Jön a 4. babánk!Vagy már meg is van!:) (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

El vagyok és el is leszek tűnve. Apa kórházban, nagylány erdei isiben, a 3 pici velem itthon. Nem tudok leülni a gép mellé, csak a lehszükségesebbek miatt.

Bocsi, szép napokat mindenkinek.

Húha... nem ijesztettél meg, de kb ez az amit várok én is - hogy el leszek havazva tuti. Jó lenne amit lehet elöre megcsinálni...:)) Sajna ez nem lehetséges.

Bárányhimlö... na igen, külön fejezet, nekünk is legkisebb lányom 3 hónapos volt mikor végigment mindhárom lányon..

Ngyon ügyes vagy Mimmo, hogy igy birod, és ilyen pozitiv is vagy egyben - remélem én is igy fogom tudni csinálni :)))

Örülök neki, hogy megnyugodtak a kedélyek :)) Az szuper ha a nagyszülök tudnak segiteni és érzitek a támogatást, tudom értékelni, mert bennünket sosem támogattak, igy ezt is egyedül kell megcsinálni, megoldani.

Igen el voltam, vagyok foglalva, most fogunk költözni is... meg mivel ugye nem irtam sokat, igy valahogy le is maradtam a forumról is...

Nem, teljesn érthető volt!

Köszi, hogy megosztottad velünk!

Igazából valami ilyesmire számítok én is, bár nekem picit nagyobbak a gyerekek és lányok, viszonylag könnyen kezelhetők, persze vannak rosszabb és jobb napok nálunk is.

Most azon vagyok, hogy kialakítsam a tuti napi rutin, egész jól megy a sok program ellennére. Szóval, hogy mire megszületik a pici, addigra legyen tututi módszer, hogy legyen a kis drágámnamnak mit kersztülhúzni majd.

Szerencsére én is számíthatok a férjem és anyósom segítségére is. Hát kivancsian és félig betojva várom mi lesz, hiszen még nem tudom a pici is milyen természetű lesz, azon is sok minden múlik majd.

Sziasztok!

Gondolom, sok függ attól is mekkorák a "nagyok".

Kicsit kettős érzések vannak bennem folyamatosan. Mérhetetlen boldogság fűszerezve egy pici kétségbe eséssel. Lehet, hogy csak kicsit sok volt nekeünk mostanában a "jóbol". "Normál körülmények" között egyszerűbben menne. Valahogy jobban kellene szerveznem a dolgokat, mert különben hamarosan teljesen elhavazódom. Bár most már úgy tűnik végre túl vagyunk egy igen nyűgös időszakon.

Franciska után két héttel néhány óra különbséggel kijöttek a pöttyök mindhárom kisfiamon. A két kisebben csak néhány pötty volt itt-ott, de a "nagy" 5 évesemen még a pötty hátán is pötty volt, nagyon szenvedett.

A picúrkánk így hat hetesen és öt naposan lett bárányhimlős. Az anyatej sem védte meg teljesen, Ő is nyűgös volt, nem akart nagyon szopizni, mert pont a picike kis száján volt a pöttyök közül kettő. Aztán amikor kicsit javult a helyzet, átestünk a ló másik oldalára...maratoni szopizások voltak egész nap. A nagy fiam meg sírdogált, folyton nyugtatgatni kellett. A kislány épp elkezdett óvodába járni, miután meggyógyult a himlőből, rögtön elkapott valami hányós vírust........persze a nagy fiamon is kijött ,aztán a kisebbik nagyfiún is hasmenéssel párosítva. Egymás után két éjjel háromszor cseréltem le a teljes ágyneműjüket és a pizsamáikat. Átmentem mosómedvébe, azt sem tudtam már, hová teregessek. Közben meg mivel itthon volt az összes gyermek iszonyatos csatatér lett a lakásban, amit egyszerűen nem tudtam rendbe hozni. Két szopi között bedobáltam a mosógépet, aztán gyorsan főztem, teregetés,szopi...szopi, szopi, szopi...

Tényleg össze kell szednem magam végre, és még jobban szervezni. Időnként fontossági sorrendet kell állítanom, mert sajnos nem mindent lehet párhuzamosan egymás mellett csinálni.

Talán kicsit egyszerűbb most napközben, hogy a két legnagyobb oviban van, és csak a két pici van velem. De a reggeli készülődés kicsit döcögős, főleg ha közben a picúrka is szopizni szeretne.

Néha úgy érzem, csak én vagyok ilyen ügyetlen ebben. Mert látom, hogy másoknak milyen szuperül megy minden, mindig mosolygós anyukákat látok az ovinkban (többen vannak, akiknek 4és+ gyermeke van).

