Félsz a haláltól? (beszélgetős fórum)
Abban biztos vagyok....nagyon rossz lehetett Neki. De mégis mosolygott! Csodálatosan végigcsinálta. Tulajdonképpen nekünk könnyítette meg a búcsúzást.
Azzal együtt én még változatlanul ott tartok hogy nem szeretném tudni.....el nem tudom képzelni az egészet, nem tudom hogy fogok viselkedni....de változtalanul félek....:(((
az én apukám akkor halt meg amikor 10 éves
voltam .nagyapám volt az első férfi akit
sírni láttam
azóta ő is elment
Szia, én elhiszem hogy megnyugodott az anyósod, mikor megtudta hogy mennyi ideje van hátra.
Persze ahány ember, annyi lélek és annyiféle reakció, van akinek az jobb ha tudja, van akinek meg az, ha nem.
Hogy belül mindenképpen nagyon fáj mindenkinek ,az egyértelmű.
Sziasztok...:))
Tudni, vagy nem... Nos, nem tudom..én biztos nem szeretném tudni, vagyis most ezt mondom.
De...és itt van ami érdekes.
Anyósom beteg lett, rákos...Mi tudtuk, Ő nem és reménykedett, hogy jobban lesz, de hát ez nem következett be, sőt....Egyre idegesebbé, ingerültebbé vált, haragudott a világra...
Aztán amikor bekerült kórházba vizsgálatokra, pillanatok alatt az orvos megmondta Neki, hogy mi a baj......Annyira mérges lettem, haragudtam, hogy miért????? Miért mondták meg, hogy kb.3 hónapja van.....
És a meglepetés akkor ért, mert megnyugodott, lehiggadt és szinte boldogan várta, hogy ez a pár hónap leteljen.
Vidám lett, jókedvű, szeretett mindenkit....és képzeljétek...BOLDOG volt és 3 hónap múlva mosollyal az arcán ment el.
Szia, valóban más a véleményünk, rögtön hozzáteszem azt is, az én világ (és halál)látásom alapból "sérült", ezek után semmi értelme kifejteni hogy is gondolom a 3 hónapot vagy a 2 napot, netán a 30 évet...
Amúgy is pusztán elméleti síkon kérdés ez a kérdés,gyanúm szerint nem fogják népszavazásra bocsátani, hogy ki akarja, és ki nem akarja tudni, mikor csukódik be az ő életének könyve.
Szia, a példádnál maradva: ha nekem azt mondanák hogy 3 hónapom van hátra, azonnal abbahagynám a munkámat, és amíg lehet kizárólag a családomnak meg a hobbijaimnak élnék. Amikor pedig már elviselhetetlen fájdalmaim lennének, avagy közeledne a végóra, nem várnám meg míg "jönnek értem", hanem elébe mennék a halálnak, mert azt lehet úgy is csinálni, hogy ne fájjon.
Továbbra is azon a véleményen vagyok hogy jó lenne tudni, legalább azoknak akiket nem rémiszt a tény.
Egy páran biztosan, mások viszont tisztában lennének azzal, mi az a jó és kellemes,ami még belefér a hátralévő idejükbe, és próbálnák aszerint alakítani az életük hátralévő napjait.
Ez sem egy utolsó szempont....