Anyósnak lenni (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Anyósnak lenni
Örülök, hogy végül happy end lett a vége :)
Magyarul ingyencselédnek jó voltál a "kismenyed"-nek, főleg, ha meghúztad magad és semmi olyat nem csináltál, ami neki nem tetszett.
Klassz.
Na, ilyen menyet én nem szeretnék...
Milyen kár,hogy már nem működik ez a fórum:( Szívesen beszélgetnék jó anyósokkal,mert nekem elég kacifántos van,és nem szereték olyan lenni. Viszont két fiam van,tehát ha Isten megsegít,lesz két menyem is.
Lassan két év telt el...:) Még mindig rendben vannak nálunk a dolgok. Azóta már a pici Annácska is bölcsödés, vele én voltam otthon, mint említettem. Igyekeztem úgy "nevelni", ahogy az a szülők elképzelték. Fiam szerint ugyan kicsit elkényeztettem, de nevetve jegyezte meg, hogy igaz, nem úgy, mint a vasárnapi nagyszülők. Hisz' én együtt voltam Annácskával. Csak a kötődés lett köztünk sokkal mélyebb.
A cikk írása óta eltelt pár év...
Az említett "kismeny" a fiammal egyetemben úgy döntöttek, hogy velem maradnak. Én már egyedül élek. Ezt a házat újították fel, tehát komolyak voltak a szándékaik.
Jól elvagyunk. Van két kisgyerekük, egy másfél éves és egy másfél hónapos kislány. Zsófika és Anna.
Kicsi Zsófika ugyan már bölcsibe jár, de Anna leginkább rám van bízva.
Menyem dolgozik. Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, a kapcsolatunk nagyon is normális. Nincs vita, morgás. Én igyekszem semmi olyat nem csinálni, ami ne tetszene a kismenyemnek. Ő pedig hálás, hogy a kislányokat teljesen rám bízhatta, mosok, főzök, néha takarítok is. Van, hogy érzem, sok a teendő, de azért mennek a napok, ha előbbre szeretnének jutni a gyerekek, nincs mese, dolgozni kell. Én vagyok a biztos hátország nekik. És ezt nagyjából méltányolják is.
Köszönöm, ez nagyon kedves Tőled:))
Meg sem említettem még - itt legalább is nem - hogy azóta mégegy "kismeny" van az életemben. Vele kapcsolatban is igyekszem mindent elkövetni, hogy jó legyen a viszonyunk. Eddig még nem igen történt semmi, március óta lakunk egy fedél alatt.
Az, hogy anyának milyen vagyok, voltam, az idő igazolta, igazolja. A jó "anyósságért" még jobbban meg kell dolgozni. És csak szívből, hatalmas toleranciával lehet.
Nahát Rozália! Eddig is szimpatikus voltál nekem! A németjuhászos fórumban találkoztunk először! Nagyon tetszett akkor is a hozzáállásod a dolgokhoz, pl a kutyákhoz. De, hogy Te milyen szuper anyós vagy! Bárcsak az enyém is ilyen lenne, mint Te! Mert sajnos sokan még anyának sem jók, pláne anyósnak.
Nagyon kedves Tőled, de érdemtelen vagyok én a dícséretre... (azért jól esik:)
Csupán arról van szó, hogy szeretném, ha az a nő, aki az unokáim Édesanyukája és a fiam szerelme, jól érezné magát akkor is, ha együtt vagyunk... És ne rémálomként várja, hogy vége legyen:))
Elolvastam a cikket.Bárcsak az én anyósom is ilyen lett volna.Sajnos az én apósom,anyósom irányítani szerette volna az életünket,és beleszóltak mindenbe szinte.Még abba is,hogy amit ők vettek házat amibe mi laktunk,hogy lambéria legyen a plafonon,holott én kis idővel előtte elmontam az elképzelésemet.Erre 2 nap múlva megjelenetek a munkások,és belambériázták a plafont.Meg az unoka terén is gondok voltak.Mikor elkezdtem a hozzátáplálást akkor csinálta meg,hogy megkértem ne adjon sárgarépát a gyereknek,mert gondok voltak a kakival,mert nem volt,és ugye a sárgarépa az fogós,erre csakazért is adott neki.Múltkor amikor vittem a gyereket,hogy lássák a hátam mögött kukoricát adott a gyereknek,holott még nem lenne szabad.Ezt onnan tudom,hogy a pelusban a kakiban láttam kukoricát.Néhányan miért ilyenek?Miért nem olyanok mint Rozália /mama/,ha mondhatom ezt?!
Ez igy igaz :-) Kellemes hetveget!
Persze, hiszen jobb messziről szeretni, mint közelről gyűlölni... régi mondás, igaz mondás.
Azzal is teljes mértékben egyetértek, hogy ha valaki nem tud kijönni az anyósával, mindenképpen költözzön. Olyan nincs, hogy nincs lehetőség. Nem?
