Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Miért ilyen aljasak az emberek? Mindenki így gondolkodik? fórum

Miért ilyen aljasak az emberek? Mindenki így gondolkodik? (beszélgetős fórum)


1 2
42. Nusika74 (válaszként erre: 41. - Anyky)
2010. szept. 3. 22:58
A legtöbb szülő jót akar a gyerekének ,és lehet hogy félnek ,ha unokájuk lesz és örökli a betegséget akkor hogy fognak boldogulni az életben.Ezért próbálják egyre erőszakosabban szét választani őket.Hát nem tudom én hogy reagálnék ha az én gyerekemről lenne szó ,biztos én is félteném hogyha ilyen nehéz utat választana.Talán majd ha együtt élnek és minden oké lesz velük ők is másképp állnak a dologhoz.
41. Anyky (válaszként erre: 40. - Nusika74)
2010. szept. 3. 15:12
Szerintem ha hét év alatt nem vették észre a szülők, hogy ez a kapcsolat komoly, és milyen lábakon áll, kár ezt bizonygatni.
2010. szept. 3. 14:46
Szerintem beszéljétek meg a szüleiddel hogy,hogyan tervezitek a közös jövőt, akkor talán megnyugodnak és nem lesz ez a feszültség köztetek.Ha ez sikerül akkor nem kell elmondanod a párodnak hogy milyen véleményel voltak róla a szüleid.
39. Anyky (válaszként erre: 15. - Ashlye)
2010. szept. 3. 14:18
Kitartás! Csak az számít, hogy mit éreztek egymás iránt! Tudni kell a külvilágot kizárni az életetekből! Ne foglalkozz más véleményével, akkor sem, ha az a hozzád legközelebb álló szülőé.
38. Sylvia81 (válaszként erre: 33. - Lizesett)
2010. szept. 3. 14:15

Igen, ez egy jó meglátás. :)

Azért egy ilyen betegség teljesen más, mint pl. egy alkoholizmus. De még az sem lehet indok, meg a depresszió sem, hogy otthagyjunk valakit. Főleg, ha az utóbbi esetekben a másik fél meg akar gyógyulni.

Egyébként lényegesen rontja párod betegsége az életét? Nem hiszem, mert akkor nem kellett volna elmondanod, hisz látható lett volna...

Én elhiszem, hogy aggódnak a szüleid a jövőd, és a leendő unokák miatt, de bizonyos szempontból nézve a szemüvegesség is fogyaték. Akkor a szemüvegesek ne állhassanak szóba az épszeműekkel???

37. Anyky
2010. szept. 3. 14:15

Engem imádtak anyósomék. Látták, mennyire szeretjük egymást a fiúkkal, minden szuper volt. Akkor romlott meg a kapcsolatunk, mármint anyósomékkal, amikor megtudták, nem lehet gyermekem. Párom persze kezdettől fogva tudta, így fogadott el. De hát világgá nem kürtöltük rögtön, sokáig nem lehet azt sem mondani a babás kérdésekre, hogy á, még fiatalok vagyunk, majd később. Mióta tudják, azóta én minden vagyok, csak ember nem a szemükben. Nem lesz, aki tovább vigye a nevüket. Mert hogy fiúkon kívül "csak" két lányuk van. Annyira aljasok voltak, hogy párom háta mögött próbáltak elküldeni, a ha szeretem a fiúkat, akkor lelépek, igaz, csalódott lesz, de utána esélye lesz "normális" életre, gyerekkel, családdal felszólítással. Én mindent elmondtam páromnak. Azóta nem tartjuk anyósomékkal a kapcsolatot. Felesleges színjátékot játszani szentestén, vagy csak egy vacsora alkalmával gyomorgörccsel a perceket lesni. Szó szerint nem találkoztunk évek óta. Nem fogom magam hibáztatni, sem kevesebbnek érezni más embernél, csak mert olyan hatalmas bűnöm van, hogy nem szülhetek. Az életemet pedig nem fogom nyomorultul leélni miattuk. Egyszerűen jobb, ha külön vagyunk.

Hosszú évek óta boldogok vagyunk párommal. Nem mondom, hogy ideális ez a helyzet, de szerintem a lehető legjobban hoztuk ki belőle. Így nem stresszelünk emiatt minden ünnepnap, meg hétköznap, nem leszek én a család fekete báránya.

Csak azt nem tudom, hogy a lányukat kitagadnák, ha megtudnák, nem lehet gyermeke? Vagy őt is magányra ítélnék, mondván, ne tegye tönkre más pasi életét? Szerintem ilyenekbe bele sem gondoltak. A véleményem az, hogy nagyon buta emberek. Változtatni ezen nem tudunk, ezért választottuk inkább az elhatárolódást. Most így fiuk sincs, nemhogy unokájuk. Nem nekem kell bocsánatot kérni, sem magyarázkodni, de szemmel láthatóan ők sem érzik, hogy közeledni kellene hozzánk.

Erre mondják, hogy az ember nem választhatja meg a családját.

Párom engem választott, és nem őket. Elgondolkozhatnak rajta, hogy vajon miért?

36. berni1982 (válaszként erre: 20. - Noorah)
2010. szept. 3. 14:14

Sziasztok.

Én azt gondoltam, csak az én szüleim ilyenek. :( De megdöbbentő, amiket olvasok. Akkor ezek szerint nem vagyok egyedül.

Az én párom nem beteg, szerencsére. A probléma a szüleim szerint, hogy "sokkal szebb férfiembert" gondoltak mellém; hogy párom "csak" egy benzinkutas; stb. Mi immár több, mint 4 éve vagyunk együtt, másfél hónap után hozzá költöztem, mert idegileg nem bírtam elviselni Anyukám vádaskodásait.

Én mindenkinek azt tudom tanácsolni, a legfontosabb az, amit saját magunk érzünk! Ha szeretünk valakit, álljunk is ki érte.

A 4 év alatt volt részem "megjátszott" elfogadásban; gyűlöletben; közönyben. De kitartok.

2010. szept. 3. 14:07
Sajnálom, hogy ilyeneket kell átélnetek. Sok boldogságot kívánok Nektek!
34. ashlye (válaszként erre: 33. - Lizesett)
2010. szept. 3. 14:05
Köszönöm. Én is így gondolkodom ahogy Te. Jól esett amit írtál. Köszi.
33. lizesett (válaszként erre: 29. - Ashlye)
2010. szept. 3. 14:03

A szüleid hálistennek akkor még nem voltak betegek! De ha (ne adj Isten!!) a szüleid egyik fele megbetegszik akkor a másik otthagyja mert már nem fogja tudni szeretni, csak azért mert beteg? Ezt azért megkérdezném tőlük.

Erről a párod nem tehet, nem pénzért vette és nem is kérte.


Ja! A párodnak ne beszélj szerintem arról, hogy a szüleid nem szeretik, nem biztos hogy jól viselné, vagy hogy jó hatással lenne rá. Bár nem ismerem, nem tudom mennyire érzékeny.

2010. szept. 3. 13:56

mi a betegsege, hogy ennyire nem tudjak elfogadni?

Nalunk akkor valtozott meg minden mikor szoltam, hogy megkerte a kezem...pedig tudtak, hogy kozos joot tervezunk, de remeltek, hogy majd 20ev mulva.

31. Noorah
2010. szept. 3. 13:54
kivitelű --- szar a bill
30. Noorah
2010. szept. 3. 13:53
Ja, amúgy én el szoktam mesélni anyám pár szemétségét, mert ha most nem tudja meg, megtudja később, így még az elején van lehetősége elfogadni, vagy elutasítani ezt, a félig problémás kivitekű kapcsolatot...
29. ashlye (válaszként erre: 25. - Lizesett)
2010. szept. 3. 13:52
Amikor bemutattam nekik, szimpatikusnak találták, és olyan helyesen elbeszélgettek vele. Ez így ment 1 évig. Minden akkor fordult át, amikor elmondtam nekik (nem kellett volna), hogy beteg. Attól a perctől kezdve szó szerint utálják.
28. 3265084553 (válaszként erre: 2. - Ashlye)
2010. szept. 3. 13:52
Döbbenetes, hogy ezt így ki is mondják, szégyenérzet nélkül.
2010. szept. 3. 13:49
Most már nekem se kerek a történet...
26. 19f376ac15 (válaszként erre: 2. - Ashlye)
2010. szept. 3. 13:49

Az en szuleim sem akartak elfogadni paromat, szornyu helyzet. Az eljegyzsig minden nap sirtam otthon.

En megcsinaltam azt a hulyesseget, hogy elmondtam paromnak...nem kellett volna. Azotta kerulik egymast. Szornyu kozottuk lenni, mindent kozvetiteni, atirni, hogy a masiknak le legyen serto amit es ahogy mondanak.

Miutan osszehazasodtunk mar nem "bantottak", de erzem a feszultseget, sokszor kicsuszik a szajukon valami, vagy meg is mondjak, kacagnak rajta es eszre sem veszik mennyire megbantanak.

Kitartast, nem lesz konnyu, de legalabb azzal vagy akit szeretsz!

2010. szept. 3. 13:49

Először azt akartam írni, hogy ülj le a szüleiddel és beszélgess el velük. Kérdezd meg hogy miért nem szeretik és meséld el hogy te miért szereted. DE! Írtad, hogy a szüleid kijelentették, hogy soha nem fogják elfogadni a párodat. Nem értem miért, talán még ők sem tudják, de én a szüleid helyében inkább büszke lennék rád, hogy ilyen kitartó vagy akármi is történt. És ezt tényleg nem mindenki tudja így végigcsinálni! Így, ebben a helyzetben szerintem már fölösleges leülni velük beszélni. Akkor használd az egyik füleden be a másikon ki- elvet. biztosan nehéz, de hátha beválik.

(Bár olyan rossz érzés valakit a szülei ellen irányítani, még ha nem is teljesen így van.)


Nem történt valami olyan dolog ami miatt nem szerethetik a párodat? (Nem hallhattak róla valamit esetleg, vagy nem vesztek össze valamin?)

És még egy kérdés: ha van saját lakása és egyedül él, akkor miért nem költözöl hozzá?

24. ashlye (válaszként erre: 21. - Betti125)
2010. szept. 3. 13:48
Ez a növérem hoxája volt, de jobban örülnék, ha tanácsot adnél, nem nyomozgatnál. Köszönöm.
23. Bichi
2010. szept. 3. 13:48

Nem tudom, hogy mi az örökölhető betegsége, de ha olyan, ami miatt nem lehet közös gyerek, akkor lehet, hogy ez a bajuk a szülőknek, akik viszont biztos szeretnének unokákat.

Amúgy szerintem is csak féltenek, hogy később esetleg megbánod a döntésedet. Ennek ellenére szerintem is (mint anya) el kéne fogadni a párodat, főleg, hogy már ennyi ideje kitartotok egymás mellett.

Az is lehet, hogy egyszerűen csak nem szimpatikus nekik, ezellen meg nemigen lehet mit tenni, ez szinte sosem fordul át a szimpatikus kategóriára...

22. ashlye (válaszként erre: 19. - Betti125)
2010. szept. 3. 13:47
Természetesen számtalanszor felvetődött az összeköltözés, de mivel ezidáig tanultam, nem akartam hozzáköltözni, hogy Ő tartson el. Munkát csak hébe-hóba találtam, így nehéz lett volna megélni. Most, mivel már végeztem a tanulmányaimmal, és rendes állásom van, komolyan fontolgatjuk az összeköltözést, de nem ebben a városban.
2010. szept. 3. 13:45
Közben megnéztem az adatlapod. Az egyik kiírt kérdésedben írod, hogy van neki egy 2,5éves lánya. Ez elég furcsa, ha Ti már 7 éve együtt vagytok. Szóval lehet a szülőknek mégis megvan az okuk a nem tetszésre?
20. Noorah (válaszként erre: 2. - Ashlye)
2010. szept. 3. 13:43
Hasomló cipőben járok. Bár mi még csak másfél éve vagyunk együtt és nem is beteg a párom, de a szüleim ugyanazt a színészkedést folytatják, mint a tieid. Anyám nagyon tündibündin megjársza magát, aztán a háta mögött olyanokat mond, hogy minden téren rossz irányba visz (engem, akinél öntudatosabb lény nemsok van)... Én viszont el szeretnék költözni, vagyis összeköltözni a barátommal, amint lehet... (Ráadásul engem más miatt is naponta furkál anyám..)
2010. szept. 3. 13:41
Mi az oka annak, hogy 7 év után még nem költöztetek össze? Lehet itt van a baj gyökere.
18. Night Angel (válaszként erre: 2. - Ashlye)
2010. szept. 3. 13:40

Próbálj meg az ilyen embereken átnézni, az jobban fog fájni nekik.

Szeressétek egymást, csak magatokkal foglalkozzatok, ha lehet -költözzetek el- vagy kerüljétek az ilyen embereket!


Sajnos hasonló cipőben járok, mint te, a mi életünket is próbálják megkeseríteni, de mi se tudok mást tenni.


Bízom benne, hogy az élettől majd visszakapják a mocskok!!!

17. Marjann (válaszként erre: 16. - Ashlye)
2010. szept. 3. 13:38
Akkor miért nem tudsz hozzá költözni?
16. ashlye (válaszként erre: 14. - Marjann)
2010. szept. 3. 13:35

Nem lehet velük beszélni. Ha elkezdem védeni a párom, egyből rávágják, hogy akkor költözz hozzá! A nyomorba! MEg ilyenek.

Hozzáteszem, egyedül él, van saját lakása, tisztább, mint bárki, jó állása van (betegsége ellenére is), és rendkívül értelmes. Nagyon szeretik az emberek, szeretnek vele beszélgetni, stb. Csak ugye, az embereknek a 60-70%-a az aki lenézi, mikor még nem ismeri, csak a külseje alapján ítélkezik. Remélem érthetően fogalmaztam . :)

15. ashlye
2010. szept. 3. 13:31
Nem tudom meddig fogom még bírni. :( Olyan rossz így élni.
14. Marjann (válaszként erre: 11. - Ashlye)
2010. szept. 3. 13:31
Üljetek le a szüleiddel, esetleg a pároddal négyesben. Mondd meg nekik, hogy ha így folytatják elveszítenek téged... te sem akarod ezt, de gondolom ők sem.
13. Szilvamama (válaszként erre: 11. - Ashlye)
2010. szept. 3. 13:28
Ez a mi városunk ... :) Egyébként én nem ismeretem rád a topik alapján, csak amikor megnéztem az adatlapod, akkor láttam, hogy egy városban élünk ...
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook