Félsz a haláltól? (beszélgetős fórum)
Sosem féltem. Része az életünknek, mint a születés.
"Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak"
Már nem annyira, mint amikor még minden szerettem élt. Már csak ketten maradtunk a fiammal ( egyébként is kicsi volt a család, dédszülőkig mindenki egyke ), őt féltem, mi lesz vele nélkülem, nem a magam szenvedésétől vagy halálának megélésétől félek.
Minden éjszaka úgy alszok el,hogy erre gondolok,hála reggel,és egész nap eszembe sincs ez a kérdés..de valahogy minden este egy kicsit meghalok.Olyan rossz,h nem tudok ettől elvonatkoztatni.
A haláltól nem, csak attól, hogy gyötrelmes lesz.
A haláltól nem, csak a szenvedéstől
Magától a haláltól nem. És őszintén remélem, hogy a halálom is olyan lesz mint az életem. Hogy a Jó Isten akkor is mellettem áll mint ahogy egész életemben, születésemtől kezdve a mai napig. Semmiképp nem szeretnék a családomra szorulni és a terhükre lenni. Éljek addig amíg eltudom magam látni.
Kb. ezerszer eszembe jutott, hasonló kétségbeeséssel. Aztán mikor eljött a pillanat, hosszú betegség után, magától értetődő volt, hogy így kellett történnie.
Hirtelen halálnál nehezebb, hosszabb a gyászfolyamat, mert hiányzik a búcsú lehetősége.
A saját halálomtól nem. A szeretteimétől annál inkább.
Nem kell siettetni. Ami késik, nem múlik.
Ugyanezt érzem.És emlékszem kristálytisztán a pillnanatra,amikor 6-7 éves koromban belémhasított:mindenki meghal, az is, akiket szeretek, és én magam is.Emlékszem, hol voltam, kivel, mikyen idő volt...Bevésődött a pillanat. Szeretném hinni, hogy van utána valami. De van, amitől sokkal jobban félek, mint a saját halálomtól:hogy meghal valaki, aki nagyon közel áll hozzám. Átéltem már távolabbi családtag, nagyszülő halálát, de például az anyámét nem tudom, hogyan élném túl.
nem véletlenül mondták a bölcs öreg rómaiak búcsúzáskor: legyen hosszú életed, és rövid halálod! áve!
A haláltól nem, csak az esetleges szenvedéstől.
Én nagyon. Rettegek. Leblokkol. Amitől félek az az idő. Hogy az idő végtelen. És én nem leszek többé. Ha épp nem félek, akkor úgy gondolom, hogy ez meg sem fog történni, vagy észre sem veszem, hogy már a másik világban vagyok.....
Szerintem mi nem halunk meg,csak testet illetve formät vältunk. Sok ember aki klinikai haläl ällapotäban volt azt irja le, hogy mär elhunyt szeretteivel talälkozott es ök azt mondtäk neki ,hogy meg nincs itt az ideje annak hogy meghaljon ezert vissza kell ternie a földre.
Szerintem van a dologban valami, mert az lehetetlen,hogy a sok klinikai halott mind ugyanazt illetve nagyon hasonlo elmenyt ir le . Velemenyem szerint ez nem lehet hallucinäcio.
A haláltól nem, mert hívő vagyok, csak a módja nem mindegy, meg az zavar, hogy valami lezáratlan marad esetleg.
A haláltól nem, csak a szenvedéstől
Nem.
Mert a találkozást várom.
Már meghaltál. Milyen érzés?
Meghalni könnyü,élni nehéz !;)
Nem, csak az esetleges vele járó fájdalmaktól.
További ajánlott fórumok: