Ne ítéljetek el, de feltétlen kell szeretni a férjem előző házasságából született gyermekeit? (beszélgetős fórum)

Én csak a saját tapasztalatomat tudom megosztani Veled. Én két évig voltam egy 13 éves kamasz kisfiú "pótmamája".... Nagyon féltem a szituációtól, mivel 22 éves voltam akkor, mindenféle szülői ösztön és miegymás nélkül. Bevallom első körben nem szimpatizáltam vele, én is csak az exet láttam benne. Ő ráadásul nagyon csendes, befordulós gyerek volt, válogatós, ha én nem szóltam hozzá, ő egy szót nem szólt hozzám. De az én taktikám az volt, hogy meghódítottam úgymond. A kedvében jártam... azt főztem, amit szeretett, olyan programokat csináltunk, amihez kedve volt (igaz csak kéthetente hétvége volt nálunk), mindenesetre idővel azt vettem észre, hogy kötetlen lett a viszonyunk, és már én sem féltem a hétvégéktől... Sőt, mikor elköltöztem az apjától, azt hiszem őt viselte meg a legjobban...

De persze minden ember más. A lényeg az szerintem, hogy itt Te vagy az úgymond "betolakodó" a szemükben, Neked kell megtenni a lépéseket, hogy szerethető legyél! Ne válts át gonosz mostohába, mert soha nem fog megoldódni. Ők még gyerekek, Te viszont okos felnőtt nő vagy. Taktikázz!!! Lehet idővel meg is szereted őket! :)

Sok sikert!

szia zsóka!

nem feltétlen a volt feleség uszít, a gyerekeknek is vannak saját, befolyásolástól mentes véleményük, vannak érzéseik.vannak emberek akik szimpatikusak nekik és vannak akik nem...

nem gondolom hogy erőltetni kellene ezt a jajj de nagyon egy család vagyunk dolgot, főleg mert ti sosem voltatok egy család...lehetsz a barátjuk ha! ezt igénylik...ha nem tartanak igényt a barátságodra, akkor viszont illik békén hagyni őket, legyenek hármasban az apjukkal...sem kistestvért, sem új anyukát nem lehet senkinek a nyakába varrni...te és a közös gyermeketek nem az ő választásuk vagytok.

amikor vállaltad ezt a kapcsolatot, vállaltad ezt a lehetőséget is, mert bizony ez is benne volt a pakliban...

amúgy ezek a gyerekek se nem gonoszak, se nem rosszak...csak épp gyerekek, akiknek senki sem kérdezi a véleményét, ezért aztán úgy tiltakoznak , ahogy tudnak...kézzel-lábbal...letépett sapkával..

Sajnálom.Boldog szülinapot neked:D

Most mit mondjak erre?Nem lenne az az arany ember aki engem távol tarthatna a gyerekeimtől...

Ezzel nem értek eggyet!

Hisz szinte minden eset más , nincs két egyforma eset!De igazán állást sem tud foglalni az ember, mert mindenki másképp lássa a maga oldaláról!

Én tudok olyanról is, hogy az anya nem engedte az apához a gyerekeket!

17 évesen volt öt osztálya egy év felfüggesztetje, és drog függő!

Nem tünt fel senkinek!

Mostoha anya segített, elvégezte a 8 ált. tanult szakmát, át segítette a függőségen, majd segítette autó vizsgát le tenni, azután megkapta hogy ...! Még csak az édesapa sem állt ki a mostoha mellett!

szerintem ez szinte minden esetben a második feleségen múlik, aki ezt akarja. Vagyis aki nem akarja a múltat elfogadni. Aki minden egyes alkalomkor hisztizik, ha a férje az előző házasságából származó gyermekeit akarja látni.

Az a nő a hibás, aki nem tudja elfogadni, nem is szeretné kedvelni, neadjisten ! szeretni ezeket a gyermekeket... akik ugyan nem az övéi, hanem a szerelméi, az ő gyermekének testvére, stb..

És a férfi hazudik, ha a saját gyermekeivel van, vagy - hogy még kevesebb konfliktusa legyen - szépen lassan elmaradoznak ezek a találkozások. Mondván: ez így mindenkinek jobb!

Kinek is jobb ez???? Kinek???

Szerintetek??

(Bocsánat, érintett vagyok..:-( )

Sajnos nem is olyan kevés az az apuka, akinek fontosabb a szerelem... és a konfliktuskerülés.:-(

Senkire nem akarok itt célozgatni, mert nem ismerjük egymást, de: ebben valóban (mint Beky nagyon okosan írta) mi, Nők vagyunk a ludasok. Sokkal gonoszabbak, egocentrikusabbak tudunk ám lenni néha, pfujj! Nálunk is, így visszatekintve, a 'mostohám' egy percig, soha sem képzete magát az én helyembe, vagy akár apuéba.. BRRR:-(

Napok óta kattog a fejem: azt hiszem, akkor lehetünk igazán "emberek", ha helyesen és jól, körültekintően és megfontoltan viselkedünk azzal szemben, akivel igazán nem szimpatizálunk, amikor "felülírjuk" saját érzéseinket. Azért, mert nem szimpatizálok vele, nem kedvelem, stb., attól még viselkedhetek - és legtöbbször kell is - udvariasan, kedvesen, megértőn.

Ettől a magatartástól leszünk értékesebbek, amikor önmagunkon felülemelkedünk.

De most őszintén!Az az apa,amelyik képes lemondani agyerekéről,attól az új felesége mégis mit vár?Mennyire lesz fontos a közös gyerekük számára?

Neki ugyan olyan gyerekei az előző kapcsolatból valól is...Azért ezen nem árt elgondolkodni,ha velük megteszi,akkor bármelyikkel bármikor,bárkiért....

Szerintem nem.

Más elfogadni és más szeretni.Ha nem szereted arról nem tehetsz.Csak el kell fogadnod.De ha nem meg akkor a kapcsolat meg fog halni,mert kevés az az apa aki a nőt választja és nem a gyerekét.

Legalábbis szerintem.:)

Nem kell foglalkozni az ilyen emberekkel.

Általában ha normális dolog mellett állsz ki,számíthatsz rá,hogy támadnak.Aztán még Te vagy a kötekedő.Ez egy fórum,bárki írhat véleményt.Senki engedélye nem kell hozzá!Ne vedd a lelkedre!