Sorsom, hogy egyedül vagyok, leszek (beszélgetős fórum)

Az empátiát nem csak erre az egyetlen dologra értettem, hanem általában...

Na, mindegy, nem vitatkozom, de én akkor is sajnálom, hogy így járt!

Az tetszett a hozzászólások közül a legjobban, amelyikben egyből felmerült az, hogy én is szerető vagyok, mert azt mertem írni, hogy én sajnállak, mert a szerelem nem előre betervezett, elhatározott dolog.

Máris valaki ilyen következtetést vont le.

Empátia? Hát az a legtöbb emberből hiányzik...

Ne sajnáld, hogy megírtad a cikket. Kiírtad magadból a feszítő érzéseket, és ez jó dolog. Az, hogy sokan nem tudnak azonosulni, ne zavarjon. Ez lehet amiatt, hogy sokan nagyon fiatalok, és tele vannak illúziókkal az élete, a házasságot, a párkapcsolatot, a szerelmet illetően, vagy pedig tényleg szerencsések voltak, és nem élték meg a szerelem mély, fájdalmasabb bugyrait. Esetleg vannak olyanok is, akik vakok (ugye ez hány, de hány fórumból kiderül, amikor pofára esik valaki, mert megtudja, hogy a párja már egy ideje kettős életet él...), és sajnos a legtöbben, akik megköveztek Téged, az empátiának is híján vannak.

A szerelem nem racionális dolog, de ezt csak az érzi, aki ebben a pillanatban is szerelmes. Talán sokan már el is felejtették, hogy milyen őrült az ember, amikor szerelmes...

Én tudom, hogy az adott helyzet ellenére igenis mindkettőtök szeretheti nagyon a másikat, és nem feltétlen csak kihasználásról lehet szó egy ilyen esetben.

Az egy más kérdés, hogy igen, hibáztatok mindketten, amikor hagytátok sodródni magatokat az árral, de hát a szerelem ilyen őrültségekbe is belesodorja az embert.

Viszont valóban el kell gondolkodnod azon, hogy mit is kezdj az életeddel a továbbiakban. Ha vállalod ezt a szerepet, akkor csak szempillantásnyi időkre lehetsz boldog.

Miből gondoljátok kedves hozzászolók, hogy nem voltatok sohase megcsalva?

Én is azt hittem minden oké. Aztán egy beszélgetés alkalmából kiderült : nem úgy vannak a dolgok, ahogy én sejtem.. Egy világ omlott össze.

Nem ítélkezni kellene.

Kicsit átgondolni : Én vagyok az a személy aki írta a cikket, ez velem történt meg.

Azert remelem, hogy a masik kommentet is elolvasod.

Eszem agaban sem volt alszenteskedni, itelkezni.

Annyit irtam - ami lehet, hogy morbid - hogy ez jutott eszembe egybol. Es ez sem teged minosit, hanem a ferfit. Te nyilvan nem igy latod, mert elfogult vagy, elfogadom.

Azért, mert másképp látnak dolgokat mások, még nem ellenségek.

De javaslom neked, hogy kérdezd meg a nős lovagodat. Mondja meg, hogy szeret-e?

Persze ebben benne van az a kockázat, hogy azt mondja nem és akkor már egy okkal kevesebb lesz fent tartani a látszatkapcsolatot. Bár van aki így is tud hazudni. Az az igazság, ha szerelmes lenne beléd akkor már csak veled lenne, mert a szerelem az egy olyan érzés ami minden racionalitást elsöpör, de úgy tűnik ez egyoldalú....

Kérdezd hát meg...

Szeretni és szerelmesnek lenni nem egyenlő a szex-szel.

Sajnálom, hogy kiírtam a cikket.

Egyes embereknek jól esik gyalázkodni, kiforgatni dolgokat, álszenteskedni.

Igen kedves Beka27, az gusztustalanabbá tenné a dolgot.

Csak nekem ilyen gusztustalanságok nem fordulnak meg a fejemben.

azt hittem a 18-as a korodat jelenti.

Talán érthetőbb lenne a reakciód.

Akinek a levél szól, tudja mit jelent ez a mondat, hogy nem kívánom a halálát.

Bármennyire is az ellenkezőjét gondolod: soha senkinek, még az ellenségemnek sem kívánnék rosszat. Ellenségem hála istennek nincs. De lehet most szereztem ezzel a cikkel láthatatlan ellenségeket, akik a saját bajaikat rajtam verik le.

Nagyon fiatal vagy még. A Te köreidben még eleve nem hemzseghetnek nős pasik.

Nektek még könnyű, ha nem megy tovább, holnap már mással lehettek. Nincs közös ház, nincsenek gyerekek.

Mellesleg már évek óta külön szobában aludtunk a férjemmel.

Azt írod a feleség és a férj meg van alázva.

Szerinted ők nem járultak ahhoz hozzá, hogy így alakult ?

Ha egy kapcsolat elromlik mindig mind a két fél hibázik valamit.

az, undorító.

Nem is így történt, mert nem ezt választottam.

Belenéztem, és nem kérdeztem. Tudom, érzem, hogy mit érez.

Azt akarja, hogy ne szeressem ennyire, hogy ne fájjon ennyire ez a helyzet.

Kedves cikkíró!

"Nem kívánom soha senkinek, hogy olyan valakit szeressen akit nem szabad és aki nem szeretheti."

A szeretet és a szerelem egy érzés, amit nem lehet tiltani. A férfi szerethet. Más kérdés, ha nem szeret. Ebben nincsen megkövezés. Megkérdezted már? Belenéztél a szemébe és megkérdezted mit érez?

Vagy ehhez nem volt bátorságod, mert féltél a választól?

Kedves fórumozók, köszönöm mindenkinek az őszínte véleményét. Még akkor is, ha megköveztek sokan.

Istenem pedig itt szabad leírni azt, amit gondoltok.Nem azt, amit illik.

Nem mentegetőzöm, de sokan félreértettek sok mindent annyira belelovalták magukat ebbe a feszítsük keresztre a szeretőket dologba.

Nem kívánom soha senkinek, hogy olyan valakit szeressen akit nem szabad és aki nem szeretheti.

Ezt a levelet soha az életbe nem fogja megkapni akinek szól. Annál sokkal sokkal jobban szeretem.

És annál sokkal sokkal jobban szeretem, hogy azt kívánnám tőle, hogy hagyja el a családját, a feleségét.

Én annyira szeretem, hogy elviselem érte az egyedüllétet is.

Nem társ kell, hanem Ő.

Igy van, szamomra mindenkeppen a ferj a fo ludas a tortenetben. Most senkinek sem jo. A noben becsulom, hogy nem birt sokaig hazudni, es elvalt inkabb. Nagyon mely fajdalomrol tanuskodik az iras.

Nem az elveimet akarom fennhangon hirdetni, megertem. De en nem tettem volna. Lehet, hogy igy kimaradtam 1-2 dologbol, de nem mardos a buntudat.

Jo lenne tudni a ferfi valaszat, kivancsi lennek, mit reagal erre az el nem kuldott levelre.

Ugy gondolom, mindenki eleteben van ilyen proba - amor kis huzasai. Az ember nem gondol bele - nagyon regen en sem tettem - mekkora ertek a masik bizalma.

Arra biztatnam a not, hogy lepjen ki ebbol. Talaljon ujra magara, elotte az elet. Meg barmi lehet 50 ev utan. Meltatlan hozza a dolog.

Ugy erzem, neki a lelke nagyon sebzett, arra lehetett volna gyogyir ez a szerelem. Ha helyrehozza, hiszem, hogy a sors is honoralni fogja, csak legyen nyitott.

Persze, igazad van, de azt azért Te is tudod, hogy a szerelem jön (meg megy) és ha nem tud megálljt parancsolni az egyik fél, akkor van a gubanc.

A férjről miért nem esik szó, miért csak a nő a hibás, aki belezúgott?

A férfi lehet, hogy még hibásabb, mert hagyta az ábrándokban ringatni magát a szerencsétlennek, miközben első pillanattól tudta, hogy ez a "kész átverés".

Miért megengedőbb a legtöbb ember egy férfivel szemben? A szerencsétlen, csalódott nő mennyivel rosszabb?

Az természetes, hogy ilyen helyzetben mindig a megcsalt félnek a legrosszabb, de annak sem lehet jó, akit átvágnak.