküdtem múltak a görcsök. Ennek ellenére elküldtek sétálgatni. Semmi nem történt, a baba nem jött lentebb és a fájások sem erősödtek, sőt mintha el is múltak volna. Ennek ellenére burkot repesztettek. Én majd megőrültem a fájdalomtól, a kicsi nem jött továbbra sem le, így végül 10 óra kínlódás után szó szerint kiszedték. Az orvosom felül nyomta, egy másik pedig alul húzta. Ugyanígy éltem meg az egészet mint Te, haragudtam a világra, az orvosomra, mindenkire, hiszen nem erre számítottam. Nem hittem, hogy egyedi a történetem (ezek szerint valóban), de azért bíztam benne, én naiv. :(

Mostanra én is kibékültem a helyzettel, de máig hiszem, lett volna más lehetőség, Neked is, Nekem is, csak sajnos ez az ország még mindig nem tart ott...

Sajnos azt már nem tudhatod, hogy mi lett volna, ha...de a végeredmény a fontos, hogy egészséges a kislányod! :) Gratulálok hozzá!

Egyébként nekem is indították, mert akkor már 5 nappal túlhordtam a kisfiamat.

Sajnos engem is bent fogtak, mert a CTG szerint fájásaim voltak, pedig én semmit nem éreztem (ehhez képest aznap reggel 100-ig is felment a CTG). Kiderült, hogy más miatt görcsöltem, és pár órával később már ezért nem is volt semmi görcs. Ennek ellenére maradtam, ha már ott vagyok. Pedig én is nagyon haza akartam menni... Csak azért nyugodtam meg, mert azon a hétvégén a saját dokim volt ügyeletben, és Ő mindig rám nézett, megnézte a magzatvizet is, ami tiszta volt, szóval figyelt rám. Vasárnap este már újra görcsöltem, kiderült, hogy a magzatvíz vizsgálat okozta a görcseimet. Éjszaka nem történt különösebb, így hétfőn reggel én is megkaptam az oxitocint, majd 2 óra múlva már nagyon fájt, de én két lábon visszamentem a szobámba, és csak délben mentem fel újra a szülészetre, de akkor már a Férjem vitt fel, mert nagyon görcsöltem. Du. 1-kor szülőágyra feküdtem, 15:30-kor burokrepesztés, 16:28-kor pedig egy csodaszép kisfiú! :)

Talán nekem is máshogy alakul, és magától elindul itthon a szülés, ha szombat reggel nem tartanak bent a CTG miatt. De nem bánom, hogy így alakult! :)

Jó egészséget Nektek!

Nekem nagyon rossz vérkép miatt indították meg a szülést,de szerencsére csak pozitívak az élményeim.

Felfeküdtem 10-kor, elkezdték adagolni az oxitocint, később burkot repesztettek és 13.16-kor megszületett a drága kicsi fiam 3006gr-al.

Az első fiammal pedig vajúdtam 15 órát, ott végül csak burkot repesztettek.

De a 2. sokkal könnyebb, jobb volt. Szerencsére semmi negatív élmény nem maradt. Egészséges mind a két gyerkőc, és csak ez számít.

hát lehet hogy jobb lett volna lehet nem,ezt már nem tudhatod,a lényeg hogy egészséges!

Az én szülésem is indítva volt,mert zöld volt a magzatvíz,így az ő érdekében kénytelenek voltunk a helyzetet elfogadni,de én nem éltem meg ilyen rosszul,rövid könnyű szülésem volt.

Kívánok minden jót nektek!

Igen nehéz téma ez, persze a természetes menetét nem szabadna felgyorsítani,hiszen az kell a mamának,babának...de nekem rettegett félelmem volt hogy túlhordom és a kisfiam meghal még bent....engem nem érdekel hogy mesterségesen indítják csak egészséges legyen. MEnnyi olyat hallottam,hogy egyik nap még élt másnap már nem -túlhordásban, meg van akinél megindult a szülés csak nem vették észre,nem segítettek rá és 2-3napot folydogált a magzatvíz ha nem többet és addigra már jó kis fertőzést kapott a kisbaba és anyuci sem volt jól mikor megszült....

Amúgy én pont 40.hétre szültem és ha otthonszülés lett volna (amin nagyon gondolkoztam) akkor nem történik ez,ami...

még annyit, hogy nekem is megfordult a fejembe, h. mi lett volna ha korábban ott van a doki, hátha akkor másként alakultak volna a dolgok...

De kár ezen utólag filózni, a lényeg, h. szép, egészséges baba!

Gratulálok! :-)

Nekem meghagyták a lehetőséget, hogy 12 órán át 5 perces fájásokkal élvezhessem a baba indulását. Reggel a doki megkérdezte, hogy tudtam valamit aludni?

Amikor megtudta, h. nem reggel 5, hanem este 5 óta fájok, kicsit morcos lett, h. nem szóltak neki, és burokrepesztés-oxytocin...

Az első fájástól számítva 20,5 óra alatt kint is volt a baba. Azt mondják akik spontán és oxytocinnal is szültek már, hogy az oxytocinos sokkal jobban fáj. Nem tudom, nekem ez jutott.

Az utolsó 2-3 óra kimaradt az életemből, néha elvesztettem a tudatomat, de megérte!

Szerintem viszonylag kevés szenvedéssel tovább nyíltál volna és a kitolás lett volna nagyon rossz, mint így is. (Bár én több helyen azt olvastam, hogy ha arctartással akar jönni a baba, akkor általában császároznak.) Így viszont az oxitocin és az indítás miatt kitett a doki egy csomó szükségtelen szenvedésnek és lehet, ha ez nincs, akkor lett volna ideje Taminak megfordulni a méhedben a helyes tartásba.

Az a lényeg hogy szép és egészséges a kiscsajszi.

Még egyszer gratula:)

Köszönöm a hozzászólásaitokat.

A szülés az szülés, és nem fájdalom mentes. Sajnos. De van viszonyítási alapom, és a nagyobbik lányomat 7 óra vajúdás után, hang nélkül, egy tolással szültem meg. Tamarát ezzel szemben a fájdalomtól őrjöngve, -magamat is meglepve- ordítva, 5-6 nekifutás után tudtam "kitolni". Kiábrándító volt, mert egészen más kép élt bennem a szülésről. De ez már így alakult, a cikk írása óta eltelt egy hónap, és minden nap örülök a lányomnak, aki szerencsére nyugodt, kiegyensúlyozott baba, nyoma sem látszik a korai szenvedésnek. Mindennek megvan az oka és a jelentősége az életben, én is ebben hiszek.:)