Miért van több esze egy nőnek mint egy pasinak?A nők szeretik a biztos életet a családot.A pasik akkor sem nyugszanak ha minden adott ehhez. (beszélgetős fórum)

Most a legkevésbé sem erre van szükségem,menj és búj hozzá a tökéletes párodhoz és örülj neki hogy Neked ez jutott.

Jó éjt!

Remélem mindenkihez eljutnak a szavaid aki érintett a témában, mert nagy igazságokat mondtál!

A párkapcsolat lényege - ha teljesen más irányból jön is a két fél - az eszmecsere és a csiszolódás! Nem legyőzni kell egymást, hanem megegyezni, hiszen ugyanaz a cél: a közös boldogság!- hiszen olyan rövid ez az élet, meg kell becsülni egymást és szeretni kell. Ha megtaláltuk azt az embert, akihez a legjobban illünk, nem szabad elengednünk.

Már két kezemen nem tudom megszámolni hányszor nem jött haza időben és az utóbbi időben ezek csak sűrüsödtek.Állítja hogy nincs senkije...Én meg már belefáradtam.De iszonyúan!!

Ha rajtam múlna már vége lenne.Szeretném ha szeretnének és szeretnék egy olyan párt magamnak aki ezt érezteti velem!Nem azt akarom érezni hogy csak vagyok valakinek....Azt hiszem fiatal vagyok még hogy így éljek le egy életet...

Kezem lábam összeteszem, hogy egymást választottuk! Drága egy ember, bár néha kihúzza a gyufát, mint ahogy én is nála :D De így a jó. A vitáink (nem üvöltözés, hanem eszmecsere) által közelebb kerülünk egymáshoz, jobban megértjük a másikat, és még inkább összecsiszolódunk :)

Tényleg nagyon más világból jöttünk, de ez valahol izgalmassá teszi a dolgokat. Nem olyan egyszerű, és egyhangú minden. no de most már tényleg megyek, mert 6-kor ébresztő.

Nagyon remélem, hogy előbb vagy utóbb minden nő rátalál a számára leginkább megfelelő férfira, aki megbecsüli!

Nem kell olyan pasit választani, aki egy tirpák. De manapság az olyan a divat...

Aki meg tűri, hogy semmibe nézzék, az a maga hibája. Azért nem a férfit kell vádolni, mert valaki nem képes kilépni egy kapcsolatból! (kivéve családon belüli erőszak)

Én még a másodikkal nem találkoztam....De nekem elég lenne ha csak időben jönne haza és nem kéne állandóan tövig rágnom a körmöm hogy hol lehet...

Mellesleg tudom mi a megoldás erre csak nem túl egyszerű meg tenni...

Na megyek, hozzábújok a drága férjemhez, és rávezetem, hogy az neki is nagyon jó lesz, ha holnap elmegy a méteráru boltba :D Az meg még jobb, ha beugrik a művészellátóba is :D

(Jelenleg én beteg vagyok.)

Én tudjátok mire jöttem rá eddig? 2 féle férfitípust "ismertem" meg ezidág!

1: amiről te írsz anyuccci, hasonló kapcsolatból léptem ki én is 1 hónappal ezelőtt! A páromnak nem volt elég, hogy meleg vacsorával vártam haza mindig, mostam rá, főztem, takarítottam, rend volt a lakásban, és próbáltam két dolognak megfelelni. Voltam "takarítónő - házvezetőnő, és szerető kedves. Nos mi nők tudjuk, hogy néha nehéz megfelelni ennek a két elvárásnak, hiszen sokszor én is hulla fáradt voltam mire hazaértem, aztán főztem, mostam.. és este szép csinosan illatosan vártam haza a kedvesem. Na persze voltak nagyon kedves, előzékeny csinos fiatal kolleginái a páromnak, és bizony-bizony nehezen ellenállt a finom parfümillatú, markaulátlan bőrű, makulátlan körmű nőcskéknek, akiknek más dolguk nem volt, csak saját maguk! És aztán erre a párom rájött, hogy én nem vagyok makulátlan, mert nem járok heti 3szor edzőterembe, nem járok sűrűn körmöshöz,sőt nincs is nagy karmom, és még a bőröm is eléggé fehérecske, pedig a barna a divat..:0 Na az ilyen emberért tettem ki a szivemet, vasaltam az ingeit, köpenyét stb, stb.

2 típus, aki olyan mintha a második gyerekem lenne. Előzékeny,kedves, megértő, azt csinálja amit mondok! Könyörgöm NINCS KÖZÉPÚT????

Nem arra akartam utalni, hogy feminista amazon lennél :D Csak láttam már itt nem egy 'vérre menő' vitát arról, hogy miért tartják a nőket kevesebbnek, miért ribancok, ha belemennek egy egyéjszakás kalandba, míg a férfiaknak szobrot állítanak a haverok, stb...

Teljesen felesleges ilyen dolgokon rágódnunk, pláne általánosságban beszéli a nőkről és a férfiakról. Mindannyian annyira mások vagyunk, hogy értelmetlen az egész. Persze ha valakinek jól esik, akkor rágódjon rajta, de megoldást nem fog találni. Legfeljebb arra jut, amit már nagyon régen, nagyon sokan megmondtam: Ahogy alávaló pasik, úgy szemét nők is vannak.

A párkapcsolatban ugyan olyan hatalmi harcok játszódnak le, mint egy munkahelyen. Annak ellenére, hogy a férjemmel imádjuk egymást, néha a házasság egy állóháborúnak tűnik, pusztán azért, mert nem vagyunk ugyan olyanok, más világból jöttünk. Megtanultam, hogy nyíltan szembeszegülni egy férfival értelmetlen. Úgy is csak a maga igazát hajtogatja, addig amíg rá nem csapjuk az ajtót... Csendben, észrevétlenül kell irányítgatni őket, mint ahogy egy gyermeket. Gondolom sokan már anyák vagytok. Ha a gyermeketeknek megtiltotok valamit, vagy parancsoltok neki szembeszegül nem? Jön a dac, a hiszti, a hazudozás, és egy idő után a szülőket ellenségnek tekinti a gyerek, mert úgy érzi bebörtönzik. De ha egy szülő túljár a gyermeke eszén, és észrevétlenül terelgetni, mert elvileg tapasztalt, miegymás, akkor nincs miért pattognia a gyereknek. Ez ugyan úgy igaz a férfiakra. Dédnagymamám, Nagymamám, és Édesanyám is ezen elv szerint kezelte /kezelik a férjeiket, és olyan áldott jó emberek, és férjek, amilyenről álmodik a nő!

Lehet hogy sokan elítélik a sunyiságot, de lehet választani: kedves aljasság, vagy veszekedés, netán büdös nagy pofon?

Amúgy értem mit akarsz mondani :D

Te már megválaszoltad: "Még mindig nem vagyunk egyenjogúak."

De van értelme minden áron elérni azt a bizonyos egyenjogúságot? Hány karrierista nő van, aki jó esetben szül 1 gyereket, aki megkap mindent, kivéve az igazi anyai szeretetet, mert anyuci tárgyalásokon, megbeszéléseken, üzleti ebédeken, vacsorákon, miegymáson van, míg a gyerek a babysitterrel.

El kell fogadnunk, hogy nem vagyunk ugyan olyan erősek fizikailag mint a férfiak, el kell fogadnunk, hogy úton útfélen lyuknak néznek minket, el kell fogadnunk azt amink van, amik vagyunk! Azzal, hogy fene mód harcolnak a nők a jogaikért, csak lejáratják az egész nemet. Agresszív pitsáknak tartják a feministákat.

Megvannak a magunk eszközei, fegyverei, ezekkel kell élnünk, nem picsognunk, hogy kevesebbe néznek minket, mint a férfiakat.

Most őszintén... Jelentkezzen aki szívesen lenne pl útépítő munkás!

Engem nem érdekel ez az egész balhé. Tökéletesen elboldogulok a szakmáimban és megbecsülik a munkám, pedig sem a kutyakiképzés, sem az újságírás (tudósító vagyok, nem a divatról írok) nem egy kifejezetten nőies munka. De nő vagyok, és ezt ki is használom! Úgy viselkedek kiképzőként, ahogy egy nőnek kell. Határozott vagyok a kutyákkal, de szeretettel, és játékossággal tanítom a kutyákat. Így vittem véghez az elvileg lehetetlent. Újságíróként végtelenül kifinomult, nőies, és bájos módon lépek fel, így 2 hónap alatt olyan kapcsolatrendszert építettem fel, amire a férfi kollégáim irigykedtek, és nem értették, hogy ezt mégis hogy csináltam...

Nem dicsekedni akarok, mert idegeneknek felesleges. Mindezekkel azt akarom mondani, hogy igen is érvénysülhetünk, sok esetben jobban, mint a férfiak!

Engem egyetlen dolog botránkoztat meg: az, ha egy nőt azért nem foglalkoztatnak, ha gyermeke van, vagy ha gyermeket szeretne.

És higgyétek el: van rosszabb, mint az, hogy a férfiak többre tartják magukat nálunk!

Jó,csúnya dolog volt általánosítani, elnézést kérek! Viszont a dolog sokkal összetettebb annál, mint azt állítani - amint tettem - a férfi ösztönlény.

Emancipáció van, egyenjogúság. Joggal hiszi azt a férfi, hogy a nő képes mindenre, akárcsak ő, a teremtés koronája! Nem kell támogatás, segítség neki,megáll a saját lábán, kitartó és tudja mit akar az életben. Ok, ott a másik oldal. A legtöbb nő elrontotta a férfi társadalmat, mert rájuk akaszkodnak, csüngnek a kiszemelt hapsi nyakán. Képesek a szórakozóhelyen egyszál semmiben táncolni, hogy egy éjszakára megkapja őket valaki.

A férfiaknak már nem kell megküzdeniük a nő kegyeiért. Olyan ez mint az állatkertben az állatoknak, így például az oroszlánnak. Már nem kell kergetnie áldozatát, simán bedobják neki a ketrecbe, neki már csak meg kell enni, nem kell harcolnia. A ffiak is így vannak, és ezt köszönhetjük kedves nőtársainknak, akik nem tudnak viselkedni tisztességesen! A férfi persze hogy elmegy bulizni, persze hogy új "zsákmány2 után néz ha otthon a feleséggel, bnővel egy kis összezördülés van..megteheti. Valami nem stimmel, egy kis veszekedés van, már lehet más után kajtatni, úgyis az ölébe hull egy újabb nőcske.

Persze vannak még tisztességes férfiak, akik tudnak udvarolni, de sajnos nagyon kevesen vannak már!:(A 20on 30 éves generáció között nem is tudom létezik-e ilyen....

Ha nő lennék akkor is ezt gondolnám? :)

(amúgy nem gondolom ezt)