Magány (beszélgetős fórum)

Igen, ezek "Árvácska" meséi... mert csak mesét mondhat... bár szeretné, de képtelenség más életét rendbe hozni... és nem engedi, hogy a mélybe ragadják önmagukkal az oda igyekvők.

Sajos azonban "nem mese ez gyermek". Rideg, kőkemény valóság.

Kedves Lhara!

Írásaid az önsajnálat mesteri foka. Kérlek ne vedd bántásnak, de azt érzem, hogy azzal kompenzálod magadat, hogy az életed állítólagos megkeserítőit beskatulyázod egy mocskos világba. Ott élnek a kopott nyomorúságos környezetükben,arra várva, hogy jöjjön te a nagy testvér aki csak jóságot hoz, pedig meg se érdemlik mindazt amit teszel értük. Úgy mesélsz róluk, mintha miattad kerültek volna ebbe a helyzetbe, mert gonoszak és rosszak voltak veled. Ezzel könnyítessz a saját lelkiismeret furdalásodon.

Érdekes az írás, tetszik.

Köszönöm, hogy elolvashattam.

Örömmel üdvözöllek!

Érdekes-értékes gondolatot ébresztettél bennem. Köszönöm.

Valóban.. Árvácska... még gyermekként, a szülői házban sírva néztem végig a belőle készült tvfilmet... nem tudta, hogy mennyire ilyen a saját életem is... tán a gyermeki tapasztalatlanság okán még nem láttam át, hogy a szülő édesanya is tud így viselkedni, érezni a gyereke/i iránt. Meg aztán a "szomszéd füve mindig zöldebb", de leginkább "a mások baja mindig nagyobb" empátikus alapbeállítottság okán, ami a habitusom erőteljes jellemzője.

Tehát, így jövök rá folyamatosan, mi, miért tötént velem... szedem össze az infóim a később ezek alapján felismert összefüggésekhez. Fontos momentumok ezek. Hálás vagyok mindennek és mindenkinek, ha kapok egy "aha-effektushoz" segítő, építő gondolatot. Most neked is.

Igen, igen! Ezt a fogalmat is a helyére illik tennem, mint mindet, ami eddig érintett.

Itt azért fontos számomra, mert segít "nem elszállnom"... remélem. Kis szerencsém, hogy habitusomnál fogva mindent - ha nem is a pejoratív értelembe vett kétkedéssel fogadok -, de alaposan megízlelek, megforgatok mielőtt használatba veszek.

Köszönöm, segítettél.

Az nem baj, ha az embernek vannak rajongói...

Hogy "elszállsz-e" ettől - ez csak rajtad áll...

Én szeretlek olvasni (mert jól csinálod), de (asszem) ez még nem "rajongás" a részemről... Viszont szeretlek olvasni... :-)

nekem nagyon erős "volt" ez az írás, irtó töményen írsz, de ez a stílusod. A családi háttered meg döbbenetes...nekem Móricz Árvácskája ugrott be...és annyira jó hogy te nem olyan vagy, ezért is mondom mindenkinek aki kételkedik ebben, hogy nem lesz mindenkiből az, ami a szülei voltak! Se gyereknevelés, se egyéb terén ha nem akar olyanná válni. Volt hasonló életúttal bíró barátnőm, mint te, és ő is próbálkozott sokat a testvérei érdekében, aztán nem tudom mi lett, mert eltávolodtunk egymástól :(

Köszönöm hogy megosztottad ezt velünk!

...ha csak a "rajongóim" szólalnak meg... hát... legalább köönnyebben hozzászokom a dícséretekhez, de... Vajon vagyok eléggé edzett, hogy túlságosan "el ne szálljak"???

Tán eljött az ideje, hogy ebben is próbát tegyek végre. Ehhez is edződni kell, tudom... a sikert elviselni.

Bár mostanában egyre inkább azt érzem, hogy a köszönő-érzéseim már nem annyira "medve-pukkedlisek", mint korábban... finomodnak, szelídülnek... tán egyszer még a tökéletes kecsességet, a természetességében megjelenő alázatot is mutathatják.

Bravó!

Köszönöm!!!

Lhara 

Ne kérj a bírálatra mert ez a történet így kerek.Se hozzáadni se kivenni nem lehet belőle.

Szuper:) Írj még sokat nekünk.

Köszönöm megtisztelő figyelmed. Örülök, ha tetszett.

Ez is egy "puzzle", ami része egy nagyobb egységnek. Most kiteszek olvasásra néhányat itt a Hoxán... Kíváncsivá tett, hogy mit szólnak hozzá mások. Tudod, leginkább az építő, segítő kritikára vágyom ... a dícsérteket meg majd megszokom valahogy:)))Ezért azt is hálával fogadom mindenképp.