Én meg még magamon is meglepődöm, néha milyen feszült tudok lenni.

Persze nekem is van úgy, hogy azt érzem, mindenre képes vagyok. Tegnap is olyan jó volt: nagyot sétáltam a kicsikkel délelőtt, közben vásároltunk néhány fontos dolgot a drogériában és még egy pici időt játszótereztünk is. Haza felé elaludt a babakocsiban a picúrka, és még otthon is hagyott egy kis időt nekem. A kislányomnak varrtam háromszori nekifutással egy szuper pónilovacskát fájdalomdíjként, mert elveszítette a kipottyant fogacskáját. Nagyon jó érzés volt alkotni és örömet okozni. Kicsit haladtam a pakolással is. Most úgy érzem, pár nap alatt biztosan sikerül utólérni magam. És megint nagyon jó.

Szeptembertől nekem is mehet a pici óvodába, de még mindig nem beszél. Miatta is többször folytogat kicsit az aggodalom. A kislányom is akkor kezdi az iskolát. Tehát nagy változások lesznek. De tudom, hogy mindent megoldunk. Jó, hogy a férjemre is mindenben számíthatok. Nélküle biztos könnyen összeroppantam volna. Volt, hogy amikor haza hozta a gyerekeket az óvodából, még neki állt itthon olyan dolgoknak, amikre nekem nem volt sem időm, sem energiám. Pedig nagyon sokat dolgozik, fáradt, mégis kérés nélkül megteszi értünk. Nagyon szeretem, olyan gondoskodó. Sokszor meghat, amikor a gyerekekkel játszik vagy vacsorát készít. Ő meg nem érti, már megint miért sírok, amikor Ő mindent megtesz...

Hiába a hormonok még mindig teszik a dolgukat.

Szóval érzelmileg hullámzom tovább. De minden fontos dolgot meg tudok tenni. És kívülről valószínűleg minket is éppoly szupercsaládnak látnak a többiek. És amikor kicsit elbizonytalanodnak, sóvárogva nézik, hogy tudunk ilyen szuperül megcsinálni mindent. Pont úgy, mint ahogyan én látom Őket.

Most ennyi. Kezd nyöszörögni a kicsikém. Újra szopi.....Ráadásul a szabad kapacitásom is most "elinterneteztem".

Remélem, nem ijedsztettem meg senkit. A helyzet nem rémísztő. Alapvetően nagyon jó és kiteljesítő. Sőt.

És szerintem ahogy a gyermekeink egyre jobban kibontakoznak, úgy lesz egyre jobb és jobb.

Hát végülis igen! Már nem lehetetlen küldetésnek tartja, hanem egy megoldandó problémának, mármint az anyagi vonzatot. Köszönhetem ezt anyósomnak, mert tartott neki egy alapos fejmosást húsvétkor. Megnyugodott, hogy a szülei támogatnak bennünket, amit én tudtam, hiszen eddig is így volt. Nem anyagi támogatás -de ha kéne, abban is segítetének- persze, de minden más téren abszolút! Szoval megnyugodott valamennyi, a légkör is egész más azóta. Szóval mondhatom, hoy minden rendben!

Nálatok mi a helyzet? Nem nagyon írtál a fórumra, azért jelenkeztem a naplód olvasására, mert picit aggódtam, de látom csak elfoglalt voltál!

Szia Kinguri,

férjed megbarátkozott már a gondolattal?

Én is néha bepánikolok, hogy hogy fog menni..

Sziasztok!

Kiváncsi lennék, ki hogy boldogul a 4 gyerkőccel a mindennapokban!

Pikk-pakk a félidőhöz érek és egyre többet foglalkoztat a kérdés, hogy nálunk hogy lesz majd vajon.

Néha úgy érzem, klappol majd minden szépen, néha meg teljesen kétségbeesek.

Mivel a legkisebb is oviba megy szeptemberbe, így legjobban az estéktől és hétvégéktől tartok, meg a betegségek átvészelésétől.

Ha van valakinek egy pici ideje és kedve beszámolni a mindennapok nehézségeiről és örömeiről, az ne habozzon!

:)) Biztosan nem kiszúrásból!!!

Igen mi is inkább lányos család vagyunk, a harmadik picit 3 évvel korábban terveztük de akkor volt egy missed ab-om a 11dik héten - nagyon megviselt akkor leálltunk a dologgal, aztán hirtelen mégiscsak jött a mi kincsünk. Azóta ugy gondoljuk, ennek igy kellett lennie, és szerintem a negyedik picurnak is biztosan lesz feladata. Nekünk egyszerüen nagy családdá kellett lennünk, igy lettünk teljesek.

