Református keresztelő katolikus szülők gyermekének. Lehetséges? (tudásbázis kérdés)

Ez is egy jó megoldás.

Bár attól függ, mennyire erős a szülői, mármint nagyszülői nyomás ezzel kapcsolatban.

Mi sokáig hallgattuk a férjemmel, hogy miért nem lettek megkeresztelve, hitetlenül nem lehet élni.

Én azt szoktam mondani, hogy nem vagyunk hitetlenek sem mi, sem a gyerekek, ez nem a keresztségtől függ.

Én sem járok templomba, elvették tőle a "kedvem" már kicsi koromban :-((( Ettől függetlenül hiszek.

Gyermekemnek szerettem volna megadni a lehetőséget, az első lépést egy jobbra.....lehet, hogy ebből csak egy Névadó lesz, és majd Ő később eldönti, hová akar tartozni.....

Ili!

Szent igaz.

Mohonc!

Nagyon jól látod, gondolod. Ezt is úgy hívják, hogy szabad vallásgyakorlás, nem csak konkrétan azt, hogy nyilvánosan vállalhatod a vallásodat. Ezt a kifejezést inkább az utóbbi értelemben használják, pedig lám, ezt is takarja. S ez tökéletesen rendjén is van. Akik egyéb egyházakhoz, szektákhoz térnek át, ők is valamennyien a történelmi nagy egyházaknál kaptak keresztséget általában. Mégis elfogadjuk az áttérést, bár némelyik esetében inkább eltérülésnek hívnám, de ez csak az én véleményem.

Teljesen igazad van!

A barátnőm hithű katolikus.Azt mondja,hogy ő egy mise alatt annyira megnyugszik,neki szüksége van arra,hogy minden vasárnap ott legyen.

Van olyan ismerősöm,aki Jehova,van aki Pünkösdi.

Mindegyikük aranyos,kedves,művelt és soha nem tenne senkinek semmi rosszat.Egyik sem akart megtéríteni!

Ha nekik ez kell a lelki békéjükhöz,akkor én tiszteletben tartom!

Én sem gyakorlom a kereszténységben kapott vallásom.De a jó embereket tudom értékelni,vallásától függetlenül.

A fórumindító Picianya is mindegy,hogy milyen "vallásúra" kereszteli gyermekét!

Jó embert neveljen,ez a lényeg.

T.Ili!

Bocsi, nem Neked címeztem, de valamiért ráklikkeltem írás előtt a válaszra, és már így ment el.

Csak úgy általánosságban szólt. :-))

Sziasztok!

Végigolvastam a fórumot, amolyan csendes háttéremberként figyeltelek benneteket eddig.

Én nem látok semmi rendkívülit abban, hogy a fórum indítója saját egyházától eltérően szeretné a keresztséget felvetetni gyermekeivel. Miért ne választhatná meg az egyházát bárki? A kapott keresztséget általában nem magunk választjuk, hanem szüleink akarata szerint történik. Ő emberibbnek tartja a református egyházat, és szeretné ha a gyermekei idetartoznának inkább. Számomra ennyi az olvasata.

Jómagam is a református egyház kebelében kaptam a keresztséget, bár bevallom derekasan nem gyakorolom vallásomat, de nem élek hitetlenül.

A gyermekeim nincsenek megkeresztelve, s én ezt rájuk is kívánom bízni, hogy mit látnak jónak a saját életükkel kapcsolatban. Ha akarják felveszik a keresztséget, ha nem, akkor nem, legyen ez az ő döntésük.

Mindemellett voltam már én is mindkét egyház miséjén, istentiszteletén. Mélyen egyetértek a fórum indítójával, hogy a református egyházat emberibbnek tartja, mert sokkal inkább az nekem is. Persze mindenhol van jó és kevésbé jó pap, lelkész, ez emberanyag-függő itt is és ott is. Valahogy a katolikus egyház merev kötöttsége, szemellenzőssége az, ami engem taszít. A reformátusoknál és az evangélikusoknál valahogy minden sokkal világibb.

Egyszer én is elmentem egy református misére.Kórházban voltam,ráértem.

Vagy öten lehettünk csak.A lelkész szerintem rögtön látta rajtam,hogy először vagyok ilyen helyen.Végig nekem beszélt.Elég kellemetlen volt,csak feszengtem.De a végére úgy feloldódtam,hogy utána még mind ott maradtunk beszélgetni a világ dolgairól.

Az elmúlt években épület templomok legtöbbször egyszerűek valóban. Minden kornak meg van a maga építészeti stílusa, legyen az Mátyás-, Szent István Bazilika, Szeged, Pécs, Pannonhalma, hogy csak a magyarokat említsem. Láttad már a Sixtusi kápolnát? A Piétát? Nekem kihullottak a könnyeim!

Amikor karácsony idején tele van fenyőfával és érzed a gyanta illatát, a tömjén illatról nem is beszélve!

nekem egy csodálatos esküvőm volt

egy picike református templomban, semmi giccs

elmentünk a jegyes oktatásra

megjegyzem, hogy a lelkészünk nagyon örült nekünk mert a férjem is és én is konfirmáltunk

de anélkül is ment volna

a református templomok egyszerűek, nem giccsesek

Mi is sokat gondolkodtunk ezen.

Abszolút nem mondtam, hogy a hit olyan, mint egy ruha. Mégis miért ne választhatnánk??

Igen.Az is lényeges,hogy aki Isten igéjét hirdeti,az ne legyen durva,mint a pokróc.

A fiam,még elsőáldozott harmadikosan.Nagyon jó papunk volt.A gyerekek csüngtek rajta.

A templomban álló hely sem volt a miséken!Hét közben sem!

A vasárnapi nagymiséken 6-10 ministráns is volt.

Aztán áthelyezték.Kaptunk egy idős plébánost.Nem volt vele baj,de a gyerekek nyelvén nem értett.Ő csak volt.

A fiatalok elmaradoztak,aztán az atya meghalt.

Jött egy olyan,akire a kutyámat sem bíznám,nemhogy a gyerekemet.Örökké ordibált.Ha volt a gyerek ,azért,ha nem volt azért.Még az öregasszonyok is féltek tőle.

Jó,nem vagyunk egyformák,nem tud mindenki olyan kedves,megértő,törődő lenni mint az a református lelkész akivel a sorsom összehozott!

De az biztos,hogy a fiam azért nem bérmálkozott,mert a helyi plébános nem volt megfelelő ember Isten képviseletére.

Nem kell magyarázkodnod, ha nem akarsz. Mivel azonban ez egy nyilvános fórum én is elmondhatom a véleményemet.

Nem emlékszem, hogy bármelyik mellett érveltem volna, hogy egyik jobb lenne, mint a másik...

Akkor is furcsa nekem, hogy a hit olyan mint egy ruha? Kaptam egyet a szüleimtől, de nem tetszik, a gyerekemnek másikat adok. Majd ő is adhat másikat a gyerekének. Tulajdonképpen akár azt is meg lehetne várni - saját példádból okulva - amíg ő eldönti, mit is szeretne. Hátha neki sem tetszik az, amit a szüleitől kap, úgy mint neked. Csak gondolkozom...

Túl szigorúnak tartom a katolikusokat, én az vagyok, és "nem tetszik".

Szeretném, ha a Kislányomat nem köteleznék ilyenre-olyanra, mint anno engem. Viszont mindenképpen szeretnénk megkereszteltetni.

Igazából nem értem, miért kell magyarázkodnom.

Egyszerűen csak így szeretném. Mi ebben a különös????????? Feltettem egy kérdést, kaptam választ, amit nagyon köszönök! Nem vitát akartam indítani, hogy melyik a jobb.

Nem akarlak megbántani, de ebből az jön át, hogy a református pap kedves és megértő volt, ezért az a vallás jobb. Ettől függ? Egyébként még voltak kérdéseim, de arra nem kaptam választ.

Nem kötözködni akarok, de érdekel, hogy valaki miért gondolkodik így.

Elmesélem az én történetemet.

Mi már régen házasodtunk.A férjem r.katolikus,én reformátusként lettem keresztelve.(Öt-hat évesen lehettem utoljára templomba.Akkor meghalt a nagymamám,mi pedig olyan helyre költöztünk ahol csak katolikus templom volt.Egyáltalán nem jártam semmilyen gyülekezetbe.)

A helyi kat.plébános azzal a feltétellel adott össze minket,hogy a születendő gyermekeinket r.katolikusra kereszteljük. De kellett hozzá az én keresztlevelem.Kinyomoztam,hol kereszteltek,és elmentem érte. Sosem laktunk ott,csak ott kereszteltek.

Nagyon meleg nyár volt,többször kellett átszállnom,mire megérkeztem Rákóczifalvára.

Egyébként nem vagyok egy félős fajta,de akkor bizony majdnem remegtem.Talán,hogy egyáltalán szóba állnak-e velem,egyedül az ismeretlenben,megtalálják-e?Ráadásul egy pappal kell beszélnem!Nagyon izgultam!

Már a buszon útba igazítottak:-Csak ott mennyen be lelkem,megtanálja....

Ott mentem be,megtaláltam. Én elmondtam miért,honnan jöttem.

A lelkész leültetett,frissítővel kínált,-hisz messziről jöttem,haza!

Na onnantól már alig bírtam visszafojtani a könnyeim.

Beszélgettünk,közben Ő keresgetett,lapozgatott.

Perceken belül a kezemben volt a keresztlevelem.

Kikísért,és elmondta,hogy -most ugyan férjhez megyek,majd lesznek gyerekeim,akik majd az ígéretem szerint katolikusak lesznek,de soha ne felejtsem el,hogy én ide tartozok,itt vannak a gyökereim.

A reformátusokhoz bárhol,bármikor haza megyek.

Akkor már potyogtak a könnyeim.

A buszmegálló ott volt a templom mellett .Ő kikísért és együtt vártuk a buszt a tűző napon.

Kérdezte,mikor lesz a nagy nap,majd imádkozik értem,értünk.

Úgy emlékszem hazáig bőgtem.

Ennek harminc éve.A lelkész már biztosan elhunyt.

De hogy az áldása a házasságunkra még mindig él,az biztos.

Kösz. Én ezt valahogy akkor sem értem.

Rendben, van egy szülőpár, aki katolikus, de megkeresztelteti a gyermekét református hit szerint, amikor is megígéri, hogy abban a szellemben fogja nevelni a gyermekét. És ezek után melyik templomba fog járni a család?

És ha a szülőknek jobban tetszik a református hit, akkor ők miért nem térnek át erre? Ekkor ez a probléma ugye meg is szűnne - mármint a kereszteltetésé.

Most akkor komolyan gondoljuk, hogy a gyermekünk más vallású legyen, vagy nem?

Most ne menjünk bele abba, hogy egy az Isten, mert még az iszlámot is mindjárt belekeverem...

Róm.katolikus egyházban kizárt, hogy megesketnének olyanokat, akik nincsenek megkeresztelve.

Nálunk nem kizárt - viszont:

református esküvő előtt is van jegyesoktatás, ami azt jelenti, hogy 3-4 alkalommal elmegy a pár a lelkészhez, aki elmondja, hogyan zajlik a szertartás, beszélgetnek kicsit a házaséletről, gyerekvállalásról...stb., megismerteti velük a házassági eskü szövegét.

Na most van egy kérdésem: az egy dolog, hogy nem vagytok megkeresztelve, de azért hisztek Istenben, ugye? Mert Isten és a gyülekezet színe előtt esküdtök az élő Istenre, miközben el kell mondani az Apostoli Hitvallást (Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában...).

Különben nálam előfordult már olyan, hogy jött egy pár, akik nem voltak megkeresztelve, hogy összeadnám-e őket, s a jegyesoktatás végére úgy döntöttek - nem én beszéltem rá őket! -, hogy még az esküvő előtt megkeresztelkednek és konfirmálnak. :)