A te gyereked mit segít otthon? (beszélgetős fórum)

A saját szobájában porszívóz. Főzés, sütés közben szeret körülöttem lenni, és segíteni.

Ami még fontos, hogy mindenhol rendet és tisztaságot hagy maga után (konyha, fürdő, stb.) Még ha semmit nem segítene, ez akkor is fontos lenne. (lány, 16 lesz májusban).

Nyugodjatok meg, nem lesznek semmirekellők azok a gyerekek, akik nem sürögnek-forognak otthon. Amilyen házból jön a gyerek, nagy valószínűséggel olyan lesz a sajátja is.

Nekünk nem engedték a szüleink, hogy házimunkát végezzünk otthon, amíg kicsik voltunk azt leszámítva, hogy a játékokat vissza kellett pakolni magunk után. Úgy voltak vele a szüleink, hogy maradjunk gyerekek amíg csak lehet, a kötelességek elég, ha később jönnek. Két rendszerető, tiszta, sütni-főzni imádó leányzó lett belőlünk, azaz semmit nem rontottak el azzal, hogy hagytak minket gyereknek lenni. :) Hogy ketten voltunk, így le is foglaltuk egymást, eljátszottunk egymással. Ha egyedül lettünk volna, akkor nyilván más lett volna a helyzet, akkor a szülőknek egyfolytában velünk kellett volna lenni és valódi játszás helyett játékos főzés, mosogatás lett volna.

Na oda szerintem semmikor:)

Ha mondom a 15 éves lányom segít, illetve a szobáját ha jó napja van már magától is kitakarítja.A puding készítést a nyáron már megtanulta.Ha éhes már magától is megtalálja.

De ha mondom akkor végülis bármit.Tegnap diót törtünk és a kutyának rendszeresen ő viszi le az ételt.

A 10 éves fiam inkább az apjának szokott de csak ha olyanja van.Pár napja fát hordott.Ja és a boltba szeret menni biciglivel mert akkor mindig vehet finomságot:)

Ma reggel elmosogatott a fiam!:))

7 és fél éves!arra ébredtem hogy csörömpöl a konyhában:))

Kislánynak mindenben segített :)

Ahogy telt az idő,úgy maradozott el mellőlem,de ebben hibásnak tartom magam,mert nem tetszett ahogy takarított a drágám(felületes),így inkább megcsináltam-lom magam.Persze most már szeretném ha megmozdulna :)

Saját tapasztalatom az, hogy amíg kicsik, nagyon akarnak segíteni, de akkor alig van valami, amit tudnak - illetve ha az embernek kevés az ideje, jobb, ha nem tartanak fel...

A kamaszokkal veszekedni kell, hogy rendet tartsanak a szobájukban is, nemhogy a házban! :( Maguktól nem látják meg, mi a tennivaló. Pedig én állandóan teszek-veszek, takarítok, tehát nem azt látják,hogy lógatom a lábam, miközben ellep bennünket a káosz, mégsem önállósítják magukat.

Néha azt gondolom, valamit nagyon elrontottam, és nem lesz belőlük "rendes" ember.

Nekem elég hamar elkezdett segíteni fiú létére :)

Még kicsike volt, mikor ablakot jött nekem pucolni, vagyis a vadi új padlószőnyegre borította a koszos vizet, de annyira akart segíteni, nem tudtam haragudni érte :)

Próbált már nagyobb korban is mosogatni, pár törtött pohár, tányér, míg megszokta, hogy bal kézzel hogyan kell, de törésnél sem haragudtam, ma is elmosogat, ha látja, hogy fáradt vagyok, vagy míg a karom eltört :)

Főzni is tud, szeretne is, de most már lusta rá, viszont mindent megcsinál egyedül.

Felnőtt ember.

Itthon mindig kitakarította a saját szobáját és felporszívózott utánam, ha már letörölgettem :)

Nagyon jó "gyerek", mindig az volt :)

Na erre én is kíváncsi lennék, az én fiam 11 éves , és magát nem akarja kiszolgálni, nagyon elszúrtuk vele anno a dolgokat. Takarítás?! Nála szinte szóba sem jöhet, hiába kérem sza..k rá, vagy megcsinálja nagy nehezen többszöri kérésre, vagy egyáltalán nem, nagyon elrontottuk, de ebből tanulva a lányommal másként fogok eljárni ez biztos!

Az az igazság én tudom is hol rontottam el, kicsinek nem engedtem hogy segítsen, és biztos hogy ez lehetett a probléma. mondjuk most tartunk ott hogy néha a szobájában összepakol, de ennél több magától nem jut eszébe, na meg mikor éhes nem szolgálom ki, mondom neki hogy nyugodtan szedjen magának, vagy készítse el magának a kaját, aztán meg hőzöng, de nem érdekel, egyszer már meg kell kezdenie önállósodni mert különben tényleg a fejemre nől.

Szerintem ez korral változik.

Amíg a két nagy kicsi volt, mindenben segítettek, mostak magukra este bugyit, gatyust, mosogattak (ha tányér tört nem bántam, mert csinálták), néha főztek is (ilyenkor megváltam pár szenes-lábastól). Tüsténkedtek-pörögtek.

Utána jött a kamasz-rész. Az "énakkorsecsinálom".

- Anszi, van tiszta bugyim?

- Kimostad?

- Nem.

- Akkor szerinted?

Ilyenkor jött a lopkodás tőlem. Fiam viszont húzta a száját, mégsem vehette fel a tangáimat, zoknijaimat. :)

...és amilyen hirtelen jött, úgy is lett vége a lusta-kornak. Visszarázódtak a beidegződött rendrakásba, a segítésbe. Most már a saját életüket élik.

Az én fiam 7 éves.Összepaskol maga után,elrakja a tiszta ruháit a helyére,ha dolgom akkor csinál magának szenyót és elpakol maga után,bepakolja amiből evett-ivott a mosogatóba,segít teregetni mert az imádja:))a fehérneműket mindig ő rakja a szárítóra:)

Ha megkérem lemegy boltba pl kenyérért stb.

Szóval segít és nem kényszerből.És persze nem mindennapos ez a dolog:))

Mikor milyen kedve van!

De a szobáját ő tartja rendben.törölget,porszívóz és rendet rak a ruhái közt.önállóságra és rendre nevelem.És ezt szerintem időben el kell kezdeni.