Félsz a haláltól? (beszélgetős fórum)
azt sosem lehet tudni, hogy már elértük azt a kort, hogy több van mögöttünk, és kevesebb vissza... Sokan halnak meg fiatalom, sokan élnek hosszan...
És olyan sok szép idősödő arcot lehet látni... Azok már kevésbé "uniformizáltak", több az egyéni bennük...
Nagyon félek tőle, de az öregedéstől is rettegek... Nemrég voltam kislány, és most már a 38.-at taposom...
Rettegek, hogy elmúlik a hamvas bőr, jönnek a ráncok, a leépülés, és az elmúlás...
De már most elmondhatom, hogy évek óta vastag, pókhálós visszerek tarkítják a lábam, amiről már leírták az egyik szakrendelőben, hogy az erek vaskosak, és kötegesek, melyek erősen kidomborodnak a bőrfelszínből...
Mintha nem is rólam írták volna,hanem egy 10 évvel idősebb Valakiről...
Szörnyű, hogy hogy használódik el a testünk, és szebb már nem lesz soha, csak rosszabb...
Főleg, ha abba a korba érünk, amikor tudjuk, hogy kevesebb van vissza, mint amennyi már volt...
Úgy legyen, ahogy írod.
Értelek, én ugyan most is máshogy gondolom, de természetesen elfogadom és tiszteletben tartom a véleményedet.
Az utóbbit még éltemben elrendezhetem azzal ha sokat beszélgetek vele és megérti hogy ez az élet rendje.
Az előbbit nem bánnám ha majd úgy adódna hogy észre sem venném,persze 100 éves korom körül ha lehet kérni.)
Mást nem tehetek.
És mi van a hirtelen halsz meg, úgy hogy észre sem veszed?
Akkor máris nem szenvedsz.
A gyerekeid mindenképpen szenvednek, akkor is ha 100 évesen halsz meg, egy gyereknek ugyanis az anyja anya marad éltes korban is.
Ez nemigaz.
Én nem a haláltól félek hanem két dologtól pontosan.
1.hogy a gyerekem szenvedni fog miatta
2.hogy én fogok szenvedni míg be nem következik
A többi a legkisebb mértékben sem érdekelne ha ez a kettő nemlenne.
Látod, mégis egyről beszélünk, mert ezt én is teljesen így gondolom.
Régen sok könyvet olvastam pl. a lélekvándorlásról, mégsem tudtam magamévá tenni ezt a folyamatot. Annyira magasröptű, a Dalai láma és a többiek, hogy számomra már inkább misztikus. Pedig azt is tudom, hogy rengeteg olyan dolog van még a földön, amit egy ember nem ért, vagy nem tud. Lásd az idősíkok. Mostanában többször eszembe jut, vajon az én leszármazottaim vissza fognak-e jönni, hogy bekukkantsanak az életembe. Nem hátborzongató? És lehet, hogy így lesz. De ez már egy másik téma...
"Szerintem a haláltól való félelem nem más, mint az emberi formához(minden ami evvel jár, érzelmek , emberek, dolgok, tárgyak , pénz, vágyak stb), az emberi létezéshez való ragaszkodás kifejeződése."
Pont. :o)))))
Igazad van abból a szempontból,hogy legtöbb ember a halált az élete végeként gondolja és éli meg,önmagát csak a testével és az elméjével tudja beazonosítani,ezért fél a haláltól,sőt még igazán azt sem tudják sokan elfogadni,hogy amikor meghalnak a testük már nem érez,ért stb.
Ezért a sok hitvallás a túlvilági életről,vagy lélekvándorlásról stb.
Mindenki szeretné azt hinni,hogy a halállal nincs vége az életnek,pedig szerintem igen,emberi formában teljesen és végérvényesen vége lesz.
Szerintem a haláltól való félelem nem más,mint az emberi formához(minden ami evvel jár,érzelmek ,emberek,dolgok,tárgyak ,pénz,vágyak stb),az emberi létezéshez való ragaszkodás kifejeződése.
Helyes, lesz még időnk ezzel foglalkozni. Sajnos.
Szép napot!
Magam nevében tudok beszélni.
Még nem néztem farkasszemet a halállal.
Jópár temetést végignéztem.
Nem hiszek a túlvilági élet semmilyen formájában.
Nem félek a haláltól, nem is igen foglalkoztat, egyszerűen nem törődök vele, igyekszem elfoglalni, és jól érezni magam.
Igyekszem az alapkérdésre koncentrálni, de nem tudom szétválasztani a kérdést. A halál elmúlást jelent, örök megvonást az élettől, ezt az emberi agy sztem egész egyszerűen képtelen felfogni. Mindenki egy kicsit az hiszi, hogy ő majd nem úgy lesz, de ezt egy matéria, egy agy, ami az életre született meg, nem tudja megérteni.
Az én véleményem is vélemény, továbbra is fenntartom, hogy mindenki fél, talán ez a munkám során még jobban nyilvánvalóvá vált számomra.
Megmondaná végre valaki, hogy mi az a gázkés?
Én beszéltem néhány olyan emberrel, akit úgy hoztak vissza, - sőt, a harmadik szülésemkor én is kerültem halálközeli állapotba - és kivétel nélkül nagy-nagy nyugalommal élik már meg ezt a kérdést, és egyáltalán nem félnek a haláltól, mert semmi rosszat nem tapasztaltak, sőt! Abban igazad van, hogy a legtöbb ember ösztönösen fél az ismeretlentől, de ez, az ismeretek, tapasztalatok bővülésével megváltozhat. Az más kérdés, hogy egy vészhelyzetben az ember küzd az életéért, mert az életösztön ezt diktálja, de szerintem ilyenkor az ösztön kerekedik felül. Mi most viszont nem a vészhelyzetekről beszélünk, hanem arról, hogy ki hogyan gondolkodik a halálról.
Persze azt is fenntartom, hogy egészen más itt a neten, egészségesen erről beszélgetni, mint mondjuk egy halálosnak mondott betegség árnyékában, és lehet, hogy éles helyzetben sokunk félne először, de abban is biztos vagyok, hogy sokan le tudnák ezt a félelmet vetkőzni, úgy, ahogy most állítják.
Szerintem ,mint már lejjebb is írtam nem jól gondolkodsz.
Most is kevered az életben maradás ösztönét ,a haláltól való félelemmel.
Vannak hősök.
Az állatvilágban is előfordul önfeláldozás, önzetlenség ha az, a genetikai állomány (utód, testvér, rokon, faj) túlélését szolgálja.
Altruizmus a jelenség neve.
Abból gondolom, hogy az életösztön azt diktálja, hogy minden áron éljünk. Ezt hoztuk az őseinktől és ez a természetes.
Ha valaki úgy gondol a halálra, hogy nem fél, akkor az beteges. Hiszen az ismeretlentől félünk. Ez egyik emberi tulajdonságunk. Előre elnézést kérek, akit megsértenék ezzel, de mivel meg lettem szólítva válaszolok, sztem nagyképűség az, ha valaki fennen hangoztatja, ő márpedig nem fél.
Biztos vagyok benne, hogy nem nézett még szembe vele soha.