Az időskori demencia tényleg csak idősebb korban fordul elő? Fiatalabb (55 éves korban) nem? (tudásbázis kérdés)
"anyám elég egyszerü tanulatlan ember, az általánost is x év alatt végezte el..."
Egyszerű igazság... "szerintem". Semmi tiszteletlenség, még düh sem érződik, pedig lenne rá oka.
IGENIGENIGEN!!!!!!
Örülök, hogy ilyen pontosan fogalmaztad meg, amit érzek és gondolok... neked ez jobban sikerült, mint ahogy én próbálkoztam az imént vele.
Hááát...! Tényleg nem tudhatjuk... de nyugtázhatjuk, hogy a rosszindulata nincs jelen a történetben, sőt... még következtetni is faramuci, rosszindulatú próbálkozás lenne. Hála az égnek, hogy "ki meri teregetni a szennyest", különben hogy kérhetne tőlünk (tőled is) segítséget, ha némán feláldozza magát... Az őszinte történetek pedig tanítanak... a lehető legtöbbet tehetünk ilyesmivel, hisz másunk úgy sincs, de ez hidd el, nem csupán több a semminél, hanem lehet a minden, maga a megoldáshoz vezető gondolat felébresztése. Hogy is árthatna...? Az igazság sosem árt.
Örömmel tapasztalom, hogy ez a probléma tőled (legalább tőled) olyan távol van, hogy értened lehetetlen.
Nem neked címeztem a hozzászólásom!
Erre mondta a jó öreg Hofi: akinek nem inge, ne vegye magára, de akinek inge, őtőzköggyön mán bele! :)
Egyes esetekben, általában agyi történés -stroke- után fiatalabb korban is előfordulhat demencia, bár általában az időskori elbutulással azonosítják.
A mi intézményünkben a legfiatalabb demens beteg jelenleg 52 éves.
Nyugalom, a legtöbb fórumon akadnak okospalacsinták, akik ha már segíteni nem tudnak, ahelyett, hogy csendben maradnának inkább fröcsögnek. Sajnos nem te vagy az első és az egyetlen sem, akiknek az ilyenek elveszik a kedvét, hogy legalább itt kibeszélhessék a fájdalmukat, és esélyt kapjanak, hogy valakinek támad egy használható ötlete.
Ha nem lenne a húgod, azt mondanám ne törd magad miatta. Aki így tönkreteszi a gyereke életét, az nemhogy nem anya, de ember sem. Tudom, tudom, van olyan, hogy megbocsátás, de olyan is van, hogy mindennek van határa.
Sok erőt a helyzet megoldásához!
jól van nem kell így felkapni a vizet, én mindenhova írtam, hogy azok alapján mondok csak bármit, amit itt olvastam és nem tudom, hogy is van ez valójában. elég nyers stílusod van, ebből gondoltam, hogy te sem vagy hibátlan a dologban. bár ahogy látom ennek is megvan az oka, hogy ilyen lettél.
én ezzel nem bántani akartalak, csak félreértettem az egész sztorit, szóval ne haragudj amiért megbántottalak.
ahogy most leírtad már sokkal érthetőbb lett az egész. sajnálom, hogy ilyen gyerekkorod volt. én a helyedben menteném a hugom, az anyámmal meg annyit érintkeznék, amennyit muszáj. nem lehet egy életet ilyen keserűséggel élni. és igenis meg kell próbálni mosolyogni akkor is, ha semmi okod nincs rá. Legalább a gyerekeid miatt, és mert jó dolgok nem történnek ott, ahol csak keserűség van.
Kívánom neked, hogy megoldódjon ez a helyzet, sajnos az anyád nem kényszerítheted, mire meg esetleg gyámot neveznek ki mellé, addigra a te idegrendszered tönkremegy bele. A hugod meg nem lesz hajléktalan, amig ilyen nővére van, aki aggódik a sorsa miatt.
Ez volt az utolsó, hogy segítséget akartam kérni ismeretlenektől, bármilyen topikban.
Soha többé, semmilyen topikot, fórumot én nem nyitok meg, az tuti!
Igaz, hogy olyan egyedül vagyok, néha hónapokig nem tudok kihez szólni, de inkább nem is beszélek emberekkel, ha az emberek ilyenek.
Ennél még magányosan is jobb, egyszál egyedül.
Legalább erre rájöttem.
Az a gáz, és ezzel ezek szerint nem kell foglalkozni, hogy a férje, a hugom apja, nem azért tett el annyi pénzt a bankba, hogy azt hónapok alatt talicskázza át a gagyiboltba, hanem azért, hogy ha vele valami történik, akkor legyen miből elkezdenie az éltet a gyerekének.
(Én nem voltam saját gyerek + nekem már ennyi idősen "elkezdődött az életem").
Iskolára, esetleg egy lakáshoz önerőnek, meg hasonlók.
Most épp ezt szórja szét az én édes jó anyám: a 15 éves lánya örökségét.
De megteheti, mert nekem akkor kötelességem lesz őket eltartani. Mert azért nevelt fel.
