Egy élet margójára (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Egy élet margójára
Várok ide , olyan NŐket, akik bár fiatalok már édesanyák. Ill. mindenkit akit érdekel a téma.
Lehetsz bakfis, 20-on éves, vagy épp nagymama.
Itt kibeszélheted a titkaidat félelmeidet.
Egyelőre nyílt klub. de később zárhatunk, ha ugy gondoljátok.
Ha szabad én folytatom ezt a fórumot.
Hetven akárhány éves mama vagyok.Van 9, azaz kilenc unokám.
Nehéz és küzdelmes életem volt, van.
Egyetlen férjem immár 54 éve.
Amin átmentünk megér egy misét.
Elvesztett baba, öngyilkos szülők.Házasságon kívüli gyerek.
Bíróság, betegségek,s sok más küzdelem.
Egy dolog , amit soha nem bántam meg, hogy gyerekeim és unokáim vannak.
Mit számít 4 év , vagy akármennyi.
Ez , mármint az anyaság érzése nem változik.
ÉN örülök , hogy nem "kitalált személy vagy"
És gratulálok az íráshoz és az életedhez is.
Egy 9 unokás mami!!
Kedves Mindenki!
Teljesen véletlenűl akadtam erre a fórumra... nem tudtam, hogy felkerült ez a régebbi írásom a Hoxa portálra is :)
A nevem Madarász Ildikó, a szerző!:)
Nagyon örültem, hogy több írásomat is feltette a Netbarátnő.
Hogy válaszoljak a szerzőhöz intézett kérdésekre:
1. nagyot nevettem, hogy valaki nem hitt valós személynek, jelentem hús-vér nő vagyok!
2. tényleg három fiú vár otthon, egykor jól utánam nyomoztak :), a férjem és a két fiam.
3. a töténet nem kitalált, csak nem velem történt...érdekes volt olvasni a hozzászólásokat, ez az opció fel sem merült :)
4. nagyon-nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, a stílusommal igyekszem minél közelebb kerülni az emberekhez.
5. lehet, hogy már négy év után semmi értelme ennek a hozzászólásnak, de valahogy úgy éreztem, hogy le kell írnom
6. a többi írásom, ami megjelent a portálon, mind valós alappal rendelkezik, viszont lehet, hogy időrendbeli eltolódások vannak benne, vagy pediglen csak szarkasztikus stílusomnak köszönhetően, humor mögé rejtem a mögöttes tartalmat....
Mindenkinek még egyszer köszönöm, hogy olvasta, üdvözlettel:
Madarász Ildikó
Én Péternek gratulálnék, akinek sikerült elhitetnie egy megesett lánnyal, hogy igenis lehet szeretni önzetlenül!
Gratulálok az Édesanyának, aki megtanulta szeretni a babáját és önmagát, és Pétert is! :)
Szép történet, akár igaz, akár nem...de tényleg bárkivel megtörténhet!!!!
Szerintem nem kamu!
De a hölgy jól döntött!
A fiatal lehet meggondolatlan de egy idősebb is!
A baba nem válogat ő jön mert jönnie kell,akár mi is történt az anyukájával!
Jól megsirattam, de az első godnolatom az a film volt.. a Pincérnő, édesen is csípős!
LÁttátok? Ott beszélt így a nem kívánt gyerekének a kismama és mindig így kezdte, mint itt: kedves baba, volt hogy úgy.. francos baba! :)
Mindazonáltal imádtam a filmet. és persze happy endje van :)
Ez egy gyönyörű történet,jól döntöttél,hogy nem adtad a babád!!
elsírtam magam,amint olvastam!!
Megható történet. Persze, hogy elbőgtem magam közben...
Én úgy értelmezem, hogy a Netbarátnő a Hoxa partneroldala, onnan "kölcsönözték" a cikket, de oda valós személy írta a saját történetét. Nem ismerem az oldalt, most sem néztem meg, hogy őszinte legyek, de hát lehet, hogy ott is vannak fórumok és cikkek, mint itt. Nem?
Rég nem olvastam ennyire szépet, meghatót, egyben szívet tépő sorokat.
Mint előttem már írták, ez csak egy kitalált történmet, de szerintem aki ilyen cipőben jár, annak segít hogy eldöntse a nagy kérdést, ami nem csak egy életet változtat meg!