Nem, hiszen tisztelem Ot csak voltak problemaink, amiket csak ugy tudtunk megoldani, ha kulon koltozunk, es sajna ott is rontottuk el a dolgot, hogy az elejen , még mikor allapotos voltam nem ultunk es beszelgettunk el errol, hogy nem szeretnenk ha beleszolnanak, hiszen ha mondanak vmit ugy csinaljuk, nem jo, akkor kit hibaztatok??? igy csak sajat magunkra kenhetjuk a dolgot, ha rosszul neveljuk fel!! Ugy meg egy eleten at hibaztatnam, hogy milyen lett a gyerekem.. nem? a velemenyemet fent tartom!! Allapotosan koltozni!!!! :-D :-D
Ez akkor nagyon jól végződött és jól is hangzik. Mármint, hogy nem beszélsz "csúnyán" az anyósodról:)
Sziasztok! En csak jot mondhatok Anyosomrol! Imadtam, de tenyleg, egyutt jartunk bevasarolni, foztunk, sutottunk, segitettem kertet csinalni, megtanitott egy csomo mindenre! Egeszen addig az idopontig volt jo a kapcsolatunk ameddig meg nem szuletett a kisfiunk. Eloszor is sajnos naluk laktunk, most mar tudom semmi gond nem lett volna, ha kulon vagyunk akkor mar, de mivel nem tervezett gyerek volt, ezert ez igy tortent. Es mivel O mar felnevelt ket gyereket, gondolta majd felneveli a mienket is! megprobaltuk szazszor szazfelekeppen, en is , Parom is még Aposom is, de sertodes lett a vege. Miota elkoltoztunk minden ok. Igaz hogy mikor latogatjuk oket, ami ritkan van, akkor az alatt egy het alatt igyekszik minnel jobban elrontani es még vigyorogva kozli is velem, meg mindenkivel, hogy neki ez a dolga :-D de nem baj... en szeretem, ertelmes no!! csak annyit tudok mindenkinek mondani, hogy ne szulj gyermeket Anyos hazba... :-) bizti vannak kivetelek..
akkor együtt:) monhatnánk..ÁMEN
Köszönöm, Katám, mondhatnám, hogy Amen...
Sok sikert kivánok, hogy megértse:), az új meny-jelölt NE FÉLRE:( értse,hiszen lehet
a segítő szándékod, mely igazán nagy segítség, Aki tud élni vele, és NEM VISSZA élni:)
Milyen a sors? Új kismeny-jelölt a láthatáron. Illetve már nem a láthatáron, mert nálunk lakik karácsony óta. Jövő hónapban lesz egy éve, hogy megismertem.
Nagyon fogok igyekezni, hogy jól érezze magát nálunk és jó kapcsolat alakuljon ki közöttünk.
Okulva a múlt hibáiból és megtartva azokat, amelyek javunkra váltak.
Tudod, én ilyen dolgokra nem tudok mit mondani... Sajnálom, ahol ilyen a helyzet. Mert a legroszabb mindenképpen annak, aki a szülője és a párja között örlődik.
Bocsi, megszakadtam...
Szóval baltával verte szét a kapunkat, mert ő igenis bejön...
Persze, ennek már lesznek pszihiátriai következményei is, csak a férjemet sajnálom, hosszú évek óta próbálja megemészteni az anyja viselkedését.
Én eleinte kedveltem az anyósomat, úgy láttam, ő is engem. 1 év után derült ki, hogy egészen más a véleménye rólam, amit egyre vehemensebben mindig is közölt velem. Hozzáteszem, hogy én soha nem mondtam neki még azt sem, hogy álljon arrébb, de nem bírja feldolgozni a származásomat... Az meg felettébb bántja, hogy a fiával igencsak jó házasságban élünk most már 7 éve, irigyli az anyagi gondtalanságunkat, mert neki nincs annyi, amennyit szeretne. Persze, amíg segítettünk rajta, soha semmi sem volt elég, követelőzött, neki minden "jár". Néhány hónapja azt mondtuk, elég abból, hogy rajtunk tölti ki a depresszióját a férje elvesztése miatt, nem engedjük be magunkhoz. Ezért pár napja BALTÁVAL
Én is szerettem az anyósomat, holott ő eléggé tartózkodó volt velem mert fiatalnak talált a fiához. (11 év volt köztünk). Ennek ellenére tiszteltem benne az idősebb nőt, a férjem édesanyját, az gyerekeim nagymamáját. Soha egy rossz szó el nem hangzott kettőnk között. Anyáknapján a fiaimmal együtt mentünk felköszönteni úgy, hogy néha a saját fia sem köszöntötte fel.
Azonkívül tiszteltem azért is, mert 10 gyereket nevelt fel akik 1932 és 1950 között születtek. Nehéz időkben.
De aki - teszem azt - a saját édesanyját nem tiszteli, az nem fogja az anyósát sem.
én 16 éves voltam apa 19 akkor.
Tudod Rozikám a mai fiatal asszonyok nem gondolnak arra, hogy egyszer lesznek még ők is anyosók és nagymamák.
Anno én szerettem az anyósomat, igaz nagymamá is lehetett volna hisz 58 éves volt mikor mi összeházasodtunk.
Én is szeretem. Annak ellenére, ahogy kezdődött a kettőnk kapcsolata és annak ellenére, ahogyan végződni látszik... Tisztelem benne a kisunokáim anyukáját...
Én szerencsés anyós vagyok (3x) szeretem a menyeimet és úgy érzem ök is, még soha egyikkel se veszekedtem és mindig kikérik a véleményemet.
Igaz 1 már csak az ex menyem, de a másik kettővel nagyon jó a kapcsolatom, és ami a fő mindig engedik az imádott unokáimat hozzánk.
Ne törődjél vele Dony... Már úgysincs a portálon, még utoljára be akart szólni...
Neked tán igen, nekem nincs mit! Szegény menyed és vejed, majdan... :(((
További ajánlott fórumok: