Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Fórum - Beszélgessünk Szepes Mária és Müller Péter műveiről!

Kategória: Összes fórumtéma » Szex & Psziché » Ezotéria


A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Amennyiben még nem regisztráltál nálunk, itt megteheted, ha pedig már van azonosítód, lépj be itt!

1 2

49. grizus2013-04-18 07:42
Szepes Máriát képtelen vagyok olvasni, olyan dagályos és fellengzős a stílusa, hogy az nem igaz.

48. grizus2013-04-18 07:41
Müller Péter legjobb könyve a Boldogság, de a többit is szeretem. Tényleg, lehet, hogy újraolvasom.


47. Noémi1977.2013-02-26 08:56
Tegnap voltam Müller Péter előadásán és fantasztikusan jó volt. Még egy könyvét sem olvastam, de ezek után megveszem őket.

46. Castellina2009-01-02 21:49
Ezt a könyvet nekem is volt szerencsém elolvasni. Akkor olvastam először Szepesi Máriát. Őszintén megvallva, nekem szokatlan a stílusa, ahogy kifejezi magát. Hát ebből is látszik, hogy nem vagyok szakember, csak egyszerű hétköznapi állampolgár, így nehezen értettem a szavait. Amit mondani akar, abban bizonyára sok igazság van, de ahogy elmondja és kifejezi magát... hát nem mindenkinek érthető.
(válasz Safirah 22. hozzászólására)

45. levél722009-01-02 20:24
Boldog új évet kívánok mindenkinek!

44. levél722009-01-02 20:22
Sziasztok!Nem régen találtam rá erre a fórumra,és nagyon örülök neki,mert mostanában kezdtem én is olvasni Szepes Mária néni könyveiről.Müller Péter szeretetkönyvét megvettem,olvasom.Szeretném megkérdezni Szepes Mária néni könyvei közül melyiket ajánlanátok egy olyan problémára ,ami esetleg közlekedési fóbiára segít megoldást találni.Köszönöm szépen segítségeteket!
Üdvözlettel

43. erikasz2008-11-14 17:04
Írt már esetleg valaki M. Péternek? Válaszolt rá?

42. margarita2008-02-09 16:50
Anyukamnak annyira sok esze volt, en a Pottyos Pannival kezdtem. Bar szerintem nem volt tudatos anyutol, csak "veletlen". Aztan ajandekba kaptam a Voros oroszlant, elsore nem is nagyon ertettem. Pedig meg szerintem ez a legkonnyebb. Nagyon szeretem Szepes Maria irasait.
Mullert nem annyira, olvastam a Belso mosolyt, de nem jott be, az Oromkonyvet meg vegig sem tudtam olvasni.
A Mesterkurzoson en is voltam, mar sajna nem tudok elmenni, meg Pax sincs, igyhat gyujtom a konyvsorozatot :))
Az viszont szinten nem tetszik, hogy Muller (gondolom o)nem jarul hozza, hogy az eloadasait kiadjak.

41. bnedora2008-02-09 16:23
Én voltam Müller Péter előadásán, de úgy éreztem, mintha templomban lennék, csak itt nem pap prédikált, és finomabban fejezte ki a fogalmakat. Szépeket, jókat mondott, de engem nem tudott meggyőzni.

40. csoszogi2007-10-30 16:38
Nem rossz Szepes Mária: A változatlanság hullámhossza sem.
(válasz gyopár 10. hozzászólására)

39. csoszogi2007-10-30 16:34
Nem akarom szetoffoltatni a topicot, de ha tudtok még olyan dolgokat amik Szepes Mária-Müller Péter szinten vannak ne tarcsátok már vissza.

38. Hegemónia2007-10-20 15:13
Müller Péter: Titkos tanítások című könyve nekem nagyon sokat segített, amikor úgy éreztem káosz az életem. A könyv felnyitotta a szemem és azóta visszataláltam magamhoz. Ha motoznak bennem a negatív érzések, mindig fellapozom ezt a könyvet és újra és újra elolvasok belőle részeket. Minden olvasással új értelmet kapnak a szavai.

37. Safirah2007-09-14 00:39
"Aki a lényében rejlő őstudást önmaga számára meghódította,
mindent elért, ami emberileg elérhető;
az élet és halál csak felületesen sebezheti,
lényegében sérthetetlen és teljes."
Weöres Sándor: Az őstudás, részlet

Tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy Szepes Mária író, életének 99. évében, 2007. szeptember 3-án hajnalban csendesen átsuhant a létóceán örök határtalanságába. Hamvaitól Evangélikus szertartás szerint veszünk búcsút, szeptember 25-én, kedden, 14 óra 30 perckor, a Farkasréti temető Makovecz termében.

36. Safirah2007-09-13 17:42
Naná, hogy nem véletlen!:D Ő remekül tudott élni a birtokában lévő tudással, mágiával és szerencsére ezeket a módszereket itt hagyta nekünk!:D Csak el kell fogadnunk a lehetőséget, amit felkínál!:D Ő tudta, hogy van örök élet, mint ahogy én is tudom!:D DE ez az örök élet a lélekre vonatkozik! A lelkünk megy tovább az úton. A testünk halandó, elhasználódott, mire a földi út végére érünk. De a lelkünk, szellemünk örök fiatal marad. Ezért van az, hogy gyakran látni 70 - 80 éves embereket friss szellemmel és csillogó szemekkel élni!:D Mert csak a testük fáradt el, a lelkük nem!:D
Ezt a pár szót csak azért tettem szóvá, hogy magyarázattal szolgáljak mindazoknak, akik kérdőre vonják Mária néni tudását. Az elmúlt napokban gyakran kérdezték tőlem, hogy ha annyira tudott dolgokat, akkor miért nem élt még tovább - örökké? És én erre csak a fentieket tudom mondani. Hiszen örökké él, csak már nem itt és nem abban a testben, amiben eddig megismertük!


35. mazsi-drazsi2007-09-10 22:47
Meghalt Szepes Mária, élt 99 évet.
Szerintem nem véletlen, hogy ilyen szép kort megélt...

34. Safirah2007-09-10 08:00
Igen, tudom, hogy Sándor melyik nyilatkozatáról beszélsz.... Sajnos csak pár perc az egész a "Privát Rocktörténet" sorotaton belül a "Rocksztorik"-ban. Nekem meg van dvd-re rögzítve! Nagyon magával ragadó, ahogy Mária nénivel való első találkozásáról beszél!:D Csak egy mondat, de magával sodor és könnyet csal az ember szemébe!:D Nagyon szeretem Sándort hallgatni! Maga a csoda Ő is!:D Személyes Tanítómnak tekintem és áldom a Sorsomat, mert engedte, hogy találkozzon az életünk, ha csak pillanatokra is!:D De azok micsoda pillanatok!:DDD Sok mindenen átsegített már Ő is engem, akár csak Mária néni!:D
(válasz wicca23 33. hozzászólására)

33. wicca232007-09-09 21:23
Köszi! Most nézem éppen a PAX tv-t. A filmmúzeumon is mebt valami,Révész Sándor beszélt a Szepes Máriával való kapcsolatáról,csak sajnos,már a végét sikerült elkapnom.
(válasz Safirah 32. hozzászólására)

32. Safirah2007-09-08 17:49
Örülök neki, hogy hasonlóan érzel, mint én!:) Talán rokonlelkek vagyunk....:D

Most az jutott eszembe, hogy vajon lesz - e a tv-ben valamelyik csatornán valamilyen dokumentum - vagy riportfilm Szepes Máriáról? Remélem ha lesz, tudni fogom!:D Ha valaki hallana ilyesmit "reklámozni", kérem jelezze itt! Jó lenne nem lemaradni róla!

A PAX-on minden vasárnap este 21-kor van a "Mesterkurzus", az ismétlés pedig hétfőnként 14-kor.
Holnap este Dr. Mohás Lívia előadása "Egészséges egyén, beteg társadalom". Ebben a témában már Müller Péternek volt előadása!
Jövő héten vasárnap: Jé, szerencséd van! "Egészséges egyén, beteg társadalom!" Aki előad: Müller Péter!:D Szívből ajánlom figyelmedbe! Nekem meg van dvd-n, mert már rögzítettem anno! Érdemes a társaságában tölteni azt az órácskát!:D
(válasz wicca23 31. hozzászólására)

31. wicca232007-09-08 15:02
Kirázott a hideg,ahogy olvastam a soraidat.Persze nem rossz értelemben.Nálam ugyan forditva történt,ahogy irtam,de minden sorodat akár én is irhattam volna.Az,hogy én Müller Pétert értettem meg hamarabb,biztosan nem volt véletlen.Akkor arra volt szükségem. Teljes mértékben értelek. A Pax tv-t nem néztem eddig,de ha lesz még,akkor feltétlenül nézni fogom.
(válasz Safirah 29. hozzászólására)

30. Safirah2007-09-08 09:40
Van egy könyv, amit már régóta szeretnék magaménak tudni. Olvastam már, de csak könyvtárból. És sajnos nem adták ki újra. Bár, talán majd most.... De azért megkérdezem, nincs - e meg valakinek? Én megvenném! A könyv: Szepes Mária: Emberek és jelmezek.
Ez egy önéletrajzi könyve.
Olvastátok már? Érdemes!

29. Safirah2007-09-08 09:31
Amikor én először vettem kezembe Müller Péter könyvet (sok évvel ezelőtt), dobtam is el. Unalmasnak találtam és nem értettem egy szavát sem. Aztán egy mélypont volt az életemben, amikor is valaki kezembe adta Szepes Mária : A mindennapi élet mágiája c. könyvét és ott, akkor megváltozott bennem valami!:D Innentől megváltozott az életem, mindent és mindenkit másképpen kezdtem nézni a világban, mint előtte. Sokkal érzékenyebben, nyugodtabban. Aztán ismét jött Müller Péter is és akkor már nem tudtam letenni!:D Minden szava nekem szólt, akár csak Mária néni sorai!:D Nem elhittem, amiről beszélnek, de TUDTAM, hogy a dolgok úgy vannak!:D Nem vita téma, tény minden szavuk!:D Saját életem igazolás volt!:D Azóta is hűséges diákjuk vagyok és ez már elkísér végig az utamon.:D Valószínűleg meg kellett érnem bizonyos szempontból ahhoz, hogy Müller Péter szavai értelmet nyerjenek számomra! Érdekes, hogy sokan épp fordítva érzik! Jobban értik Müller Pétert, mint Szepes Máriát. Nekem Szepes Mária volt a "könnyebb" olvasmány. Egyébként nagyon régen engem is félelemmel töltöttek el ezek a könyvek és úgy gondoltam, jobb, ha az ember távol tartja tőlük magát. Ma éppen fordítva gondolom! Megnyugvást, bizonyságot ad nekem a világban!Régen rettegtem a haláltól. Ma már nem félek, mert TUDOM, hogy nincs! Nehéz ezt szavakba önteni, mert érezni kell a nyugalmat! Áldom a mindenséget, hogy erre az útra vezetett, amin most járok félelmek nélkül!:D Nagy bizonyság volt számomra a tavalyi auguszts 20.-i tüzijáték. Ott voltam. A régi énem egy idegroncs lett volna utána és ma is rémálmok gyötörnék. A mai énem félelem nélkül élte túl. Mert TUDTAM, hogy nincs mitől félnem! Ha úgy van a sorsomban, akkor úgy is mennem kell tovább egy másik dimenzióba, ami semmivel sem rosszabb, mint amiben most vagyok. De nekem még maradnom kellett, mert még nem teljesítettem az itteni küldetésemet. Remélem érzitek, amiről beszélek, de tényleg nehéz megfogalmazni.....

Szokta valaki nézni közületek a PAX TV-n a "Mesterkurzus" c. sorozatot? Müller Péter már több előadást tartott ott. Én gyakran nézem újra ezket a tanításokat.
(válasz wicca23 23. hozzászólására)

28. wicca232007-09-07 11:04
Most muszáj mennem.Du jövök. Sziasztok.

27. wicca232007-09-07 11:02
Dehogyis veszitesz el bármit is! Sőt,inkább mégtöbb gondolat,érzés jön,és az mind a tied.Lehet,hogy azt mondod,de hát ezt én is tudtam,igy éreztem! Nem befolyásol,csak megmutat,elédtár valamit,ami tényleg jó irányba visz.Nem kell minden gondolatot átvenni,csak amit magadénak érzel,amiről azt érzed,hogy jó.Nekem hihetetlen sokat segitettek ezek a könyvek,sok ilyenem van. Nem vesztettem el semmit magamból,csak nyertem.
(válasz myly 26. hozzászólására)

26. myly2007-09-07 10:51
Lehet.A nővére szokott ilyen téren ,mint mentorom "üzemelni",Talán tőlük is küldött már részletek,nem tudom.
Az igazság az,hogy van bennem egy félelem,az ilyen témájú könyvekkel szemben.
Attól félek,hogy elveszítem a saját gondolataimat,attól is,hogy elveszítem azt a szinte mindennapi csodás érzést,amikor rájövök valamire,magamtól,amikor megvilágosodik előttem valami.Ez olyan jó.
Talán azért félek,mert sosem szerettem a ha bármi,bármiben befolyásol,persze tudom,ebben az esetben ,csakis jó irányba vihetne.
Szeretek magam végére járni a dolgoknak.
(válasz wicca23 25. hozzászólására)

25. wicca232007-09-07 10:30
Ez talán egy jel,hogy "újraolvasd".
(válasz myly 24. hozzászólására)

24. myly2007-09-07 08:57
A hátborzongató az,hogy mintha már olvastam volna,minden sorát.


23. wicca232007-09-07 08:52
Amikor pár éve kezembe került Müller Péter Benső mosolyc könyve,néhány oldal után lúdbőrözve mondtam:Úristen,ezt a könyvet nekem irta! Azóta minden könyvét megvettem,és olvasgatom újra,és újra.A Ji Kinget ritkán veszem elő,de ha megakadok az életemben,akkor mindig.Szepes Mária könyvei eleinte nehezek voltak nekem,de idővel kezdtem megérteni,és mostmár nagy hasznomra vannak.Ezek a könyvek azok,amik nem a polc diszei,hanem hanem mint tankönyvek töltik be a szerepüket.Folyamatosan olvasgatom őket. Sajnálom,hogy elment Mária,de hiszem,hogy hamarosan újra itt lesz,és egy új generáció segitője lesz.

22. Safirah2007-09-07 08:44
Kedves myly!

Mindenkinek más az útja. És ez így helyes. Téged nem vezetett a sorsod Szepes Mária és Müller Péter felé, - engem igen! A fontos az, hogy elfogadjuk egymás életlátását és tudjunk békében egymás mellett létezni!:D

Azért, akit érdekel, még egy fontos részlet "A mindennapi élet mágiája"-ból:

A gondolatok mögött erjedõ, a gondolatokat inspiráló terhelések, a szervezet és a pszichikum determinált alkata csak látszólag teszik kezdet és vég nélkül való circulus vitiosusszá a démoni impulzusok és az azokból kialakuló gondolatok egymásra hatását. Valójában addig tart ez a görcsös összefonódás, míg a kezdeményezést és az uralmat a démoni elemek birtokában hagyjuk. Míg eltûrjük, hogy a kétes gyökerû, szubjektív értékek és ítéletek gazként burjánozzanak agyunkban, minden rendszer és irányítás híján olyan irányba sodródjanak, ahová a mélység vonzása vezeti õket.

Abban a pillanatban, amint kristályosan világos valódi pszichikai és erkölcsi érdekeinket szolgáló gondolatokat helyezünk a destruktív formulák helyébe, oly módon, hogy azok kiszorítják a negatív hatásokat, gyökeres változás áll be életünk minden tendenciájában. Akkor is ha bénító hajlamokkal születtünk, feltéve, hogy szervezetünkbõl még épségben hagytunk valamit.

Az oldó, gyógyító gondolatok megtalálása azért nehéz, mivel a személyiség démoni fertõzéstõl kikezdett részei védekeznek a fénybe helyezés minden kísérlete ellen. A legintelligensebb embernél is szinte értelemzavar mutatkozik e pontokon. Úgy tûnik, a diagnózis bármilyen pontos meghatározása sem képes összekapcsolni az egyén tudatát a benne végbemenõ folyamatok valódi természetével, márpedig az ellenszérumot e felismerésbõl neki magának kell kitermelnie. Errõl az állapotról bármelyik pszichoanalitikus orvos és a lélek minden gyógyítója érdekes tényeket közölhet. Nyilvánvaló persze, hogy e rövidzárlatot, éppúgy, mint az érzékeny tiltakozások riadt elzárkózás, sértõdött ellentámadás és önáltató fedõ-történetek áradatát is a védekezõ ösztönélõsdiek hozzák létre a gyógyszer hatástalanítására, amely létüket fenyegeti.

Mindazonáltal addig is, míg gyarapodó ismereteink, segítõtársaink, végül az önanalízis támogatásával rátalálunk egyéniségünk minden betegséggócának sajátos szellemi ellenszérumára, vannak bizonyos általános törvények, amelyeket belsõ és külsõ magatartásunkban sem szabad többé figyelmen kívül hagynunk. A lélek egészségének olyan törvényei ezek, mint a test elemi higiéniai szabályai. E törvényeket négy pontban foglaljuk össze:

1. A barátságtalan légkört árasztó embert taszító láthatatlan örvény zárja körül.

2. A panaszkodó ember a legjobb szándékot is kimeríti. A panaszkodás vámpirizál, tehát ösztönösen elzárkóznak tõle.

3. A félelem és elkeseredés betegségeket okoz, és balsorsot idéz fel.

4. A sérelmeit, fáradalmát, rossz állapotát maró szavakkal megfogalmazó, elégedetlen, türelmetlen ember folytonosan ismételt, szuggesztív dühkitöréseivel saját helyzetét teszi elviselhetetlenné, s elõbb-utóbb végzetes bajokat zúdít magára. Ezért:

SOHA SENKIHEZ NE LEGYÜNK BARÁTSÁGTALANOK MÉG GONDOLATBAN SEM!

NE PANASZKODJUNK

NE ENGEDJÜK ÁT MAGUNKAT ELKESEREDÉSNEK ÉS FÉLELEMNEK!

KERÜLJÜK A GONOSZ, MARÓ, ELÉGEDETLEN GONDOLATOKAT ÉS HANGOS DEFINÍCIÓKAT!

A már rögzõdött vagy rögzõdni akaró, káros tendenciákat a következõ módon lehet áthangolni:

A depresszív impulzusoknak nem adunk gondolattestet abban a formában, ahogy mérgezett tartalmuk megkívánná, hanem antitoxinnal vegyítve engedjük felszínre õket. Nem fojtjuk el tehát. Veszélyes komplexumukat nem gyömöszöljük vissza a tudattalan zónákba, ahol tovább fertõzhetnének és erjedhetnének, hanem az értelem fényében kiengedjük belõlük a feszítõ rossz gõzöket. Például :

Valaki fél egy közelgõ dátumtól, mikor nehéz körülmények között helyt kell állnia. Ez a dátum jelenthet vizsgát, egzisztenciát eldöntõ bemutatkozást, bírósági tárgyalást, nyilvános szereplést stb.

A negatív egyéniség ilyenkor átengedi magát õrlõ gondolatainak. Számtalanszor végigéli a különféle buktatókat, izgalmas veszélylehetõségeket. Képzelete hóhérrá, fordulatos grand guignol szerzõjévé alakul át, és saját szerencsétlen fantomalakját a legelviselhetetlenebb megszégyenítések, kínos helyzetek középpontjába állítja. E procedúra alatt önbizalmát valósággal felmorzsolja. Mire elérkezik az idõ, hogy jó képességei birtokában, a pillanatnak megfelelõen, spontán cselekedjék, kapkodó, remegõ, félszeg idegronccsá válik. Gondolatai cserbenhagyják. Emlékezete kihagy. Reflexei ellene fordulnak. Pirul, dadog, verejtékezik. Megnyilvánulásai ellenszenvesek, riasztóak, összefüggéstelenek. Egész lénye a kudarcot idézi.

A pozitív egyéniség alaposan átgondolja tennivalóit, mindazt, ami egy helyzetben rajta múlik, azután izolálja magát, Agyából kirekeszti a gyengítõ ismétlõdõ gondolatsorokat, mert elegendõnek tartja, ha a megfelelõ pillanatban koncentrál arra, amit tennie kell. Addig nincs vele dolga. Annak latolgatása sem tartozik rá, hogy mi lesz, ha kudarcot vall. Ezt fel sem tételezi. A dolgok jó kimenetelében való derûs bizakodással tekint az események elé. Erre készül. Ha valami nem sikerül, következményeit ráér majd feldolgozni, amikor szembekerül vele. A befejezett tények erõt adnak elviselésükhöz. Sem hozzá nem tehet, sem el nem vehet egy jövõben lejátszódó, ismeretlen kimenetelû eseményhez azzal, ha képzeletben százszor egymás után elõre végigéli végig erõlködi, végigkínlódja a lehetõségek rögzíthetetlen variációit.

Tudja, hogy a vámpirizáló gondolatokat kirekesztõ tilalom csak úgy lehet sikeres, ha érdeklõdése fókuszába valami erõs, színes, más irányú tartalmat állít! Figyelmét tehát elfordítja aggodalma tárgyáról. A gondolatkör megválasztása, amelybe valaki átkapcsolódik ilyenkor, minden esetben egyéni. Lényege, hogy az illetõre nézve sajátos vonzerõvel bírjon. Hogy ez egy könyv, valakinek a lebilincselõ társasága, passzionátus munka, nagy koncentrációt igénylõ elfoglaltság vagy valami nívós szórakozás-e, azt mindig az érdeklõdés iránya és a lehetõségek döntik el.

Másik példa :

Meggyõzõdésünk, hogy kedvetlen, barátságtalan belsõ atmoszféránk bizonyos külsõ jelenségek és viszonylatok következménye. Szerencsétlen körülmények és rosszindulatú emberek áldozatai vagyunk. Igazságtalanul szenvedünk. Szinte kárörvendõ mazochizmussal figyeljük az események alakulását és az emberek határtalan önzését, részvétlenségét, kellemetlenkedéseit. Az ellenszenv hullámaiban fuldokolva követjük bensõ kommentárjainkkal a pestises fonalat, amely, mintha neonfénnyel világítanák meg, fokozatosan felizzik, s életünk minden motívumának vezérideájává lesz. Fluiduma színültig megtölti gondolataink medrét. Fogalmaink mérges húsos mocsári flóraként foszforeszkálnak, átható, bomlasztó emanációkat bocsátanak ki, s uralni kezdik egész szervezetünket, idegéletünket, hangulatainkat. Reflexeink táptalaja e rosszízû, gonosz bensõ légkör. Minden külsõ mozzanatra, felénk irányuló gesztusra gyanakvással, éles, bizalmatlan, elhárító vagy támadó mozdulattal felelünk, s ezzel megint csak negatív értelemben determináljuk a világgal való további viszonylatunkat.

Most nézzük meg, mi a kivezetõ út ebbõl a már eléggé krónikus állapotból!

Mindenekelõtt az, hogy megváltoztatjuk szemléletünk alapját. Nem a külsõ jelenségeket, hanem saját belsõ magatartásunkat ismerjük fel a bennünket ért sérelmek kiváltó okaként. Az élet rejtett, legmélyebb törvénye gyanánt állítjuk világképünk középpontjába a tételt, hogy a külsõ események mindig másodlagosak. Az ember szellemének és jellemének a történésekhez való viszonya határozza meg jó vagy rossz sorsát. Ez az átcsoportosítás rögtön és döntõ módon megváltoztatja a belül uralkodó erõállapotokat. Valóságos hegycsuszamlások, különös nivellációk mennek végbe, és óriási feszültségek szabadulnak fel. S mindez miért? Mert szempontjaink megváltoztatásával szükségképpen meg kell, hogy változzanak bennünk az események kommentárjai is. Gondolataink medre másfajta tartalommal telítõdik. S itt térünk vissza a tételhez, amely szerint negatív tendenciákat úgy lehetséges áthangolni, ha antitoxinnal vegyítve engedjük felszínre õket. Ebben az újfajta szemléletben sem tagadhatjuk le a felénk lóduló történések megpróbáltatás-jellegét. Az élet kétségtelenül nem szüntelen örömünnep, hanem csaknem minden ember számára küzdelem, bonyolult teljesítmény: teljes készültséget és koncentrációt igénylõ MÛ. De e dinamikus folyamatban nem vonjuk ki magunkat a felelõsség alól. Definícióink nem a vetületet, hanem a vetítõgócot tapogatják körül. S egyszerre képtelenségnek érezzük azt, hogy egy tükörkép fenyegetõ, obszcén mozdulatait szidalmazzuk, vagy árnyak rángatózásától ijedezzünk, amelyeket általunk láthatatlan, hátunk mögé helyezett fényforrás vetít a falra. Belsõ kommentárjaink ennek következtében valahogy így szövegezõdnek meg: Az emberek irigyek, ez igaz. De én is irigy vagyok. Az irigység valami kiválónak, az én birtokomban lévõnél különbnek a megszerzésére irányul. Az ember belegörbül, kénsárgára izzik, epekeserûvé erjed a gyötrelemtõl, ha másnak van valamije, amivel kitûnik, s õ árnyékba borul mellette. Mi lehet ez más a maga tiszta õsformájában, mint a legszebb, legnagyobb, legértékesebb energiák birtoklásának sóvárgása? Ha e maró, sûrû, veszedelmes anyagot desztillálni kezdem, egyre ritkábbá, illanóbbá válik. Felszáll. Magasabb régiókban terjeszkedik. Dimenziókat fog át sóvárgó lendületében, végül teljesen kiemelkedik a súlyos, karmos, halállal terhes rétegekbõl. Mert az irigységet is a szellem átfogó képessége határolja, s irányát az értéknek felismert tárgy szabja meg. S az értékítélet a desztillációban valóban óriási átalakuláson megy keresztül. Sorra elveti azokat az ideálokat, amelyek új, egyre táguló perspektívájában összezsugorodnak, elszürkülnek, üres, ideiglenes póteszközökként leplezõdnek le.

E ponton a tudatosító intellektus egyszerre furcsa misztérium váratlan fordulatait veszi tudomásul. Regisztrálnia kell, hogy amíg vaskos, rikító, külsõleges dolgok utáni irigység emésztette, a megkívánt jelenségek szimbólumait öltötte fel. Tüneteit leutánozta, s õ maga is rikító, külsõleges, vaskos ábraként kerül embertársai alacsonyrendû irigységének útjába. Irigysége ütközött az õ irigységükkel. Amint azonban ideáljai megváltoztak, s irigysége magasabb rendû célok felé desztillálódott, ez az ütközés megszûnt. Kikerült a sûrûbõl, a sötét zsúfoltságból. A törtetõk számára láthatatlanná vált, mert lefoszlott róla a stréberségnek az az idézõ formulája, amely lénye alacsony rétegeibõl az õ alacsonyrendûségüket provokálta. Megtalálta tehát az irigység ellenszérumát, anélkül hogy elfojtásokkal, önkínzással kellett volna erõszakot vennie önmagán és embertársain. A szérum formulája: az irigységet magasabb fekvésbe kell transzponálni örök értékû szellemi célok segítségével. Ezeket kevés ember irigyli. Még kevesebben utánozzák. De aki véghezviszi önmagán ezt az operációt, az sorsot cserél. S ha fizikai habitusa nem is, de a dolgok neve megváltozik benne. Amit irigységnek kezelt például, az a görcsös fájdalmak és lázak csillapultával egyszerre inspirációktól izzó erõvé alakul át, amely fejlõdésének szárnyakat növeszt.

Az emberek részvétlenségének, önzésének, gyanakvásának, kellemetlenkedéseinek ugyanígy egytõl egyig megvan a toxinja és antitoxinja bennünk. Gyógyszere mindegyik alacsonyrendû kóros potenciának a felismerés, hogy az általuk okozott konfliktusokból nekünk kell kivonnunk magunkat - felfelé. Csak mi szüntethetjük meg a provokációt, az alantas tendenciák gondolaterõkkel, indulat-emanációkkal, gesztusokkal és szavakkal való kihívását. Nekünk kell más konstruktív gondolatokat helyeznünk a vetítõközpontba, saját agyunkba. S akkor is ki kell tartanunk mellettük, ha a szétárasztott, rossz töltésû erõk még sokáig rezgetik kavarják körülöttünk a levegõt.

Az öncsiklandozó, öndühítõ, önbetegítõ vagy kétségbeesésbe hajszoló szuggesztió romboló hatása mindenki elõtt ismeretes. Még egy kellemetlen éjszakai fogsajgást is kisebbfajta kataklizmává lehet forralni önmagunk és környezetünk számára, ha ilyenfajta korbácsoló szövegeket engedünk agyunkba: "Nem bírom! Megõrülök! Azonnal meg kell szûnnie, különben kiugrom a bõrömbõl! Jaj! Jaaj! Jaaj nekem! Nem bírom, nem bírom, nem bírom tovább!" E belsõ magatartás következõ etapja az egyre hangosabb nyöszörgés, ziháló sírás, szívvágta, légszomj, sikoltozás, az egész ház összeszalajtása.

Antitoxinos formulája ugyanennek : "Sajnos, fáj a fogam! Nincs semmi csillapítószerem. Nem szívesen zavarnék meg alvó embereket. Ha objektíven ráfigyelek, meg kell állapítanom, hogy inkább csak sajgást érzek, ami kellemetlen, de semmi esetre sem kibírhatatlan. Ha ébren fekszem itt, és tétlen vagyok, gondolataim folytonosan a gyulladt részt tapogatják. El kell terelnem õket onnan... aktívan. S az elterelés módját illetõen a szenvedõnek többféle egyéni választás áll rendelkezésre. Az egyik az, hogy felgyújtja a villanyt, és valami izgalmas könyv olvasásába kezd. A másik ennél sokkal értékesebb és eredményesebb. Titokzatos, erõs frekvenciát kapcsol gondolatáramkörébe: az ember szenvedni vágyó áldozatkészségét, heroizmust, amely egzaltál, s a fájdalom által a fájdalom fölé emel. Ehhez nyugodtan fekve maradhat tovább a sötétben, mialatt agya messze vezetõ gondolatsor forrásává lesz : "Velem együtt virraszt most sok százezer beteg, lázas, sebesült, sõt szadista módon megkínzott ember, s csillapítók nélkül rettentõ kínokat szenved. Szomjazik. Görcsökben fetreng. Sebek üszkösödnek rajta. Ezt a kis fogfájást felajánlom valamelyik szenvedõ fájdalmainak enyhítésére. Egy kis részt önként átveszek a gyötrelmeibõl. Boldoggá tesz, hogy megoszthatom a terhét." Az utóbbi magatartás persze csak olyan egyéniségnél eredményes, akinek ideáljai már a legmagasabb rendû ethosz területén világítanak.

A módszer lényege hogy erõs érzésekkel és zsarnoki gondolatokat még erõsebb hatásokkal semlegesítsünk! Egyenlõ erejû kívánság vagy passzív óhaj, hogy közérzetünk megjavuljon, magában nem hoz eredményt. Kellemetlen komplexumok áthangolásának mûvelete abban áll, hogy az érzeteket frekvenciaemeléssel csúsztatjuk át egy magasabb síkra.

Olyan esetben persze, ahol a depresszió oka évtizedes autoszuggesztió és helytelen életmód, csak fokozatosan lehet javulást elérni. Senki se várhatja azt, hogy húsz-harminc év alatt beidegzett rossz szokásaitól két nap alatt megszabadulhat. A helytelen irányba vezetõ medrek feltöltése sok önmegtagadással jár, s míg a gondolatáramok új, egészségesebb medreket vájnak maguknak, az is idõbe telik. Mindenesetre ez a gondolatokon keresztül véghezvitt mágikus tendenciacsere éppen krónikus állapotoknál produkál meglepõ változásokat. Fontos, hogy a fellépõ kedvetlenségi érzetekkel erõs elleningereket állítsunk szembe, valahányszor fellépnek. Nem szabad megengednünk, hogy akár egyetlenegyszer is reménytelen kesergés legyen úrrá rajtunk.

Végcélunk az, hogy gondolkodásunk villamos kapcsolótáblává váljék, melynek fogantyúit akaratunk irányítja.

Gondolataink determinálják körülményeinket. Az ember szellemi tevékenysége, fizikumának mûködése és sorsa között szoros kapcsolat áll fenn. Az idea ebben az összefüggésben a nemzõ szerepét tölti be, és automatikus vonzás útján szabályozza a körülményeket. Aki sorsán, depresszióin, démoni kötésein úrrá akar lenni, annak úrrá kell lennie gondolatain. Szelleme egész mechanikáját meg kell változtatnia, végérvényesen számûzve onnan a félelmet és a csüggedést.

A konstruktív, pozitív ember tudja, hogy útja különféle küzdelmeken, akadályokon át az önmegváltás célja fele vezet. Kitartás és akarat segítik elõre, de megismerése és intuíciója irányítja.

Vigyázzunk ezért a szavakra, amelyek agyunkban elhangzanak! Gondolkodni annyi, mint mágiát gyakorolni!

21. myly2007-09-07 08:24
Még nem olvastam tőlük semmit,de ,hogy itt beleolvastam,azt hiszem ,nem volt véletlen.
(válasz Safirah 20. hozzászólására)

20. Safirah2007-09-07 07:43
"Az életen két áramlat vezet keresztül, az egyik negatív, passzív és sikertelen, a másik pozitív, aktív és sikeres. Amikor sikerről és sikertelenségről beszélünk, nem csupán a külső érvényesülést vagy kudarcot értjük rajta, hanem azt az eredményes vagy eredménytelen magatartást, amellyel ideáljaink elérésére törekszünk. A megalkuvók, a bátortalan, pillanat - koncukat féltő szolgalelkek a negetív életáramban sodródnak. A sorsteremtő, sorsukon uralkodó mágikus egyéniségek a pozitív áram erőiből merítenek."

Részlet Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája című könyvéből.

1 2