Minőségi kórházi ellátás?! (beszélgetős fórum)

Kedves első hozzászóló!

Teljesen igazat adok neked, mert az egészségügy ahogyan jól megfogalmaztad a szakadék szélén van.

Néhány példát én is tudnék említeni az a Kórház úgy hívják Délpesti három kerületet lát el. Ez az épület kivülről úgy néz ki akár egy szálloda és ezt 29 évvel ezelőtt épült fel és adták át. Akkoriban még minden korszerű eszközökkel volt felszerelve de a hosszú évek során belülről minden tönkrement. Példának okáért a folyóson, de főleg a női férfi mosdókban rettenetesen néznek ki felszereltség hiányában Wc Papír nincs kirakva, maga az ülőke, amit sokan használatba vesznek szinte rozoga állapotban van. Valóban a felesleges dolgokra tudnak pénzt áldozni, de a legfontosabb dolgokra sohasem. Azért állunk olyan alacsony szinten. Üdv.Ágnes

Sajnos sok intézményben ez a helyzet és igen, nagyon sok múlik a vezetőn. Ezek a dolgok vagy pénzbe sem kerülnek, vagy csekély összegbe, de hiába, ha a vezető nem áll a helyzet magaslatán.

Mindenesetre érdemes lenne ugyanezt leírni az intézményvezetőnek, talán van esély rá, hogy utánanézzen valaki. Talán a betegjogi képviselő is tudna tenni valamit, talán.

Én is minden alkalommal elmondom, ha kórház közelébe kell mennem, hogy csak betegek ne legyünk!!!!

Teljes mértékben egyetértek veled de ez a hozzáállás nem csak ebben a kórházban van így , hanem még nagyon sok helyen így van.

Az is probléma, hogy az orvos hülyének nézi a beteget azt gondolja azért ment oda mert éppen nincs jobb dolga , az hogy mi valójában a bajod nem is érdekli csak ki oktat mert ő orvosi egyetemet végzett én azt alá is írom, de azért a hangnemet meg kéne válogatni mert nem a játszó társával beszélget.

Amikor ínhüvelygyulladás volt a kezemben majd nem hogy kiröhögtek hogy minek mentem oda ilyennel fáslizam be aztán kész , csak 2 hónap után semmit nem ért a fáslizgatás akkor nagy nehezen begipszelték.Tisztára lenéztek .

Sziasztok!

A betegjogi képviselőhöz hiába fordul....kéz kezet mos..sajnos..tudom, mert ezt látom mindennap..

Reumáscsiga kórházban

Rendkívül rossz tapasztalattal jöttem ki a kórházból, 3 hetes "ápolás" után. A hiányosság nem csak anyagilag érezhető az egészségügyben, hanem ami egyáltalán nem pénzfüggő!!! Az emberi hozzáállás, illetve az a közöny, amit az orvos részéről tapasztaltam nem csak személyem iránt, hanem a többi beteggel szemben is az teljesen érthetetlen és felháborító! Igaz az orvosi egyetemen nem tanítják az empátiás készséget! Ezzel a tulajdonsággal vagy rendelkezik valaki, vagy nem! Sajnos nem csak ez hiányzott az osztályvezető főorvosból, hanem a minimális emberség is! Az pedig végképp felháborított, hogy a betegek részére biztosított női zuhanyzó nem csak baleset veszélyes, de már több mint egy éve semmit sem tesznek a balesetveszély elhárítására! Azonban a kórház dolgozói részére sportolási lehetőségként nagyon szépen gondozott, karbantartott teniszpálya áll rendelkezésre, nagy kosárnyi teniszlabdával, melynek bizonyára költségei is vannak! Arra jut pénz? A balesetveszélyes törött zuhanytálca cseréjére, vagy legalább a balesetveszély elhárítására nincs pénz? A társalgóban, ahol televíziót lehetne nézni, hevenyészetten vannak elhelyezve az asztalok, 5 db. és az öt darab asztalhoz mindössze négy szék áll rendelkezésre a betegeknek. Asztalonként négy szék volt korábban! Most hol vannak? Az is igen érdekes jelenség, hogy néhány beteg szinte panziónak tekinti a kórházat, ha eszébe jut, éjjel 22.30 órakor zuhanyzik, holott jól tudja, hogy ezzel a többi már alvó beteget is felébreszti és zavarja! Arról nem is beszélve, hogy hétvégére egyszerűen haza megy jó néhány beteg, aztán vasárnap estére, vagy hétfő reggelre visszajön a kórházba. Az OEP meg úgy fizet, mintha a hétvégeken is bent lennének a betegek! Ami aztán végképp felháborított, hogy az osztályvezető főorvos az utóbbi két hét bent létem alatt még csak nem is vizitelt nálam a kórteremben, azonban olyan zárójelentést adott ki, mely alapján szerinte majd nem hogy gyógyultnak minősülhetnék. Nem tudtam, hogy egy porckorongsérvet, térd izületi arthrozist és talpi felszínen, sarokcsonton nőtt úgynevezett "sarkantyút" csupán a kórházban alvással lehet gyógyítani! A szomorú valóság azonban az, hogy rosszabb állapotban jöttem ki, mint amikor bementem. A kórházi tartózkodásom alatt az otthonról vitt saját gyógyszereimet szedtem, és fizioterápiás kezelésben még annyit sem kaptam mint korábban. Azt sem kérdezte meg tőlem a főorvos, hogy hogy vagyok! Akkor honnan tudhatná? Honnan is tudhatná, hogy reggelenként képtelen vagyok önállóan felöltözni, mert a nővérek leterheltsége miatt a betegtársak segítségére voltam utalva! Amikor befeküdtem, több mint egy hétig magamnál tartottam az összes korábbi kórházi zárójelentéseimet, hiszen eddig mindig kellettek, jelezte is a főorvos, hogy majd szüksége lesz rá, mert szeretné megnézni, de még 9 nap elteltével sem volt rá ideje. Egyetlen egy dologgal voltam megelégedve; a nővérek betegekhez való hozzáállásával, empátiás készségükkel. Meggyőződésem, hogy túl azon, hogy az egészségügy súlyos pénzhiánnyal küzd, a fő probléma az emberi oldalon van! Az orvosi hozzáállással a betegekkel szemben! Az egyszerűen minősíthetetlen! Lekezelő, szinte megalázó stílusú modorban, végig sem hallgatva a beteg mondanivalóját, egyszerűen lerázza a betegeket. Korábban többször voltam ezen a kórházi osztályon, azonban ilyen slendriánságot, ekkora káoszt ami most uralkodik, egyszer sem tapasztaltam ez ideig! Korábban amikor itt álltam ápolás alatt, az ideiglenesen megbízott főorvos- és osztályos orvosnő mindent meg tettek a betegekért, értem is! Amikor szükség volt injekciót adott, ha kellett változtatott a kezelésen, hogy enyhítse a betegek fájdalmát, segítse a gyógyulást. Tette mindezt kedves, de határozott szavak kíséretében, mosolyogva, nyugtatva a betegeket! Ezért nem valószínű, hogy több volt a fizetése, mint bár melyik más főorvosnak.! Csupán független a személyes fáradságától, gondjától-bajától, orvosként együtt érzett a betegek iránt! Akkor rend is volt a Rehabilitációs osztályokon! Ez a mostani főorvos úrból teljes egészében hiányzik! Azt sem értem, egyáltalán hogy tud úgy "gyógyítani", hogy 2-2,5 méter távolságból rá néz a betegre és aztán annyit mond csupán, hogy hát folynak a kezelések, majd meglátjuk. Nem is olyan régen (kb jó egy éve) arról készített a Magyar Televízió is műsort, hogy a Makói Kórházban milyen nagyszerű a beteg ellátás, a betegek étkeztetése! Azonban ez a valóságban (nem csak ma, korábban is már) nem így van! Fényképekkel tudom alátámasztani, hogy a női zuhanytálca mennyire balesetveszélyes, nagy részen be van törve, rálépéskor rögtön 2-3 cm szintkülönbség keletkezik, ahova a víz is befolyik. Nagyszerű tenyészete a különböző gombás fertőzésnek, nem beszélve a penészes falról, mely a csempe fölött szépen letelepedett. Azért rendkívül érdekelne, hogy amennyiben valaki ismét elvágja ebben a hasadékban a lábát és súlyosabb sérülést szenved el -mint korábban már egy betegtárs- ráadásul ezért még el is esik, hiszen vizesen nagyon csúszós még papucsban is, és össze töri magát, vajon mennyi kártérítést fizetne a kórház? Véleményem szerint, ha a betegek női zuhanyzójával is annyit törődnének mint a teniszpálya gondozásával, akkor már elhárították volna a balesetveszélyt! Nem kell különösebb szakértelem ahhoz, hogy egy ilyen veszélyessé vált zuhanytálcát ki kellene egyszerűen venni és helyette járólapozni, vagy csúszásmentes műanyag borítással megoldani, a megfelelő vízelvezetést biztosítva. Ez nem is lenne annyira költséges. A társalgóba legalább asztalonként két széket lehetne tenni, hogy valóban kicsit komfortosabban érezhessék magukat a betegek. A kórházi rendet be kellene tartatni minden beteggel, hisz nem igaz, hogy néhányan csak késő este, 22 óra után érnek rá zuhanyozni, amikor másokat már zavarnak. Ez pedig a vezetésen múlik elsősorban! Azonban ha kinevezett főorvos nem tudja ezeket a tőle minimálisan elvárható feladatokat megoldani, akkor be kellene látnia és más munkát választania. Akiben egy szikrányi empátia sincs a betegek iránt, miért nem látja be, hogy alkalmatlan?! Vajon a kórház vezetése meddig tűri azt a káoszt, ami most uralkodik a Makói Kórház Rehabilitációs osztályán? A szemléletváltozás nem kerül pénzbe, és megnyugtatásként jelzem csak; a gondolkodás és egy csöppnyi emberséges viselkedés nem jár fizikai fájdalommal! Ettől nem kell tartania a főorvos úrnak, nyugodtan kipróbálhatná! Talán Ő maga is jobban érezné magát!