Sajnos egyikönk háta mögött sem áll a család, igy soha nem volt, nem is lesz segitségünk semmiben, unokákat egy évben egyszer látják, akkor sem szivesen. Szóval megalkottuk magunknak a nagy családot :)))

Egyébbként, ahogy vissza olvastam, látom mások is küzdenek a rossz indulatú beszólásokkal. Egyik munkatársam a szemembe mondta, mikor a harmadikat vártam, hogy csak a kevés iskolaval rendelkezök szulnek sok gyereket .... nagyon rosszul esett, föleg, hogy szinte egyfolytába és gyerekek mellett is folyamatosan iskolába jártam eddig :((

Sajna vannak ilyenek.

Kinguri, majdnem egyszerre fogunk szülni :))

Nekünk sem volt zökkenömentes a tudomásul vétel, bár mi terveztük, csak nem ilyen hamar a pici után.

Én is nagyon félek a családnak is elmondani, a munkahelyen is, meg ugy egyébbként... Családom már a harmadiknál is kibukott :((

Lehet ha férjed meglátja az ultrahangon a picit akkor megenyhül...

Nállunk is 3 lány van, bár párom most is lányt akar, ö nem tudja elképzelni hogy lehet nekünk fiunk is igy arra gondoltunk, hogy nem is akarjuk megtudni hogy mi lesz, lepjen meg bennünket mikor megszületik.

Mimmo, rajtunk decemberbe ment végig a himlö, pici babánkon össz vissz 7 darab pötty jelent meg, nem viselte meg annyira mint növéreit. Ne izgulj. Azt mondják minél idösebb a gyerek annál jobban megviseli.

Mindenesetre kitartás, az elsö pár napban, utánna már könnyebb lesz :))

Sziasztok!

Csatlakozhatok én is?

Magamról annyit, hogy legkisebb picurink nov 12-re van tervezve, a kicsi pont ma 11 hónapos a nagylányok pedig 10 és 7 évesek.

Megpróbálok visszaolvasni. :))

Igen, én is abban reménykedem, amiket te is írtál, hogy idővel elfogadja mindenki.

Hát az tuti, hogy én is akkor fogok egy picit megnyugodni, ha már a karomban lesz egészségesen. Abba egyenlőre még nem merem beleélni magam, hogy a 3 lány után végre kisfiú lesz, de azért a szívem mélyén egy ici-picit reménykedek. Azért az mindenkinek "jó magyarázat" lenne.

De most nagyon jó! (Így, hogy négyen vannak...hatan vagyunk)

Az előző hozzászólásból véletlen kitörölhettem a "jó" szócskát.

Szia Kinguri!

Remélem, hogy hamarosan rendeződik az otthoni helyzet. Mert így még nehezebb "betojva" lenni. Nekem igizi megkönnyebbülés volt, amikor egészségesen a karjaimban tarthattam végre a picúrkánk. Nem izgultam még ennyire korábban egyik gyerkőcnél sem.

A két nagy oviban volt, a férjem munka után fáradtan jött haza. Az akkor legkisebbel voltam egész nap, aki még azóta sem akar beszélni.

Néha nekem is potyogtak a könnyeim, néha azt sem tudtam igazán, hogy mitől...tomboltak a hormonok és sokszor olyan egyedül éreztem magam. Én is féltem egy kicsit attól, hogy ki mit fog szólni hozzá...de amikor már elkezd növekedni az ember pocakja valahogy azok is, akik adig nem jártak 2 méterrel a föld felett örömükben, azok is elkezdenek mosolyogni és vele együtt örülni, várni. Én persze attól is féltem, hogy előtte elhalt egy babánk a 11. héten...féltem, hogy baj lehet, illetve a nagyoknak akkor elmondtam és nagyon "fájt" nekik. Rossz volt eleinte előttük is titkolózni.

De most nagyon!

Az egyik osztálytársam férje akkor készült ki, amikor az UH-on kiderült, hogy lánya lesz. Onnantól kezdve nem is érdekelte, mert nem tudta elképzelni, hogy neki nem fia születik. Az osztálytársnőm is sokat szenvedett emiatt. Aztán amikor megszületett a kislány az apuka ránézett és rögtön elolvadt tőle. Nagyon boldogok és most azt nem tudná elképzelni, hogy fia legyen.

Talán a férjed is így lesz majd a picikével, most lehet, hogy még nem készült fel a fogadására, de később majd el sem tudja képzelni az életét nélküle. Remélem, ez hamarabb bekövetkezik, mint az osztálytársnőméknél...és újra boldogan tudtok majd együtt várni, még ha néha-néha rátok tör is egy kis pánik.

Egyébként köszönöm a megnyugtató sorokat. Remélem, mi is jól vészeljük majd át ezt a bárányhimlősdit. A doktor néni szerint Franciska pöttyeihez két hétre számíthatunk a többi gyermek pöttyösödésére. Szerinte a kicsin is lehet egy-két pötty, de addigra már kicsit több, mint hét hetes lesz és az anyatej miatt nagyon enyhe lefolyású lesz a betegsége. Úgy legyen!

Sziasztok!

Úgy néz ki megmarad a baba.

Remélem minden rendben lesz és egészséges lesz.

Azt is remélem idővel megenyhül a férjem is és újra jó házasságban élhetünk, mert sajnos most elég hűvös a kapcsolatunk. Ilyen még nem volt a 14 év alatt, mióta együtt vagyunk, pedig most olyan nagy szükségem lenne rá. :-(

Egyébkén totál be vagyok sz@rva, hogy mi lesz maj, hogy fogunk boldogulni. Egyenlőre azt se tudom, hogy mondjam el a családnak. Tuti dilisnek leszek minősítve.

Szia!

Csak szeretnélek gyorsan megnyugtatni!

Nálunk tavaly ment végig a gyerekeken a himlő és ahogy én is olvastam a neten, hogy egyre súlyosabb lefolyású lesz ez a fertőzés családon belül, hát nagyon megilyedtem! DE nálunk egyre enyhébb lett. Amúgy is a pici a legerősebb, szinte alig beteg ( ő szopiszott legtovább). Szóval a végén már azért izgultam, hogy hol maradnak a pöttyök!

Azért kitartást kívánok nektek, mert elég nyűgös időszak ez!

Más.

Nem tudom végül hogyan is döntöttetek a negyedik babáról. Megértem az aggodalmakat, ami iylenkor a családtagokban (apa, anya, nagyi.....) felmerül. Érthetőek az érvek és ellenérvek.

Bennem is felmerültek aggályok, félelmek amikor megtudtam, hogy a pocakomban ismét növekszik egy kis élet.....pedig mi terveztük és nagyon vártuk a negyedik gyermekünket is. Mégis féltem kicsit a válaszoktól a "Hogyan is lesz majd akkor...?" típusú kérdésekre.

De mindig igyekeztem megnyugtatni magam (magunkat is) azzal amit az egyik barátom nagymamája gyakran mondott: "Ahová az Úr báránykát ad, oda ad legelőt is."

És úgy érzem, teljesen igaza van. Eddig mindig sikerült megoldanunk minden nehezebbnek tűnő helyzetet is. És a gyerekeinknek is mindig meg tudtunk adni mindent, ami igazán fontos. És boldogok, nem szenvednek semmiben sem hiányt. És ebbe mi sem gebedtünk bele.

Sziasztok!

Bele-bele nézegettem a fórumba. De nem nagyon volt erőm írni.

Most is azért ültem le kicsit a géphez, amíg Dondi szunyókál, hogy utánaolvassak kicsit a bárányhimlőnek. És a google segített "idekeveredni".

Tegnap este Franciskán megjelent pár pötty és néhány elvakart pöttyöt is találtam a hátán. Amikor észre vettem, azonnal megbeszéltük, hogy tilos a vakarózás, bár még akkor nem voltam biztos a himlőben. Reggelre azonban még több pötty jelent meg rajta, és hólyagocskák is..........

Kicsit izgulok, hogy most hogyan is lesz!

Elméletileg a picikét megvédi az anyatej, mivel én már voltam bárányhimlős. De azért nem vagyok teljesen nyugodt. Főleg, hogy egy családon belül az első megjelenés a legenyhébb lefolyású. Minden későbbi megjelenés egyre erőteljesebb, több pöttyel és szövődménnyel járhat. Holnap reggel mehetünk teljes létszámmal a gyerekorvoshoz.

Bár eredetileg csak a két kicsivel készültünk, mert Ádusnak picit piros lett a feneke, Donát pedig időnként szerintem kicsit többet bukogat a kelleténél.

De most ez már nem is olyan érdekes, a bárányhimlővel kapcsolatosan várható további események viszont annál inkább.

Sziasztok!

Szorítok nektek, hogy minden rendben legyen:)

Ez annyira jó, hogy nemsokára babázhatsz:-)

Szia

Miért hozták előrébb? Csak nincs valami gond?

Sziasztok!

Már 15-én 4 babánk lesz. Előrehozták a császárt 11 nappal. Rohan az idő.