Félsz a haláltól? (beszélgetős fórum)
ÁÁÁÁ,nekem olyan nem kell!:)
Lehet ,hogy csak van ,oszt kész:)
miért lenne unalmas? én nem unatkozom soha. adjak neked egy kis munkát?
.....vagy lebeg vagy ül vagy áll? Inkább lebegésre gondolok.
Fogalmam sincs,ha ezt tudnám akkor lényegesen egyszerűbb lenne.:)Amúgy miből gondolod,hogy röpköd?
de hol röpködhet az a sok meghalt ember lelke, amig meg nem születik?
Örökké semmi esetre se szeretnék.Vagyis nem ebben a világban ,Az tuti.Az nagyon unalmas lenne ..
Igen, én is úgy gondolom hogy az életünkben nagyon sok mindent felselegesen csinálunk....nem hiszem hogy van aki elkenődne azon hogy meg kell halni, hisz köztudott hogy az örök élet elixírt még nem találták fel,--azaz mindenképpen be kell fejezni ezt az életet--viszont bármikor feltalálhatják, és utána aki akar az örökké élhet.
A léleknek tanulnia fejlődnie kell.Ehhez mindig újra kell születni.Az életünket mi választjuk, vagyis azt amit meg szeretnénk tapasztalni,tanulni.Azt nem tudom van e köztes lét,de gondolom igen.Szóval meghalunk és megszületünk.Egészen addig, amíg tökéletesek nem leszünk..Azután pedig fogalmam sincs mi lesz..De ebben hiszek.Azt gondolom.
hogy képzeled el a lélekvándorlást?
Ezt nem akartam ide írni.Mert lesz aki ettől tán elkenődik:(Mondjuk én hiszek a lélekvándorlásban.De akkor is, sok mindent fölöslegesen csinálunk.
A végeredmény ugyanaz, meghalunk. :(
Mert tulajdonképpen az is...:(
Nem kell ilyeneken gondolkozni.Persze az elmúlás önmagában is félelmetes.Ha ezzel foglalkoznánk komolyan ,akkor feleslegesnek érezhetnénk bármit amit csinálunk.
én is pont igy érzek , a gyerekekkel és az idödödéssel kapcsolatban. ahogy az idö mulik , mindig közelebb kerülünk hozzá.
Nem. Szerintem ő fél tőlem. :)
Szia, így van, én is közel voltam, és nem féltem, ellenkezőleg, kifejezetten megnyugtató érzés volt.
Egyetértünk abban is hogy mindannyian mások vgyunk, ezért ezt a kérdést se látjuk/érezzük ugyanúgy, de egyáltalán nem baj hogy így van.
Chuck Norristól félek...ahogy a halál is! :)
Tudjatok ez nagyon erdekes dolog,en baleseti intenziven dolgoztam,naponta haltak meg a kezeim kozt gyonyoru fiatal emberek.Az idotajt annyira termeszetes volt szamomra a halal,nem ereztem egy fikarcnyi felelmet sem.Aztan megszulettek a gyerekeim es rettegni kezdtem,hogy tortenik velem valami.Most mar nagyok megallnak a labukon,de a felelem nem mult el,sot a korom elorehaladtaval egyenes aranyba nott.
Közel voltam, nem féltem, sőt, csodás érzés volt ... De ezt már egyszer kitárgyaltuk:))
Szóval, mindenkinek más szerintem, ahogy a megszületés élménye is mindenkinek más lehet.
Nem félek. A fàjdalmat fàjlalom amit a halàlommal okozok azoknak akik szeretnek, ha igazàn szeretnek. Nekem is fàj még mindïg a veszteség, pedig régebben vesztettem el azokat akiket szerettem, de vannak még néhànyan és a veszteségtöl jobban félek. Nem is akarok belegondolni!
Jaj és a balesettöl és az eröszakos fàjdalmas halàltusàtól félek!
Mikor közel van hozzá valaki...biztos vagyok benne, hogy fél...
Általában nem!Elfogadtam,hiszen aki megszületett az meghal .Inkább attól,hogy hogyan,milyen körülmények között.
A nagyon erős fájdalom miatt.
Olyan "összeszorul az ember szíve" érzés.
Nem félek. Természetes dolog, nem élhetek örökké, és nem is akarok.
Én félek
Az oda vezető út a legrosszabb
Jóbarátom infarktussal került kórházba, bementem hozzá
Beszélgettünk, egyszercsak rősszúl lett
"Úgy félek mint egy kisgyerek a sötétben"
Még az nap éjjel meghalt
Apám hasonlóan
Infarktusnál erős halálfélelem a jellemző
További ajánlott fórumok: