40-70 év közötti nagyik gyertek, beszélgessünk. (beszélgetős fórum)

Kedves Nagyik!

[link]

Ezzel a képeslappal kívánok Boldog Anyák napját minden kedves Nagymamának!

EgoFantasy

Én is régen voltam, most visszaolvastam.

Ma az unokám atlétikai versenyén voltunk reggel óta,3 sportágban indult, másik unokám Pécsen van sakkversenyen.

Tegnap megtartottunk az Anyák Napját és a lányom névnapját, pont egy napra esett.

3 nap érettségi szünet holnaptól itt lesznek az unokáim.

Múlt héten a Balatonon takarítottunk több napig, elötte itthon tettem rendbe a lakást.

További kellemes délutánt kívánok.

Boldog Anyák Napját kívánok Nektek

Várnai Zseni:

Csendes éj…

A csendes éjben anyámra gondolok,

Szívemben most az ő szíve dobog.

Szegény özvegy volt, sokat szenvedett,

Nem volt egyebe, csak a szeretet.

Szájától vont meg minden falatot,

És ha mi ettünk, ő is jóllakott.

Játékot venni nem tudott nekünk,

Varrással kereste kenyerünk.

Ő mesterkélt ünnepre szép babát,

Levágta hozzá dús hajfonatát,

Gyöngyöt fűzött, topánkát varrt neki,

Hullottak rá könnyének gyöngyei.

Láttam a föld sok szép kirakatát,

De nem találtam hasonló babát,

Oly tündérszépet, olyan kedveset,

Nem ért más hozzá. Csak a szeretet…

A szeme kék, a haja barna volt,

S a kóc mögött picinyke szív dobolt.

Anyám elment, nem érte meg szegény,

Hogy a világ forduljon tengelyén,

Pedig, hogy várta, várta mivelünk..,

Hogy nekünk is virradjon ünnepünk.

Ó, most ha élne,

Vehetnék már neki

Ruhát, cipőt,

S nem kéne küzdeni.

Ó emberek, míg él anyánk,

Nagyon szeressük őt, mert elmegy egy napon,

És visszahozni többé nem lehet

Az elmulasztott jó szót, tetteket,

A késő bánat mit sem ér neki,

Az élőt kell szeretni, érteni.

Mert újra érzem,

Látom, hallom őt,

S csak ámulok, hogy mily magasra nőtt,

És újra szép és újra fiatal,

S mintha szívéből zengene a dal,

Amit írok csöndes éjszakán:

Még most is adsz nekem, Anyám… Anyám…

Nagyon régen jártam nálatok, most „Anyák napjára” hoztam nektek verseket.

Szeretettel kívánok mindenkinek boldog anyák napját: Ilcsi Mama.

Anyák Napja: Amerikai eredetű hagyományt Magyarországon a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt honosította meg.(1925.-ben.) Mindig május hónap első vasárnapján ünnepeljük.

„Van-e ennél szebb szó: Édesanyám!

Van egy szó, van egy név ezen a világon.

Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.

Csupa virágból van, merő napsugárból.

Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja.

Örömében ír az, aki ezt hallja.

Hogyha elrebeged, már ez is imádság.

Drága vigasztalás ez a szó, ez a név.

Nekem legdrágább ezen a világon.

Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám.

Amikor kimondom: Anyám, Édesanyám! „

WEÖRES SÁNDOR:

Buba éneke.

Ó, ha cinke volnék,

Útra kelnék,

Hömpölygő sugárban

Énekelnék,

Minden este,

Morzsára, búzára,

Visszaszállnék,

Anyám ablakára.

Ó, ha szellő volnék,

Mindig fújnék,

Minden bő kabátba,

Belebújnék.

Nyári éjen,

Fehér holdsütésen

Elcsitulnék,

Jó anyám ölében.

Ó, ha csillag volnék

Kerek égen,

Csorogna a földre,

Sárga fényem,

Jaj, de onnan,

Vissza sose járnék,

Anyám nélkül,

Mindig sírdogálnék.

Nagyanyónak

Édes-kedves Nagyanyókám!

Anyák napja van ma!

Olyan jó, hogy anyukámnak is van édesanyja.

Reggel mikor felébredtem az, jutott eszembe,

Anyák napján legyen virág mind a két kezembe.

Egyik csokrot neked szedtem,

odakünn a réten,

Te is sokat fáradoztál évek óta értem.

Kimostad a ruhácskámat, fésülted a hajamat,

Jóságodat felsorolni kevés lenne ez a nap.

Köszönöm, hogy olyan sokat fáradoztál értem,

és hogy az én jó anyámat felnevelted nékem.

Donászy Magda: Ajándék.

Színes ceruzával

rajzoltam egy képet,

anyák napján reggel,

Édesanyám néked.

Lerajzoltam én egy

aranyos madarat,

aranyos madárra

aranyos tollakat.

Elkészült a madár,

nem mozdul a szárnya…

Pedig hogyha tudna,

a válladra szállna.

Eldalolná csöndben

tenéked egy dalban,

amit anyák napján

mondani akartam.

/József Attila/Nem tud úgy szeretni.

Nem tud úgy szeretni a világon senki,

Mint az édesanyám tud engem szeretni.

Akármit kívántam megtette egy szóra,

Még a csillagot is reám rakta volna.

Mikor a faluban iskolába jártam,

Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.

El nem tűrte volna ő azt semmi áron,

Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.

Éjjel–nappal őrzött mikor beteg voltam,

Magát nem kímélte, csak értem aggódott.

Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében

Örömkönnynek égtek, s csókolva becézett.

Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,

Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.

Lássak a szemében boldog örömkönnyet,

Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.

/Weöres Sándor/ Füzértánc.

Fűzzünk lombot szép füzérbe,

Rakjunk rózsát közepébe,

Kész van már a szép füzér,

Rózsa díszlik közepén.

Jó pajtások, sorba álljunk,

Tarka füzértáncot járjunk,

Aki velünk táncot jár,

Röppen, mint a kismadár!

Füzért fűzzünk, egyet, százat,

Így köszöntsük jó anyánkat,

Énekszóra táncolunk,

Néki zengjen szép dalunk.

Rózsadíszes lombfüzérre

Süssön a nap tiszta fénye,

Aranysárga napvilág,

Homlokunkon boldogság.

Zelk Zoltán: Aranyeső, jázminág.

Aranyeső, jázminág.

Kéknefelejcs, gyöngyvirág.

Bokrétába kötlek én

édesanyák ünnepén.

Viruljatok, nyíljatok

bimbók, rügyek, csillagok,

harangocskák, levelek,

tarka virág- gyerekek!

Helyettem is szóljatok,

sziromesőt szórjatok.

Anyácskámra kedvesen,

Hogy örökké szeressen.

Keresek virágot,

pirosat, fehéret,

bokrétába kötöm,

s odaadom Néked!

”Van egy szó, van egy név ezen a világon,

Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.

Csupa virágból van, mer ő napsugárból.

Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,

Örömében sir az, aki e szót hallja.

Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyög ő hangja,

Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.

Amikor a szíved már utolsót dobban,

Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.

Mehetsz messze földre, véres harcterekre,

Ez a szó megtanít igaz szeretetre.

Bánatban, örömben, ver, az Isten vagy áld,

Hogyha elrebeged, már ez is imádság.

És ha elébed, jön könnyes szemű árva,

E szóra felpattan szíved titkos zárja.

Drága vigasztalás ez a szó, ez a név,

Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.

Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,

Ha keblére borulsz, és el kinek mondod?

S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,

Virágos sírdombon a könnyed megered.

Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,

Nekem a legdrágább ezen a világon.

S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,

Virágos sírdombon a könnyed megered.

Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,

Nekem a legdrágább ezen a világon.”

Donászy Magda: Nagymamának.

Anyák napján, mikor a nap felkel,

Nagymamám elé állok sok- sok szeretettel.

Édes jó anyámat felnevelte nékem.

Most értem fárad, mint anyámért régen.

Ha nincs itt, hiányzik, jöttét várva várom.

Nála jobb nagyi nincs is a világon.

Mesét mond, ha kérem, főz, vasal naponta,

Mintha, mindnyájunknak édesanyja volna.

Anyák napján reggel, mikor a nap felkel,

Őt is felköszöntöm hálás szeretettel.

Szenes Iván – Gábor S. Pál/Dalszöveg:

Úgy szeretném meghálálni.

Úgy szeretném meghálálni,

Két kezemmel megszolgálni azt,

Hogy felnevelt, dédelgetett erő felett.

Légy, ezen túl mindig boldog,

Míg én élek nincs több gondod,

Én vigyázok rád, már ezután. . .

Úgy szeretném meghálálni,

Vagy legalább megpróbálni mind,

Mind azt a jót, mit értem tett az én anyám.

Úgy szeretném meghálálni,

Két kezemmel megszolgálni azt,

Hogy felnevelt, dédelgetett erő felett.

Légy ezen túl mindig boldog,

Míg én élek nincs több gondod,

Én vigyázok rád, már ezután.

Ref: Úgy szeretném meghálálni,

Vagy, legalább megpróbálni mind,

Mind azt a jót, mit értem tett az én drága jó anyám.

Kibédi Ervin: Ahogy a napok rövidülnek. Ezt a verset, már oly sokszor olvastuk, de azt hiszem nem elégszer!

Ahogy a napok rövidülnek, úgy érzem, mintha köd borulna rám.

Ahogy az éjjelek lehűlnek, mind gyakrabban, jut eszembe anyám.

Mit oly sokszor elhalasztottam, elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár.

Jóvátenném, mit mulasztottam, de nem lehet, mert Ő már messze jár….

Ó mennyi mindent nem tettem meg!

Még nem késő,

Te még meg teheted!

Megőszülve is maradj gyermek, mondd, meg neki mennyire szereted!

Két keze érted dolgozott csak, mindennél jobban szeretett,

Az éjjelt is nappallá téve óvott téged, és vezetett,

Míg lehetett, míg lehetett.

Amit akkor elfelejtettél, talán még jóváteheted.

Hát menj, rohanj és simogasd meg a téged, védő kezet.

Amíg lelet, amíg lehet!

Olykor nagyon elfáradtál,

Ő hozta vissza kedvedet,

Ő tanított beszélni téged, nyitogatta a szemedet.

Mert szeretett, úgy szeretett!

Most vár valahol, megfáradtan, nem kér sokat, csak keveset.

Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót, egy vigasztaló, kedveset!

Tán még lehet!

Tán még lehet!

A szíve érted dobogott csak, amíg bele betegedett,

Ő titkolta, nem mutatta, nem mondta el,

Hogy szenvedett, csak mosolygott és nevetett.

Bárhol is vagy, hát fordulj vissza, az EMBER másként nem tehet.

És csókold meg, míg nem késő, azt az áldott édes szívet!

Ha még lehet!

Ha még lehet!

/Aranyosi Ervin/ Anyák Napjára.

ANYÁMNAK.

Te, aki e földre egykor szültél engem,

Te vagy, aki a jót láttad mindig bennem,

te, aki megóvott a világ zajától,

te vagy, aki szeret, te, vagy aki ápol.

Te tőled tanultam egykor meg, beszélni,

s te biztattál arra, hogy sose kell félni.

Te mutattad nekem, hogy milyen az élet,

s hogy megbocsátható, ha valaki téved.

Te ki megbocsátod minden rossz hibámat,

s én vagyok az első, mindenki más várhat.

Tegyek bármi rosszat, én akkor is kellek!

Anyám! A mai nap téged ünnepellek.

KEDVESEMNEK.

Te, aki gyermekem e világra hoztad,

Te, aki osztozol velem jóban, rosszban.

Te, aki gondoskodsz, őrzöd a családom,

Meleg fészket építesz, támogatod álmom.

Vállaimról gyakran leveszed a terhet,

s beéred annyival, hogy viszont szeretlek.

Gyermekünknek megadsz mindent, amit kérhet.

Őrzöl, vigyázol ránk – baj sohasem érhet.

Mosol, főzöl reánk, hogy legyen mit enni,

otthonról gondoskodsz, legyen hol pihenni.

Annyi csodát teszel, hogy szép legyen az élet.

Kedves feleségem! Most köszönöm néked.

Anyák napja - Weöres Sándor: Anyámnak.

Termő ékes ág, te,

jó anya,

életemnek első

asszonya.

Nagy meleg virág-ágy,

párna-hely,

hajnal harmatával

telt kehely.

Benned kaptam első

fészkemet,

szívem a szíveddel,

lüktetett.

Én s nem-én közt nem volt

mezsgye-hegy,

benned a világgal

voltam egy.

Álmom öbleidbe újra

visszatér,

álmom öbleidbe újra

visszatér!

Alabástrom bálvány,

jó anya,

életem hatalmas

asszonya,

Szemed Isis smaragd-dísze,

tiszta, szép,

hajad Pallas bronz-sisakja,

színe ép,

Csak arcodon lett keményebb

minden árny,

mint a délutáni égen

vércse-szárny.

Első szép játékom,

jó anya,

gyermekségem gazdag

asszonya,

a kamaszkor tőled

elkuszált,

szemem a szemedbe

nem talált.

Így tűnődtem: "Mért szült,

mért szeret,

ha örökre élni

nem lehet?

Énmiattam annyi mindent

öl, temet!

Mért nem tett a hóba inkább

engemet!"

A kamaszkor tőled

elkuszált,

férfi-szívem újra

rád-talált,

Férfi-szívem a szívedre,

rátalált,

megköszön most percet, évet

és halált.

Álmom karjaidba

visszatér,

álmom karjaidba

visszatér...

Erős ház, szép zászló,

jó anya,

sorsomnak nyugalmas

asszonya.

Majd ha cseppig átfolyt rajtam

mind e lét,

úgy halok az ős-egészbe,

mint beléd.

Várnai Zseni: Úgy megnőttél.

Amikor még piciny voltál,

Olyan nagyon enyém voltál,

engem ettél, engem ittál,

rám nevettél, nekem ríttál.

Mikor később nagyobb lettél,

mindig messzebb, messzebb mentél,

Először csak a kiskertbe,

aztán a nagy idegenbe.

Ha itt vagy is, csak elnézel,

akkor is nem engem érzel,

Nem anyádat, nem apádat, nem is a nagyanyádat,

valami más csillagtájat.

Úgy megnőttél, szinte félek,

már a válladig sem érek,

Alig - alig hihetem már,

hogy ölbeli bubám voltál.

Én voltam-e óriási,

vagy Te lehettél parányi?

Sosem voltál nehéz nékem,

nem éreztem gyöngeségem.

Melletted most kicsiny lettem,

ágaskodik hát a lelkem,

nőni akar, hogy elérjen,

Homlokodig, hogy felérjen.

Húzol engem TE fölfelé,

mint a napfény maga felé,

Fát, virágot, lombos ágat,

Fölemeled, az anyádat, a nagyanyádat.

AKINEK ANYJA VAN!/ ismeretlen szerzőtől/

Óh, gyermekek, akinek anyja van,

Vígan, dalolhat, élhet boldogan.

Áldva ejtse ki mindig a nevét,

És csókolja meg áldott jó kezét.

Ha felzokogsz szomorú éjjelen,

Ő rád hajol: miért sírsz gyermekem?

Könnyezik, ha könnyes a szemed,

S ha öröm ér Ő is örül veled.

De az árvára vajon ki vigyáz?

Ha téli estén üres lesz a ház,

És ha beteg, kis ágyánál ki van?

Ki kérdi tőle: Hol fáj lányom, kisfiam?

Kitől kérdezze, ha itt a tél,

Édesanyám, ma mért nincs kenyér?

Ki marad velem itthon délután?

Ki varrja be, ha rongyos a ruhám?

Az árva vajon kinek kesereg?

Ma bántottak rossz utcagyerekek,

Bármit kérdez rá senki, se felel.

Jaj Istenem: Anyám miért vitted el?

Oh gyermekek, akinek anyja van,

Mindig dalolhat, élhet boldogan,

Áldva ejtse ki mindig a nevét,

És csókolja meg áldott jó kezét.

/Csukás István/ Anyák napjára!

Istenke, vedd térdedre az édesanyámat.

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,

ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,

ki adtál életet, adj neki most álmot,

és mivel ígértél, szavadat kell állnod,

mert ő mindig hitt és sose kételkedett,

szájára suttogva vette a nevedet.

Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,

s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,

hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:

helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,

próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!

Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,

amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,

csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,

mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,

magadat operálod e földalatti ambulancián.

Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod,

a semmiből a semmibe a létező világot,

anyát és gyereket, az élőt s a holtat,

s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,

csak sírhat, vagy könyöröghet, hogy adj neki békét, nem tudjuk, hogyan kezdődött,

de tudjuk a végét.

Én sem káromollak, hallgasd meg imámat!

Istenke, vedd térdedre édesanyámat!

/ Juhász Magda/ Édesanyám!

Édesanyám, édesanyám,

olyan sokszor elmondanám.

El is mondom, meg nem unom,

reggel, este mindig fújom.

Édesanyám, édesanyám,

nincs is ennél szebb szó talán,

nincs is ennél szebben hangzó,

szívünk húrján játszadozó.

Édesanyám, édesanyám,

ízlelgeti neved a szám.

Beleírom az irkámba,

súgom, sötét éjszakába.

Édesanyám, édesanyám,

olyan jó, hogy figyelsz reám,

olyan jó, hogy itt vagy velem,

olyan jó, hogy fogod kezem.

Olyan jó, hogy hozzám hajolsz,

és súgsz te is egy varázsszót.

Örökké mondd, arra vágyom,

ezt az egy szót: kicsi fiam, kisleányom.

/Móra Ferenc/ Édesanyámnak!

Ahány levél lengedez,

szél ringatta ágon,

ahány harmatcsepp ragyog,

fűszálon, virágon,

Édesanyám, fejedre,

annyi áldás szálljon.

/Weöres Sándor/Ó ha csillag volnék.

Kerek égen,

Csorogna a földre

Sárga fényem,

Jaj, de onnan,

Vissza sose járnék,

Anyám nélkül,

Mindig sírdogálnék.

Lovag Erdős Anna. 2OO8./"Rendületlen hittel" című kötetből.

Drága Édesanyámnak! /Papp Anna Éva verse/.

Még meg sem születtem, te már is rám gondoltál,

a pocidban jó volt, hisz te vigasztaltál!

Megszülettem, s te nyomban szerettél,

Öledbe adtak, itt van kis csemetéd!

Sírtam- ríttam, mindig vigasztaltál,

Angyalkám ne sírj, itt van Édesanyád!

Első lépéseim örömmel nézted,

Mama kimondtam, s ez volt a legszebb ének!

Nőttem – cseperedtem, örültél neki,

Fogtad kicsi kezem el, ne esek megint!

Órákig néztél, s csodáltál,

Felfogni nem tudtad, amit láttál!

Eljött az idő, s iskolás lettem,

a sok jót ötösökkel háláltam meg!

Kérdeztem mindig, ugye jó gyerek vagyok?

A válasz egy ölelés, egy kedves mosoly volt!

Mikkor felnőttem, akkor értettem meg,

Drága Anya, csak Te vagy nekem!

Beteg vagy, s én vigyázok reád,

Bízom abban, hogy meg gyógyulsz talán?

Kellesz nekem még nagyon sokáig,

Kérlek, akard, légy velem még jó pár évig!

Ápollak, gondozlak, mindent megteszek,

Én vagyok neked kicsiny gyermeked!

Szeretlek - Szeretlek, százszor mondom el,

Melletted a helyem, gondozlak, amíg csak kell!

Ma anyák napján kívánok sok-sok szépet!

Erőt, nyugalmat, sok – sok jó, egészséget!

Nagy Ferenc – Édesanyám.

Van egy szó, van egy név ezen a világon,

Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.

Csupa virágból van, mer ő napsugárból. .

Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,

Örömében sir az, aki e szót hallja.

Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyög ő hangja,

Amikor g ő gicsél, mintha volna szárnya.

A amikor a szíved már utolsót dobban,

Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.

Mehetsz messze földre, véres harcterekre,

Ez a szó megtanít igaz szeretetre.

Bánatban, örömben - ver az Isten vagy áld,

Hogyha elrebeged, már ez is imádság.

És ha elébed jön könnyes szemű árva,

E szóra felpattan szíved titkos zárja.

Drága vigasztalás ez a szó, ez a név,

Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.

Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,

Ha keblére borulsz, és el kinek mondod?

S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,

Virágos sírdombon a könnyed megered.

Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,

Nekem a legdrágább ezen a világon.

sziasztok, emlékszem fiatalon mentünk felvonulni ilyenkor , sőt arra is emlékeszem, hogy kislányként egyszer mennyire vágytam egy kézben vihető májusfára, de azt csak a gyár dolgozói kaphatták.

Szóval igy is, úgy is éljen május elseje, mert jön a nyár , süt a nap , világos van és szép az élet!

Sziasztok!

Mártikám, nagyon örülök, hogy jobban vagy, s remélem, hogy még javulni is fogsz.

Nagyon kellemes majálisozást kívánok mindenkinek.

Sziasztok!

Rég voltam már, igaz azért be-be néztem, csak nem írtam, úgy néz ki most már megmaradok, vére tudok már járkálni, igaz még, csak a lakásban, de már az is haladás, hisz hónapokig lábra sem tudtam állni, annyira be volt gyulladva a térd és boka ízületem.

Mindenkinek további szép délutánt kívánok és aki teheti jó unokázást.

Sziasztok!

Ismét szép napra ébredtünk, legalábbis ami az időjárást illeti.

Kívánok mindenkinek kellemes időtöltést, boldog unokázást annak, aki teheti.

HOGY IS VAN EZ? K.László Szilvia

Anyukámnak anyukája,

Énnekem a nagyanyám.

Anyukámnak apukája,

Ő pedig a nagyapám.

Elég furcsa úgy gondolom,

Idő kell, míg megértem.

Anyukám is volt kisbaba?

El sem hiszem egészen.

Apukámnak anyukája,

Nekem ő is nagyanyám.

Apukámnak apukája,

Ő a másik nagyapám.

Elmesélték nagyon sokszor,

Apa is volt kisgyerek.

Ennél furcsább történetet

Én még nem is ismerek!

Anya, apa, mamák, papák!

Mind voltatok gyerekek?

De sajnálom, hogy akkor még

Nem játszhattam veletek!

Gyertek hozzám le a földre,

Gyertek ide közelebb!

Mondjuk azt, hogy együtt vagyunk

Mindannyian gyerekek.

,,Kívánok örömet, derűt, boldogságot

Otthonodba békét, kertedbe virágot,

Fejed fölé napot, csillag-tengereket

Köréd tiszta szívű, igaz embereket."

Lábad alá utat, biztosan járhatót.

Szívedbe éneket, magasba szárnyalót

Ajkad köré mosolyt, lélekmelengetőt

Múltat, jelent, jövőt, - egyként szerethetőt.

Szemedbe sugaras szivárvány fényeket

Melyek megláttatják a rejtett lényeget.

Újult erőt adó, örömteli perceket

Kívánok egy áldott- éltető életet.!!!"

Azért Incikém érezd nagyon jól magad!!

Legyen szép napotok!

bnedora busszal nem tudsz el jönni?

Szia/Sziasztok!

Jó hogy írod a találkozót, viszont sajnos nekem jó, mert a férjemnek pont akkor van munkája. Nagyon sajnálom, mert ha jó idő lett volna, biztosan ott lennénk.

Végre ma jó az idő kint, jobb mint idebent a lakásban.

Jó étvágyat az ebédhez, majd kellemes pihenést délutánra.

kicsit morgok ha nem baj. . . :(

Képzeljétek volt nálunk a hétvégén lomtalanítás. . a azomszédom kitett egy hatalmas ÚJ fazeket fedővel kb 10-15l mondom a férjemnek kérd már el jó lesz befőzni. Hát képzeljétek el azért dobták ki a szomszéd a fazeket mert tele volt zsirral és nekik nem kel. . . Azt is tudni kel, h ez a család rendszeres gyermekvédelmi támogatást kap a Polgármesteri hivataltól. . . . A végén igy már nem hoztuk el . . . amit azóta is bánok!. . :( Most szóljatok hozzá most akkor szegénység van vagy ez csak állca?

ilyenkor csak eggyit lehet kérdezni "miért" ha megmagyarázza akkor kiderül, h ő azt másként gondolta...

Egyer az unokám jó rég valami nagyon csúnyát mondot nekem... kérdeztem mért még a kérdést sem értette szerintem valamit hallott és azt vissza mondta... nincs jelentősége...

Nekem a kisfiam, hamar oda mondja, h "utállak... ő már érti hiszen 12 éves aztán nagyon megbánja de akkor órákra nem beszélünk egymással az nagyon bántó...

husvétkor itt volt a 3 éves unokám , elgondolkodva rám nézett és azt mondta: Mama utállak!

Ti erre hogyan reagáltatok volna?

nagyon szép a vers... csak nem hiszem, h ez egy napra is véghezvihető lenne...

A sok virág igazán gyönyörű... nekem nagyon kicsi a virágos kertem ezért nem szeretem ha uralni akarja ugyan az a virág azt szeretem ha mindenféle van benne...:))