40-70 év közötti nagyik gyertek, beszélgessünk. (beszélgetős fórum)

Ilcsi Mama egy kicsivel jobbat nem tudsz mondani, ez rémes, hogy megint mindent elver a jég és nem lesz a piacon semmi. :(((

Igaz nem Te vagy az első, ki elég szeszélyes tavaszt és nyarat jósolt...:(

Jobbakat is mondhattál volna kedves Ilcsi Mama.

Már ez a tavaszi idő is jól esik a szervezetünknek, már nagyon vágytunk rá. Napsütéstől még a kedvünk is jobb.

Kedves" alföldi13".Nem akarlak elkeseríteni, de május első harmadában sajnos még változékony idővel lehet számolni. Hidegfront miatt, fagyveszély és viharos szél is előfordulhat.

A felhőszakadásokban pedig akár még jég is lehet.

Azután pedig beköszönt a májusi kánikula.

Viszont Orbán nap környékén érdemes letakarni a veteményeket, hogy a jég elne verje.

Sajnos még ebben a szeszélyes áprilisi hónapban is, 25-i napok környékén a jégverés szintén árthat a gyöngécske növényeknek.

Még egy csoda, amelyet nagyon sok nagymama még ma is felolvassa a kis unokáknak.

József Attila/ ALTATÓ.

Lehunyja kék szemét az ég,

lehunyja sok szemét a ház,

dunna alatt alszik a rét -

aludj el szépen, kis Balázs.

Lábára lehajtja fejét,

alszik a bogár, a darázs,

vele alszik a zümmögés -

aludj el szépen, kis Balázs.

A villamos is aluszik,

s míg szendereg a robogás,

álmában csönget egy picit -

aludj el szépen, kis Balázs.

Alszik a széken a kabát,

szunnyadozik a szakadás,

máma már nem hasad tovább -

aludj el szépen, kis Balázs.

Szundít a labda, meg a síp,

az erdő, a kirándulás,

a jó cukor is aluszik -

aludj el szépen, kis Balázs.

A távolságot, mint üveg-

golyót, megkapod, óriás,

leszel, csak hunyd le kis szemed -

aludj el szépen, kis Balázs.

Tűzoltó leszel, s katona!

Vadakat terelő juhász!

Látod, elalszik anyuka -

aludj el szépen kis Balázs.

Kedves Nagyik, ma van József Attila 108. születés napja. Ebből az alkalomból küldöm nektek az első versét.

/ József Attila / Elő verse. KEDVES JOCÓ!

1. ső strófa

De szeretnék gazdag lenni,

Egyszer libasültet enni,

Jó ruhába járni, kelni,

S öt forintér kuglert venni.

2. strófa

Míg a cukrot szopogatnám,

Új ruhámat mutogatnám,

Dicsekednél fűnek fának,

Mi jó dolga van Attilának.

1916-1917[?]

Csonka András Joe

- Szép napot -

Alant feszíti még magát álmosan

Az ébredező hűvös hajnal

Pilláimat pirjére hegyezi

Ébredezőn ,egy újabb nappal

Bágyadt fáradsággal ébred az élet

Mit az idő úgy megtépett

Nyújtózva jajdulnak a fák

Hidegen csillannak águkon a zúzmarák

Valahol a távolban

Madárnak trillája élesen zeng

Szél fújta fák lombja

Csendesen ,suhogva leng

Éltetné már erejét a napnak

Hívná idejét a tavasznak

De a kikelet ,még várat magára

A telet élteti hajnalára

Hosszú téllel nem kímélve

A szép tavaszt remélve

Kelek fel fázón ágyamból

S, egy szebb napot imádkozva

Remélek a vágyamtól

Gyengén fénylő arany sugarával

Köszöntöm a felbukkanó napot

Majd mindenkinek kívánok

Barátságos szép napot olyan szép ez a vers ide is beteszem

Hát gyerekek hó ide eső oda de a gaz az nagyon jól érzi már magát..:)

Mosnom kéne de csak kint szeretek száritani mert régi paraszt házunk van és az nem szerti a párát..

Feloldozás

Egyszer el fog múlni, minden szenvedésed

Hidd el megbocsájtják, összes tévedésed

Szép lassan véget ér, az ördög vad világa

S megnyílik előtted, Urunk mennyországa....

Ott fenn minden más lesz, mámorító, béke

Mint a legszebb álom, melynek sosincs vége

Meglásd egyszer eljő, mit hirdet a Biblia

S mérettetik véle, a gonosz ördög fia....

Most még Úr az ördög, a sátán teremtménye

Csalfa mosolyának, kín az eredménye

Eltüntet a földről, minden boldogságot

Nyomorba dönt Téged, s ennek árnyát látod

Látod, hogyan válik, hűtlenné a szerető

Tűzben edzett szíved, most sötétlő temető

Bús életed fénye, kialudni látszik

A benned élő remény, martalékká válik

Folyton azon tűnődsz, hogy hol rontottad el

Bűntudatod emészt, de megkérlek, ne add fel

Tudd, hogy nem vagy bűnös, mindig jót akartál

Minden mozzanattal, mit életedben hagytál

Ha majd egyszer eljő, földi léted vége

Büszkén gondolj arra, miket vittél végbe

Emlékezz meg róluk, kik mindvégig szerettek

Azokról kik Téged, szívükbe temettek.....

Kedves Nagyik. Nagy a csend a fórumon nálunk.

Április 11-én nem sokára itt van már József Attila születésnapja.

Higgyétek el nekem ez a nap 14-től nekünk egy kevéske időre a jó időt is, elhozza.

A szeszélyes április még egy kicsit tartja ugyan magát,

a május eleje is, megmutatja a változékonyságát.

Azonban május közepén már a jó meleg napok is meglátogatnak.

Tulipánok és orgonavirágok finom illatokkal bennünket táplálnak.

József Attila/ Szökik a Tél!

Vonszolódnak sötét, súlyos esték,

Vén terhével vánszorog a tél,

fordul a föld lassan, álmodik még,

de álmot űzve pirkad rá az ég.

Meglebbenti nyirkos, súlyos leplét,

felriad a hosszan álmodó,

Takarója sűrű, nyirkos köd még,

de alatta épp szökésben már a hó.

Hűs fűágyon álmos virágbimbó,

barkaágon félszeg rügy fakad,

ködharmatos tavasz elé omló,

gyepszőnyegen bogárhad szalad.

Ringó ágon madársereg táncol,

lomha varjúk irigyen lesik.

Cinkék hada cserfesen viháncol,

szökik a tél, nem is int nekik már senki.

/József Attila/ Tavasz van. Gyönyörű!

Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,

a vén Duna karcsú gőzösökre gondol,

tavasz van!

Hallod-e?

Nézd, hogy karikázik mezei szagokkal a tavaszi szél.

Jaj, te, érzed-e?

Szerető is kéne,

friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.

Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!

Minden gyerek lelkes, jóízű kacagás!

Tavasz van, gyönyörű!

Jót rikkant az ég!

Mit beszélsz?

Hogy korai? Nem volt itt sose tél!

Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel,

a mi tüdőnkből száll ki az a tavaszi szél!

/Kosztolányi Dezső/: Az áprilisi délutánon.

Az áprilisi délutánon

dalt hallani egyszerre, távol.

Az illatos, japáni égből

hull a napfény és hull a zápor.

Tömjénez a tavasz a légben,

virágos ágon kancsi fény ég.

Kis, ideges lányok kacagnak,

veri az ördög a feleségét.

Nyílt arccal isszuk az esőt fel,

agyunkba rózsaszínű láz kap.

Vékony, ezüst esőfonálon

dévaj angyalkák citeráznak.

Kigyúl a táj. Milyen vihar volt.

Villám se lobbant, ég se dörgött.

De láttuk a két ősi titkot,

itt járt az Angyal és az Ördög.

Móra Ferenc: Fecskehívogató.

Villás farkú fecskemadár,

Jaj de régen várunk!

Kis ibolya, szép hóvirág,

Kinyílott már nálunk!

Fátyolszárnyú kis méhecskék,

Zúgva - döngve szállnak.

Cifra lepkék, kék legyecskék,

Ide - oda járnak.

Rózsa, rózsa, piros rózsa,

Nyitogatja kelyhét,

Itt a tavasz, lessük,

Várjuk a csicsergő fecskét.

/Kányádi Sándor! Április hónapja.

Bolondos egy hónap április hónapja,

hol kalap a fején, hol báránybőr sapka.

Hiába próbálnád kilesni a kedvét,

túljár az eszeden, mire észrevennéd.

Köpenyegébe burkol, ingujjra vetkőztet,

mutatja a tavaszt, hol nyárnak, hol ősznek.

Búsnak teszi magát, szeme könnyben ázik,

mindegyre lehunyja, sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet, fülig fut a szája,

s ránevet a fényben, a hunyorgó világra.

/Weöres Sándor/ Olvadás.

Csipp, Csepp,

Egy csepp, Öt csepp,

Meg tíz: Olvad a jégcsap,

Csepereg a víz.

Ébredj új tavasz,

jégtörő, sugaras,

gallyat lombosító,

rügyet rojtosító,

mindenféle madarakat, víg versre tanító!

köszönjük..:)

Ma szomorkás de pihenős napunk van..:)

Kedves Nagyik.

A Húsvét alkalmából egy ide vonatkozó verset hoztam nektek.

Aki szeretné megnézni a csodálatos "Utolsó Vacsora" c. képet is az adatlapomra most feltöltöttem.

Amennyiben megnézitek a képet is csodálatos élményben lesz részetek.

Akit bővebben is érdekheti, hogy a kép hogyan függhet össze az asztrológiával, elolvashatjátok ha az adatlapon az Interaktivitásra kattintva, "Aki szereti asztrológiát" oldalra kattintotok.

Jó szórakozást és Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok mindenkinek: Ilcsi Mama.

/Juhász Gyula/: Az utolsó vacsora.

János a Mester nagy szívén pihen,

E tiszta szíven, e csöndes szíven

pihen, de lelke a holnapra gondol,

S fiatal arca felhős lesz a gondtól.

Mély hallgatás virraszt az asztalon.

Az olajfák felől a fuvalom

Hűsen, szomorún a szobába téved,

Befáj ma a szél, az éj és az élet!

Tamás révedve néz a mécsvilágra,

Péter zokog, és árvább, mint az árva,

Júdás se szól, csak apró szeme villan,

Remegve érzi: az ő órája itt van!

Csak egy nyugodt. Nagy, sötétkék szemében

Mély tengerek derűs békéje él benn.

Az ajka asztali áldást rebeg,

S megszegi az utolsó kenyeret

Ifj Árvai Attila Verseim

Játszunk

Titkolom a bánatot, ami folyton gyötör

A bennem lévő kétely, örökké elsöpör

Eljátszott szerepek, s meg nem értett vágyak

Szertefoszló életek, sírva reményt várnak

Megjátszod a szereped, ahogy én is játszom

Erőltetett mosolyomat, Rajtad viszont látom

Mosolyogsz rám Te is, de belül zokog lelked

Csalfa szemfényvesztés, mellyel terhed rejted

Bárki kérdi tőlem, azt felelem "jól vagyok"

Játszom az életet, de szép lassan meghalok

Sosem fog megszűnni, szívem zokogása

Eljátszott szerepemnek, való igazsága

Utolsó lehelettel, kiáltok a mennybe

Uram kérlek segíts, nézz le életemre!

Sóhajtásom szállott, kóbor szelek szárnyán

S megjelent előttem, egy csodaszép szivárvány

Megrendült lelkemnek, zokogása apad

Nyugalomra talált, szivárványunk alatt

Kettéhasadt szívem, újra össze forrott

Rám nézett az Úr, s hozzám ekképp szólott

"Mutasd e szivárványt, minden földi népnek"

"Azoknak kik tőlem, segítséget kérnek"

"E szivárvány a fény, a reménységnek fénye"

"Út a boldogsághoz, ...... a szerepjáték vége"....

Ha egy szép élet vágyát őrzöd,

A múlttal nem szabad törődnöd,

S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,

Mint hogyha újjászülten élnél.

Mit akar? - kérd meg minden naptól.

És minden nap felel majd akkor:

Tetteidnek tudjál örülni,

Más tetteit tudd megbecsülni;

Főként ne gyűlölj egy embert se,

S a többit hagyd az Úristenre!

Goethe