Félsz a haláltól? (beszélgetős fórum)
A halál az élet nevű folyamat végállomása, ha már élek, tudom hogy egy napon már nem fogok, tehát mi a fenének féljek tőle, ha egyszer úgyis elkerülhetetlenül bekövetkezik?
(Más kérdés hogy mikor illetve milyen körülmények között távozik valaki,ez viszont már nem kapcsolódik szervesen a fórum címéhez.)
"A halál nem az élet ellentéte. Az életnek nincs ellentéte. A halál ellentéte a születés. Az élet örök."
(Eckhart Tolle)
:)
"Meghalni olyan, mint kánikulai napon mély tóba merülni."
Szóval,még mindig nem:)
"Nem félek a haláltól, csak nem szeretnék ott lenni, amikor megjön."
:)
Az általad belinkelt viedeóval bármennyire is szerettél volna, nem mutattál semmi újat.
Előtted már többen is ajánlották mint "jó példát", szegény ember, illetve dehogy szegény, hisz ő így is tud és akar is élni, én meg a négy buzi végtagommal és a félreálló pofámmal együttesen sem óhajtok.
következő kérdés: akkor meg mi a szent szarnak nem döglök már meg.
nem tartozik ugyan senkire, de a válasz: jó úton haladok, már látom a kaszást az alagút végén, nyugi....:))))
Részemről itt befejeztem ezt a témát, az eredeti kérdéstől már így is igen messzire kanyarodtunk, off.
Születési rendellenességből kifolyólag spontán is félreáll.
Na most erre mit tetszik lépni?????? :))))) :DDDD
Részemről bármelyik pillanatban átadom a helyem egy meg nem születhetett zseninek vagy olyannak aki álni szeretne, és aki helyett már 46 éve jómagam rontom a levegőt----tessék, csere-bere fogadom,csak hadd menjek, ő meg jöhet és élhet, de nem ám akárhogyan, kizárólag az én életemet, helyettem.
Asszem alaposan félreállna a szája egy idő után, bármilyen lángelme is az illető.
Ha mégsem, akkor meg tiszta haszon, mert mindketten nyertünk az üzlettel.
Nagyon szépeket írsz, és biztosan így is van, én is sok könyvben olvastam hogyan kéne jól csinálni, csakhogy az élet, a lét, a mindennapok fájdalmai és megaláztatásai azok fényévnyi távolságra vannak ettől az idillikus állapottól.
Hogy nyavalygás? Lehet hogy igen, nem tagadom, de akkor is így érzem magam, és passz.
Lehet élni úgy is hogy az ember sajnálgatja magát. De minek?
Ne szenvedjetek, élvezzétek az életet, ami jutott belőle.