Sorsom, hogy egyedül vagyok, leszek (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Sorsom, hogy egyedül vagyok, leszek
:) én nem tudom sajnálni a cikkírót. viszont ami pozitív, hogy reálisan látja a dolgokat. tudja, hogy soha nem fogja elhagyni érte a családját, feleségét.
amúgy is elítélem ezt a szerető dolgot, és nem értem azokat, akik belemennek eg yilyen kapcsolatba, majd sírnak, hogy nem hagyja el a választott férfi a családját. szinte csak a szexre kellenek, majd megalázottan, megszégyenülve várják, hogy a férfi szerelmet válljon. persze:D....
Bocsi, de megérdemli a sorsát.
AMúgy is megvetem a szeretőket. Ha nem megy a házasság előbb lépj le és utána ismerkedj!!!
A "kedves" nem őt választotta, akkor miért nem hagyja abba?
... azt gondolom talán a költők... meg az alapvetően művészi hajlamú emberkék érzékenyebbek, talán ezért is menekülnek többször alkoholba, és mind érzelmileg mind fizikailag elég önpusztító életet élnek/éltek... ezért gyakoribbak talán a szerelmi háromszögek is. De ezt csak úgy hirtelen gondoltam... kigondoltam. :)
Nem is lenne jó, ha mindenki egyforma lenne, szeretek "MÁS" lenni! :DD
Őket is csak ugyanabból az anyagból gyúrták, mint minket, egyszerű halandókat...
Persze, én csak a saját nézetemet fogalmaztam meg ezzel kapcsolatban. Én így érzem, Te másként. Ez is mutatja, hogy különböző típusok vagyunk. :-)
... hjaaa... a nagy költőink mind depisek voltak! :D
... mindenkinek maga dolga egyébként, hogyan és milyen körülmények között szeret, ez egy parttalan vita lenne, tehát ne is másszunk bele. :)
De igen, egy szeretői kapcsolatban is lehet szó szerelemről. Nem is akármilyenekről.
Sok jó példa van erre a múltból is, pl. az irodalomból. Ott van Szabó Lőrinc esete...
Ugyanezek az érzések a mai világban is megvannak, csak egy költő sokkal jobban és szebben szavakba tudja önteni az érzéseit. És múlt vagy jelen, az emberi érzések nem változnak.
Szerintem el lehet máshogyan is olvasni a cikket. Olvassátok el újra!
Ott van benne, hogy fél, hogy többé nem fog ilyet érezni soha! Nem is a pasi miatt van a szenvedés, hanem a saját félelme miatt. Boldog akar lenni, de fél, hogy többé nem tudna így szeretni, ezért azzal áltatja magát, hogy a férfi szereti, de nem mondja...
Szar ügy a szerelmi bánat, én is átéltem már nem egyszer, elég gyenge is vagyok ezen a téren, de azért ez a helyzet mindenképpen megalázó. Sajnálom, mert szenved, egyrészről, másrészről pedig azt kell mondjam, megérdemli. Az ilyen nő a nős kicsapongó pasik álma. Mindig ott vannak, ha kell, ha éppen nem kell, betoljuk a fiókba. Ezt választani? Aki ilyet tesz, az ne haragudj, hogy ezt mondom, de az én szememben nem NŐ. Feladja a tartását...
Rossz döntés...
Elnézést, ha valakit bántanak a soraim, de nekem ez a véleményem.
A szerelem nem egy fekete-fehér fogalom, hanem egy nagyon összetett érzés. Jó esetben boldogsággal, beteljesüléssel, de van, hogy lemondással, szenvedéssel, fájdalommal jár. Nem mindenkinek ugyanaz adatik meg.
És nem mindenki tud ezen olyan könnyen túllépni. Minden érzés ugyanilyen összetett, gondolj csak pl. a gyászra, a haragra, az empátiára...
Vagy Te sosem éltél meg reménytelen, beteljesületlen szerelmet? Az elsőt sem?
Akkor szerencsés vagy, de nem mindenki az.
Számomra a szerelem az ha szeretek és viszontszeretnek.... boldoggá akarok tenni valakit, aki azon dolgozik, hogy én boldog legyek. = beteljesült érzések. Szenvedés?
Az, ha olyan férfire/nőre vágyunk ilyen intenzitással, aki máshoz tartozik, az számomra nem a szerelem kategória... de ettől Neked még lehet az! ;) ... azért én inkább az én fogalmaim szerint szeretnék szerelmes lenni! :D
Ezt az érzést úgyis csak az értheti, aki volt már ilyen szituációban. A többiek pedig huszonéves fejjel egyszerűen mazochistának könnyen kiáltják ki.
Kíváncsi leszek, 20 év múlva az ő életükre...
miért? szerinted a szerelem pusztán rózsaszín álom? Igen is a szerelem lemondással, szenvedéssel is együtt jár! De mégis kell......... nagyon.......mindennel együtt...
más kérdés, hogy lesz e valaha beteljesülés......
Szerintem is. Sajnálom a cikk íróját nagyon.
Mert nem lehet észérvekkel dönteni ilyen helyzetben,hogy pl.igenis helyre kellett volna rakja a házasságát. Azt csak Ő tudja milyen volt. Talán még így is jobb.
Ne add fel.Egyedülállóként 50évesen is meg lehet találni a szerelmet.Persze nem a 4fal között vagy az interneten kell keresni. Soká tartott,mire döntést hoztál,bizonyos,ha 40évesen válsz el,valamivel előrébb lennél.Ki tudja?
Van ismerősöm,aki 50évesen elment egy külföldi buszkirándulásra,és úgy jött haza,hogy egy 65éves férfi mellett találta meg a boldogságot.Mára már együttélnek,nemsokára együtt élvezhetik a nyugdíjas éveket.
Későn döntöttél,féltél,hogy mi lesz.Most pedig az egyedülléttől félsz.Vajon igazi szerelmet érzel?Vagy csak a kapcsolatfüggőség...?
Ne add fel,kívánom,hogy találd meg a boldogságot,az életben,Önmagadban.Ha Önmagadban megtalálod a belső erőt,szereted és elfogadod Önmagad,akkor eljön az a férfi,aki megbecsül és szeret téged.
További ajánlott fórumok:
- 90 naposban kezdő vagyok és egyedül vagyok. Jön velem valaki?
- Egyedűl vagyok itthon és félek. Normális ez? Más is van igy? Én félek egyedűl lenni.
- Mit csináljak hétvégente, ha teljesen egyedül vagyok? Barátnők nem mindig érnek rá, barátom meg nincs.
- Szükségem van mások segítségére, meglátására, véleményére, mert egyedül vagyok a megválaszolatlan kérdésekkel
- Magányos vagyok, pedig nem vagyok egyedül.
- Egyedül vagyok, s szerintem leszek, ünnepek közepette is!🙄