Mondjuk, taníttatni nem taníttatott, mert közölte, hogy vagy költözök, vagy elmegyek dolgozni.
Úgyhogy 18 éves korom óta külön lakok tőlük.
Jó, akkor anyám 4 diplomás mérnök, rólam mindig csak jót mondott, ott segít, ahol tud, és imád engem.
Így most jobb?
Miért gonoszság, ha leírom róla az igazat?
Az nem volt gonoszság, amiket ő tett? Szerinted az a baj, hogy őszinte vagyok?
Hazudjak az anyámról, mert nem szimpatikus, amit írtam róla?
Hát bocsánat, hogy nem tudom pozitívan látni a dolgokat.
Nem szoktam ilyet mondani, de szívből kívánom, hogy kerülj hasonló helyzetbe, hogy átérezd azt, amit én most érzek!!
Megnézném, mennyire lenne kedved még ezt a terhet is magadra venni, ha a két gyereked közül az egyik amúgy is "más", mikor 15 évesen a szüleid úgy vállalnak gyereket, hogy azt neked kell felnevelned, és ha nem tudod anyagi nehézségek között élve eltartani őket is, akkor elmondanak a világon mindennek!
Tapasztald meg, milyen, amikor úgy élsz 30 évet, hogy mindenért te vagy a hibás! Hogy a saját anyád nem szeret, az apád pedig otthagy inkább téged is, csak ne kelljen egy ilyen hárpiával együtt élni!!
Szerintem meg menj a fenébe!
Jogom van megkeseredettnek lenni, és az is jogos lenne, ha letojnám, mi van velük!
Eddig sokat hezitáltam, de jöttél te, és meggyőztél: akkor is én vagyok a szemétláda, ha segíteni akarok, mert beteg! Csak ő még nem veszi észre, én meg nem vagyok szakorvos, hogy tudjam, mi is a baj.
De a legjobb, ha inkább megszakítok vele minden kapcsolatot, és oldja meg.
Felnőtt ember, tök normális, hát csinálja!
Én meg élem a saját életem. Ez az az élet, amiért hálásnak kéne lennem?
Jobban jártam volna, ha tényleg inkább elvetet, és soha nem szül meg. Ezt se hallottam még tőle, csak úgy naponta.
Neki joga van ezt tenni velem, csak mert "becsúsztam", és nem lehetett elvetetni? Köszi, b+!
Tehát ha leírom, mi van, az túlzás.
Aranycicamadár, te a töredékét nem tudod annak, amit leírhatnék még. Arra mit mondanál? Az is túlzás lenne részedről, nekem meg a múltam.
Amit átéltem kisgyerekként, amit végigcsináltam kamaszként, amit megéltem felnőttként.
Nekem meg csak ennyi a gondom.
A töredékét írom le, és neked ezt már túlzás olvasni. De nekem átélni ne legyen túlzás, én legyek laza, boldog és tündibündi?!
Nem hogy olyan kedves, és édes nő lennék, mint te, ugye, bogaram?
Hát tényleg, lehet, hogy én kezdtem 3 évesen, én tehettem arról, hogy folyton ütött-vert, és miattam van az egész.
Elvégre a gyerek tehet arról, ha 5 évesen nem szereti az anyját, hanem fél tőle.
Arról is én tehettem, hogy az új férje soha nem ütött meg, ő csak szavakkal bántott. 8 évesen már tőle is rettegtem.
Tényleg, milyen kegyetlen, gonosz, szemétláda gyerek voltam!
Olyan boldog vagyok, hogy felnyitottad a szemem!
Még én vagyok a szemétláda, hogy ezek után az anyámnak segíteni akarok? Elsősorban a hugom miatt, akinek legalább még egy szülőre szüksége lenne, és nem arra, hogy mások neveljék.
Bocccs...
Igazad van, felnyitottad a szemem: legyen mindkettő hajléktalan, a gyerek hadd zülljön el, legalább nem csak lakni, dolgozni is az utcán fog.
Eszem megáll, milyen bunkó emberek ugatnak bele mindenbe.
Nem kiteregetem a szennyest, csak nem tudok egyedül dönteni.
Nincs kivel megbeszélnem, mivel mások nem látnak bele az életünkbe.
Kiteregetés akkor lenne, ha fényképpel, elérhetőséggel, pontos adatokkal, mindenki számára felismerhetően leírnám, hogy XY, született ZW ezt és ezt műveli!
Kegyetlen?
Miért, ilyet leírni annak, aki amúgy is sz.r helyzetben van, szerinted nem kegyetlenség?!
Sem a cikke, sem az adatlapja alapján nem találom őt „kegyetlen megkeseredett ember„-nek. Csak egy, a megoldatlan gondokkal küszködő, kicsit elkeseredett embert látok, aki a saját családja mellett szeretne tenni az anyjáért, de az nem hagyja.
Azért egy dolgot ne felejtsünk el: senki nem születik rossznak, s ha valaki már 5 évesen sem szerette az anyját, akkor ott kellett történni dolgoknak. Ennek ellenére ő nem fordult el, próbál segíteni, de még nem jött rá a megoldásra.
És micsoda beszéd az, hogy nyugodtan szórja szét a pénzét, nehogy „ezeknek” maradjon? A kedves mama nem most kezdte, a topicindító leírta, hogy már a férjének is erős kézzel kellett fognia, s a halálakor megkönnyebbült, hogy már senki nem néz a körmére.
A pénzszórással nem a gyerekeit fosztja meg az örökségüktől – legtöbb gyerek szarik az örökségre –, hanem a saját maga hajléktalanságát készíti elő, nem törődve a kisebbik gyereke jövőjével.
hozzátettem mindig, hogy "szerintem", meg hogy "nem voltam ott, nem tudhatom", ez az én véleményem az alapján amit eddig láttam tőle, olvasd el a cikkét, nézd meg a mottót az adatlapján. csupa keserűség. gondmegosztás és gondmegosztás is között van különbség. láttam a te adatlapod, a tied nem olyan.
én megérteném ha egy alkoholista anyja lenne aki otthagyta őket, de az ő anyja VALÓSZÍNÜLEG csak egy zavart gyenge akaratú nő aki elrontotta az életét és még a sorstól is kapott. szeretettel lehetne rajta segíteni, nem gyógyszerrel. 30 évesen a lánya lehetne annyira bölcs, hogy megbocsát neki, és nem ilyen gyerekesen sorolná az anyja minden hibáját, a szavaiban minimális tisztelet nélkül.
Itt a legtöbben azt mondták, hogy szerintük se pszichiátriai eset az anyuka, de ő mindig előjött egy újabb sztorival, hogy bebizonyítsa, de igen! hogy lehet ilyet leírni, hogy anyám elég egyszerü tanulatlan ember, az általánost is x év alatt végezte el...? Szerintem nem elfogadható ez a stílus, és nem egyedül bennem fogalmazódott meg, hogy ez túlzás.
Na de hagyjuk ezt, nekem nem baj ha nem ugyanaz a véleményünk, én se akartam részletezni az enyém, csak elszállt az agyam a kísértetes dolgon.
Nem értelek miért ítélsz el olyan embert akit nem is ismersz.?Észrevetted,hogy Te még kegyetlenebb vagy egy számodra idegen emberrel?
Nem muszály hozzá szolni minden témához,sokszor jobb csendben maradni és a véleményt megtartani.
Gondolom most Én is megkeseredett leszek ezek után,mert nekem is vannak gondjaim amiket megosztok másokkal,és nem azért mert kiakarom teregetni,hanem azért mert így talán kapok használható tippet olyan emberektől akik voltak már hasonló cipőben és nem mellesleg könnyítek a lelkemre nehezedő terhen is ,mert "elmondhattam" valakinek.
Nekem is visszatetsző ha valaki így beszél a szüleiről.De nem tudhatjuk hogyan éltek /élnek.
Viszont szerintem mindenki azt kapja vissza egyszer a saját gyerekeitől idős korában,ahogy a szüleivel bánt mikor betegek lettek.
ezen a kísértetes dolgon durrant el az agyam. a saját anyjáról meg apjáról beszél könyörgöm! kivancsi leszek ő milyen lesz idősebb korában, mikor már elég sok rokona meg ismerőse nem lesz az élők sorában és majd ő is szeretné hinni hogy még vele vannak, a saját gyereke meg lebaromságozza meg orvoshoz küldi.
nem szégyelli amúgy is így kiteregetni a szennyest, így beszél az anyjáról akitől az életét kapta, képzelem vele hogy beszélhet... olvastam egy cikkét meg láttam az adatlapját, ez egy kegyetlen megkeseredett ember szerintem.
mi nem voltunk ott, nem tudjuk ki kezdte, hogy ilyen lett a viszony köztük, tényleg bántotta-e, mennyire, mennyire volt jogos... ha olyan nagyon verekedett volna, a huga már rég nem vele lenne... szerintem.
itt mondja, hogy nemhogy eltenné a pénzt a bankba. minek? ezeknek? hogy alig várják, hogy meghaljon?
te tudnál az anyádról így beszélni? saját magát égeti vele. próbált itt mindenki tanácsot adni, de csak új sztorikkal jött elő, hogy de ezt is csinálja az anyám, nézzétek, ennyire hülye. amit csinál, azzal meg nem segít, hanem árt. ennyi a véleményem.
Pedig részletezhetnéd! Miért kellene magát szégyellnie?
Azért, mert nem szereti azt az anyját, aki kiskorában rendszeresen bántalmazta?
Mert látja, hogy hova vezet ez az út; szeretné megakadályozni, de tehetetlennek érzi magát?
Mert fontosabb a saját családja, mint az anyja által elcseszett helyzetet erején felül – ráadásul úgy tűnik esélytelenül – helyrehozni?
Legjobban a húgát sajnálom. Mint kívülálló azt mondom: ezek után az anyával történhet bármi, magának csinálta, segítség ellenére, egye meg, amit főzött, majd ha hajléktalan lesz. De a kislány…