Mi vonzza a férfiakat náluk jóval idősebb nőkhöz? (beszélgetős fórum)

Olyankor még midnig ott van Háry János effektus. :)

Sok mindenre képesek vagyunk, amiről nem is gondolnánk.

Ha kitaláljuk a célt, a kívánt állapotot, akkor lehet, hogy csigalépésekben, de mindenhova el tudunk jutni.

:O)

Meggyőződésem. Nincs lehetetlen. De nagyon nehéz az van. :O)

Így már én is voltam...

Szóval én is azt az elvet vallom,hogy inkább egyedül,mint egy rossz kapcsolatba beleragadni...belekényelmesedni!:O)

Ja, ez jogos. Velünk egykorú. Hm.

Ezen most elgondolkoztam.

Ami szerintem fontos, hogy ne érezze az ember, hogy csak párkapcsolatban lehetne teljes, mert akkor kiszolgáltatottá válik és nem lesz teljes. Amolyan kapcsolat függő lesz (ez is Csernus fogalom) :O))

Szóval tudunk magunkban boldogok és teljesek lenni.

És ha azok vagyunk, akkor egy jó párkapcsolatra is számíthatunk, főleg ha akarjuk.

De talán igazad van, hogy ebben a korban még mindenki vágyik rá. Legalábbis ha másra nem, kapcsolatokra, mert azért vannak pasik, akiknek nem stabil kell, csak kalandok. :O))

Na igen:-)))

Akkor nem kérdezek többet, én úgy gondolom, hogy magamban van a saját boldogságom.

Én olyanra gondoltam, aki mondjuk velünk egykorú.

Anyukád számomra más. Ő kiteljesedve érzi/érezheti az életét Veled/Veletek (ezt nem tudom). Próbálom megfogalmazni, hogy értsétek.

Hát nekem is fura, de van. Például a legközelebbi példám anyukám. Tök boldog és nem vágyik már párra.

Persze nincs kizárva, hogy ez változni fog, de nincs benne az igény már egy jóideje. Jól érzi magát egyedül és velünk, amikor tlálkozgatunk. Teljes az élete.

Amúgy én tökre örülök neki.

Úgy értem,hogy az lehet boldog pár nélkül is,aki nem vágyik párra...

De aki vágyik párra,de nem fejlődik,csak mondjuk a hivatásban,de más dolgokban megáll...akkor nem lesz teljesen boldog.

"egyik sem kiváltható a másikkal..."

Ezért kérdeztem Edie't.

:DDD

Szerintem az a boldogság...ha beteljesítjük azokat a dolgokat amiért lejöttünk.

Ha megtaláljuk azt a munkát amiben egész nap jól érezzük magunkat,és energiát ad...nem pedig elvesz...de,nem arra gondolok hogy nem fáradunk el benne,hanem élvezzük...és mivel a napunk nagy részét ez teszi ki,így többek vagyunk tőle.

Aztán fejlődünk,kijavítjuk a hibáinkat...és ez által harmóniába kerülünk magunkkal,és a környezetünkkel...így megkapjuk azt a párt magunk mellé,akitől szintén többek vagyunk.

Szerintem ez az igazi,és egyetlen boldogság...több összetevője van...de egyik sem kiváltható a másikkal...mert munkában hiába vagyunk sikeresek,ha nem javítunk a hibáinkon,így párkapcsolatban meg nem tudunk 100%-osan olyat találni,amitől jó érzéseink lennének.

Harry Potter...vagy Hewlet Packard..ahogy tetszik.

;)

én általános elégedettséggel tudnám leírni a magam szemszögéből...többnyire végigvizsgálom a területeket, ahol teljesítettem valamit, és annak az ereményének tekintetében dőlök hátra...de értem te mit írtál annak, tényleg mindenkinek nagyon más.

:)