Mindenki máshogy éli meg! (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Az első fiamat 14.5 órás vajúdás után szültem . akkor voltam 22 éves. nagyon fájt az egész. de amikor meg született úgy éreztem kell még egy. 28 hónappal később meg érkezett a második fiam . igy 11 év után vissza tekintve épp azt éreztem hogy ez nem nekem való én erre alkalmatlan vagyok és nem vagyok képes rá. de amikor a fiaim hozzám bújnak és azt mondják szeretlek anya :) rá jövök mégis csak ment ez valamit csak jól csináltam :)))

Gratulálok a picihez és a cikkhez is.Nagyon eredeti:))

Ami végképp tetszett az ez a mondat:"ez a kapcsolat nem arról szól már, hogy mind a ketten nagyon szeretünk engem...."

Szeretnék már én is itt tartani:))Mert bármennyire is akarok babát,én is önző vagyok:)))

Gratula a babához,nekem is döcögősen indult a babázás,mára már én is a párom és a lányom is összerázódtunk,nem tudnék már nélküle élni!

Az én egyetlenem 14hónapos lesz...

Szia!

Egyáltalán nem egyedi az amit leírtál és senki sem illethet negatív kritikával sőt!

Gratulálok a kitartásodhoz és sok sikert az egyetem befejezéséhez:))) hidd el a kicsi lányod ugyanolyan büszke lesz rád, mint Te az 5 hónapos produkcióira:))))

puszi Nektek!

Szia!

Nagyon sajnálom,ami történt veled, nagyon sok esetben történik ez sajnos. De ahogy látom minden a helyére állt és most boldog vagy:) Kívánom Neked,hogy mindig is így legyen!

Kedves!

Ez tök jó! Beszálltál egy fejlődési folyamatba, ami pozitív irányú. Én nemrég hoztam haza a harmadik csemetét a kórházból, és kb. most érzem, hogy kezdek valami anyaféle lenni... Pedig mind a hármat "simán" szültem, meg imádom, meg minden...

Csak asszem az ember valójában nemigen tudja, mire számíthat. Ez igaz a szülésre is. Hülyén hangzik, de nekem senki nem mondta, hogy ez ennyire fáj... Ezért viselt meg annyira.

Van akinek az élet ezen része rögtön klappol, van akinek meg tanulni kell. Én hallottam olyat, aki 4 év alatt végezte el a jogi egyetemet. No nekünk meg az anyává válás megy másként... (Lehet hogy másnak is, csak nem vallják be)

Én is "dunaparti" egyetemet végeztem az első kettő alatt, és végül sikerült. Épp ezért nem voltam depressziós, mivel 3 hét után kezdődött a félév, viszont pár év után pánikrohamok kezdődtek a rengeteg tennivaló, meg az 1000 felé szakadás miatt...

Szóval aki sokat akar, mert így született, hogy ilyen pörgős, az remélem nem "keveset fog", csak sokat fog szenvedni, és némi kritikát begyűjteni irigy emberektől... Aztán egyébként eljön az is, amikor az ember magától lenyugszik... Utána meg az lesz a bajuk.

Sok boldogságot, és a harmadiknál már tuti föl se fogod venni..

Gratulálok a cikkedhez, őszinte voltál, és ez nagyon jó, főleg, hogy a leendő anyukák akik nem udnák nem fenékig tejfel az a 3-4 hónap.

Sok sikert kívánok az életben.

Kedves 17.beíró!

Már neharagudj, az milyen férfi könyörgöm, aki csak a tervezésnél tudott jelen lenni, de az apai kötelességtől gyáván megfutamodott. Miféle ember ez?

Biztosan az azzal járó feladatokat nem akarta vállalni, Az ilyen nem érdemli meg, hogy majd felnő a gyermeke élvezze a szeretetét. Üdv.Ágnes

Szia!Először is nagyon-nagyon gratulálok:)

Ezeket mind átéljük,minden édesanya,csak nem mondjuk ki mert akkor rossz és gonosz anyukának állítanának be minket.De nagyon örülök,hogy valaki végre leírta,milyen is ez igazából,hogy nem megy minden azonnal.Jó egészséget nektek!:)

Kedves első hozzászóló!

Amin keresztül mentél, lett egy aranyos kislányod, aki tündéri teremtés és az anyasággal járó kötelesség, hiszen betölti a kacagása minden napokat és elfelejted a bosszúságodat, egy értelmes pici lény, akire figyelni kell. Megértelek ezek a legszebb pillanatok az életedben, amit sosem fogsz elfelejteni. Gondolom már készültek a kishercegnőről fotók érdemes megörökíteni, és ha majd nagy lesz ő is megnézheti.Gratulálok és neveld fel őt jóegészségben szeretettben. Üdv.Ágnes

elfelejteni. Vele társalogni kell igaz még nem érti, de később már igen, mikor már nagyobb lesz.

Gratulálok a cikkedhez és ahoz, hogy felválaltad az érzéseidet... Én hála az égnek minden percét élveztem az első pár hónapnak is. De igen vannak olyanok akik másképp élik meg!

Örülök neki, hogy sikerült átlépned a holtponton! Remélem, hogy sikerül elérned az álmod és büszke lesz rád a gyermeked!

végre egy ember, aki vállalja kimondani a rossz tapasztalatait, érzéseit is. és tényleg milyen nehéz az elején... nálunk is szörnyű volt az első 4 hónap kb... a gyerek folyamatosan üvöltött :)

reméljük a jogi pálya mellett is lesz elég időd a családra majd :)

rengeteg erőt és kitartást kívánok neked a jövőben!!

Nagyon jo iras!Mintha en irtam volna!Annyi kulonbseggel,hogy termeszetes szules volt ami 23 orat tartott es meg plusszban hasfajos is volt a dragam 4 honapos koraig...

Gratulalok a picihez es a tovabbiakban is sok-sok turelmet hozza!:)

Akkor kezet foghatunk.

Én is császárral szültem, csak farfekvés miatt, nekem pedig 14 szúrás után sikerült csak az érzéstelenítés...

És igen, a babáink egészsége a legfontosabb dolog a világon, mégis tökéletesen átérzem azt, amit leírtál...

Gratulálok nektek! Abszolút együttérzek, pedig nekem már a második 9hónapos és talán úton van a harmadik is.

amikor akislányom megszületett (szintén császár, mindkettő) már a műtőben arra gondoltam h milyen jó lesz ha már 1éves elmúlt. :)) kicsit vicces de mivel második baba, tudtam hogy az eleje egyáltalán nem az a romantikus rózsaszín álomvilág aminek lefestik. Ill. az de csak min. 1év távlatából. :))) addig fárasztó, néha nyűgös, izgulós és összességében tényleg gyönyörű. Alig vártam, hogy elmúljon a szoptatós korszak (minden nap 2óránként kellett fejnem, hogy elég legyen a tej, éjjel is) erre tessék. kezdhetem mindjárt előröl az egészet. De már alig várom! :))))))))

Elsősorban gratulálok,és nagyon nagy egészséget kívánok!

Másodsorban értem,sejtem miről írtál!Hidd el nem pótolja semmi azt mikor boldog egészséges a baba.Csak mikor kicsit elhatalmasodik felettünk más érzés,hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni.

Kitartást kívánok!

Olvastam már olyat is,hogy valaki természetes úton szűlt és ő sem érezte azt a nagy "csodát" amiről beszélnek,ugyhogy nem vagy egyedül!

Gratulálok a babához,és ahhoz is,hogy kitartó voltál/vagy!!!:):)